Veszély minden irányból

Be kell vallanom, néha nagyon irigylem Á-t! Irigylem a lelki egyensúlyáért, a jövőről alkotott határozott (és szerintem teljesen életképes) elképzeléseiért, a józan paraszti eszéért (ami nekem még csak véletlenül sincs), illetve azért is, hogy 50 fokos katlanokban is boldogan tud horkolni.

Míg én épp az aktuális hőgutámmal küzdök. Jelen bejegyzésem kapcsán bátran felvállalom, hogy egy puhány p.csa vagyok, de na! Otthon sem értettem soha, miért jó, ha a hőmérséklet 25 fok fölé megy: izzadunk, ragadunk, nem alszunk, nyűgösek vagyunk. Én a telet szeretem, meg a tavaszt, meg az őszt. (igen, tudom, akkor hülyegyerek ménem maradtál itthon minek mentél a sivatagba?!)

Á az a ritka fehér holló, aki ha megígér valamit, az úgy is van. Megígérte, hogy lesz itt még dög meleg: hát van! Mondjuk az én lelki szemeimben ez úgy élt, hogy akkor lesz majd jó idő, ha a tengerparton vagyunk, ahol önfeledt sikongatások közepette szaladok be a kellemesen hűs habokba, majd kiérvén, három szörfös fiú kenegeti a hátam napolajjal. Háhogyne!

Egy hete nem alszom 3-4 óráknál többet, mert a hőség éjjel 11 előtt elviselhetetlen, hajnal ötkor meg legkésőbb kelünk. Kettő között forgolódok, és esetleg alszom valamicskét. Lassan olyanok vagyunk, mint egy bio-hőmérő: 38 fok felett már nem bírjuk egymást elviselni (ilyenkor képesek vagyunk egymás torkának esni apás szülés, az aboriginal életmód, vagy benzines kanna témában is – mind baromi fontos téma, ugye!). Eleinte komoly pánik fogott el, hogy úristen, hát itt a vég, közel két hónap összezártság után megutáljuk egymást, de feltűnt, hogy elég csak a szupermarket hűtőpultjához közelebb mennünk, máris teljes köztünk a világbéke. Úgyhogy együttélésünk boldogabbá tétele érdekében mostanában gyakran keressük a klímás benzinkutakat, boltokat, könyvtárakat, kocsmákat, ja, meg a medencés kempingeket.

42 fok (árnyékban) felett pedig eljön az a (sokak által otthon hiába remélt) állapot, hogy én egy büdös szót sem vagyok hajlandó szólni. Ez odáig fajul, hogy újabban Á már ilyeneket mondogat: O, kérlek szólalj meg! Csak egy mondatot! Lécci! Épp az egyik ilyen (semmibe vett) kérlelését követően egyszer csak arra ocsúdtam fel, hogy Á satufékez (ez idáig csak a szokásos, mindig ezt csinálja, ha fotó témát lát), majd feltépi a hátsó ajtót (biztos szomjas), majd a tarkómra borít kb. két deci jeges vizet (na, ez nem a szokásos!) némi aggódó szitkozódás kíséretében.

Á-nak egyébként mostanában baromi sok dolga akadt: küzdeni a hőguta ellen (nem egyszerű), elviselnie engem (tyűűű, barátom!), szeretgetni Ursulát, akinek szintén felforrt az agyvize ettől a melegtől (megértem, de totál szívás), levezetni néhány ezer kilométert (kisujjból) és ma éjjel elkergetni két pofátlan suhancot, akik épp a biciklijeinket kívánták lebuherálni a kocsinkról. Pedig azt hittük, hogy a kirándulásunk csúcspontja itt Northern Territory-ban az volt, amikor a Kakadu méltán híres Yellow Water holtágán hajózva azért fordították vissza a csoportot (amelyik épp rettegéssel vegyes ámulattal nézte a krokodilokat és a vízi bölényeket a vöröses arany fényű naplementében), mert a parton lövöldöznek az abók és hogy valaki meg ne sérüljön.

A Top Enden ilyen kalandos hát az élet: futott át előttünk emu, kenguru és dingó is az úton, csípnek és marnak a hangyák meg a rovarok és kiugrálnak a vízből a krokodilok.

És az is biztos, hogy a sivatag tényleg veszélyes. Az ozziek nem is pörgik túl, hogy könnyebbé tegyék számodra az utat, közel 180-200 km-en át se budi, se víz. Mindegy, ők szóltak előre mindenhol, hogy mindig legyen nálad tartalék (min. 10-20 liter) víz és üzemanyag. Térerő ugyan nincs, ha bármi bajod lenne, de mivel engem egy főhadnagy képzett ki a túlélés szabályairól, én nem izgulok (mondjuk asszem Ádám nem dícsért volna meg, amikor felmentem a kilátóhoz egy szál kisszoknyába, víz nélkül, oldaltáskával- kisszoknya, meg táska, érted! Még jó, hogy sminket nem dobtam fel mellé.)

Viszont elmondhatatlan érzés volt a Yellow Wateren csónakázva békés vadlovakat, lustálkodó bölényeket és meseszép vízililiomokat nézegetni. Azt az érzést pedig sosem fogom elfelejteni, hogy milyen a trópusi medence tükrére felfeküdve bámulni a csillagokat. Két hőguta között azért akadnak itt is tökéletes pillanatok! Keddre pedig már trópusi viharokat mondanak, úgyhogy mire visszaérünk Baliról, bele is csöppenünk a nedves évszakba…

3 Responses to “Veszély minden irányból”

  • Ghanima:

    Kedves O.!

    Sírva könyörgök: olyan állat nincsen, hogy vízi _bölény_. Vízibivaly, na az igen.Ugyanígy Ausztráliában “lustálkodó bölények” sincsenek – hacsak nem valamelyik állatkertben -, hanem csak bivalyok.
    A bölény (az európai és az amerikai is) szép nagy, _barna_ szőrű állat, a bivaly=vízibivaly szép nagy, fekete szőrű állat.

    A gond a buffalo és a bison szavakkal van: előbbi bivalyt jelent alapjáraton, csak az amerikaiak alkalmazzák a bölényre (a bison mellett is).

    Üdvözlöm Ausztráliát, le a nagy meleggel.

  • O.:

    Kedves Ghanima,

    Koszonom a korrekciot es kerek minden kedves Olvasot, hogy nezze el nekem a hianyos biologiai ismereteimet!
    Mentsegemre szoljon, hogy az amerikaiak is keverik a szavakat, hat meg akkor en! :)
    Es ezuton is elnezest kerek Czegledi Tanar Urtol, hogy biosz orakon a pad alatt a nemet szavakat magoltam…
    Ime az eredmeny 😉

  • Szia!

    Hát én sírva röhögök :) nagyon tetszik a blogod … a Határátkelőn olvastalak onnan kerültem ide :) mi Ausztriában lakunk (nagyon jó itt) de Amerikába vágyunk nagyon :) 3 gyerekkel viszont nehéz neki indulni na meg a zöldkártya sem utolsó szempont :)) Beraktalak az én blogom címlistájába ha nem bánod így könnyebben rád találok majd mindig :)

    Gyönyörű helyeken jártok, a kockahasas szörfözőkről azért rakhattál volna képeket, azok engem is érdekelnének 😉 😀 😀

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: