Üdv a Hortobágyi Rántott Vombat blogján!

Szabályok, ha Hong Kongba sodorna az utad:
– figyeld a járdát, valami mindig csöpög a klímákból, ne sétálj alattuk,
– figyelj a zsebeidre, értékeidre, másoknak is kedves lehet, ami Neked,
– egyél meg mindent, ami csak az utadba kerül, nem számít, mennyire büdös!

Avagy a túra, amit lelkes ÁNTSZ tisztségviselőknek nem kifejezetten ajánlanék, ellenben a magamfajta, szaglásától megfosztott ínyenceknek bármikor!

Oszlatok tévhiteteket, itt minden ki van írva latin betűkkel és/vagy angolul is, szóval ne vegyétek be azt a kamut, hogy itt egy európai ember meghalna…illetve nyilván meghalhat, de nem abban, hogy nem tud olvasni.

Ma egyelőre a hong kongi családmodellel ismerkedtem (anya, apa, nagynéni, unokatesó, gyerek, stb), aztán beszabadultunk a citybe (ami kb olyan, mint az Ázsia Centerben, csak ott nincs akkora pára).

Elmentünk egy felfoghatatlanul zajos helyre kajálni, megettünk mindent, ami gőzös volt és nyúlós. Nekem bejött, bár a van az a hímvessző alakú kagyló, amit asszem sose vennék a számba, főleg mióta láttam élve őket…

Lassan bevetjük magunkat a lézerfényes éccakába, holnap pedig kajakészítő tanfolyamra megyek, juhíííí.

A mai vacsorára én – tekintve a társaságot, a dekort és az ízeket – megadom a tíz pontot!