Utazó-blogger-barátságok

Amikor visszatekintek arra, hogy mit is adott nekem az a közel egy év, amíg róttam Down Under-t, akkor kb. az első dolog, ami eszembe jut, azok a fantasztikus barátságok, amikkel gazdagodtam. (néhány hét múlva már valószínűleg az a bőgő kis csomag lenne, aki messze a legmenőbb dolog, amit WHS-esként összehozhattam, de addig is ez ugrik be elsőre).

Ahogy más hobbiknál is szokott lenni, az utazás is összehozza az embereket. A különbség talán annyi egy horgoló szakkörhöz képest, hogy itt azért sokkal inkább szűrve van az érintettek értékrendje, hasonlóan bátran ugrálnak ki a komfortzónájukból és valahogy sokkal több a közös bennük, mint az, hogy melyik fonal a kedvencük. Az utazás egyfajta életforma, szenvedély, hitvallás, addikció. Teljesen el lehet benne veszni, rákattanni, és lejönni is pont olyan nehéz róla, mint egy húzósabb tudatmódosítóról. Mégis azt gondolom, ennél jobb függőség nincsen.

Baráti jótanácsként kaptam az útra

Baráti jótanácsként kaptam az útra

Amikor én nekivágtam a nagy kalandnak, a barátaim zöme támogatott: vagy azért, mert maguk is imádnak utazni, vagy csak látták, hogy annyira rá vagyok pörögve a témára, hogy felesleges is lenne lebeszélniük róla. Nagyon hálás vagyok Nekik ezért, pedig akkor még kifejezetten utazó-blogger barátaim nem voltak. Persze, aki besokallt a témától, az azóta már nem is közeli barátom, nyilván őket is megértem, de így szép az élet, hogy folyamatosan szűri, alakítja a kapcsolatainkat.

Az elmúlt másfél-két évben lett néhány utazós-barátságom is, ami nem csak színesebbé tette az életemet, de folyamatosan inspirál és visz előre, még akkor is, ha az életünk jelenleg teljesen máshol tart. Wanderlust.hu Vikit és Norbit a blogomon keresztül ismertem meg, egy vendégposztra kértek fel, amikor az oldaluk még épp indulóban volt. Aztán levél levelet követett, és amikor rá fél évre hazaköltöztünk, az elsők között voltak, akik eljöttek az előadásunkra, majd észrevétlen az egyik legodaadóbb és megbízhatóbb barátainkká váltak. Mindig itt voltak, legyen szó akár közös kirándulásról, költözésről és lapraszerelésről, betegápolásról, önismeretről vagy épp cicaetetésről. Egy idő után már úgy mászkáltunk egymáshoz, mintha csak haza mennénk, hónunk alatt egy hűtött dinnyével, egy csomag popcorn-nal, és egy rakás világmegváltó tervvel.

kozos

Épp ilyen inspiráló barátságom lett backpacker Borival is, akivel még Qeenstown utcáin ismerkedtünk meg tavaly, egy 3 napos Himalája mászás előtt (jó, oké, nem, 800 méter volt kb., dehát alföldi lánynak már ez is sokkoló). Három nap tömény röhögés, szentségelés (ezt csak én toltam) és temérdek magvas gondolat után nyilvánvalóvá vált, hogy mi barátok leszünk. NZ-n még jó pár alkalommal összefutottunk, majd Bori járta tovább a világot, mi meg itthon kezdtünk új életet. Bori azóta is jön és megy, eszméletlen motiváló gondolkozásmódjával folyamatosan arra késztet, hogy túllépjünk a saját komfortzónánkon, nyissunk egy új fajta életmódra, legyen az munkavállalás, vagy épp táplálkozás. Emlékszem, milyen kétkedéssel vegyes döbbenettel hallgattam, hogy miért is nem eszik húst, miközben tömtük befelé a hamburgereket (ő vegát, én nyilván óriásihúsosat)..aztán szépen, észrevétlenül, olyan finoman intelligensen, ahogy Bori terelgetni tudja az embert azon kaptam magam, hogy hónapok óta alig eszem húst, vagy állati eredetű dolgot és teljesen lenyűgöz a vegán táplálkozás. De épp így tekintek csodálattal arra is, ahogy felépítette a blogját, a vállalkozását, az életmódját, miközben tette mindezt úgy, hogy a barátságai és az értékrendje sziklaszilárd. Bori nem az az eladom tíz lájkért a lelkem, meg Téged is- típus, ő csak megy, csinálja, és közben nagyon jó barát tud lenni akkor is, ha épp a Karib-tengerről jelentkezik be. (Nem mellesleg -ha épp itthon van- tök király kismama fotókat is tud készíteni!)

kismamafotozas

Amikor megismerkedtünk, mind úton voltunk, vagy épp az utazással kapcsolatosan pakoltuk össze a blogot, írtunk cikkeket, interjúkat, terveztük a következő nagy kalandot. Most, közel másfél-két év távlatából nagyon érdekes látni, hogy ágaznak szét ezek az utak: a Wanderlust.hu páros épp élete nagy dobására készül (erről hamarosan le is rántják a leplet), Bori kiadja az első könyvét és szervezi a következő nagyobb utazását, én (mi) pedig az új-zélandi utamnak hála bővítem a Vombat-bandát. Érzelgős és különleges pillanatok ezek, mert mindhárman elengedünk valamit, miközben valami új, különleges születik.

Gőzöm sincs, hogy anno hogy lehettek a barátaim annyira jófejek, hogy kibírták nyígés nélkül, hogy világgá megyek. Azt sem tudom, hogy voltak képesek közel egy éven át velem lenni, még akkor is, ha nekik itthon zajlott tovább az életük, én meg 18 ezer km távlatából valami teljesen szürreális életet éltem az itthoni korábbihoz képest. Nem tudom, hogy a legjobb barátnőm hogy tudott olyan határozottan, mégis szeretetteljesen belökni a check in kapujába, hogy ez volt az álmom, hajrá, és azt sem, hogy a másik legkedvesebb hogy tudott úgy viselkedni, mintha ez neki is olyan fontos lenne, mint nekem, miközben ő épp akkor babázott. Mérhetetlen hálás vagyok ezért Nekik. De tényleg gőzöm sincs, hogy csinálták, mert én szívem szerint most folyamatosan mondogatnám, hogy maradjatok itt mellettem, bandázzunk minden nap a közeli parkban (játszótéren), vagy kiránduljunk együtt, flangáljunk köntösben és köpködjünk dinnyemagot a kertbe, énekeljünk hárman (amiből én vagyok a leggyengébb elem, ígérem, inkább csak tátikázok), de lécci, ne menjetek messzire, mert borzalmas lesz a hiányotok, legyen szó akár 1-2 hétről, vagy több hónapról, évről. De tudom, hogy én sem tehetem…

true-friendship

Mert az utazó-blogger-barátságok ilyenek: útra kelünk, gyarapodunk, feltöltődünk, hazajövünk, marad a szkájp és az internet, mégis összeköt egy közös szenvedély és a hit, hogy ezeket is mind-mind túléli a barátságunk, sőt, inkább csak hozzátesz. Így tehát nincs más lehetőségem, csak velük örülni és izgulni, hiszen mindannyiunk számára hamarosan kezdődik egy teljesen új utazás!

 

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: