Trollok és a marhapöri

Eddigi legintenzívebb pár napom Wellingtonhoz kapcsolódik. Imádok itt lenni, szóval jó sansszal ide jövök majd vissza nyáron, ha esetleg úgy alakul a meló. Hiába no, én city girl vagyok, be kell látnom. Itt lehet kisruhákban járkálni, szépnek lenni, indokoltan. A szőlősben kicsit hülyén mutat a szoknya-gumicsizma-trágyaszag kombó, bár ki tudja, azt még nem próbáltam.image

És persze sznob dög vagyok, odavagyok a kormányzati épületekért (néhányat meg is simogattam és telepatikusan győzködtem őket, hogy pont egy magyar jogászlányra van szükségük és eskü a magyar gazdaság nem azért tart ott, ahol, mert én korábban a kormány(ok)nak dolgoztam. Egyelőre még nem borultak le előttem, hogy ‘Oh, Orsolya, csak magát vártuk, dolgozzon nálunk! Melyik minisztériumban szeretne?’ De ami késik…), isteni a soho rész, amolyan szegedi nyüzsi feelingem van ettől a várostól. Nem túl nagy, de minden van, öltönyös férfiak, sportoló férfiak, okos férfiak…meg egyéb lényegtelen dolgok is persze (mint színház, múzeum, francia cukrászdák, jó éttermek, könyvtár, stb…).

Apropó pasik: most már megállapíthatom, hogy a városi kiwi pasik jók. Szépek a vonásaik, kb 10 évet letagadhatnának, rendszeresen sportolnak, amitől persze borzalmasan szexi vádlijuk van. Mivel kb annyira vesznek észre a farmer-termopulcsi kombóban, mint én otthon a füttyögő építőmunkásokat, így pofátlanul bámulom őket. Tátott szájjal…csak úgy nőiesen, ahogy illik. De lesz.rom, ők kezdték, mit mutogatják folyton a csupaizom lábaikat egy vádli-fetisiztának? (És a jó hír: a kiwi nők viszont jellegtelenek és nem nőiesek, úgy járnak, mint akik alól 5 perce rántották volna ki a traktort…úgyhogy van esély végülis…)

image

Hat hét kiwi-özön után belecsöppentem az itteni magyar közösségbe. Drága jó szállásadóim (ezúton is örök hálám Nektek!) kimentettek a kiwi szutyokból. Bocs, de ez az igazság: a kiwik eszementen koszosak, rendetlenek. Betrappolnak sáros lábbal, sose veszik le a cipőjüket, nem takarítanak, a ruhák beposhadtak, a mosogatás nem az erősségük. Mérhetetlen a szutyok, ami cseppet sem zavarja őket…úgyhogy aki először benyögi majd a ‘Könnyű Neked, mert ott lehetsz…!’ mondatot, annak szeretettel átküldöm majd a képeket arról, hol/miben aludtam 16 napon át…

De nem baj, ettől én még mindig imádok itt lenni, sőt, egyre jobban! Az elmúlt pár napban körbejártam ezt a tüneményes fővárost: egy nap a Te Papa Museumban (imádom a múzeumokat, mondtam már? Ezt nem tudták velem megutáltatni a suliban, szemben a finomfőzelékkel és az uszival), voltam a jogi karon (igen, megdumáltam az épülettel, hogy fogok én még ide járni!), Tibor felvitt a Botanikus kertbe, megnéztem a Parlament épületét és ma még voltam némi Lord of the Rings hepöningen is (körbejártuk a stúdiót, megnéztünk némi werkfilmet), amit kb csak azért húztam be, hogy családom Gyűrűk ura rajongói is megnyugodjanak.

Trollkodunk

Trollkodunk

Szóval, odavagyok ezért a multi-kulti közegért: ma marhapörit ettünk nokedlivel, savanyúsággal, kiwi vörösborral és magyar zenével. Eddig nem volt honvágyam, ma elkapott kicsit. Jó magyarnak lenni, jó úton lenni. Jó O-nak lenni. Mához kerek egy hónapra meg már AU tárt karjaiban landolok.

Addig is, Déli-Sziget, jövök!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: