Posts Tagged ‘utazás’

Szabadon

-Lakcíme?

-Huh, erre most hirtelen nem is tudok mit válaszolni!

Nagy, elkerekedett szemekkel nézett rám az orvos asszisztense. Megismételte, hogy csak azt szeretné felvinni a kartonomra, hogy hol lakom. Nem tudom, vigyorogtam bambán. Mármint most épp Siófokon. Nyaralunk? Nem..vagyis kicsit…vagyishát mégsem, mert a boltban nem csak sört veszünk meg kukoricát, hanem tisztítószereket, pelenkát, meg égőt az olvasólámpába.

Nemrégiben találtam egy csoportot a Facebook-on, az a nevük, hogy Location Independent Families. Amikor rábukkantam, röpke három órás extázisba estem, nem győztem abbahagyni az inspirálóbbnál inspirálóbb történetek olvasását. Úristen, gondoltam, egy kicsit most mi is közéjük tartozunk! Csodálatos!

20642306_10154668840846837_302090197_o

Kilátásaink…

Szóval, hogy mit csinálunk mi most épp Siófokon?

Mindent: élünk, nyaralunk, dolgozunk, barátokkal bandázunk, élvezzük a nyarat és lehet, hogy itt töltjük az őszt is. Az egész egy véletlen beszélgetésből indult, aztán az lett belőle, hogy kibéreltünk egy szuper házat a Balcsi partján. Amikor először megfogalmazódott bennem az ötlet, nem gondoltam, hogy Zsiti vevő lesz rá, elvégre az ő munkája miatt még heti 2-3-szor biztos fel kell utaznia a fővárosba, de én, mint jelenleg épp helyfüggetlen anyuka, boldogjan játszottam el a gondolattal. Egy hónap a Balatonon? Beköltözni egy óriási házba, odahívni az összes barátunkat, családtagunkat és végre minőségi időt eltölteni velük úgy, hogy akár ki sem kell mozdulnunk a kertből? Elképesztően szuper dolog!

Zsiti aztán nem sokáig hezitált, Siófok bár nem a legfestőibb hely a világon, viszont nagyon praktikus város, van benne minden, pikk-pakk fent lehet lenni Budapesten és a vonat/busz közlekedés is szuper. Nekünk pedig most pont ilyen helyszínre volt szükségünk.

20642010_10154668841081837_2116275619_o

Backpacker.hu Borival

Mi a terv?

Az a terv, hogy nincs terv. Jó, nyilván vannak forgatókönyvek, én, a durván control feak személy nem bírom ki tervek, meg határidők nélkül. Ezért 1-2 hónapot tuti itt töltünk, ezalatt meglátjuk, hogy mennyire könnyedén megy Zsitinek a munkába járás, mennyire lenne fárasztó nekem heti kétszer felmenni az egyetemre, októbertől pedig – ha mégsem működik ez itt – keresünk újabb helyet, ahol eltölthetünk néhány hónapot. Szívesen maradnánk itt, vagy máshol vidéken, valahogy most jutottunk el oda, hogy nem vágyunk a fővárosba. (Ami elég döbbenetes, mert én durván Budapest-mániás vagyok).

Egyébként nagyon jó móka felfedezni egy új várost, itthon ez a negyedik, amiben élek. Lassan tudom már, hol van a jó zöldséges, merre a leggyorsabb a DM-hez eljutni, honnan kell tortát rendelni, melyik bioboltban kapok csicseriborsó lisztet, kik a legjobb orvosok és mennyibe kerül a strand…

Emellett persze dolgozunk is. Zsiti fent, én mikor hol: a nappaliban, a kerti hintaágyban, az ágyban, vagy a most nyíló első balatoni co-working irodában. Igazából minden olyan, mint mikor Budapesten éltünk, csak most kaptunk ajiba egy tavat is.

20641214_10154668840256837_2075179119_o

Milyen érzés ennyire gyökértelennek lenni?

Ez az a kérdés, amit mindenki feltesz. Látjuk és érezzük a közvetlen környezetünkön, hogy totál nem értik, vagy épp idegenkednek attól a helyzettől, amiben vagyunk. Hogy egy kis autóba bepréseltük az összes szükséges dolgunkat és egyik hónapban még Hollandiában, aztán Szegeden, aztán Siófokon, aztán ki tudja hol vagyunk. Nem azt mondom, hogy nem vágyunk egy saját otthonra, mert ez óriási hazugság lenne. Nyilván nagyon örülnék, ha mondjuk ez a mi saját házunk lenne. De, ha már úgy alakul, hogy ilyenünk nincs, akkor viszont kihozzuk a helyzetből a legjobbat. És amit már most látunk magunkon és nagyon örülünk neki: elképesztően rugalmasak vagyunk másokhoz képest. Nem ragaszkodunk tárgyakhoz, helyekhez, sőt, túl sok olyan szokásunk sincs, ami kőbe lenne vésve. Zsigmond bárhol elalszik, én bárhol dolgozom, Zsiti meg maga a megtestesült nyugalom. Neki mindig csak annyi kell, hogy én ne legyek elviselhetetlen :D.

Miközben nézzük a nálunk megforduló barátok, családok szokásait, berögzült dolgaikat, látjuk azt is, hogy mi ezeket már akkor elengedtük, amikor külföldre költöztünk és 1-2 táskából éltünk. Emlékszem arra, amikor 5 teljes évet redukált Zsiti egyetlen 30 kilós bőröndbe, vagy ahogy én eladtam és kiszanáltam mindent, mielőtt elköltöztem.

Otthont teremteni csodálatos érzés, de az is kristálytiszta számunkra, hogy ez nem négy fal és tárgyak kérdése. Őszintén hálás vagyok ennek a lehetőségnek, hogy fejleszt minket és edz a következő szintre. Mert hogy lesz változás? Az biztos. Addig pedig kiélvezzük, hogy medence van a kertben, hogy a függőágyban olvashatok nagy utazókról, hogy meglepetés szülinapi zsúrt szervezhetek a barátainknak, hogy végre csomó mindenkivel találkozunk (nem csak 1-2 órára), aki fontos nekünk.

20630234_10154668840411837_1847470032_o

Szóval, helyfüggetlen családnak lenni szuper dolog!

Szeretnél erről még többet hallani? Hogy lehet valaki egyszerre utazó, anyuka, szabadúszó? Mit kell tenni ahhoz, hogy a hobbid, munkád és családi életed is összeegyeztethető legyen? Gyere el augusztus 26-án a legnagyobb hazai freelancer fesztiválra, a Freedom X Fest-re, ahol több, mint 40 inspiráló előadó között én is fogok előadást tartani.  Részletekért katt ide.

DR SZABÓ ORSOLYA

Nagyon haragszom Rád!

Ez volt a 85 éves Nagymamám köszönése, mikor alig 10 nappal ezelőtt meglátott minket a kert végében. Egy hétvége (?) erejéig ugyanis hazaköltöztünk vidékre, a szülői házba, míg el nem repültünk Hollandiába. Az ok egészen profán: kitettek minket az albérletünkből. A részletekbe most nem is mennék bele, mert még feldolgozás alatt áll, hogy helyretegyem magamban, hogyan is történhet meg ilyen 2017-ben akkor, ha rendesen fizetsz, tiszta vagy és minden elvárásnak igyekszel eleget tenni…

Read the rest of this entry »

Anya lelécel – 2. rész: Az előkészületek

Holnap. Holnap indulok…Na ez az a mondat, amely szoros összeköttetésben van az anyagcserémmel. Pavlovi reflexszerűen amint rágondolok, rohanok a mosdóba. Szóval, ha bárki mostanában tisztítókúrát szeretne tartani, javaslom, hogy szüljön, aztán néhány hónap múlva lépjen le pár napra a gyerek nélkül… Tuti működik!

Bepakoltam. Pontosabban tartottam már három pakoló-próbát. Ez azért nagyon fontos, mert látnom kellett, hogy a technikai kütyük a táskám hány százalékát foglalják el (túl sok). És nem, itt most nem a fényképezőre, külső aksira és iPadre gondolok. Az, kérlek, luxus lenne egy TravelMom-nak. Én biza nemes egyszerűséggel mellszívókat viszek. Egy kézit és egy gépit, felkészülve minden eshetőségre. (Jut eszembe, ezen a ponton nem árt azt sem csekkolni, hogy milyen a konnektor a célországban!)

Koppenhága1

Futtatom a programot a fejemben, hogy mi minden kellhet. Kézfertőtlenítő, sterilizáló zacskó, – venni kéne egy útikönyvet – kézi és gépi fejők – kötök gyorsan utasbiztosítást, – gluténmentes harapnivalók – jajj, be is kéne csekkolni – uhh, harisnya..harisnya is kell, elég hideg lesz. Vasárnap este már eljutottam oda, hogy megnézzem, amúgy mi minden van Koppenhágában. És megállapítottam, hogy Koppenhága nagyon király hely!

És bár én totál másfelé fókuszáltam az elmúlt időszakban, szerencsére Kata barátnőm kenterbe vágja a Lonely Planet könyveket is, olyan színes-szagos excelt rakott össze látnivalókról, éttermekről és időjárásról, hogy ha a repülőgépen látnám először, akkor is szemvillanás alatt képbe kerülnék.

Kell még írnom egy használati utasítást is Zsigmondhoz. Nem mintha az apukája nem ismerné szuperül a gyerekét és ne tudna bármit megoldani, de ez engem nyugtat meg. Berendeltük Nagyit is. És napi háromszor mantrázom el Zsitinek a teendőket: ezzel kend be az arcocskáját reggel és este. Ezzel meg a pocakját. Egy pillanatra se hagyd magára a pelenkázón, mert leugrik. És este csak a kis lámpát kapcsold fel neki. És és és…Nem lehetek elég hálás Zsitinek, hogy elenged. Sőt, egyenesen küld, bátorít, támogat.

16833302_10154197149206837_376482884_o

Átpörgetem azt is négyszázszor a fejemben, hogy indulás előtt még fél órával etetnem kell, aztán hogy mikor fogok tudni legközelebb fejni (vajon hány látnivaló fog beférni egy-egy fejés közé?), nyugtázom, hogy papucs nekem már nem fog beférni (reméljük a legjobbakat higiéniai szempontból), megkérem Zsitit, hogy váltson még pénzt is. Letudom még a napi pár órányi munkámat, szólok mindenkinek, hogy most két napig nem leszek. Még jó, hogy négyen megyünk. Ennél színesebb már nem is lehetne a banda: a geek lány, a szuperprecíz, a stílusos, meg én.

Magamat jelenleg a bipoláris jelzővel illetném leginkább. Vajon mikorra fog kiengedni ez a fél éve tartó konstans gyomorideg?(este tuti megiszom egy pohár bort…lehet, hogy kettőt is…á, kár álmodozni, magamat ismerve 10-kor már aludni fogok.) Úristen, de szuper, hogy elutazok! Aztán ránézek erre a huncut fejre és mégis inkább maradnék…

Vajon mit felejtettem el? Adok még száz puszit Zsigmondnak. Nem, tutira nem lesz elég. Inkább adok még százat. Közben letörlöm azt a diszkrét nyáltengert, amivel beterít. Vajon fogok Neki hiányozni? És vajon megismer, ha hazajövök? Veszek egy mély levegőt: Anyus, egyszer már nekivágtál 17 ezer km-nek tök egyedül. Nyugi. Ez is menni fog.

Holnap. Holnap indulok…

 

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: