Szicíliai kalandok II. rész – Agrigento és környéke

Mivel Agrigentoban van a székhelyünk, így csillagtúránkat értelemszerűen itt is kezdtük. Kiélvezvén a lehetőséget, hogy van egy saját privát travell guide-unk, Lorenzo mutatta be nekünk az UNESCO jelképét is adó romokat az Agrigento melletti Templomok Völgyében (Valli dei Templi). Ez az eredetileg közel 3-4 órás túra magában foglalta a templomromok bemutatását, valamint a hozzá tartozó múzeum, vagy kert meglátogatását is, mi azonban csak a romokig jutottunk, mert bár délután 5-kor kezdtük a túrát, a két órás sétálás a verőfényes napsütésben nekem pont elég is volt. Persze mondanom sem kell, privát transzfer várt a látnivalók túlsó bejáratánál, ami visszavitt minket a kicsikocsihoz (ez azonban valamennyi utazónak járó kiváltság, ha Lorenzo kíséri őket, csak én most extratriplán értékeltem, mert már majd’ éhen akartam halni a túra végére :D).

IMG_0045

Concordia templom

A templomokat Kr. e. 5. és 6. században építették, aztán jó sok viszontagság után, amelynek következtében számtalanszor lerombolták és átépítették, sokáig csak parlagon feküdtek a romok. Ennek egy részét egyrészről ma sem tárták még fel, más része pedig a restaurálás előtti formájában található. Végül egy angol úriember, Sir Alexander Hardcastle volt az, akinek javaslatára elkezdték a teljes renoválást és felállítgatták az addig fekvő romokat. Hardcastle olyannyira a magáénak érezte a munkálatokat, hogy teljes vagyonát ennek a restaurálására szentelte, és végül ez lett az első meghatározó lépés ahhoz, hogy ma a Templomok Völgyének romjai az UNESCO Világörökségének részét képezik. Jó tanács a látogatóknak: fejfedő, látogatás kizárólag 11 előtt, vagy 4 óra után, mert kvázi árnyékmentes terepen kell mászkálni 2-3 órát, és a kijáratnál vegyenek egy citromos jégkását (Lemon Granita), áldani fogják még érte az eszüket!

IMG_0047

Hogy egy kicsit áldozzunk a kultúra egy másik vonalának is, tegnap a gasztro-kultúrának adtuk el a lelkünket, jó alaposan (értsd egész nap zabáltunk). Erre hivatkozva szicíliai pékségben kezdtük, majd alig egy óra múlva beültünk az agrigentoi boulevard-ra kávézni egy kellemeset, utána toltunk egy briósos fagyit (erre még visszatérek), aztán zártuk a napot egy szuper pizzával és egy pisztáciás-rákos rizottóval. Sajnos az már teljesen akaratunkon kívül történt, hogy Rosi, a szállásadónk becsöngetett délután és a legkedvesebb álmunkból felébresztve egy tálca süteményt tukmált ránk. Ezt mi nem akartuk, de tényleg, de most sértsük meg a szállásadónkat?!?! Mivel hiszünk a kultúrák közötti gyomron át vezető összehangolódásban, így beengedtük Rosit is és a sütijét is.

IMG_0176

Viale Della Vittoria

A másik fontos dolog, amit eléggé félvállról vettünk, de 3. napra már sikerült megértenünk, hogy egy szicíliai számára ez véresen komoly dolog, az a siesta. Senki, értsd SENKI nem dolgozik siesta idején, így tehát bezár még az itteni ‘tesco’ is és az emberek hazamennek humikálni. Amikor Lorenzo megtudta, hogy mi délután 1-re értünk a városba, hogy együnk valamit, majd utána szeretnénk bóklászni és nézelődni az árnyékos és zeg-zugos óvárosban, próbálta finoman tudtunkra adni, hogy ez nem az az időpont, mert hogy 1 és 4 között itt még a fű se nő. Megoldásként javasolta, hogy menjünk el megnézni a belvárosi múzeumot, amely a papnevelde mellett található, mert az azon kevés helyek közé tartozik, ami siesta idején is nyitva van. Lorenzo tévedett. Illetve az úgy történt, hogy ebéd után mi visszamentünk, úgy fél 3 körül, és csöngetnünk kellett. Egy álmos hölgy nyitott nekünk ajtót, mondott 2 mondatot a múzeumról, majd odaadta a belépőjegyeinket és útnak eresztett minket.

IMG_0180

A múzeum és a katedrális

Először csak arra lettünk figyelmesek, hogy ebben a múzeumban nincsenek teremőrök, bár több száz éves ezüst püspöki dísztárgyak és márványszobrok vannak kiállítva, ill. az első teremnél még 13. századból származó fa freskók is találhatóak. Aztán rájöttünk, hogy innen nem csak a teremőrök, hanem a látogatók is hiányoznak, éppúgy, mint a kamerák. A gondolat, hogy ketten vagyunk az egész múzeumban végül olyan brutális röhögőgörcsöt váltott ki belőlünk (jó, inkább belőlem), hogy alig bírtuk abbahagyni. Neszeneked, kultúra, nem tudunk viselkedni! Zsitivel minden lehetséges verziót végigfuttattunk, hogy miként sétálunk ki a közel egy méter hosszú és bizonyára több kilónyi színezüst jogarral, amit selfie-botnak fogunk majd álcázni, vagy hogy milyen jól mutatna (nem) otthon a nappaliban egy 13. századi felvágott hasú szent szenvedését ábrázoló falfestmény.

IMG_0181

nem tolongunk, na…

Végül megembereltük magunkat és végigjártuk szépen az egész múzeumot, ami mondjuk angol feliratozás híján, mosdóval együtt nem volt több 15 percnél…Gondoltuk is, hogy kifelé menet majd még dumcsizunk kicsit a beléptetős lánnyal, hátha megtudunk néhány pikáns sztorit, de legnagyobb megdöbbenésünkre a múzeumhoz tartozó irodák is totál üresek voltak, és a lány se volt a helyén…ellenben ott volt kipakolva 4 kötegnyi belépőjegy, a teljes kassza és a lány táskája is…Ő meg gondolom visszafeküdt aludni (mégiscsak siesta van, az iskoláját neki!!!), szóval az egyetlen ésszerű dolog volt, amit tehettünk, hogy csöndben, fel ne költsük a személyzetet, kinyitottuk a bejárati ajtót és dolgunk végeztével kiosontunk. Aznap már nem mertünk több programot kitalálni siesta idejére, inkább hazamentünk és ledőltünk mi is néhány órácskára…

IMG_0187

szicíliai életkép- Piazza Luigi Pirandello

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: