Portugál kiruccanás – 1. rész

Ezer éves álmom (konkrétan 9) volt, hogy egyszer eljussak az Azori-szigetekre. Mivel idén töltöttem a 25. (muhaha) születésnapomat, úgy döntöttem, hogy erre a majdnem kerek szülinapra valami különleges bakancslistás utazás jár. Azonban egy tényezőről nem lehet megfeledkezni, hogy történetesen itt van az a 8 hós miniszörny, aki nélkül sem utazunk és akivel túl messzire sem.

Portugalia14

Előzmények

Gyerekes utazós bloggerként be kell, hogy valljam, ez volt a maximum, amit elsőre be mertünk vállalni, mert azért gondoltam tesztelem a gyereket is és magunkat is, mielőtt nekiindulnánk egy tengerentúli mókának. Az ötlet jónak tűnt: az Azori-szigetek számunkra legkönnyebben Lisszabon (vagy Portó) felől volt megközelíthető és mivel még sosem jártunk Portugáliában, így kapva kaptunk az alkalmon, hogy megismerkedjünk a kontinentális részével is.

Eredetileg 5 nap Lisszabon és 7 nap Azori volt beütemezve. Gyerekkel a legközelebbi szigetet (Sao Miguel) választottuk, továbbá azért is, mert azért a szigetek között is elég drága a közlekedés. Így is 3+3,5 órás volt csak az egyik irány, nem tetéztem volna még 1-1 napos hajóúttal, vagy néhány órás repüléssel.

Lisszabonról eddig csak jókat hallottam, mindenki szuperlatívuszokban beszélt róla, így nagyon izgatottan vártuk, hogy milyen lesz. Az eu-s fővárosok kb. 80 %-ban már jártam, így főként érdekelt, hogy mitől is lehet annyira szuper ez a város, hogy mindenki egyből oda van érte.

Portugalia15

A megérkezés

A megérkezésünk igen csak kalandosra sikeredett, ugyanis az uber sofőrünk sikeresen eltévedt, majd kitett minket a gettó közepén, ahol csak és kizárólag feketék laktak és az volt a progi este 6-kor (verőfényes nyári napsütésben), hogy pufidzsekiben körbeállták a fém konténereket és égették a szemetet. Mikor Zsiti finoman, de határozottan jelezte Neki, hogy ez biztosatyaúristen, hogy nem a jó cím, akkor a nő vad magyarázkodásba kezdett portugálul, hogy márpedig ez itt kérem az a cím, amit kiadott a GPS. Apró, bár szerintünk nem elhanyagolható részlet, hogy egy városban több ugyanolyan nevű utca is lehet és hát történetesen a mi utcánk valójában a full belvárosban lett volna, nem a városhatáron kívüli gettóban.

Sebaj, ezt nagy nehezen lemeccseltük az Airbnb-s szállásadónk tolmácsolásával, mivel 9 nap Lisszabon után azt kell, hogy mondjam, a portugálok kevésbé jól beszélnek angolul. Ennek a kint élő magyar barátaink az ellenkezőjét állítják, de mi a 12 nap alatt összesen egy pizzásfiút és ezt az Aibnb-s szállásadót találtuk, aki értette és beszélte a nagy közös nyelvet. A többségnél elakadtunk a mineral water szintű kifejezéseknél, vagy a reptéren a luggage szónál – szóval nem tettük magasra a lécet, na. De visszatérve az első kalandunkra, végül hívnunk kellett egy másik uber sofőrt, aki aztán kitett minket a valódi szálláshelyünkön. Ez a lakás nagyon cuki volt: nappali, kis szoba, nagyobb hálóból állt egy amerikai konyhával és fürdővel. Abszolút Airbnb-s lakásnak volt berendezve, szép volt és funkcionális a belvárosi nyüzsitől öt percre. Imádtuk! Egyetlen apró gond volt, hogy 3 emeletnyi szűk lépcsőn kellett felmászni hozzá, ami a mi monstrum babakocsinkkal nem volt épp ideális, de ezt részletkérdésnek tekintettük.

Portugalia16

Lisszabon

Az első 3 napra időzítettük azokat a helyeket, amiket leginkább meg szerettünk volna nézni, mivel a 4. napon elviekben repültünk (volna). Gyerekkel azért óriási nagy városnéző menetekre nem lehet gondolni, de arra, hogy átjöjjön a lisszaboni életérzés csodálatos volt. Én útikönyvet is vettem ugyan, de manapság már sokkal jobban hiszek a személyes élményekben és benyomásokban, így a Magyar Idegenvezető és utaskísérő Portugáliá-t kerestem fel, mert szeretem az oldalát és úgy gondoltam, kávézhatnánk majd egyet. Az első levéltől kezdve Kriszta nagyon segítőkész volt, így már-már baráti szinten folytak a napi szintű beszélgetéseink. Tőle nagyon sok jó tippet kaptunk és nem utolsó sorban ő sietett segítségünkre akkor is, mikor törölték a járatunkat és ott álltunk az éjszaka közepén babával szállás nélkül.

Lisszabonról két dolgot állapítottunk meg. Az egyiket Zsiti, a másikat én: Zsiti szerint olyan a város, mintha 20 évre kiköltöztek volna belőle és most szivárogna vissza a lakosság. Szerintem meg mint Csipkerózsika, épp most éledezik egy hosszú-hosszú alvás után. Közismert, hogy Portugáliát eléggé hazavágta a válság, most viszont elképesztő, ahogy kezd feléledni. Minden második házat újítják fel, a több ezer meseszép, de nagyon lepukkant állapotú ház most kapja új köntösét. Álomszép lesz ez a város 5-10 éven belül, bár a szépsége már most is átüt, csak még érződik az elmúlt időszak szegénysége. A másik, hogy Lisszabon színe a lila. Ottjártunkkor az egész város lila virágba volt borulva, elképesztően szép volt!

Fekvésileg nagyon sokat dob rajta, hogy a Tejo partján fekszik. Ellentétben sok európai fővárossal viszont nem a folyó mindkét partján, csak az egyiken terül el, így híd sem sok van a városban. Az Április 25. híd viszont monumentális. Akkora híd, hogy kerületeket átsétálsz és még mindig alatta mész. Lenyűgöző és gyönyörű egyszerre. Sajnos nem mentünk most át rajta, de mindenképp tervben van a jövőre nézve.

Portugalia17

A város alapvetően macskaköves, emiatt babakocsival (vagy gördeszkával) elég nehéz rajta közlekedni. És kis balerinában is, ha esik rá két csepp eső, ezt saját tapasztalatból mondom. Viszont, mivel ez Európa legnaposabb fővárosa, így nagyon pechesnek kell ahhoz lenni, hogy 4-ből 3 napon át essen az eső. Nyilván mi így jártunk. De ez se szegte kedvünk! A kis kacskaringós, dombról fel-le utcákon egymást érik a kávézók és a kis éttermek, szórakozóhelyek. Ez a város fantasztikus, ha még nincs gyereked, vagy már bulizós korban van! Lüktet, él, egy igazi művész-hipszter paradicsom. Amolyan Berlin, mediterrán változatban.

Mi gyalog kaptattunk fel a várhoz, bejártuk az óváros kis utcácskáit, hallgattuk a ki-kiszűrődő fado-t, hagytuk, hogy simogassa a nap az arcunkat (amikor épp nem zuhogott) és hitetlenkedtünk, hogy alig 70 cent egy kávé. Portugália most még nagyon olcsó! Budapesti árakhoz viszonyítva olyan 1,1-1,2-es szorzóval érdemes kalkulálni, tehát abszolút nem nyugat-európai az árszínvonal.

Ami még nehézség volt nekem, hogy elképesztően jó pékségeik vannak, szóval gluténmentes diétával inkább ne menjünk oda, mert nehéz lesz nemet mondani. És még nehezebb a diétát tartani: alig találtunk egy-két igazán nagy élelmiszerboltot, ahol voltak gm termékek. A vegánságomat meg már nem is erőltettem: Portugáliát nem az én étrendemnek találták ki. Viszont az élelmiszerek fantasztikusak: a zöldségek-gyümölcsök tele vannak ízzel és élettel, a halak frissek és finomak, a marhájuk meg egyenesen isteni Zsiti szerint. A kávé olcsó és a borok meg…szóval kajaérzékenyeknek nem ajánlom, de gourmet-knak mindenképp! (persze, ha kint élsz és ismersz már minden kis boltot, akkor sokkal jobb a helyzet, de turistaként nagyon szívás egy glutén- vagy tejmentes diéta).

Portugalia18

Az első három napot aztán azzal zártuk, hogy megpróbáltunk elrepülni az Azori-szigetekre, de elfelejtették megtankolni a repteret (???), így kétszáz másik szerencsétlen társunkkal együtt ott ragadtunk a portugál fővárosban még további három napra.

A következő részben Lisszabonról írok még, ha pedig a gyerekes utazással kapcsolatosan olvasnál, azt itt és itt találod.

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: