Hogyan menjünk világgá, ha szűkös a keret? – 2. Rész
Ingyen szállás
Mert én szállásért nem vagyok
Egyrészről baromi drága, és
2012-ben kaptam rá a ‘szállás-30. 18. szülinapomat
szállásom Te Anatuban
Ezt követően regisztráltunk a couchsurfingre (CS),
A CS segítségével azóta
néha ilyen szállásokba is bele lehet futni…ilyenkor légy hálás és használd a humorérzéked!
Az ingyen szállásnak akad mási
szállásért cserébe én néha főztem
Íme néhány oldal:
http://www.kiwihousesitters.
http://www.
Nem csak szállást kaptam, hanem pótanyát is :)
De a legnagyobb trükk
A pampogó hátizsák
Arra gondoltam, túrákat kéne
Mikor Jucó barátnőm, aki
Így kezdődött, aztán már azon
A küldetésünk: megcsinálni a
Első nap egy ikonikus helynél
A szállásunkat a szokásos
Óriási szerencsémre mindhárom
Miután első nap nagy nehezen
Amikor viszont épp nem
A túra amúgy fizetős, 175
Az időről azt kell tudni,
Jól sikerült. Mármint Borinak,
Szerettem ezt a túrát, életem
A képekért köszönet www.backpacker.hu Borinak és Nyikos Györgynek! (Egy béna van, az s.k.)
Hogyan menjünk világgá, ha szűkös a keret?
1. Rész – Szállás és ellátás ingyen
Van az a típus, akinek folyton mehetnékje van. Akkor is utazik, ha nincs miből. És általában oda, ahova másoknak eszébe se jutna. Vagy esetleg eszébe jut, de nem meri meglépni, mert az felérne egy kamikáze akcióval a pénztárcája ellen.
Létezik azonban egy remek módszer, ahogy mi, ‘csóró’ utazók menedzseljük ezt az egészet. Önkénteskedésnek hívják. Bár a neve roppant magasztos, most elsősorban nem az afrikai árva kisgyerekek gyógyítására gondolok (meglepő, de ezek sokszor drága, fizetős önkénteskedések…).
Nálam úgy kezdődött, hogy egy borongós őszi este épp az angol órámon ücsörögtem, mikor a világ legjobb tanára csak annyit mondott: “Oros, most mutatok Neked valamit, ami megváltoztatja az egész életedet!”
Én gyorsan közbevágtam, hogy szerintem azt nekem nem szabad látnom, mert barátnője van, de aztán kiderült, hogy valami tényleg olyat mutat, ami után egyértelművé vált, hogy én világgá megyek. Hazamentem, elintéztem a regisztrációt és megvettem a repjegyet.
Amikor megtudtam, hogy létezik egy (nem csak egy) olyan oldal, ahol önkéntes munkára regisztrálhatok, amiért cserébe szállást és ellátást kaphatok, roppant izgatott lettem, mert világossá vált számomra, hogy így nem csupán pár hetet húzhatok ki a minimál költségvetésemből, hanem akár hónapokat is.
Én a workaway.info oldalra regisztráltam, ahol évi 23 euróért (pároknak 30) készíthetsz magadnak profilt. Bejelölheted azokat a képességeket, amikkel rendelkezel, tölthetsz fel fotót, a lényeg, hogy minél színesebb és sokoldalúbb személynek tűnj. Ide nem egy hivatalos CV kell, erre a honlap üzemeltetői is felhívják a figyelmet. Rögtön azután, hogy ezt elolvastam, nyomtam egy delete all-t és az elsőként precízen összerakott kvázi jogász CV-met átírtam cukrászorsisra, aki tud sütni, főzni, siklóernyőzni, vezetni, tanítani, meg amit csak akarnak, és leginkább baromira világgá akar menni.
Aztán kiválasztottam mesecsodás Új-Zélandot és minden régióban, ahová menni akartam kerestem egy szimptikus host-ot. Elkezdtük a levelezést/szkájpolást/stb., míg ki nem forrta magát a terv, hogy mikor hol leszek.
Szerencsémre nagyon jó hostjaim voltak végig, így közel három hónapig úgy utaztam, hogy nem költöttem se szállásra, se ételre. Ami kiadásom volt, az csak az útiköltség. Amikor nem önkénteskedtem, akkor pedig couchsurfing-eltem.
És hogy miket csináltam:
– festettem,
– gletteltem,
– kertet rendeztem,
– főztem és sütöttem 2-11 főig,
– makadámdiót szedtem,
– takarítottam,
– traktorral füvet nyírtam reptéren,
– oposszum csapdákat helyeztem el madárrezervátumban,
– teheneket etettem,
– kerítést cölöpöltem,
– helikoptert építettem,
– permeteztem, stb.
Mondanom sem kell, nagy váltás volt a 8-10 órás irodai melók után. Rengeteget tanultam és nagyon élveztem. A legnagyobb előnye pedig az, hogy ilyenkor helyieknél szállsz meg, az otthonukban élsz, részesülsz a vendégszeretetükből és így jobban megismerheted az adott kultúrát is.
Van, hogy semmilyen ‘skill’-t nem kérnek, de van, hogy kifejezetten szakképesített önkénteseket keresnek (ez főleg a legfelkapottabb helyeken van így, pl.: Hawaii, Fiji, stb.). Utóbbiaknál azért érdemes átgondolni, hogy nem éri-e meg rendes, fizetős munkát nézni inkább. Általában néhány hetet, de akár több hónapot is maradhatunk egyes helyen, ha beválik. Leginkább teljes ellátást nyújtanak a host-ok, de én belefutottam egy olyan helybe, ahol menetközben megváltoztatták a szabályokat és csak vacsora volt. Ezzel még nem is lett volna probléma, de bolt 20 km-re sehol, és kocsi nélkül ezt elég nehéz volt megoldani, úgyhogy én inkább a teljes ellátás híve vagyok.
Néhány host iszonyat lelkes, a Déli-Szigeten kifogtam egy farmert, aki minden napra szervezett nekünk vagy valamilyen kirándulást, vagy szabadidős programot (sziklamászás, kajakozás, BBQ, pizzasütő verseny, stb.). Nála mondjuk volt, hogy 8-10 órákat is dolgoztunk, szóval néha már a világomról nem tudtam, nem hogy sziklát másszak levezetésnek, vagy barlangban túrázzak, de a többségnél általában 3-4 órás a ‘munkaidő’ és cseppet sem kell megszakadni. Az első helyemen pl. azonnal adtak kocsit is, így mentem el egy hosszú hétvégére kirándulgatni.
Szerintem szuper lehetőségek ezek, ha az ember kicsit világot akar látni, új dolgokat kipróbálni és mindezt a lehető legolcsóbban. A poén része miatt pedig lottó nyerteseknek is szívből ajánlom!
Íme a három legismertebb önkénteskedős oldal:
Na, akkor azt hiszem a ’De nekem nincs pénzem utazgatni…!’ kezdetű monológot le is húzhatjuk a kifogások listájáról.
But you are a great person and he is an egg…
…mondta a főnököm, mikor felmondtam. Fenti mondat jól jellemzi a konyhában uralkodó helyzetet.
Az egész öt tányéron csúszott el végül. Jó, nyilván nem, de ez volt a cherry on the top, hogy stílusos (idétlen) legyek. Kellett a hely, így nekiláttam öt tányér elmosogatásához. A tányérok viszont nem a konyhai mosatlan részét képezik. Én viszont a konyhában dolgozom (meglepő egy szakácstól/cukrásztól), tehát semmi közöm elvileg a front house mosatlanjához. Kivéve, ha nincs helyem és kell. Illetve, ha csapatmunka címén besegítünk egymásnak (ami szintén gyakori).
Ezt látta meg a Chef, akinek finoman szólva ekkor mentek el otthonról és kiverte a hoppárét a konyha közepén, hogy én mért mosogatok tányérokat, ki adott utasítást erre. Mivel előtte kb. két perccel küldött ki a helyetteshez (2IC) megkérdezni, hogy mosogathatok-e, ezért nyilván a 2IC-ra hivatkoztam, hogy kaptam engedélyt mosogatásra (már a kérdés is röhej). Viszont, a 2IC nem utasítást adott, hanem engedélyt.
Ebből lett egy kisebb kalamajka a konyha kellős közepén. A konyhában, ami összesen nincs 6 négyzetméter, és totálisan látványkonyha, csúcsidőben. Álltunk bent a manager, a 2IC, a konyhalány meg én. És az 5 tányér. És azon ment a diskurzus, hogy vajon én most jól tettem-e, hogy kb. 23 másodpercet eltöltöttem azzal az 5 tányérral, hogy helyem legyen folytatni a munkám.
Nem szóltam, vártam, hogy megvitassák ezt az őrületes nemzetközi jogvitát (egy kiwi, egy dél-afrikai, egy indiai és egy magyar nézőpont). Aztán mikor elült a vihar, és már feledésbe is került az 5 tányér, na, akkor mondtam én fel.
És ezután derültek ki a következők:
– engem napi szinten érnek ilyen szituk, sőt, a finoman csak ’hell’-nek becézett napjaimon egész napos a tortúra. Amit a manager most látott, az már csak a jéghegy csúcsa volt. Ez egy jól megalapozott b.sztatás, zaklatás, fenyegetés, napi szinten…csak ebből a front house-ban kacarászó baristák és manager mit sem látott eddig.
– illetve valamit mégiscsak kellett, mert mint azóta kiderült, én vagyok a harmadik ember, aki a Chef stílusa miatt mond fel. Elődeim közül volt, aki egy napig bírta, volt, aki két hónapig. Harmadik hónapos időmmel csúcstartó vagyok.
– engem viszont szeretnek. Jó, a manager vélhetően csak a befektetett energiát sajnálná veszni, de az összes többi kollégám, beleértve a helyettest is, szeret. És most megy a kampány, hogy megtartsanak valahogy.
Így történt hát, hogy én felmondtam, ők adtak egy szerződést megszüntető papírt (WHS miatt 3 havonta le kell zárnunk a jogviszonyom), és közben várnak vissza a vakációm után. Értelmezd! Nekem se megy…
Működik viszont a vonzás törvénye. Itt is, most is. Kb. két és fél hónapot agyaltam rajta, hogy fel kéne mondani, de 1. engem nem abból a fából faragtak, aki feladja, 2. a három hónapot meg akartam várni, hogy legyen referenciám és a CV-mben jól mutasson. Gyakorlatilag sírva vágtam a centiket e péntekig, úgy voltam vele, hogy csak addig éljem túl, míg Jucó barátnőm ideér, és végre ismét utazhatok. Ahhoz viszont pénz kell. Meg nekem kell itt egy normális meló. Ahhoz meg kiwi munkatapasztalat és referencia.
Most mindenem van. Kihúztam a három hónapot, már csak 2 nap van belőle (óóóóóóóóóóóriási ugrabugra!), gyakorlatilag ezzel a tapasztalattal most bármilyen kávézólánchoz bejuthatok szakácsnak/cukrásznak és megszerettek annyira, hogy remek referenciákkal is bírok.
Viszont, amíg nem lesz új állásom, jó lett volna ezt megtartani. Csak mondjuk Chef-mentesen, mert vele nem kívánok a továbbiakban egy konyhában tartózkodni. Mert a pénz meg kell. Egy ideig ezen borzalmasan görcsöltem, aztán egy-másfél hónap agyfájdító kattogás után elengedtem az egészet. Úgy voltam vele, ez is meg fog oldódni. Anno munkatapasztalat, gyengébb nyelvtudás és referencia nélkül is találtam egy hét alatt melót, most is fogok.
Én csak egy dologra vágytam már, hogy ne kelljen minden nap negyed 6-kor kelnem, és hogy megint átjárjon az a világjáró, szabadmadár érzés. Felmondtam, kimondtam, megkönnyebbültem. És akkor másnap írt a barátnőm, hogy a volt munkahelyemen a héten kiutalják a két éve elmaradt prémiumomat. Ezen a ponton azt hittem, leesek a székről. Annyira váratlan és meglepő fordulat volt egy rég elfeledett és nem is remélt pénzről hírt kapni, hogy csak pillogtam. Így történt hát, hogy megérkezett a számlámra az az összeg, amivel kihúzom a következő lépésig.
Most úgy fest az ábra, hogy bár felmondtam, valószínűleg mégis lesz munkám, ha visszajövök. Én hoztam meg ezt a döntést, hogy nem kérek a Chef-ből többet és nem fordítva. Méltóság magammal szemben, alázat a munkával. Nem fordítva!
És már csak négyet kell aludni és újra útra kelek. Ráadásul, nem is akárhová megyek, hanem az álomhelyszínemre. Ami miatt NZ-re jöttem. Nem tudom lefesteni az izgatottságom, csak egyet tudok biztosan: a vonzás törvénye most is, mint eddig is, mióta gyakorlom (2009), megint működött!
10+1 hasznos tipp, ha úgy döntenél, hogy egy campervan-nel utazol körbe egy országot…
Korábban magam sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok mesélni, de tavaly négy hónapot éltem két különböző férfival, két különböző campervan-ban, két különböző országban. Nem tudom, melyik a meredekebb, hogy egyik férfit sem ismertem pár nappal korábban, vagy, hogy autókban ettem, aludtam, utaztam, éltem hosszú hetekig. Mindegy is, őrületesen jó poén volt, de azért nem árt néhány dologra felkészülni, mielőtt belevágsz egy ilyen útba.
1. A jármű (típusa, mérete)
A jó jármű a lelke az egész útnak. Nem jó az sem, ha túl kicsi, mert akkor pár nap után nagyon könnyen az agyadra megy majd először a dolgok pakolgatása, hogy helyed legyen, majd az útitársa(i)d, aztán Te saját magadnak. Annak sincs értelme, ha túl nagy, mert akkor borzalmasan sokat fogyaszt és néhány ezer-tízezer kilométeres tételnél azért ezek súlyos számok. NZ-n és AU-ban a campervanok iszonyat gyorsan cserélnek gazdát, mivel a travelerek jönnek-mennek, használják néhány hónapig, aztán továbbadják. Épp ezért a zöme nincs túl jó állapotban, leharcolt jószágok, de felszerelésük nagyon jó. Ja, és ha lehet, 4WD-s autót válassz, mert egy csomó helyre csak ilyen típusú kocsival juthatsz el. Vehetsz és bérelhetsz is.
Itt Down Underen hasznos oldal lehet Neked:
AU- www.gumtree.com.au
NZ- www.trademe.co.nz
2. A jármű (műszaki állapota)
Ha a jószág nincs jó műszaki állapotban, az őrületes parákat tud okozni. Hidd el, lerobbanni a sivatag közepén, az nem olyan mókás (tapasztalatból beszélek)! Mindig legyen a telefonodban lementve pár szám vész esetére, főleg, ha olyan helyekre mész, ahol nincs internet (sőt, NZ-n és AU-ban rengeteg helyen sajnos térerő sincs). Mindenképp végeztess egy alapos átvizsgálást az indulás előtt, különösen nézesd meg a motort és a klímát. Legyenek Nálad pótszerszámok, és ha lehet, egyikőtök legalább kicsit jobban konyítson annál a kocsikhoz, mint amit a műszaki vizsgára kértek (meglepő infó: ez szerencsére egyik esetben sem én voltam). És az sem baj, ha az alkatrészek nevét tudod angolul (nálam mondjuk külön nehézséget okozott, hogy magyarul sem volt lövésem se, hogy Á. mit magyaráz ékszíjról meg cilinderekről…jó, szőke vagyok és nő…van mentségem!). Viszont az út végére már írhattam volna egy angol-magyar autószerelő kézikönyvet is…
3. Törekedj a praktikusságra!
Anno mi beleestünk abba a hibába, hogy Sydneyben mindent felhalmoztunk, ami mozdítható volt egy költözéskor: volt nálunk epilátor (mondanom sem kell, egyszer sem használtam…), hajszárító, mikulás sapka (nyáron indokolt), minimum 8 angol könyv (hogyne, persze, az olyan, hogy előveszed és tanulod…), de még piteforma is (a cukrászt hallhattuk, köszönjük!). Gondold át higgadtan, hogy mi mindenre van szükséged. Aztán két nap múlva húzd le a lista felét! Na, annak a felére lesz valójában szükséged. Hidd el, borzalmasan idegesítő, ha 4-6 négyzetméteren élsz és megfulladsz a tárgyaktól.
4. Tervezz, de ne vidd túlzásba!
Egy több hónapos útra nem árt felkészülni, viszont nem lehet és főleg nem is érdemes minden egyes percét megszervezni, kitalálni. Az ilyen utakban pont az a legjobb, hogy nagy része spontán, váratlan és tele van nem várt kalandokkal. Beszéljétek meg, mik azok a főbb látnivalók, sarkkövek, amiket mindenképp látni szeretnétek (én az UNESCO-s látnivalókért remegtem, ugye, úgyhogy ezeket pipálgattuk sorra, Á. meg a legmenőbb helyeken akart búvárkodni…). Ezeket ütemezzétek be, a kettő között meg csak adjátok át magatokat az eseményeknek és álljatok meg ott és akkor, amikor csak kedvetek szottyan.
5. Értékek
Ne legyen Nálad túl sok érték. Készpénz amúgy se, azért van a bankkártya, ami mellett nem tároljuk ugye a pin kódot, mert az nem okos. És ha lehet, legyen a kocsiban egy jól eldugott, vagy lakattal zárt széf, amibe a laptopokat, kamerákat, egyéb értékes dolgokat betehetitek, ha elmennétek valahová. Túl sokáig ne hagyjátok magára a kocsit és mindig jól kivilágított helyen parkoljatok. És még ilyenkor is megtörténhet Veletek az, hogy miközben bent alszotok a kocsiban, le akarják lopni róla a bicikliket. Velünk megtörtént, és ha nincs Á. meg az ő haláli nyugodt vérmérséklete, akkor lőttek volna a cangiknak.
6. Legyen nálad egy jó térkép!
Papír alapú. Részletes. Jó, most hőbörögsz, hogy minek az már manapság, de elmondom miért: mert NZ-n és AU-ban például 80%-ban nem volt se térerőnk, se internetünk, és a GPS se tudta sokszor, hogy hol a jóéletben járunk. Így aztán mi sem. Márpedig ekkora országokban eltévedni nem annyira fun, nem az van, hogy három óra múlva úgyis kikeveredsz a másik felén. Ráadásul szerintem annyira jó poén beirkálni a térképen, hogy mikor voltál ott és mi volt nagyon szép vagy érdekes, hogy eltehesd emlékbe!
7. Jegyzetelj!
Annyi minden inger fog érni, hogy egy idő után csak kapkodod a fejed és nem fogsz a végén emlékezni semmire. Én így 5-6 hónap távlatából próbálom most feldolgozni, hogy hol mi történt velem és most villannak be képek, hogy merre jártunk. Viszont nagyon jó visszaolvasni a kalandokat, ezért jegyzetelj, nem fogod megbánni!
8. Pótvíz, pótüzemanyag, gyógyszerek
Klímától és fejlettségtől függően 15-30 liter pótvíz és pótüzemanyag legyen Nálad. AU-ban szét paráztatnak azzal, hogy legyen elég üzemanyagod tartalékban, meg vized. Ezt egész addig idegesítőnek tartod, míg először nem szembesülsz azzal, hogy bent a sivatagban 4-500 kilométerenként nincs se mosdó, se település, se bolt (nyitva). Ugyanez az üzemanyaggal is a helyzet, ráadásul bizonyos országrészekben nagyon silány minőségű az üzemanyag, erre is figyelni kell.
Tipp: AU-ban a Northern Territhoryban ne tankolj normál üzemanyagot, mert azt az őslakosok (aboriginalok) használják szipuzásra és tönkreteszi az üzemanyagpumpát. Ezeken a területeken csak prémium minőségű üzemanyagot tankolj, ha nem akarsz több száz/ezer dollárt kifizetni vontatásra és szervizre.
9. Szocizz másokkal!
Egyrészről mert ez az egyik legnagyobb kaland az utazásban: másokkal ismerkedni, barátkozni, kalandozni. Másrészről mert nagyon sok praktikus tipp cserél így gazdát: hol találsz ingyen wifit, ingyen kempinget, ha nem kell valami, sokszor az utazók csak úgy odaadják másoknak. Használd a közösségi oldalakat (fb, couchsurfing, twitter, stb.) okosan, így lehet ingyen szállásod, tusolási lehetőséged, vacsorád, vagy épp egy kellemes pohár borod. Mindben volt részünk, ezúton is örök hálám szuperjófej barátaimnak, olvasóimnak és a segítőinknek!
10. Válassz jól útitársat!
Mert a jó útitárs a lelke az egésznek. Erre nincs biztosíték, lakva ismerszik meg a másik, ugye, de ilyen kicsi otthonban, ilyen nagy út során teljesen más parák jönnek elő, mint egyébként egy normális együttélés során. Nagyon fontos, hogy mindketten kellően lazán és pozitívan álljatok a dolgokhoz és tudjatok röhögni akkor is, ha igazán nagy kakiban vagytok, mert megesik, na. Ezúton is köszönöm a Franciának és Á-nak, hogy ilyen szuper útitársaim voltak (és hogy egyben körbefuvarozták a hátsóm mindkét országban!)
+1 A mocskos anyagiak
Nagyon okosan nagyon olcsón ki lehet hozni ezeket az utakat, ha tudod, hogy hol vásárolhatsz legolcsóbban (AU: Aldi, NZ: Pack ’N’ Save, Countdown), melyik kútnál a legolcsóbb az üzemanyag, hol vannak jó bor akciók (AU: BWS), ha kifigyeled, hogy hol lehet a beach-eken ingyen tusolni (bizonyos helyeken van még meleg tus is ingyen), hol lehet ingyen tölteni az elektromos kütyüket (beach-ek mentén sokszor vannak eldugva konnektorok), hol foghatsz jó wifit (AU: Hungry Jack’s, Bunnings, NZ: iSite-ok, könyvtárak, CBD wifik). Ezekkel az apró trükkökkel eszméletlen sokat lehet spórolni, viszont jó ha úgy készülsz, hogy az utolsó hétre is legyen még néhány ezer dollár tartalékod, bármi történhet (mondjuk akkor hal be a kocsiban a motor – lsd. O. és Á. esetét Ursulával…nem vicces, amikor otthonról kell pénzt utaltatni és napokig egy autószerelő műhely udvarán alszol, fürdő nélkül). És mindig, de mindig legyen utasbiztosításod (nem, nincs a családomban biztosítási ügynök, de ez tényleg őrületesen fontos, mert egy sima háziorvosi kontrollért is több tíz/száz dollárt kell kiperkálni, akkor gondolj egy baleset költségeire…)!!!
De a legeslegeslegfontosabb, hogy élvezd ki minden pillanatát, mert akkora kaland ez, amit egész életedben emlegetni fogsz majd!
Ha bárkinek bármi konkrét infóra van szüksége NZ-t és AU-t illetően, állok rendelkezésére!
Posted in AU, azaz Ausztrália, Blog All, Egyéb, Készülődés, NZ, azaz Új-Zéland, Utazás | 
No Comments »
Waitangi day és Sevens, avagy amikor megőrülnek a kiwik
Mondjuk, ha ebből indulunk ki, akkor minden második hétvégét kiwi nemzeti ünneppé nevezhetnénk ki, mert hogy ezek a down underi jónépek nem százasok, az tuti. Dehát ezért imádjuk őket!
Szóval, történt egyszer (kis kiwi töri óránk következik…), hogy ebbe a csodás országba is betette a lábát az európai, egészen pontosan a brit gyarmatosító és úgy gondolta, hogy mit neki maori őslakos, majd ő tudja itt a tutit. Aki nem értett egyet, azt lekaszabolta, a többiekkel pedig kötött egy bájos szerződést (nemzetközi jog-perverzek most különösen figyeljenek!).
A Waitangi szerződés (angolul Treaty of Waitangi, maori nyelven Tiriti o Waitangi) egy olyan szerződés, amelynek szövege angol és maori nyelven még csak véletlenül sem egyezik. Én mondjuk feldaraboltam volna, hongiban elkészítettem, majd megettem volna a helyükben a tolmácsot, ha ilyen pongyola munkát végez, de akkor ma min is menne a nagy nemzeti összefeszülés, ugye!?
Nem untatva azokat a részletekkel, akik nem olvadoznak az ilyen jogi szituktól (ugyan már, ez jogtudomány, hogy lenne már unalmas!?!?!?!…de ha egyeseknek esetleg mégis, szóval), lényeg a lényeg, hogy mivel ezek a naiv maori törzsfőnökök teljesen mást hittek a szerződés tartalmának, mint amire a brit gyarmatosítók gondoltak (a földön, szuverenitáson és kormányzó teljhatalmán ment az összefeszülés), így hosszú-hosszú évekig ezt a szerződést figyelmen kívül hagyta mind a parlament, mind a bíróságok.
Ma meg az a helyzet, hogy NZ alapító dokumentumának tartják. ‘Sok maori érzi úgy, hogy a Korona nem tartotta be az üzlet ráeső részét és erről bizonyítékokat mutatott be a tanács ülésein, velük ellentétben néhányan a nem-maori lakosságból úgy vélik, a maorik túl nagy figyelmet szentelnek a szerződésnek és arra használják, hogy „különleges privilégiumokat” harcoljanak ki.’
Szóval, még mindig elég necces a szitu.
És mit tesznek a kiwik, hogy oldják ezt a borzalmasan nagy feszkót?
1. Nemzeti ünneppé avatták február 6-ot.
2. Megszervezték erre a hétvégére a Sevens-t (www.sevens.co.nz)
3. Isznak. Beöltöznek. Megőrülnek.
Mert mégis min veszekedne már egy tehenészlánynak öltözött maori egy homárnak álcázott kiwivel???
(technikai okok miatt képek most a gugliról, akit pedig bővebben érdekel a dolog:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Waitangi_Szerz%C5%91d%C3%A9s
http://en.wikipedia.org/wiki/Waitangi_Day)
A keresztény kiwi nemzet
A kiwik nagyon vallásosak. Erre nem volt nehéz rájönnöm, mert összesen egy embert ismerek, aki nem akart templomba elcsalni.
Mivel ezekben a templomokban több fiatalt látni, mint a wellingtoni péntek éjszakában, így ha tarsasági életet akar az ember lánya élni, vagy pusztán ismerkedni, barátkozni, akkor ez egy tökéletes hely erre.
Mert hogy itt nem mise van szigorú pappal és csöndes felekezettel, hanem buli, meg kis csoportok, akik kéthetente összejönnek sütni, főzni, beachen piknikezni, focizni, kirándulni, futni…
Engem ma meghívtak a nőegyletbe, meg egy baráti körbe, akik szeretik az outdoor sportokat és gyakran kirándulnak.
Én még mindig nem tudom mire vélni a templomozás ezen formáját, de hátha Ti többet tudtok nálam.
Mindenesetre ma ilyen visszafogottan szórtuk az imákat…
(videóért katt a linkre)
https://www.facebook.com/video.php?v=1575026979381503&set=vb.1482279015322967&type=2&theater
A wellingtoni rögbis srácok
Közülük nyolcan tértek be a minap hozzánk (mármint a kávézóba, nem a szállásunkra). Ők a wellingtoni rögbis srácok. Hatalmasak, nagyon rögbisek, nagyon …sportosak, na.
Én épp négy sonkás szendviccsel lavíroztam a cabinet felé, amikor összetalálkoztunk az ajtóban.
Volt egy szolíd, kb. 38 másodperces légzéskimaradásom.
Aztán másnap reggel 7 felé épp félkómásan pakoltam ki a cheese scone-okat a cabinetbe, amikor megálltak nyolcan az ablaknál és bekopogtak, magyaráztak meg integettek befelé.
A főnököm szerint persze neki integettek. Jogos, nem ismerem a kiwi rugby team ízlésvilágát, tehát annak az esélye, hogy ezek a srácok egy pizsamás cukrászlánynak integetnek, semmivel sem nagyobb, mint hogy a 45 éves indiai férfi főnökömnek…
Mindig is mondtam, hogy a sport nagyon jót tesz az ember lelkének! (én pl. fél órán át még vigyorogtam gránátalma vörös fejjel a konyhában…)
Napi hűb.mmeg rovatunk következik
1#: Próbálok nem ömlengeni, mert olyat nem illik, szóval amolyan közömbösen mondom, hogy ma az ő (lsd alább cikk) anyukájával kávéztam. Anyuka egy oltári menő coach, csapatépítő, nagyfejes training céget vezet. Erre persze utólag jöttem rá, azt hittem ‘csak egy business woman’, akivel jó lesz egyet kávézni (nem a káve miatt, hanem, mert társasági élet hiányom van), hátha van néhány jó tippje hogyan szabaduljak meg kedvenc Chefemtől. Nos, mondhatni, kissé alábecsültem Anyuka pozícióját…
Kisfia 1: vízilabdaedző Magyarországon (!?!?!?!?!?)
Kisfia 2: vízilabdázott Magyarországon (?!?!?!?!?)
Kislánya1: jogász Sydneyben.
Kisfia 2 magyarul is beszél kicsit, ismét Wellyben él és vízilabdázik, Apu pedig edzi a nemzeti vízilabda válogatottat.
Hozzájuk megyek vacsizni hamarosan. Meg a meccsükre. Semmi extra, télleg, gyakran vacsizok félig kiwi-félig maori vízilabdáséknál…
(És én emlékszem erre a cikkre, meg a srácra, az a durva)
http://www.stuff.co.nz/…/Hungary-the-dream-for-water-polo-p…
#2: Olyan nyár van Wellyben, hogy az itteniek szerint ezt én jól nézzem meg magamnak, mert ilyen már 10-15 éve nem volt. Napsütés, frizura-barát szél és hömpölygő tömeg a Waterfronton. Illetve néhány rája, cápa, meg fürdőző…
Nyelvgyakorlás, ahogy a lámák csinálják
Tényleg nem azért, mert balf.szkdok. Csak sajátságosan gyakorlom az angolt.
#1: Amikor a cipő leszakad a lábamról. Visszaviszem, kicserélem. Aztán az új is.
Ezt két dolog miatt csináltam: gyakoroltam a complaininget és a mezítlábas mászkálást, ami oltári kiwis.
#2: Amikor bennehagyod a bankkártyádat az automatában…
Ezzel a telefonos listeninget gyakoroltam és a banki ügyintézést.
#3: Amikor a saját e-mail címedet sem tudod normálisan leírni repjegy vásárláskor…nem, nem baj, ha kiröhög az ügyintéző…
Csak a listeninget gyakoroltam…again…
24 órám tömören. IELTS felkészülés sajátságosan.
O. voltam. Láma.
Hortobágyi Rántott Vombat Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról. |
|---|
Budapest
Sydney
Wellington