Nagyon haragszom Rád!

Ez volt a 85 éves Nagymamám köszönése, mikor alig 10 nappal ezelőtt meglátott minket a kert végében. Egy hétvége (?) erejéig ugyanis hazaköltöztünk vidékre, a szülői házba, míg el nem repültünk Hollandiába. Az ok egészen profán: kitettek minket az albérletünkből. A részletekbe most nem is mennék bele, mert még feldolgozás alatt áll, hogy helyretegyem magamban, hogyan is történhet meg ilyen 2017-ben akkor, ha rendesen fizetsz, tiszta vagy és minden elvárásnak igyekszel eleget tenni…

Read the rest of this entry »

Hogyan keressünk szállást babával, kisgyerekkel?

Amikor utazunk, a tényleges utazáson kívül (mivel, mennyiért, milyen gyorsan) a legkardinálisabb kérdés nyilvánvalóan a szállásra vonatkozik. Míg backpacker-ként elaludtam anno szó szerint a kutya ágyában is, sőt, szálltam meg repülőhangárban, macskával közös placcon a világ legkoszosabb nappalijában és hónapokig éltem autókban is.

De gyerekkel ez is más. Micsoda nagy igazság, mi? A lényeg viszont tényleg ez: amíg a baba nem pörög, addig bárhol jó lehet, csak tiszta legyen. Ha beindul a mozgás, akkor viszont egy sima füves placc is ezernyi életveszélyt hordoz magában, így nem árt körültekintően választani.

Read the rest of this entry »

Látogatás a földi Paradicsomban – Azori-szigetek 2. rész

Tekintettel arra, hogy az egy hetes azori kiruccanásunk a lisszaboni reptér hibájából mindössze 3,5 naposra rövidült, így két teljes napunk maradt még kiélvezni a szikrázó (juhúúú!) azori napsütést. Nem csoda hát, hogy úgy örültem, mint a medve, aki először látja meg az árnyékát, mikor kinéztem a nappali óceánra nyíló ablakain.

Read the rest of this entry »

Látogatás a földi Paradicsomban – Azori-szigetek 1. rész

Azori23

A repülés

Aki követte az előzményeket az tudja, hogy a szülinapi azori-szigeteki utazásunk kissé kacifántosan indult. Kár is ezen meglepődni, rólunk van szó, hogyan máshogy lett volna. Szombat reggel tehát ismét nekifutottunk annak a projektnek, hogy elrepülünk az Atlanti-óceán közepén fekvő, összesen 9 szigetből álló szigetcsoportnak, amely még a kontinentális Portugália szélétől is közel 3,5 órányi repülőútra található.

Vulkánok, sziklás óceánpart, páfrányok, fortyogó gőzfürdők, vízesések és bálnák. Maga a földi Paradicsom, vagy ahogy számos utazási oldal hívja, Európa Hawaii-ja, vagy Új-Zélandja. Nekem sem kell nyilván több, hogy azonnal belezúgjak egy ilyen helybe! A repülőút relatív nyugisan telt, alkalmaztuk a már bevált taktikáinkat, már ami a gyerekkel való repülést illeti. Egyébként aludtunk végig, csak akkor ébredtünk fel, mikor már elkezdtünk landolni, ami kissé rázkódósabb lett a kelleténél. Már épp elemi erővel tört rám az izgatottság, amikor hirtelen újra megemelkedtünk és közölték, hogy nem tudunk leszállni és mennünk kell még egy kört…szinte meg sem lepődtünk, én már láttam magam előtt, hogy 3 óra múlva ismét Lisszabonban leszünk.

Azori21

Szerencsére nem így lett, óriási köd ide, szitáló vízszintes eső oda, végül csak megérkeztünk az azori ‘nyárba’. És pont ilyen kellemes időben sikerült töltenünk az első két napot. Viszont mindezek ellenére (vagy épp ezért), azonnal belezúgtunk a tájba: imádtuk a ködben úszó pálmákat, a sejtelmesen tejfehér völgyeket, a haragos tajtékokat és a mindezeket teljes mértékben ignoráló boldog teheneket. Az Azori-szigeteken egyébként (számunkra teljesen érthetetlen módon) nincsenek birkák, pedig ránézésre a sziklapartok és a dimbes-dombos legelők pont olyanok, mintha Írország, vagy Új-Zéland partjainál lennénk.

Szállás

A szállásunk a sziget északi részén volt található, Haligali blogéknak hála sikerült rábukkannunk erre az igen színes, de egyébként nagyon kedves kis apartmanra. A ház, amely egy biológus hölgyé S. Vincente Ferreira-ban fekszik, kb. 10-12 percre autóval Ponta Delgadától, amely a sziget fővárosa. Ez a kis falu alig néhány utcából, 3 vendéglátó helyből és 2 kisboltból áll. Szóval óriási arconpörgésre itt (sem) kell számítani, de összességében elmondható Sao Miguelről, hogy maga a béke és a nyugalom szigete. A portugálok eleve nem egy idegbeteg, kapkodó népség, de itt aztán ennek méginkább a töredéke tapasztalható.

Azori22

Én valahogy azt hittem, hogy egy apartmant foglaltam le, végül aztán kiderült, hogy nagy izgalmamban a házban található privát szobák egyikét sikerült, tehát nem egy komplett kis lakást, de mivel egyetlen egyébként tök jó fej német lánnyal kellett ‘osztozkodnunk’ a fürdőn, illetve a nappalin, így nem mondanám, hogy nagy kellemetlenséget okozott a helyzet. A házigazdánk pedig a megtestesült tünciség volt, Zsigmond kedvéért még a nappali padlóját is körberakta gumiszőnyeggel, így az épp akkor kúszó-mászó átmenetben lévő gyerek is szabadon garázdálkodhatott. Arról meg már nem is beszélek, hogy a nappali sarkában elhelyezett függőágyból olyan panoráma tárult elénk az óceánra és a szomszédos telkekre, hogy hetekig képes lettem volna csak ott ülni és bámulni kifelé.

Közlekedés

Mi a gyerekes utazás legegyszerűbb és az idő rövidségére való tekintettel a leghatékonyabb utazási és közlekedési módozatot választottuk: béreltünk egy autót. Nem volt bonyolult művelet, igazán rugalmasak voltak abban a tekintetben is, hogy 3 napot késtünk és abban is, hogy a szálláshoz kértük a céget a jármű leadásakor, így nekünk már tényleg nem kellett sehova sem bumliznunk fölöslegesen. Amint landoltunk és megtaláltuk a szállásunkat (érdekesség, hogy a szállás utcájának neve egyébként nincs rajta a Google Maps-en, pedig teljesen normális betonút…így aztán bolyongtunk egy jó 20 percet), nem bírtunk magunkkal (és éhesek is voltunk), így bepattantunk a kocsiba és elindultunk balra (ha fogalmad sincs, hogy mi hol van, akkor igazából csak mész az orrod után – ez mindig beválik).

Azori24

Egészen este 8-ig róttuk a kilométereket, nem érdekelt minket az sem, hogy kb. az orrunkig ha látunk, olyan köd és eső van. Egyedül a gyerek altatási ideje volt az, ami arra intett minket, hogy vissza kellene fordulnunk: mert hiába volt a zord idő, annyira álomszép volt így is ez a sziget, hogy csak hüledeztünk Zsitivel.

Mivel még másnap is zuhogott az eső és csak néha hagyta abba, így engedtem gyermekem apjának, aki azt mondta, hogy ígyis-úgyis vizesek lennénk, akkor már menjünk fürdőbe.

Furnas – a botanikus kertbe rejtett termálfürdő

Nos, köztudottan UTÁLOM az uszodákat, fürdőket, a spa-kat, meg mindent, amiben gőz van, meg nyirkosság, meg nem napsütötte medence. De gondoltam, egy életem, egy halálom, jobb ötletem nincs, hogy mit kezdjünk addig Zsigivel magunkkal míg Zsiti ázik, akkor inkább nézem a partról, de nem maradok a szobában. A biztonság kedvéért odaraktam én is magamnak egy fürdőruhát, bár 99%-ra vettem, hogy erre az égvilágon semmi szükség nem lesz. Mindig adjatok esélyt az 1%-nak!

Azori25

Már a Furnas-ba vezető út is meseszép volt, a szigeten az egyik kedvenc helyünk végül vitathatatlanul ez lett. A 3,5 napos azori kiruccanásunkhoz mi ezt a remek útmutatót használtuk, ami pedig azt javasolta, hogy az itt található két fürdő közül azt válasszuk, amelyik egy botanikus kertben található. Így belőttük úticélnak a Terra Nostra Parkot, ahol 6 euró/fő-ért élvezhettük nem csak a kert egyedülálló látványát és a szebbnél szebb fákat és virágokat, de csobbanhattunk a természetes kialakítású jakuzzikban és a mustársárga termál tóban is. Hatalmas fürdő-undorom egészen a megérkezéstől számított másfél percig tartott, míg le nem parkoltuk a babakocsit a kis ‘jakuzzi’ medence előtt, ahol Zsitin kívül össz-vissz egy férfi mártózott. Képtelenség lett volna megállni, hogy ne mártózzak meg, utoljára ilyen menő helyen Új-Zélandon csobbantam, így aztán néhány perc múlva már én is teljes extázisban mártóztam a forró vízben, miközben nem akartam elhinni, hogy ennyi pálmafa, óriásfenyő és páfrány árnyékában hogy nem Új-Zélandon vagyok.

Azori26

Még nagyobb lett a döbbenetünk, mikor a mustártó után tettünk egy sétát a kert (maximum) felében: virágos kertek, patak melletti kis túraútvonalak, erdők és egzotikus madarak ölelték körbe a fürdőt. Ez a botanikus kert annyira meseszerű, mintha csak a Titkos kert c. regény lapjaira csöppentünk volna. És hát a páfrányok! Én nem győztem őket fotózni. A szívem szét akart szakadni a boldogságtól, az agyam pedig képtelen volt elhinni, hogy most nem NZ-n vagyok, hanem egy másik szigeten, egy másik óceán kellős közepén. Néhány óra múlva aztán ismét rákezdett az eső, így mi visszapattantunk az autóba és elindultunk vissza a szállásunkra.

Azori27

Másnap reggel pedig arra ébredtünk, hogy meseszép színekben ragyognak a dombok és ezer árnyalatban tündököl az óceán: kisütött a Nap!

Még több képért kövessetek Instán is!

Portugál kiruccanás – 2. rész

A reptéri káosz

Miután fél napot eltengtünk-lengtünk egy bevásárlóközpontban (gyerekkel mégsem akartuk az egész napot az esős nyílt utcán tölteni, a szállásunkat meg délben el kellett hagyni), este 6-kor boldogan szálltunk be az uber sofőr mögé, hogy vigyen minket a reptérre, repülünk az Azorira. Mi kis naivak!

Read the rest of this entry »

Portugál kiruccanás – 1. rész

Ezer éves álmom (konkrétan 9) volt, hogy egyszer eljussak az Azori-szigetekre. Mivel idén töltöttem a 25. (muhaha) születésnapomat, úgy döntöttem, hogy erre a majdnem kerek szülinapra valami különleges bakancslistás utazás jár. Azonban egy tényezőről nem lehet megfeledkezni, hogy történetesen itt van az a 8 hós miniszörny, aki nélkül sem utazunk és akivel túl messzire sem.

Read the rest of this entry »

Hogyan utazzunk kisbabával (aki még nem jár) – 2. rész

Az előző részben arról meséltem, milyen előkészületeket tettünk a két hetes utazásunk előtt, hogyan zajlottak a repülések és miként kerestük a szállást. A mai bejegyzésben pedig arról szeretnék írni néhány gondolatot, hogy miként teltek a napjaink és mi volt végül a konklúzióm.

Read the rest of this entry »

Hogyan utazzunk kisbabával (aki még nem jár) – 1. rész

Most, hogy megjártuk a kontinentális Portugáliát és az Azori-szigeteket is Zsigmonddal, úgy gondoltam, összegyűjtöm azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek engem foglalkoztattak a babás utazás előtt, hátha másnak a segítségére leszek ezzel. Egyúttal bátorítani is szeretnék mindenkit – nyilván gyerekfüggő a dolog -, de az apjával egybehangzó véleményünk szerint (egy ekkora) gyerekkel utazni nem egy óriási kihívás. Az írás nyilvánvalóan a nekünk bevált, vagy épp nem bevált dolgokat tartalmazza, ezért teljesen szubjektív, de igyekeztem gyakorlatias maradni.

Read the rest of this entry »

Anya lelécel 4. rész – Koppenhága 2. nap

A kőkemény esti elhajlás után – értsd egy koktél és fekvés 10-kor – én egész éjjel azért forgolódtam, mert azon izgultam, hogy 1. mindjárt szétrobbannak a melleim, 2. fel kéne kelni fejni, amitől mindenki más is fel fog ébredni. Ennyit arról, hogy végre volt egy gyerekmentes éjszakám, erre gyakorlatilag egész éjjel virrasztottam.

Read the rest of this entry »

Anya lelécel 3. rész – Koppenhága 1. nap

Nem biztos, hogy népszerű leszek gyerekes utazós oldal közönségének szemében, de vállalom: atyaúúúúristen, de jó volt egy kicsit kiszakadni! Lassan már több, mint egy éve, hogy Zsigmond beköltözött előbb a testembe, majd a szívembe is, és azóta – mintha fényévek teltek volna el – már szinte el is felejtettem, hogy milyen érzés volt csak magam lenni. Nem valaki anyukájának, nem kismamának, nem minden pillanatban valaki más boldogságáért felelős személynek, csupán magamnak, Orsinak.

Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

July 2017
M T W T F S S
« Jun    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: