De tényleg, Te nem szégyelled magad???

Kérdezte a kolléganőm, miközben adtam át neki az anyagaimat és NZ-ről faggatott. 1,23 másodperc alatt lepörgött szemeim előtt az elmúlt két évem:

2012 augusztusa óta szervezem ezt az utat. Mondjuk az első félév után nyomtunk egy meredek restart-ot az életemben, de aztán újrapakoltam a rendszert, és végül 8 hónap masszív pörgés következett. Olyan 300 e-mailnél, megszámlálhatatlan órányi chatelésnél és jó néhány skype-nál tartok, összespanoltam (értsd: napi kapcsolatban vagyok féléve már) min. 15-20 vadidegen emberrel, akik a szállás és kenyéradóim lesznek, elolvastam kb. 5-6 blog több évnyi termését, bevállaltam számos couchsurfert a jó referencia érdekében, heti 6 óra angolt nyomattam fél évig, és még sorolhatnám… Read the rest of this entry »

A 635. búcsúöleléstől az első ‘hongi’-ig

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Ilyen Piros. Nem firtatjuk, nem kérdezgetjük, hogy mi lesz vele, csak kezelem, túlélem (asszem).

Piros életem 2. leghosszabb kapcsolata a maga 6 évével és a leghosszabb tényleges együttélésem. Vélhetően ez is csak azért működik, mert -ellentétben másokkal – ő nem éri fel a kilincset, hogy elmeneküljön… Read the rest of this entry »

Ma utálom az összes bürokratát!

Ma utálom az összes bürokratát! (mondta a lány, aki jelenleg még épp az egyik legnagyobb állami cég jogászaként dolgozik…)

Neeeeeeem, nem utálom, nagyon szeretem Mary-t, vagy Sonny-t, vagy bárhogy is hívják…Látom, ahogy kényelmesen megkávézott a kis kolléganőivel, megvitatták, hogy hogy telt az előző este, hogy milyen tüneményesen áll egyikőjükön az a kis virágos ruha (bezzeg a szomszéd irodában ülő Agnes-t mennyire kövéríti az a szoknya, ő se gondolta komolyan!), és hogy a főnök milyen egy idióta már megint. Aztán leül az aktái elé, köztük ott van az enyém is. Read the rest of this entry »

Én már nem…

… jutok le a Balcsira a következő 8 napban attól tartok,
… fogok színházba se menni (pedig ezt még annyira szerettem volna!!!),
… vélhetően moziba se (mindegy, azzal az évi 1-2-vel eddig is elvoltam),
… leszek őrületesen sportos istennős testű, hála az egymillió (hogyne!) edzésnek (ellenben elkezdtem felszedni, a testem vélhetően átállt mókus üzemmódba, non-stop zabálás/raktározás van, mintha a következő egy évben nem lenne módom enni…),
Read the rest of this entry »

Ne bámuld a cunamit!

Miután mindenkit azzal nyugtatok, hogy NZ a világ 10 legbiztonságosabb országának egyike és nézz rám, barna lettem (igen, továbbra sem sikerült még megbarátkoznom a ténnyel és újabban azon kapom magam, hogy ácsingózva bámulom a szőke nőket...), nincs már mitől félni, viktimológiailag is kb. nullára redukáltam annak az esélyét, hogy bárki is engem akarjon molesztálni, minden másra meg ott a túlélő szettem, akkor ma ebbe futottam (nem, talán nem most kéne már konzuli oldalakat és blogokat nézegetnem, mikor már épp elkezdtem látni a teendők listámnál a fényt az alagút végén):

http://www.getthru.govt.nz/

Imádom ezeket a kiviket, annyira alaposak!
Átnéztem a cunami fejezetet, és memorizálok:
During a tsunami never go to the shore to watch for a tsunami.

… még jó, hogy szóltak!!!

Mindenesetre nagymamámnak nem szólok ennek az oldalnak a létezéséről…

Én nem vagyok rendőr, hanem királylány!!!

Nos, körülbelül ilyen különbségek vannak az utazók és a turisták között. Ahogy Á is kijavított tegnap, mi nem lakókocsival utazunk majd, hanem campervan-nel és nem turisták leszünk, hanem backpacker-ök (cöhh, mintha nem tudnám! De azért persze hagytam, hogy Á kiigazítson, a férfi léleknek jót tesznek az ilyenek.) Read the rest of this entry »

Na akkor tisztázzunk valamit! 

Mivel eleinte úgy volt, hogy a kis bejegyzéseimet csak a család meg a barátok látják majd, így nem szorult magyarázatra, hogy ki O, vagy Á, vagy mi NZ, meg AU, illetve mi történik éppen, de mivel menet közben egy ilyen szép nagy családdá nőttük ki magunkat (ezúton is nagyon köszönöm a megosztásokat, lájkokat és ajánlásokat, folytassátok csak bátran!  )és a többségnek vélhetően fogalma sincs ezekről, így akkor most kezdjük a kályhától! Read the rest of this entry »

Úristen, már csak két hét és indulsz!!! Készen állsz rá?

A kérdés, amitől szolidan kitépem a (számomra még mindig rém ijesztő barna) hajam!

Mit jelent ez a kérdés? Hogy a 689234234 elemből álló listámon fogynak-e már a tételek? Hooooooooooogyne…kipipálok egyet, jön négy másik! Read the rest of this entry »

Nehézségek

Mesélek kicsit a nehézségekről is, mert adódnak bőven, már így a szervezés alatt is. Például meg kell említenem, hogy bizony, 18 ezer kilométer távolságból is bele lehet szaladni egy szerelmi drámába (mondjuk inkább úgy, hogy nekem nyilván egyből sikerült!). Az úgy volt, hogy kinéztem magamnak egy szimpatikus öko-bio kávézót, ahol sütni szerettem volna (tengerpart, szörfösök, cuki kis hely, élőzene, kreatívkodás a konyhába, mi baj érhet!?). Aztán elkezdődött a kontaktálás a tulajjal, akivel egy idő után már heti több e-mailt váltottunk és csetelgettünk. Én nem bántam, az angolomnak nem árt, ő meg nagyon készségesen és kedvesen mesélt nekem a kinti dolgokról. Ez egész odáig rendben is ment, míg egy napon, amolyan Orsi-féle lelkesedéssel el nem meséltem neki, hogy én hogy imádom Dave-et (vélhetően ez a fél mondat verte ki a biztosítékot), az új új-zélandi daddy-met, mert mennyit segít nekem. Erre barátunk, hívjuk most John-nak megsértődött. Mit megsértődött? Kitört a cunamiatomháborúvilágvége egyben! Miközben Ő épp egy óriási féltékenységi jelenetet (???) rendezett, én Ctrl C – Ctrl V-ztem át a mondandóját a google fordítóba, mert bár Dani, a világ legjobb angoltanára nyomatta nekem a szlenget is rendesen, a szerelmi drámák szókincsét kifelejtettük a repertoárból. (na deccdöríllájf, háni, nem az, amit az IELTS vizsgán kérnek!!!) Read the rest of this entry »

Ülj fel a hullámvasútra és sikíííííííííííííííííííííííííííííts!!!!

Soha nem ültem még hullámvasúton, minek az, ha az ember úgy él, mintha örök bérlete lenne rá? Szervezz egy nagy utazást és tuti a belépőd!Onnan indulunk, hogy jogász vagyok, szőke, imádom a csinos kis ruhákat (venni nem, hordani igen), azt a néhány magassarkút, amim van, a nagy táskákat, amikben általában min. 3-4 könyvet hurcibálok (nehogy már unatkozzak a bkv-n!), ciklámen színű Dusikámon (A BICIKLI!!!) száguldozok a városban (ezt is szoknyában és magassarkúban), szeretem a cseresznyés kabátom (ami önmagában egy jelenség) és szeretem az ágyamat, mert kényelmes. Jó, a kanapémat is szeretem, az is az.

Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2018
M T W T F S S
« Aug    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: