Hát izomlázam az van!

Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, dehát ha ott fáj!?

Sziszifusz hozzám képest anno könnyen megúszta, valószínűleg kevésbé volt láma, mint szerény személyem. Bemutatom nektek a lányt, aki előbb összehordta az ‘avarhegyet’, majd kiderült, hogy nem is oda kellett volna…akkor áthordta máshová. Aztán nagy szorgosan gereblyézett addig, míg a hostja el nem kezdett sopánkodni, hogy hát jajj, azt nem kellett volna kitakarítani (értsd onnan nem kellett volna egy fél kékestetőnyi sárga levélkupacot összegereblyézni), mert ő pont oda fogja majd szétteríteni azt…gyanús is volt nekem már az elején, hogy ezen a ponton úgy néz ki a kert, mintha évek óta nem csinálnának vele semmit, de mondom itt jön Segítő Orsi, na majd én rendet teszek! Tettem is, kár is vót! Úgyhogy amit fél napig gereblyézgettem, azt is minek…pedig hogy megörültem ma, amikor a tegnapi 3 fogú gereblye helyett bemutatták nekem a 12 fogasat! Egyből belendült a gereblyézős karrierem, aztán pont ezzel a lendülettel le is hanyatlott… Read the rest of this entry »

Ásó, kapa, nagy kaland!

Ma velük pörögtem legtöbbet, ugyanis megkezdtem az első önkénteskedős napomat. Kicsit izgultam, mint az első nap az új munkahelyeken szokás, ennek örömére ismét belobbant a torkom, és kiütött a nátha. Tudom azt is, hogy miért izgultam (új hely, menni fog-e, mit kell csinálni majd, kedvelem-e őket, mit csinálok, ha nem, hova megyek, stb…), tudom azt is, hogy mit nem mondtam ki és kinek (de se kedvem, se energiám, úgyis hiába…próbálom az elengedés meg a megbocsátás művészetét gyakorolni inkább – egyelőre elég sikertelenül, mint látjuk). Read the rest of this entry »

Általában a harmadik napra…

…már értelmesnek is tűnök. Addigra kiderül, hogy vannak értelmes gondolataim (jó, elvétve ugyan, de akadnak…)! Most már (Hong Kongot is beleszámítva) a 4. hostomnál vagyok. Ahogy eddig megfigyeltem, kb. 3 nap kell ahhoz, hogy feltűnjön, nem csak egy zsák krumpli vagyok. Addigra befogom az adást, megszokom az akcentust, felveszem a ritmust, megszokjuk egymást. Read the rest of this entry »

Én bizony megnyalogattam!

Mármint a tengert, nem a szörföst…(csak hogy kiderítsem, igazi-e)

Ahogy az már lenni szokott vasárnaponként (ha két vasárnap alatt háromra elmentem, az már hagyomány, nem?), ma is misével kezdtük a napot! Mostani szállásadóm apukája lelkipásztor és a család zöme játszik a templomi bandában, úgyhogy az első sorból csápolhattam…írtó jó buli volt, adtak hozzá nasit (ostya) és inni is (bor). Most komolyan, mit kívánhattam volna még? Ja, volt játszószőnyeg és színezőkészlet is (természetesen bibliai jelenetekkel), de nem akartam annyira hedonistának lenni, hogy még azt is kipróbáljam…meg amikor megfogtam egy rajzlapot, hogy rá ne lépjek, akkor az egyik kislány olyan csúnyán nézett rám, hogy őszintén, nem is mertem… Read the rest of this entry »

Annyi itt a paraszt, mint égen a csillag!

Akarom mondani farmer…mondjuk ez egy mezőgazdasági kiállításon nem meglepő ugye, ha hegedűművészekkel lenne tele a hely, azon már lehetne mit csodálkozni. Most épp az egyik nemzeti bank standjában ücsörgök, nekik dolgozik Cassia a hostom (szóval a hol nyissak számlát kérdést ezzel rövidre is zártuk :P), őt várom.

Read the rest of this entry »

In relationship with…

Ok, most már lehet hivatalos, bár tudom, hogy még épp hogy csak megkezdtük a közös életünket…de akkor is, ez szerelem!!! Read the rest of this entry »

Tél van

Legalábbis itt azt állítják. Azért a harmadik rövidnadrágos, flip-flop papucsos ember után kezdtem magam kissé kínosan érezni a bakancs-soft shell naci, 4 felső réteg, sál kombómban. Szóval eddig NZ weather: O. – 2:0. Így aztán ma is ömlött rólam a víz, csak most nem a felhőkből jött!

Read the rest of this entry »

És akkor a nyakamba szakadt Új-Zéland…

Nyilván szakad. Nyilván annyira, hogy viharriasztást adtak ki, meg erről szólnak a hírek is most. De sebaj, NZn még sosem áztam sz.rrá, hát ma ennek is örülünk, 20 perc alatt sikerült!

A kivik meg folyamatosan elnézést kérnek miatta tőlem, úgyhogy a harmadikat már le is csesztem érte, akkor már legyen értelme elnézést kérnie… Read the rest of this entry »

Félúton

Azt mondják, egy város annyira szerethető, mint az emberek, akik lakják. Mivel én HK-t KP szemén keresztül ismertem meg, aki imád itt élni, így a kezdeti ellenérzéseim helyébe gyorsan új érzések telepedtek.

HK rém zajos, meglepően tiszta, borzalmasan zsúfolt, eszméletlen pörgős és jól szervezett. Állítólag büdös is, de ez ugye nekem tök mindegy. A konyhák isteniek, próbáltam vagy 5-6 félét. Itt képtelenség unatkozni, a város eszméletlen tempóban lüktet. Ha fel tudod venni a ritmust, akkor nyert ügyed van, szeretni fogod! Read the rest of this entry »

Mondjátok meg a Nagymamámnak…

…egyrészről, hogy nagyon szeretem, másrészről, hogy ma templomban voltam. Kétszer is!

Az úgy történt, hogy Susan, az új-zélandi barátnőm és családja, sok más kínaihoz hasonlóan mélyen vallásosak. A férjét is a templomi futóklubban ismerte meg (mint tudjuk baromság a futás, de íme ismét a példa, hogy hasznos!), így aztán ragaszkodott hozzá, hogy megnézzem, milyen itt egy mise. Nos, ami otthon nem ment harminkhmmm, akarom mondani jó pár év (25 az új 32, mióta mindenki annyinak néz – persze, mert ki az a hülye, aki ennyi idősen ezt műveli, ugye!?) alatt, az itt már a 3. napon. Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: