Összegzés szakmai sikereimről

Nem léteznek.

Ellenben van nekem egy Anthonym. Eredeti nevén Kumar. Róla tömören csak annyit kell tudni, hogy szakács, indiai és a példaképe Gordon Ramsey. Szerintem ez több, mint sokat elárul kettőnk viszonyáról. Ő babusgat, én imádom. Kábé, mint a fogvatartott a pszichopatáját. Klasszik Stockholm-szindrómában szenvedek, na.

Az elmúlt egy hetem kedvenc bókjai a Cheftől: ”Make sure it’s flat…ok, so not like this..” (beza, még csak véletlenül sem jó.. semmise… sose…)” Why do you think it’s good how you do it?” (de tényleg, hogy is fordult meg a botor kis fejecskémben?!?) “Make sure you understand me… if not, ask me! I’m not here to teach you in English!” (pedig totál aszittem…) “You are a doctor, aren’t you? So you are not so stupid, right!?” (de szőke vagyok, az mentség? Lécci, legyen már!)

tanulok

Tanulok

Szóval, a Chef udvarol. Érzem én, értem én. Nem kell ezt cizellálni, megártana az a fene nagy romantika. Így aztán a napjaim hangulatmérője valójában a Chef hangulatán mutatkozik meg. Ha Anthonynak jó estéje volt, akkor van sansz, hogy másnap nem bőgök, vagy már 9-10 óra után hazamehetek. Ha nem, akkor jön a 12 órás (terror) romantikázás.

Így aztán nem csoda, ha a vasárnapi 9 órás (eredetileg négynek szánt, csak kicsit megszaladt…) műszakomat a konyhakövön ülve és zokogva zártam. Mert a sütőből frissen kiszedett brownie úgy gondolta, hogy előbb okoz egy másodfokú égési sérülést, majd a földön landol. Igen, műszak vége előtt 5 perccel. Néztem a brownie maradványát, aztán gondoltam lekuporgok mellé, kb. úgyis a padlón vagyok már. Ekkor rontott be a hétvégi chef, aki Anthonyval ellentétben maga a megtestesült rilex és realizálta a fejreállt browniet meg a bömbölő cukrászt. Fél percen belül már nem csak én voltam kétségbeesve (hogy másnap Anthony ki fog nyírni), hanem a három férfi kollégám is (férfiak és zokogó nő, ugye…mindig totál pánik), akiknek lövésük nem volt, mit kezdjenek egy földön bőgő cukrásszal és egy szuicid sütivel…végül összekanalazták előbb a sütit, aztán engem is. Azóta a barista kollégáim agyon kényeztetnek, amiből azt gyanítom, hogy Anthony szerelmei gyorsan váltogatják egymást a konyhában…

napos_varos

Szóval, továbbra sem értem, mi történik velem: napi 10-12 órat toporgok az indiai konyhájában, műszak végére bacon szagú vagyok, vagy inkább egy állott szardíniás dobozra hajazok. A napom fénypontja, amikor hazaérek, és mint akit agyonvertek, bedőlhetek az ágyba…ezt csinálom este 8-ig, hogy aztán 10-től megint aludhassak, fő a változatosság!

Ma mondjuk kimaradt a koraesti bekészülés, mert Zsiti elzavart vacsiért. Így aztán egyedül bóklásztam a napsütötte Wellingtonban és csak gyönyörködtem a szokásos Uni-Jogi kar-Parlament háromszögemben. Majdnem olyan jó, mint a mostani ágy-kávézó-Zsiti munkahelye szentháromság, és azon gondolkodtam, hogy egyszer majd itt fogok dolgozni/tanulni…na jó, erre vélhetően nem sok az esély, de talán majd a gyerekem igen…vagy legalább valamelyik barátom…vagy a barátaim gyerekei…

Csak néztem ezt a bájos városkát, ahogy cirógatta a délutáni a napfény, és hazatopogtam a két büdös lábammal, miközben azt éreztem, hogy (leszakad a lábam) minden jó. Imádom ezt a várost, imádom Új-Zélandot.

Szerelmes vagyok.

napfenyes_varos

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

October 2020
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: