“Ő mondjuk az a motivált típus…”

Ausztráliában töltött első hetem épp olyan változékony volt hangulatilag, mint Sydneyben az időjárás jelenleg. Mondjuk, most már három napja zuhog, úgyhogy szép lassan én is kezdek beállni egyenletesre. Nem adta könnyen magát ez az ország, közel másfél óra volt bejutnom: volt egy órányi tömeg előttem, kötekedő vámos, meg karantén…úgyhogy a sokszor elképzelt berobbanásom helyett elcsigázva érkeztem az országba, belépőként pedig felbuktam a saját hátizsákombam a teljes váró közönsége előtt (hiába, tudni kell stílusosan érkezni: én a balf.sz style-ban nyomom, jó?).

Addigra már a barátaim a légitársaság pultjánál kerestettek és csak egy hajszál választotta el őket attól, hogy a hangosbemondóba is bejelentsék hiányom…komolyan, a kiskunbüdösfüttyösi strand gyermekmegörzőjében nincs ekkora felhajtás Tóth Béluka, 3 éves kiskorú felkutatása iránt.

image

De mindenki megkerült, boldogok voltunk. Egész addig, míg szivacsként magamba nem szívtam egy pár hazaköltözéssel járó összes stresszét. NZ-n kialakított balanszom és 2,5 hónapnyi lelkibékém sepillanat alatt borult be. Mondhatni, kissé felveszem még a környezetem hangulatát. Nagy meglepetés volt ez nekem is, amint az is, hogy még itt sem, most sem állok fel fél óra után egy olyan asztaltól, ahol láthatóan prejudikálnak és nem kedvelnek. Én meg – tekintettel két számomra nagyon kedves emberre – mosolyogva küzdök valaki szimpátiájáért, mert nem értem, hogy lehet így állni egymáshoz. Mert nehogy már azt gondoljam, hogy majd a két szép szememért én itt bármit is megkapok…nem gondoltam, de tudom én, nekem könnyű: ostoba is vagyok, mindent tálcán kínált az élet, meg ide is az apám/pasim pénzén jöttem…jajaja…igazad van! Sebaj, túl vagyunk ezen is, ahogy Á meg a barátaim mondták, ismét egy jel, hogy ez nem az én utam volt.

Ma hazamentek a barátaim. Ők megcsinálták, amin én még most megyek keresztül, és ami még bőven előttem áll. Nagyon büszke vagyok rájuk, egyben pedig nagyon el is kapott a pánik, hogy úristen, vajon én ezt meg tudom-e majd csinálni?! Amikor ma elköszöntünk a reptéren, rám szakadt az elmúlt időszak összes magánya: a biztonságérzet, amit a tudat adott, hogy itt volt valaki nekem a déli féltekén, akire (ha valójában csak lelkiekben, hiszen AU-NZ 3000 km egymástól) bármikor számíthatok, oda… Egy órán át zokogtam a világ legtutibb campervanjában jelenlegi élettársam előtt: 18 ezer km-re jöttem el az otthonomtól, egyedül, de nem féltem. Tudtam, hogy itt várnak a barátaim és NZ ontotta a jó energiákat. Most egy kicsit úgy érzem, mint a hajótörött, amikor szigetet ér, aztán két nap múlva rájön, hogy csak egy üres talpalatnyi hely volt, és mennie kell tovább: most valahogy sokkal nehezebb nekivágni, mint eddig volt úszni a nyílt vízen. De menni fog, mert ÉN IS az a motivált típus vagyok…(csak úgy mondom…). Két évig terveztem, hogy eljövök inni egy kávét az Operaházhoz és sütni egyet a barátnőmnek – hát ez is pipa…

Kávézz Sydneyben, pipa!

Á egyébként eddig a legjobb útitársnak tűnik: végtelen türelmes (hozzám kell), minden baromságban benne van és mérhetetlen jóindulattal áll mindenkihez, aki arra érdemes. Mondjuk ne költözzetek össze senkivel 6 négyzetméterre, aki ifjonti korában négyszer törte el boxolás közben az orrát – nem akarod tudni mennyire horkol!

Még két napot töltünk Sydneyben, ez alatt véglegesre pofozzuk kis otthonunkat, ahol a barátaim lomtalanításának és túlsúlyának (mármint a bőröndök voltak túlsúlyosak, nem ők) köszönhetően sikeresen felhalmoztunk egy fél életnyi kacatot: van mikulás sapkánk (MINEK??), kb. nyolc garnitúra ágyneműnk, epilátorunk, meg napelemes égősorunk (nem…nem is próbálom megérteni…). És ezek után nem sokon múlt, hogy megvegyük nekem a pink tollboát, Á-nak meg a stricikalapot a kínaiban (jelzem, tortaformáert mentünk be, de kalózsityakkal jöttünk ki…mertnemlehetotthagyninemérted!?!)

Szóval, várjuk a napsütést, Don Giovannit az Operában, meg életünk nagy kalandját 17 ezer km-en! Bárhogy is volt, bárhogy is lesz (bármennyire is horkol ez a jóember itt mellettem – mingyáoldalbabököm!), azt hiszem, mégsem lennék most senki más helyében!

Ui: Drága Katróca és Gábor! Remélem tudjátok mennyire! See you soon, és köszönök mindent!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

January 2021
M T W T F S S
« May    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: