Nehézségek

Mesélek kicsit a nehézségekről is, mert adódnak bőven, már így a szervezés alatt is. Például meg kell említenem, hogy bizony, 18 ezer kilométer távolságból is bele lehet szaladni egy szerelmi drámába (mondjuk inkább úgy, hogy nekem nyilván egyből sikerült!). Az úgy volt, hogy kinéztem magamnak egy szimpatikus öko-bio kávézót, ahol sütni szerettem volna (tengerpart, szörfösök, cuki kis hely, élőzene, kreatívkodás a konyhába, mi baj érhet!?). Aztán elkezdődött a kontaktálás a tulajjal, akivel egy idő után már heti több e-mailt váltottunk és csetelgettünk. Én nem bántam, az angolomnak nem árt, ő meg nagyon készségesen és kedvesen mesélt nekem a kinti dolgokról. Ez egész odáig rendben is ment, míg egy napon, amolyan Orsi-féle lelkesedéssel el nem meséltem neki, hogy én hogy imádom Dave-et (vélhetően ez a fél mondat verte ki a biztosítékot), az új új-zélandi daddy-met, mert mennyit segít nekem. Erre barátunk, hívjuk most John-nak megsértődött. Mit megsértődött? Kitört a cunamiatomháborúvilágvége egyben! Miközben Ő épp egy óriási féltékenységi jelenetet (???) rendezett, én Ctrl C – Ctrl V-ztem át a mondandóját a google fordítóba, mert bár Dani, a világ legjobb angoltanára nyomatta nekem a szlenget is rendesen, a szerelmi drámák szókincsét kifelejtettük a repertoárból. (na deccdöríllájf, háni, nem az, amit az IELTS vizsgán kérnek!!!)

Valahol a ‘So you don’t need me…’ kezdetű és az ‘I think I don’t like you anymore’ végezetű monológ környékén realizáltam, hogy John bizonyára nem a leendő sous chef-jét látta bennem, így aztán el kellett neki magyarázni, itt bizony most egyetlen szerelem létezik, és az NZ meg köztem van, sajnos harmadik felet nem engedünk be a buliba. Mondjuk úgy, hogy John mosolya nem volt őszinte és segítőkészsége nagyobbat esett fél óra alatt, mint a New York-i tőzsde azon a bizonyos ‘fekete hétfőn’! Azóta John, mint szürke szamár a ködben…Értem én, hogy ‘baking is sexy’, de na…én nem az ázsiaifeleség.com-ról tévedtem hozzá, mégis mire gondolt?? Mindegy, nagy tanulság, mindig résen kell lenni és szükség esetén nem árt, ha van az embernek (legalább) egy képzeletbeli barátja, akire hivatkozhat (csak hogy tiszta legyen a képlet)…

A másik dolog, ami a héten történt, hogy kiderült, a kis otthonom nem fog visszavárni. Azóta úgy érzem magam, mint egy hontalan… Imádtam itt lakni, minden kis négyzetcentijét imádom a mindig fényes, csupa pozitív energiával teli, maximális átjáróház, de mégis nyugalom szigete lakimnak. Úgyhogy ma tettem egy kis levendulás illóolajat is a felmosóvízbe, aranyozzuk meg az utolsó együtt töltött napjainkat felkiáltással.

Amióta tudom ezt az infót, azóta ezen pánikolok, hogy hova fogok hazajönni, hogy fogok elkezdeni egy totálisan új életet, ha úgy döntök, hogy hazatérek? (Érted, még el se mentem, de már az azt sem tudom mikor jövök haza részen pörgök…tipikus…) Mindegy, háló-ágyam már van, melegen tartó fóliám is, ha más nem, a Margitszigeten van egy-két kényelmes pad, úgy láttam. Ezek után csak remélni merem, hogy nem december közepén esz majd haza a fene…

Ez pedig az aji a sok-sok új olvasónak:

 

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: