Mégis kinek az életét élem én?

Reggel fél hat van, megcsörren az ébresztő. Morog, hőbörög, nyöszörög. Utálja. Utál korán kelni. Fél hat az nem embernek való időpont. Kikászálódik az ágyból, eltámolyog a fürdőig. Hallgatja újdonsült élettársa szuszogását, aki boldogan fordul át ilyenkor még a másik oldalára…

Tíz perc alatt összekapja magát, belebújik a fekete aerobic nadrágjába (időnként pizsinacijába), felhúzza a fekete kiscipőt hozzá és elindul a lifttel le, ki a hajnali wellingtoni utcára. Sietősen lépdel, bár két számot sem tud végighallgatni, míg beér a munkahelyére, olyan közel van. Útközben leerőltet egy szem sós kekszet, mert délután 5-ig mást nagyon nem fog enni.

munkahely

A szakácsok nem esznek. Legalábbis itt nem. Koncentrál, küszködik, borzalmasan igyekszik. Lövése sincs az egészről, sosem dolgozott ilyen helyen. Sosem dolgozott külföldön, sosem beszéltek hozzá minimum hárman egyszerre angolul, miközben sütnie kellett és paralell tanulnia az a la carte ételek elkészítését. Óriási tálcákat emelget, zsákokat és dobozokat cipel, hűtőpultot rendez, süt és főz Welly CBD-jében.

szendvicsek

Leggyakoribb mondatai a ‘Sorry Chef/Yes, Chef/Pardon Chef?!’ A legváratlanabb pillanatokban önti el a hála és tudna sírni boldogságában egy tálca meseszépre sikeredett datolyás scone fölött, majd ugyanilyen hirtelenséggel kapja el a sírás a hűtőkamrában. Mert folyamatosan hibázik, mert türelmetlen saját magával szemben, mert két nap alatt akar érteni egy szakmához, amit mások évekig tanulnak. Mert irgalmatlan fáradt és az agya időnként úgy kapcsol le, mint amikor levágja a biztosítékot otthon az új konyhagép. Chai lattet szürcsöl napközben vagy Flat white-ot, amit vagy az indiai, vagy az iráni, vagy a kiwi kollégája készít neki, hogy jobban menjen a munka. Imádja ezt a nemzetközi közeget. A nap végén meghallgatja a hipernormális főnöke kiértékelését, aki továbbra sem érti, miért akar a lány itt dolgozni egy teljesen más szakmai múlttal, de mégis esélyt adott, annak ellenére, hogy szerencsétlen kis magyar lánynak még azt is meg kell mutatni, hogy hogy kell kiwit hámozni…innen szép nyerni, szó se róla!

Aztán behajtja a szekrénybe a szakácskabit, visszaveszi a széldzsekijét és kilép a szinte mindig szeles főváros utcájára. Vagy az élettársához battyog, és netezik az otthoni barátaival, vagy hazavonszolja magát. Haza. Azaz egy hostel hatodik emeleti kis szobájába.

tengerpartocska

Útközben csal kicsit és kimegy a Water Frontra, mert nem tud betelni a tengerrel és Wellington szépségével, az öböllel, a dombokkal, a nyüzsgő várossal. Leül a vízpartra és hallgatja az alkalmi zenészeket, nézi a hullámokat és arra próbál szüntelen rájönni, hogy ez kinek az élete??? Mert hogy itt a világ tényleg totálisan a feje tetejére állt, az tuti.

Ez a lány én vagyok. Alig fél éve még Budapesten laktam, magyarul beszéltem a magyar barátaimal, jogászként dolgoztam, csinosan öltözködtem, egyedül éltem egy csodás kis lakásban és elvágytam.

Most Wellingtonban élek, angol(nak remélt) nyelven gagyorászok a millió féle nemzetiségű környezetemhez. A munkaszerződésem szerint szakács vagyok (WTF?!?). Pizsinaciba és szakácskabátban dolgozom. Együtt élek valakivel és boldog vagyok. Nem tudom, hogy történt, főleg nem, hogy meddig tart majd, de ez a legszebb és legszürreálisabb álmom ‘evör’. És ez jelenleg épp a saját életem.

levessel

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

October 2020
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: