Like the Godfather!

Épül a birodalom! Én ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ismer egy másik valakit…így működik a rendszer. Amikor kerek két hete megérkeztem Új-Zélandra, csupán egyetlen kiwit ismertem, őt is csak futólag, a férjével couchsurferkedtek nálam két éve két éjszakára. Erre azért sok mindent nem lehetett építeni, főleg, hogy Susan e-mail reagálási sebessége kb. 3-4 hónap, így aztán adott volt, hogy idegenekkel kell majd szocizni.

Én a Couchsurfingen keresztül indultam el, így leltem meg csodás NzMum-omat, Jo-t, aki tegnap már a kapuban toporogva várt, úgy örült nekem, hogy megint itt vagyok, Aucklandben. Aztán jöttek a következő helyek… az első két hét elég nehéz volt, nem ismertem senkit, a telefonjaim hetekig meg se nyikkantak. Volt, hogy órákon át csak ültem a szobámban kussban, mert kint max Dave motyorgását próbálhattam volna kisilabizálni, de Activityzni épp nem volt kedvem…szerencsére Á megmentette a helyzetet és végigpofázott velem egy estét, mert hát Ti meg nem restelltek aludni, amikor velem zajlik az élet (Hát ezért tartalak Benneteket?!?).

Azóta már sokkal jobb, hétvégén ugye a méhészemnél játszottam Survivor-öset, Neki hála aztán lett egy ingyen utam is Aucklandbe, ami azon túl, hogy egy kisebb vagyont hagyott a zsebemben (nem akarjátok tudni mennyi itt egy buszjegy!), azért is volt remek, mert három velem egyidős kiwivel dumálhattam végig az utat.

Szóval alakulunk, már a csütörtöki fuvarom is megvan, meg két újabb szállásom programokkal, a telefonomban egyre több a szám, és őszintén nagyon élvezem ezt a játékot, hogy mindig új helyeket és embereket kell találni. Három hét alatt még egy petákot sem költöttem szállásra, ellenben rengeteg mindent láttam, és némi ‘kézműves foglalkozásért’ cserébe még kocsim is volt. Ételért szintén nem igazán fizetek, itt Jo-nál pedig még munkát sem kell imitálnom, bármikor jöhetek, csak megmondom mit főznék, bevásárolunk és én borozgatás közben összedobom. Mindenki boldog!

Nagy szerencse azért, hogy ilyen jól elvagyok magamban, mint tudjuk mindig is jókat röhögtem a saját sz.r poénjaimon, relatív kevés a vita, és elszórakoztatnak a saját balf.szságaim (tegnap beültem Suzyba a bal oldalra…aztán vártam a csodát…aztán rájöttem, hogy a kormány itt még mindig a jobb oldalon van…szerinted mennyire néztek hülyének, amikor méltóságom maradék kis morzsáit összekapargatva megkerültem a kocsit és beültem a vezetőülésbe???), de azért hiányzik a nyüzsi, na. Nekem lételemem, hogy emberek között legyek, szeretem őket!

És most jöjjön egy kis közérdekű, mert néhány dolog még nem megy zökkenőmentesen:
1. Az első és legfontosabb, hogy attól, hogy Te olvasol (alap!), én még nem tudom mi van Veled (igen, tudom, fene nagy ráértemben tudhatnék már gondolatolvasni…szorri…rajta vagyok az ügyön, de addig is írjál!)
2. Ha mégsem írnál, és én rád írok, ne rendezz le annyival, hogy ‘jajjj, olvaslak ám!’ (Mondom, alap, de ettől én még továbbra sem tudom, hogy mi van Veled!)
3. Ha még egyszer valaki úgy indít, hogy ‘Ááá, velem hozzád képest semmi érdekes/izgalmas!’, az már most felírhatja magának, hogy ha hazamentem, hókonnyomom.

Remélem érthető voltam.

O. voltam, kíméletlen, like the Godfather!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: