Lécci, ne!

Reggel hét van, a markolós már bőszen dolgozik az ablakunk alatt, bővítik a szállásunkat. Személy szerint engem ez egyáltalán nem tesz boldoggá. Az ütvefúró hangerejének növekedése fordított arányban van a jókedv rátámmal.

Hétközben cizellálják, akkor 5 és 7 között csinálja, mondjuk az nem igazán érint, mivel ugye negyed 6-kor kelek, hogy szakácsként hasznos tagja lehessek az új-zélandi társadalomnak.Szóval, lenne ez a két kis nyomoronc reggelem kialudni magam, de ha nem, hát nem (Zsitit persze max az én hőbörgésem zökkenti ki a durmolásból…fejére húzott párnával horkol tovább…férfiak…). Mindegy, alvás helyett elolvashatom a hatodik ‘Eszedbe se jusson hazajönni!’ kezdetű levelet.

Anno azért kezdtem el ezt a blogot írni, hogy ne kelljen mindent huszonnyolcszor elmondani, szóval a mai poszt is erre szolgál. Úgyhogy aki ma ugrabugravicces írásra vágyik, az ne is olvasson tovább, ez nem az lesz!

Szeretem a barátaimat (ez valami őrület meglepő infó lehet most!), mert intelligens, dolgos, csupaszív emberek. De újabban sokszor belefutok az alábbi kezdetű beszélgetésekbe, és őszintén szólva nagyon elkeserítenek:’Haza ne gyere! Itthon minden szar! Maradj, ameddig tudsz!’

Na, most akkor mi van!?! Amikor kitaláltam, hogy hátrahagyok csapot-papot, felmondok, kiköltözöm a kicsilakiból, eladogatom a dolgaim zömét és egyedül nőként nekivágok a világ túlfelének, akkor arról akartak lebeszélni. ‘Minek mész már ennyi idősen? Van egy normális jogász állásod, mit akarsz kint csinálni, mosogatni? Nehogymá külföldön takarítsál a jogi diplomáddal!’, stb…

Most fordítottunk: ‘Ide ne gyere haza, itt lehetetlen élni! Mennyit keresel ott? Hát akkor haza ne gyere! Vagy menjél inkább takarítani Németországba, párezer euró havonta’, és még folytathatnám.

Lécci, ne csináljátok ezt velem!

O_exit

Én azért vágtam ennek az útnak neki, mert kalandot akartam, utazni, és eljutni NZ-re, ami továbbra is a legnagyobb szerelmem. És hogy fejlesszem az angolom.Nem azért, mert nem boldogultam otthon, mert a napjaimat tönkretette volna a politika, hogy ne lett volna mit ennem, vagy hogy úgy éreztem volna, az az ország kivet magából.Mert a pénz nem minden, főként az én értékrendem szerint. Amivel meg gazdagodtam, az annyi élmény, barátság, önismeret és egyéb, ami pénzben cseppet sem mérhető.

Én szerettem otthon élni, imádom Budapestet, szerettem az állásomat, a rengeteg programot, a sütést (hobbiként), Pirost (macska) és a barátaimat/családomat.NZ-t is imádom, de nem érzem azt, hogy nekem muszáj itt maradnom és shity job-ot végeznem, csak azért, hogy elmondhassam, én itt élek. 9-10 órát fizikai dolgozni sokszor szünet nélkül, minimálbérért nem tartozik a hosszútávú céljaim közé. Bár itt is lettek fantasztikus barátaim, nem sok ugyan, de nagyszerű emberek, azért fáj, hogy nem vagyok ott, mikor az egyik legjobb barátomat műtik, a másiknak a szívét törik össze, vagy hogy nem tudok sütögetni, ami kikapcsol. És az is, hogy kimarad egy teljes év a Nagymamám életéből, amit aztán már senki nem fog nekem tudni visszaadni…ezek egyszerűen nem megvehető dolgok.

És bizonyára azt is hallottátok már, hogy ott maradni egy országban, aminek olyan szigorú bevándorlási politikája van, mint NZ-nek, az nem úgy működik, hogy én itt maradhatok, ameddig akarok. Bővebben ajánlom olvasgatni az Immigration.nz oldalt! Pontrendszer van, hiánylistás szakmák, meg vízumtípusok, nem ‘Orsi amúgy van-e kedved itt élni?’ kérdéssor.

Igen, megvan a lehetőség itt maradni is, ez az én végzettségemmel egy 3-4 éves procedúra lenne, mert nem vagyok sem IT-s, se nem dolgozom az építőiparban és nincs egyéb hiányszakmám sem. A munkahelyen nagyon szeretik azt éreztetni, hogy Te tőlük függsz, mert addig maradhatsz NZ-n, amíg ők alkalmaznak. Honosítatni a diplomám, megcsináltatni a különböző vizsgákat, hogy itt is érjen valamit, az rengeteg pénz, idő és energia. Ezeket kell mérlegelni, NEKEM, hogy akarom-e, megéri-e ebbe időt és pénzt invesztálnom ennyi idősen.

És fogom is mérlegelni. És nem lesz hiányérzetem, ha úgy döntök, hogy hazamegyek, akkor sem, mert amit én elsődleges célul kitűztem, azt már kipipálhatom. Majd a következő életemben meg ügyesebben választok szakmát.

Csak lécci, ne kérdezzetek ostobaságot és győzködjek arról, hogy haza se menjek! Inkább várjatok otthon tárt karokkal, egy kanapéval, meg három zacskó Dunakaviccsal. Na jó, legyen inkább négy, és csapjatok mellé még egy kis mézespáleszt is…

Ui1:És most megyek, és megverek egy markolóst…asszem hamarosan benne leszek az otthoni hírekben is, ha így haladunk…

Ui2: Ezúton is elnézést kérek azoktól, akiket anno én is ilyen kérdésekkel nyösztettem. Ismét valami, amire megtanított ez az út.

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

October 2020
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: