Két hónapja

Ma éppen két hónapja. Még mindig számolom, azt is, hogy mikor vágtam neki a nagyvilágnak, azt is, hogy mennyi van még hátra AU-ig. Másfél éve kezdtem el számolgatni a napokat…először csak azt számolgattam, hogy egy jól betalált saller után hány napot éltem túl, aztán, hogy hány hetet. Aztán egyszer csak elkezdődött egy pozitívabb számolgatás, amikor megvettem a repjegyemet tavaly októberben. Onnantól tényleg minden NZ körül forgott. Minden tevékenységem, minden döntésem, minden érzésem emögé helyeztem.

Nem bántam meg. Szerelmes vagyok ebbe az országba. Imádom minden egyes négyzetcentijét. Mérhetetlen hálás vagyok minden egyes napért, amit itt tölthettem, minden élményért, minden érzésért, ami ehhez az országhoz kötődik. Két hónap (kb. 9. hét) nem sok, mondhatni. Kivéve, ha úgy adagolod magadba, mintha instant kávét tolnál be merőkanállal, víz nélkül. Totálisan felfokozott érzelmi állapot.

Elmondhatatlan jó érzés, hogy itt engem két hónapig senki nem bántott. Hogy hosszú-hosszú idő után senki nem akarta, hogy ilyen vagy olyan legyek. Nem voltak túl nagy elvárások, nem kellett se kedvesnek lenni (nem mintha menne), se szépnek (na, hát ezt kár is lett volna erőltetni), se okosnak (ez mondjuk nem ártott volna azért). Ennyi önzetlen szeretetett, kedvességet 11 éve nem kaptam, nem csoda hát, ha totálisan kiakadt néha a mutató az érzelmi skálámon. Itt nekem mindenki csak adott: befogadott az otthonába, rám szánta a napját, programokat szervezett nekem, isteni ételeket ehettem, lett néhány új barátom (remélhetőleg életre szóló), és annyi szépet láttam, mint még soha.

Ebben az országban megtaláltam néhány dolgot, amit kerestem, leginkább azt az értékrendet, amit képviselek, vagy legalábbis szeretnék. Itt más a mérce, főként vidéken, senkit nem érdekel, hogy milyen ruhában tolod, hogy van-e rajtad ékszer, és ha igen, mennyire drága, hogy mennyit keresel, vagy hogy milyen autód/telefonod/mittoménmid van.

image

12 otthonban fordultam meg, és nem tudom, hogy miért alakult így, de zömében hívő emberekhez kerültem. Nem szippantott ugyan magába a Biblia, de itt megszerettem a templomba járást (jó, főleg a buli része tetszik, azért ezt bevallom, totál odavagyok az itteni templomi zenékért). Szombati bűnözésem után így aztán amikor a pásztor a vasárnapi misén a ‘Tiszta-e a lelketek?’ kérdést feszegette, hát én eléggé feszengtem…aztán bőgtem (de ezen ki lepődik már meg, ugye)…aztán szépen megköszöntem magamban mindazt a csodát, élményt, amiben itt részesülhettem.

A pillanatokat, amiket sosem akarok majd elfelejteni:

– amikor beengedtek ebbe az országba (soha életemben nem éreztem még magam ilyen boldognak),

– amikor először láttam meg az óceánt (jó, azért a szörfösfiúk sokat dobtak a vizuális élményen),

– amikor először bámulhattam a Méhész teraszáról a tejutat, aztán a világító glow wormokat az erdő közepén (sokat számított azért, hogy nem nyírt ki),

– amikor megláttam a Tasmán-tengert és a Csendes-óceánt összecsókolózni Cape Reinganál,

– amikor megpillantottam a Mt. Cook csodás havas csúcsát, hajnalban, napfelkeltekor,

– amikor az első virágomat kaptam egy kiwi férfitől,

– a szombatért Wellingtonban,

– amikor egy órán át hintáztam a viharban a Portobello-félszigeten,

– amikor sírtam a kedvenc nemzeti parkom közepén, mert valaki elfelejtett elmondani valami fontosat, amit igencsak illett volna… (első és remélhetőleg utolsó otthoni f.szság miatti sírás),

– amikor egy órán át ugrálva táncoltunk a nappali közepén a franciával, mint két hülye,

– amikor…

Gondolom egy csomó mindent kihagytam így is. De az biztos, hogy két érzés kavarog most bennem: az egyik, hogy imádom ezt az országot és nagyon hálás vagyok, a másik, hogy ma két órára lebénult a bal oldalam és még most is zsibbadok. Mert én az az igazi városi puhány p.csa vagyok, aki egy kis (jó, tegnap szolidan 12 óra volt, ma csak 5) fizikai melótól már kipurcan. Rám pakolták a kb. 16 kilós permetezőt, én meg egyszer csak elkezdtem fújtatni, aztán lezsibbadtam. Mivel egyedül voltam a hegyen, sok mindenkinek nem panaszkodtam, befejeztem hát a szerencsétlen skót bokor permetezését, majd felpattantam a quadra, aztán hazavezettem. Otthon meg realizáltam, hogy a bal oldalam konkrétan nem működik. Lassan hat órája zsibbadok már, valami ideget gondolom beverhettem, mikor NZ-daddy a permetezővel a hátamon száguldozott velem a quadon mint valami félőrült, vagy passz. Ennek örömére én ma kihagytam a kajakozást, neeeeeem, nem azért mert nem tudok és mert magam vagyok minden, amit balf.szkodásnak hívnak sport terén (helyett). Nem azért. Hanem mert így én röhöghettem a francián, mikor beborult és nem fordítva…(nyeheheeeee)

image

2 Responses to “Két hónapja”

  • Hát, minderre csak azt tudom mondani: bátor leányzó vagy, és pláne, jó helyen. Köszi ezt az írást!

    Azért annyit hozzátennék, hogy ezt az értékrendet itthon is meg lehet találni, vidéken. Nálunk például ilyesmi dívik. Senki sem a ruhádat nézi, a kocsi akkor jó, ha megy, az étel minősége fontosabb, mint az, hol eszed meg, a barátaim egyre nagyobb része hívő (a dalok is jók!), és mindenki kedves a másikkal (pedig NO kényszer), és a státuszod inkább a veteményesed szépségétől nő (értsd: mennyi munkát teszel bele), és nem attól, hogy mennyire drága a kerti bútorod…

    De az is biztos, hogy ezt Pesten nem találod meg, sajna. Túlzottan fogyasztói társadalom már, a ló túlsó oldala.

    Orsi, (vagy: O.), én csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy ismerlek, így, a távolból is, és ezzel a hozzáállással itthon is jó életed lehet. (De azért örülök, hogy ott vagy, mert jókat írsz.)

    Frodót, és az elfeket puszilom! :)

  • O.:

    Koszonom Gabi a kedves szavakat! :)

    Igen, teljesen igazad van, bizonyara ezek az ertekek meg otthon is megvannak, csak en nem jo helyen keresgeltem, pedig videki lany vagyok. Shame on me! Azt hiszem, ha hazamegyek sok mindent be kell potolnom es addig is atertekelni, ami regen nem szamitott.

    Koszonom a biztatast, mindig jol jon! A puszikat atadom! :)

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

January 2021
M T W T F S S
« May    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: