Egy kelta vándor külső- és belső utazásai

Women around the world – Interjúsorozat (5. rész)

Zsuzsa férjével és három gyerekével él egy Dublin melletti kisvárosban, Írországban. A három gyermek mindennapjainak terelgetése mellett life coachként igyekszik segíteni világjárók, édesanyák és mondjuk talán úgy, a “magukért tudatosan felelősséget vállalók” életét. Most Ő mesél kicsit nekünk arról, milyen utazgatni gyerekekkel, hogyan váltott karriert és hogy mit ad nekik az, hogy ennyi országban megfordultak már.

Jelenleg Dublin mellett, egy kisvárosban éltek 11, 9 és 7 éves gyermekeitekkel. Azt mesélted, hogy a gyerekeid az írek szerint ír mentalitásúak, a magyarok szerint ‘mások’. Szerinted hogy kell ezt érteni?

Igen, kaptunk ilyen megjegyzéseket. Ami persze érthető is, mert egyszerűen más a környezet, amibe születtek és belenőttek és így egyszerűen más dolgokon van a fókusz náluk, sokkal többféle tényező, mondjuk úgy gondolati-érzelmi minta árnyalja az identitásukat, amit többféle kulturális közegből szívnak magukba. A szemléletmódjuk ezáltal a magyarországi homogénebb környezetben persze könnyedén ki is tűnik.

 Az írekre nagyon jellemző például a “keep it simple” mentalitás, szemben pl. a közép-európai tekintélyelvűséggel és “vegyük magunkat nagyon komolyannal”. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más és értelemszerűen hosszú távon megvan a következménye, ha valaki tartósan egyik vagy másik közegben szocializálódik. A kapcsolódás mikéntje és tere a titok. Ha ez a tér a bizalom – ami itt Írországban nagyon is jellemző – akkor a lehetőségek megnyílnak az egyén számára.

Kelta Vándor néven vezetsz blogot írországi túráitokról, helyekről, szokásokról, emberekről. Miért tartod fontosnak, hogy bemutasd ezt a meseszép szigetet es az itt élőket?

A blog Zsoltival, a férjemmel közös ötlet és “gyerek”. Azért kezdtem el vezetni, mert Írországot még mindig relatív kevesen ismerik. Persze a bloggal leginkább érzéseket és hangulatokat szeretnénk kicsit megmutatni. Szerintem Írországban nagyon egyszerűen és átláthatóan, teljesen alapvető emberi értékek mentén rendeződik az élet, ami miatt érdemes vagy talán inkább úgy mondom: nagyon felemelő és egyszerű tud lenni itt élni.

Ronda 102

Amit én tapasztalok, hogy Írországban kedves, emberi a hangulat és nagyon bátorító a légkör. Egyértelműen fontosabb a “to do”, mint az alapos tervezés, túlagyalás vagy előkészítés adott esetben, és ez persze sokszor jár kudarcokkal, de az nem gond.

A blogon külön poszt is született már arról, hogy melyek a gyerekek kedvenc helyei. Tapasztalaitok alapján mennyire gyerekbarát hely Dublin vagy maga az ország?

Az emberek alapvetően vidámak, kedvesek, segítőkészek, nagyon szeretik és nagyon közvetlenek a gyerekekkel is. Írország és Dublin is nagyon gyerekbarát, ami abból is következik, hogy rengeteg a gyerek (nem ritka a 4-5 gyerekes családok). Itt a három gyerek inkabb átlag, mint “nagycsalád”. Nem is tekintem magunkat sem annak.

A belépőjegyek is sokszor tükrözik ezt: gyakran eleve 2 felnőtt+3 gyerek a családi jegy a 2+2 helyett, na persze olyat is lehet találni. Illetve, ha pl. gyerekekkel járkálsz akár turistaként, akár helyiként, oda fognak figyelni rád és egészen apró gesztusokból is nagyon észre fogod ezt venni!

Cabo_da_Gata_NP 025

Kicsit nosztalgiázzunk! Férjeddel mindketten nagy utazók vagytok és már a megismerkedésetek sem mondható hétköznapinak. Hogy történt ez?

A megismerkedésünk eredetileg a gyerekkorunkra vezethető vissza, a szüleink – akiknek nem is győzünk eléggé hálásnak lenni és ezúton is köszönjük, hogy annyi kalandos élménybe belevittek minket már akkor is, és kinyitották a szemünk a vilagra –  jártak egy közös kirándulós, evezős, túrázós társaságba és rengeteg közös kiránduláson jártuk be a magyarországi tájakat. Itt ismerkedtünk meg, aztán egészen 2002-ig mindenki élte a maga kis életét, időnként találkoztunk, hogy elmeséljük, kivel mi történt az elmúlt időszakban.

Aztán egy nap, mikor Zsolti éppen Alaszkából tért haza, én meg egy hivatalos brüsszeli útról, szokásosan felhívott, hogy Budapesten van és találkozzunk, így aztán beültünk egy étterembe beszélgetni és egyszer csak kiterített az asztalra egy egészen részletes Új-Zéland térképet. Mondom: “Ez meg minek neked?” mire ő:” Elmegyek ide egy haverommal, jobban mondva vagy ide, vagy Floridába.” Mondom: “Ugye ez vmi vicc? Fél éve keresek vkit, aki eljönne velem Új-Zélandra, de mindenki csak hümmög, nem igazán lelkesek. Új-Zélandra tuti, hogy megyek én is, mikor indulunk?” – “Tényleg jönnél? Három hét múlva. Benne vagy?”  ..és 3 hét múlva  már tényleg egy repülőn ültünk Új-Zéland felé.

irorszag

No, akkor ez tényleg meseszerűre sikeredett. Több országban is éltél korábban, melyik volt eddig a kedvenced és miért?

Svájcban Genf áll nagyon közel a szívemhez, mert tinikorom óta sok hetet/nyarat töltöttem ott rokonoknál. Ahonnan van még ilyen jellegű tapasztalatom az Belgium, Új-Zéland, és Írország. De most így 10 év után egyértelműen látom, hogy nagyon-nagyon más csak hónapokat vagy hosszú éveket leélni valahol: Brüsszelben EU-s gyakorlaton voltam néhány hónapig. Új-Zélandon meg egy évet saját indíttatásból. Az USA-ban is voltam két hónapig egy ösztöndíjjal, de egy hozzánk kirendelt helyi vezetővel jöttünk-mentünk az országban és megmutattak nekünk sok mindent, amit akkoriban az USA természet- és környezetvédelméről tudni lehetett, szóval az megint más szempontból volt nagyon érdekes és szemfelnyitogató.

Így hát pont neked, aki magad is a szívedben egy kicsit kiwi lettél már talán, erre mit válaszolhatnék? Ha egy kedvenc kell, akkor egyértelműen Új-Zéland lesz az, de persze minden helyet nagyon lehet szeretni vmiért!

Természetesen Írország is nagy kedvenc, ha egyszer innen áthelyezzük a bázisunkat, vissza fogok járni erre a kis zöld szigetre jókat röhögni az élet apró-cseprő, jelentéktelen dolgain a helyiekkel, nem is kérdés!

dolomit-zsu

Mit gondolsz, az, hogy jelenleg külföldön éltek, miben járul hozzá a gyerekek fejlődéséhez?

Azt tudni kell, hogy a mi gyerekeink nem igazán éltek Magyarországon azon kívül, hogy minden évben két hónapot eltöltenek ott nyáron. Csenge – aki a legnagyobb  – másfél éves volt, amikor elköltöztünk, a többiek már Dublinban születtek. És persze rengeteg dologban:

világlátásban, szemléletmódban, nyitottságban, sokszínűségben, másokhoz való viszonyulásukban. Ahány nyelv, annyi szemléletmód, nagyon könnyen váltanak nyelvek és több nézőpont között már most, végtelenül rugalmasak és empatikusak, és ami nekem személy szerint nagyon tetszik, korukhoz képest nagyon jól ismerik a saját határaikat, ami szerintem sokszor sokkal idősebb korban sem feltétlen jellemző. Ezzel együtt persze ők is csak pont teljesen olyan gyerekek, mint bármelyik másik….: elevenek, kíváncsiak, őszinték  és igen: néha még idegesítőek is ….:)

De hosszú távon a fejlett emocionális intelligencián túl mindenképpen ad ez a kaland egy olyan kulturális empátiát is, amivel rugalmasan, könnyedén tudnak nézőpontot váltani és teljesen más hátterű emberek helyzetébe könnyedén beleképzelni magukat. Szerintem a jövőben bárhol is élnek, járnak majd ezen a Földgolyón, bárkivel is találkoznak, könnyedén megtalálják a közös hangot és bizom benne, hogy mindig a közös legjobb megoldást fogják keresni. Ezt suliban nem feltétlen tanítják..sajnos!

Említetted, hogy nem csak a férjed, aki dolgozott már hajón, multinál és most 45 évesen ismét karriert váltott, de Te is új területen bontogatod a szárnyaid és elkezdtél coachként dolgozni. Honnan jött ez az irány?

Egy nehezebb időszakában az életünknek szerettem volna megfejteni néhány elakadást. Megláttam olyan generációkon áthúzódó folyamatokat, amikben felismertem egy mintát és láttam, hogy sosem véletlenul történtek a dolgok pont úgy, ahogy.  Na ehhez többirányú segítséget vettem igénybe pszichológus, coach formájában, elmentem családállításra stb., plusz elkezdtem különböző önismereti technikákat is elsajátítani.

Így ismertem meg a Thetahealing technikáját és a Life Coachingot is.  Aztán annyira megtetszett, hogy rájöttem, több szempontból is megoldást jelentene arra a kihívásra is, hogyan tudnék otthonról (igazából bárhonnan), saját tempómban és beosztásban úgy dolgozni, hogy csak a délelőtti  suliidőt használom és délután a  gyerekekkel is tudok még lenni és hozni-vinni őket az edzésekre stb.

 A coachingon belül Life Performance Coachinggal foglalkozom, amibe sok minden beletartozik és óhatatlanul is nagyon sokan keresnek meg, akik a külföldre vagy korábbi megszokott környezetükből való költözéssel kapcsolatos kihívásokat szeretnék megoldani a saját életükben. Ez sokféleképpen jelentkezhet, legtöbb esetben az elszigeteltséget, vagy a kapcsolódás és támogatottság hiányát érzik éppen erősnek. Nekik próbálok segíteni.

koppenhaga

Visszatérve kicsit az utazáshoz: mivel sokat utaztatok a férjeddel korábban gyerek nélkül és egyedül is, így van összehasonlítási alapod. Szerinted miben színesíti az utazást az, ha gyerekekkel járod a nagyvilágot?

A számunkra ismeretlen helyek felfedezésében és megismerésében és a (sok)gyerekes létben az a közös, hogy mindig adódnak spontán helyzetek és döntések és az élet nagyon sokszínű, változatos és élvezetes alapban is általa. Rugalmasnak, nyitottnak és elfogadónak kell lenned mindkettőhoz és akár tervezed, akár eleve nyitva hagyod a megoldást, a dolgok az eredetihez képest villanásnyi idő alatt 180fokot tudnak változni. Fel kell hozzá nőni, az biztos!

Nekünk az utazás nem más, mint élőben tanulás játékosan, ezért a gyerekek imádják! Megmondom őszintén, teljesen más dolgok kerülnek előtérbe, amikor az ember gyerekekkel vág neki egy-egy útnak: először is sosem rohanunk, még sokkal spontánabbak és rugalmasabbak lettünk ebben is és nem bánjuk, ha vmi kimarad, amit eredeteileg beterveztünk, mert sokkal fontosabb, hogy mindenki jól érezze magát, mint hogy még egy akárhányadik dolgot is megnézzünk adott esetben.

Tudjuk, hogy a kevesebb igenis több és ha csak leülünk egy téren egy kis kávézóba, ahol a  gyerekek a szökőkútnál eljátsznak a helyi gyerekekkel, vagy a galambokat kergetik, megtanulnak néhány új kifejezést az adott nyelven, míg mi kávézgatunk és nézelődünk vagy beszélgetünk nyugiban az sokkal többet jelent, mintha egy múzeumba töltenénk el ugyanazt az időt…

DSC02181

Teljesen egyetértek Veled! Végezetül, ha bármit kívánhatnál a gyermekeid jövőjét illetően, mi lenne az?

Higgyenek a leglehetetlenebbnek tűnő álmaikban is, senki kedvéért fel ne adják és tudják, hogy rengeteget lehet tenni érte már ITT és MOST is. Főleg itt és most, miközben engedjék meg maguknak, hogy jól érzik magukat a bőrükben. Ha ez megvan, a megvalósulás majd megtalálja az utat feléjük úgyis.

Zsuzsinak köszönöm az interjút és izgatottan várjuk az újabb helyszíneket és beszámolókat! Zsuzsi coaching oldalát pedig itt tudjátok követni: Mindursoul.

 

 

 

 

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2017
M T W T F S S
« Aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: