Jeanne d’Arc és az élvezetek

Nagymamámat és a kiskorú olvasóimat megkérem, hogy most ne olvassanak tovább. (jó, úgyis tudom, hogy csaltok!)

Szóval, az életben három dolgot szeretek legjobban: utazni, enni, a harmadikat meg mindenki fantáziájára bízom (nem, az olvasás a negyedik, és a fentiek sorrendje élethelyzethez igazodóan változik). Így aztán ha a fenti háromból kettő adott, akkor már nagy a boldogság. Az adottat úgy értem, hogy minőségi. Mert nem eszünk szutykot (igen, a tegnapi Burger King-es kiruccanásomat a sírig tagadom, de szükséghelyzet volt, KELLETT egy kávé, AZONNAL!), inkább nem eszünk. Nem megyünk csak minél ritkábban turisták által agyonlátogatot helyre, mert oda menjenek a turisták (nem sok dologgal lehet jobban megölni egy hely szépségét, mint a szervezett utakkal). És minden egyéb élvezetből is a minőségre megyünk (inkább nem, minthogy sz.r legyen).

A mai nap margójára

A mai nap margójára

Így aztán amikor NZ-daddy ma bevitt minket Geraldineba, igencsak dobtam egy hátast. Ez a kisvároska egy egész délutánra boldoggá tett, mondjuk ehhez kellett NZ-daddy lelkes idegenvezetése is. Én nemtom ez a pasi miért szereti ennyire a hátizsákosokat, de él-hal ezért, ez látszik! Ott kezdődik, hogy profi szállásunk van, a bungallónk egy komplett lakás, fullosan felszerelve kajákkal, technikai kütyükkel, pipereszerekkel és óriási kingsize ágyakkal. És tiszta! Aztán ott folytatódik, hogy a nappali egyik falát betölti a világ minden tájáról ideérkező utazók képeslapjaival kipreparált térkép (és én vagyok az első magyar, jeeee!) Végül abban merül ki, hogy mindent, de mindent megmutogat nekünk: tegnap quaddal jártuk be a farmot naplementében (giccsmérő kiakadt), ma kocsival furikázott négyünket (angol, japán, francia meg jómagam) kb. 15 ‘muszájlátni’ helyszínre, és azt kell mondjam, nem csalódtam! Kezdtük egy sajtgyárral, aztán folytattuk Geraldine híres lekvár-szörpfőző üzemével (szerettem volna a lemoncurdjük után ott azonnal meghalni! Ennél már csak lentebb van, attól tartok…), majd folytattuk egy csoki manufaktúrában…aztán ezeket leöblítettük némi galériával, fazekas műhellyel, meg egy delicates bolttal. Mondanom sem kell, készen voltam, magamban vinnyogtam, és mormoltam a miatyánkat, annyi bűnös gondolatom volt ezeken a helyeken. Ahogy Zsiti fogalmazott, én az ilyen helyeken izgalomba jövök. Hát ez van, na, mindenkinek vannak perverziói. Bár születtem volna a Római Birodalom fénykorában, királynő lehettem volna pávatollas zabálásokkal meg orgiákkal…dehát, minden nem jöhet össze, a pávatollra azért még gyúrok.

image

Mindezekért cserébe ma fát hasogattunk, egy kedves öreg néni fűti majd vele a kis kandallóját, miközben a lábánál dorombol Cirmi (legalábbis ezt vizualizáltam a 80. rohadék farönk után). Remélem, hogy apukám most büszke rám, előbb a baltával estem neki, aztán a láncfűrésszel. Két óriási zsákot (tonnás cukros) pakoltunk meg aprított vörösfenyővel. Nem is királylány vagyok már, hanem Zsándárk banyek (harcos, kőkemény, nemisnő)…Ennek örömére két angol szót ma lelkesen ismételgettem, az egyik a hólyag volt, ami a kezemen nőtt, a másik a derekam, ami meg fáj. De akkor is imádtam, bár most kb. mindenem sajog, viszont muszáj magam felszívni (veszett fejsze, csak hogy stílszerű legyek), mégiscsak egy Ájronmennel fogok összeköltözni (érted, nem elég, hogy pasi, hogy sportol, fanatikus b.szki, Ironman. Ennél már csak akkor lenne nagyobb kontraszt köztünk, ha a vízilabda válogatottal vackolnék össze én, az uszodafóbiás…).

Most épp a gyertyafényben ülve írom ezeket a sorokat, na nem azért, mert annyira giccsromantikára gyúrunk ma, csak elment az áram…sz.rügy, ma se szkájpolok az otthoniakkal. A többiek bementek Geraldineba a bálba (merittilyenisvaaaaan), én meg élvezem a csöndet. És próbálom feldolgozni, hogy ma kiwivel ették a krumplifőzelékem…*

*(NZ-daddy tényleg, mint az apukám: MINDENT jobban tud a konyhában! Sose evett ugyan még krumplifőzeléket, lövése sincs hogy készül, de belevagdosta a kiwit, hogy jó lesz az úgy, finomabb. Megjegyzem 8 hétig sikerült megúsznom itt kiwi nélkül, nem szeretem ugyanis. Dehát babérlevél nem volt, kellett bele valami zöld…)

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: