In memory of…Cinderella

Mint a tündérmesékben! Na nem azért, mert úgy érzem magam, hanem mert ma az önkénteskedésem nagy részét válogatassal töltöttem: papír, műanyag, szemét – garázsprojekt ON.

Akik ma a pure NZ-re kíváncsiak, itt ki is léphetnek…illetve ez is az, csak nem a turistáknak szóló része. Szóval az van, amit kivettem drágajó hostom motyorgasából, hogy egy valaha virágzó farm (ahol anno még wwoferek is pörögtek= mezgés önkéntesek) hanyatlásába csöppentem épp bele. Én eléggé kivagyok tőle lelkileg, ők meg új-zélandiak…baromi rugalmasak és mindig mennek tovább! Ajánlom az otthoni örökös sápítozók figyelmébe!

A farmerkodás itt se mindig éri meg, így a hostomék csődbe mentek, majd Dave a munkáját is elvesztette (amúgy mérnök). Emma pedig épp szociális munkásnak tanul így közel 60 évesen, hogy ha átköltöznek majd a fiaikhoz Aussie-ba (ahogy itt mondják a Big Brothert), akkor legyen valami szakmája. 5-kor kel, 4-re ér haza. Aztán leül, felteszi a lábait pihenni, amik tavaly sérültek meg egy lóbalesetben, Dave meg körbeugrálja és vacsit készít(ünk). Aztán Emma kávézik, mi meg borozgatunk (a borokról, kávékról, és amúgy is az ételekről írok majd egy külön posztot!).

Eladták nemrégiben a házukat, a kertet pedig évek óta nem gondozták, majd az új tulaj…Egy valaha virágzó gazdaság romjait látom, facsarja a szívem. Jelenleg hárman élünk egy munkanélküli segélyből, azt kell mondjam, szépen.

Szeparáltuk a szemetet a garázsban, ami ma már egyre pofásabb képét mutatta (se Kampusch, se pókok), én talpig beöltözve: gumicsizma, kezeslábas, védőszemüveg, maszk, satyi, kesztyű…a maszk akkor került elő, miután elfogyasztottuk az ebédre készített túrós csuszámat, meg a 4 kiló port, ami a csiszolással járt…mert hogy ma hasznos voltam! Szelektáltam, faléceket csiszoltam, gletteltem (vagy mi…junó, nemtom magyarul hogyismondjátok), holnap meg festek.

Mert ilyen ügyes (muhahahhaaaa) vagyok, de leginkább elszánt. Annyira, de annyira segítenék nekik, és úgy megszerettem az én folyton magyarázós, de fogalmam sincs miről beszélős (nem igaz, ma már kb 25%-át fogtam az adásnak- ez amúgy csak azért durva, mert Emmával brmiről fennakadás nélkül elbeszélgetünk órákig) hostomnak.

Ma belenéztem a tükörbe, aztán tartottam egy egy perces néma megemlékezést a nőiességem oltárán a gumicsizma-kezeslábas-védőfelszerelések felállásra tekintettel…annyira nekivágtam a nagy kalandnak, hogy már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány…

Azt viszont igen, hogy szombaton irány Cape Reinga, ahol összecsókolózik a Tasmán-tenger a Csendes-óceánnal (szállás pipa!)!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

January 2021
M T W T F S S
« May    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: