Holiday, avagy a kiwi karácsonyi nyáriszünet

A kiwik azt mondják, őrült jó, hogy a karácsony nyáron van, mert ki hallott már olyan karácsonyról, hogy nem barbeque-zunk a kertben?! Személy szerint én, ha nagyon megerőltetem magam, el tudom a karácsonyt képzelni hóban, szánkózással, forralt borral, annyira azért nekem nem ördögtől való, de jó, legyen: akkor kertipartizzunk, meg utazzunk!

sivatag_kiwi_modra

Így történt hát, hogy sajtkukac O., meg élettársa Zsiti, gondolt egyet és vett egy jegyet Aucklandbe, hogy meglátogassák O. kiwi pótanyját és Zsiti barátját. Arra gondoltak, hogy adnak egy esélyt az új busztársaságnak, akik a tíz órás buszutat mindössze 15 dollárért kínálták. Ekkor mondjuk sejthették volna, hogy lesz némi trikitrüki a dologban, de örök optimista O. és kisbarátja nem foglalkozik az ilyen földi dolgokkal, ha utazásról van szó.

Volt is nagy öröm meg juhúúú, amikor befordult az emeletes, panorámás Volvo buszunk, piros bőrülésekkel, free wifivel (innentől vesztett el Zsiti engem, mint társalkodó partnert, ugye…) és töltővel. Még nagyobb volt az ámulat, amikor a személyzet (?!?!) kávét, jégkrémet (igen, a legistenibb kiwi jégkrémet!), illetve sütit kezdett el osztogatni. Zsitivel azt számoltuk, hogy már rég elettük/ittuk azt a 15 dollárt, és ha még a buszút végén némi zsebpénzt is nyomnak a kezünkbe, hogy ‘Kedves O meg Zsiti, érezzétek jól magatokat Aucklandben!’, akkor mi tuti mindenkinek a Manabus-t fogjuk ajánlani. Félig jégkrémes, enyhén kávétúladagolásos mosolyom akkor hervadt le, mikor a személyzeti kislány közölte, hogy kb. 3 órát fogunk késni. Mondanám, hogy nincs ezzel gond, elvégre azt a napot erre szántuk, de 13 órát ülni egy helyben, megálló nélkül annyira azért nem vicces. Ha meg a wifi is akadozik, akkor főleg nem!

kave_es_cookie

Illetve csúsztatok, mert egyszer megálltunk a semmi közepén (konkrétan a sivatagban, egy katonai gyakorlópálya mellett, ahol fejemnyi betűkkel volt kiírva, hogy a saját biztonságunk érdekében eszünkbe se jusson kb. még lassítani se…). Amikor leszállt a buszsofőr és átszállt a szembejövő Manabusra… itt volt egy olyan erősen kétséges három percünk, amikor nem voltunk benne biztosak, hogy a mi buszunkra visszaszáll-e valaki, aki el tudja vezetni, vagy úgy voltak vele, hogy ezeknek má’ mindegy, kaptak kávét meg fagyit is, minek nekik Auckland, hagyjuk itt inkább a hadseregnek őket lőgyakorlati csalinak. Végül az egyik feribácsi megszánt minket és visszajött, így eljutottunk ‘kis’ csúszással (és kockára ült hátsóval) Aucklandbe.

Ennyi kalandot ki kellett pihenni, úgyhogy a következő napokban következetesen nem adtunk életjelet magunkról délelőtt minimum 11-ig. Viszont bármire, ami ezután történt, nagyon nyitottak voltunk, úgymint: bográcsozás, tengerparti kirándulás, barátokkal tali, főzicske otthon, vagy bóklászás Auckland strandjain.

Ha azt gondoltam volna, hogy NZ-n nincs sok magyar, mert ki jön már el ide világvége után kettővel, akkor nagyot tévedtem volna (de nem gondoltam, mert mi mindenhol ott vagyunk!): Aucklandben állítólag kb. 1000-1500 fős magyar kolónia van, óvodával, néptánccal, közösségi klubbal, meg pálinkával. Utóbbit szorgalmasan teszteltük is a bográcsozáskor (a minőségellenőrzés fontos, mégiscsak tradicionális nemzeti italunkról van szó!).

Szóval, ebből a rengeteg magyarból mi is összeverődtünk párral, többek között olyanokkal is, akik olvassák a blogot! Mondanom se kell, őrült menőnek éreztem magam, egész addig, amíg eszembe nem jutott, hogy egy WHS-es kis balf.szjóska vagyok, aki pizsigatyában dolgozik, napi 8-10 órában cseszegeti egy indiai Chef, minimálbérért, egy kávézóban. Mindegy, gyökkettő percig hagytam, hogy átjárja a kis testem a büszkeség édes hulláma, hogy én most biza egy OLVASÓMMAL találkozom. Ezúton is köszönöm Szilvi, Dóri és Lajos, hogy hozzájárultatok ehhez a bájos téveszmémhez és felvittetek minket a Mt. Eden kilátóhoz. A találkozó jól sikerült, amit jól tükröz Szilvi kislányához intézett mondata is: ‘Dórika, maradj csendben most egy kicsit, Orsiékkal beszélgetek és velük már úgyse találkozunk többet!’

auckland

De töltöttünk el napot WHS-esekkel is. Róluk azt kell tudni, hogy NZ-n alapjában véve 2 csoport boldogul: az IT-sek és a builderek minden típusa (azaz zömében azok, akik hiányszakmások). És tavaly óta létezik a harmadik csoport (ők a WHs-esek), ez az új ‘állatfaj’, mint jómagam, akik nekivágnak ennek a csodás országnak, utaznak, alkalmi munkákat vállalnak, és bíznak abban, hogy a szakmájuk jövőre felkerül az ún. short list-re. Valljuk be, erre magyar jogászként kb. akkora esélyem van, mint megnyerni a kiwi lottót, amin nem is játszom, ráadásként pedig egy estét eltölteni az All Blacks játékosaival. Na jó…valójában még ennél is kevesebb! Mi leptük hát most el NZ-t, évi százan, és bármilyen meglepő is – ne belőlem induljunk ki -, de akadnak jófejek is köztük!

Strandolós, beszélgetős, Jo-szeretgetős kiruccanásunkat ismét a Manabus személyzetének és kb. 60 (nagypárnát cipelő- ez még mindig WTF?!?) helybélinek a frenetikus társaságában zártuk. Mivel megint bőszen osztogatták a kávét és a jégkrémet, így várható volt, hogy késés lesz, ezért mi már biztosra mentünk, hátha nem érünk haza az óévben és vettünk egy kis pezsgőt az útra.

Úgy látszik azonban, hogy a sofőrt is várták valami buliba, mert belehúzott és csak 20 percet késtünk, így az éjfél már Welly Waterfrontján ért minket, hangversennyel, tűzijátékkal, kb. két óceánjárónyi német turistával és a reménnyel, hogy idén minden kimondott és csak halkan remélt álmunk valóra válik.

Ui.: Kedves Gábor, Dia, Márk és Szilviék, köszönjük a szuper programokat és társaságot! És üzenjük Dórikának, hogy megyünk mi még arra! 😉

2 Responses to “Holiday, avagy a kiwi karácsonyi nyáriszünet”

  • Tóth Tímea:

    Kedves Orsi!

    Pár nyugodt irodai percet kihasználva írok Neked. Nem vagyok egy nagy facebook felhasználó, de a blogodra tévedtem!

    Olvastam egy párat a legújabb bejegyzéseid közül – szuper vicces és izgalmas volt.
    Nagyon gratulálok hozzá, hogy ilyen bátor vagy és jó olvasni, hogy micsoda kalandokban van részed! :) :)

    Nagyon sokszor puszilunk! (Egyénként mi jól vagyunk a cívisvárosban, a gyerekek tündérek, imádjuk Őket. Már szuper programokat lehet velük csinálni, legnagyobb meglepetésünkre a hétvégén már a sielést és kipróbálták és ment nekik.:)

    Sokszor ölelünk

    Timi

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

October 2020
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: