Hogyan utazzunk kisbabával (aki még nem jár) – 2. rész

Az előző részben arról meséltem, milyen előkészületeket tettünk a két hetes utazásunk előtt, hogyan zajlottak a repülések és miként kerestük a szállást. A mai bejegyzésben pedig arról szeretnék írni néhány gondolatot, hogy miként teltek a napjaink és mi volt végül a konklúzióm.

Hogyan üssünk el egy napot, ha gyerekkel utazunk?

Szemben a korábbi ‘felkelünk reggel, aztán bekapunk valamit, majd egész nap rójuk a várost, míg le nem rohad a lábunkról a cipő’-módszerrel, be kell látni, hogy gyerekkel utazni az nem úgy megy, ahogy a laikus azt előre gondolná. Az egyik részről már-már atombiztosra kell egy napot szervezni, míg másrészről teljesen fölösleges bármilyen elvárással is bírni.

A fókuszban ugye a gyerek áll. Hozzá igazodunk: ha ő felkelt, akkor sajnos mi is, ha ő megéhezik, akkor megállunk és etetünk, ha pedig visítva üvölt, mert épp nincs valamihez kedve, akkor 3 másodperc alatt bevetjük a Fővárosi Nagycirkusz és az állatkert szerelemgyerekét egy személyben és szórakoztatjuk a dedet.

Portugalia10

Igazából nem panaszkodom, nem volt vészes Zsigmonddal együtt utazni, a reptéri káoszban tanúsított türelme miatt meg egyenesen szent gyermeknek kell, hogy tituláljam. Néhány felnőtt jobban hangoskodott, mint ő. Ahogy mi csináltuk: mindig pakoltam oda neki két étkezésre tápot, plusz egy adag forralt vizet és tápszert por formájában, ill. egy üvegnyi bébipapit. Utóbbit is bárhol meg lehet kérni, hogy melegítsék meg, de ha gyümölcsöset teszünk oda, azt még csak melegíteni sem kell. Ennyi kaja kb 6-8 órára is elég kell, hogy legyen, de azért ilyen sokat egyhuzamban nem voltunk vele oda. Általában 4-5 óra volt egy etap, aztán hazamentünk sziesztázni.

A pelenkázás már nem éri el az ingerküszöbömet, volt, ahol konkrétan a wc padlóján kellett megoldani, de leterítettem a pelenkázó alátétet és akkor az se okozott különösebb gondot. Mivel első 2-2 napon Lisszabonban és az Azorin is szakadt, ez volt inkább kellemetlen, hiszen nem az volt, hogy csak úgy leteszem a gyereket a fűbe, hadd másszon. Egyébként ez a kézenfekvő megoldás, ha nagyon nyűglődik.

Mi hordozóval és babakocsival is nyomultunk. Egyetlen egyszer jártunk pórul, mikor nem vittük a babakocsit és elsétáltunk 6 km-t a lakástól. Úgy voltunk vele, hogy majd überrel hazajövünk, mikor tudatosult bennünk, hogy nincs nálunk a gyerekülés, így az über kilőve. A taxi duplaannyi lett volna, szóval maradt a tömegközlekedés és a hazaséta. Nem volt vészes, csak akkor már nagyon fáradtak voltunk és Zsigi is unta a hordozót.

Portugalia11

Nálunk most még napi háromszor alszik a gyerek: délelőtt fél órát, ebéd után kb. egyet és fél 5-5 körül még fél órát. A hordozóban és a babakocsiban viszont órákat képes volt aludni, így nyilván az esti fektetések nehezebben mentek, illetve a két órás időeltolódás is kicsit rányomta a bélyegét az éjszakai alvásunkra.

Nagy esti kimaradásaink nyilván nem voltak, 9 körül fektettünk, utána már maximum maradt az otthoni borozgatás egy üveg jóféle portóival…hát ez ilyen, ha nincs segítség, de azt meg már megszoktuk itthon is.

Mit csinálnék ismét így, vagy pont teljesen másképp?

Amit változtatnék: bár nem nagy dolog, de talán azt az utolsó nagyon kicsi szállást nem foglalnám le. Nem azért, mert nem éreztük ott jól magunkat, de elsőre szíven ütött, hogy egy sikátoros gettóba vittem a gyereket. Az égvilágon semmi gond nem volt, és nem is volt valójában gettó, de ezt már csak másnap reggel láttuk és volt miatta egy végigforgolódott éjszakám. Akkor éjjel nagyon önzőnek éreztem magam, amiért ilyen tré helyre kellett a fiúknak jönniük velem, csak azért, hogy én utazgathassak. Másnap reggel aztán napfényben már máshogy festett a dolog és tényleg azon túl, hogy elképesztően kis lakás volt, minden nagyon szuper volt vele.

Illetve vinnék még egy marék cumiláncot, mert Zsigi állandóan kiköpködte a cumikat, egyet el is hagytunk és na, hát én fél Portugáliát lenyaltam arról a nyamvadt cumiról.

Összességében azonban azt hiszem, hogy tök jól és lazán menedzseltük ezt a 12 napot.

Portugalia12

Konklúzió

Gyerekkel utazni tényleg teljesen más műfaj, de nem teljesíthetetlen. Én itthon például sokkal szerencsétlenkedősebb vagyok a gyerekkel, mint utazások során. Itthon nem indulok el vele sétálgatni (mert unom), vagy nehezen szánom rá magam, hogy bemenjek a városba ügyintézni.

Az a része mindenképp csodálatos volt, hogy minőségi időt tudtunk hármasban tölteni és végre nem csak én voltam 80 %-ban a gyerekkel. Így aztán lehet, hogy Zsigi ezekből semmire sem fog emlékezni, de a kötődés mindenképp szorosabb lett az apukája felé is, én meg boldog voltam, hogy hármasban csinálunk mindent.

Ami nehézség volt: nyilván elképesztően idegesítő, amikor a gyerek a kedvenc látnivalóm katartikus megélésének kellős közepébe beleüvölt. És van képe nem abbahagyni. Ez sajnos nem olyan, amit egy ‘légyszívesfejezdbe!’-re abbahagy, és éppilyen kiakasztó volt az is, mikor a hazafele utat végig visította a kocsiban, egész addig, míg hátra nem ültem hozzá, hogy visszapakoljam a szájába az öt másodpercenként kiköpdösött cumit.

Az meg, hogy mi elfáradtunk és lepihentünk volna egy-egy nagyobb séta/túra után, az eleve esélytelen volt. Éjszaka ugyanúgy kelni kellett, de ha mások is laktak a közelünkben, akkor meg kész attrakció volt, hogy minél előbb elhallgattassuk a gyereket, hogy ne ébredjen mindenki velünk együtt 5-6-szor üvöltésre. Mindig észnél kellett lenni, elég kaja és pelenka legyen, a pihenőit be tudjuk iktatni, el ne ázzon, meg ne fázzon és bábszínházazni a repülőn, a reptéren, a kocsiban és mindenhol, hogy Zsigmondnak jó kedve legyen.

Portugalia13

De minden nehézségével együtt azt mondom, hogy gyerekkel utazni ebben a korban (és ezt tényleg kihangsúlyozom, hogy itt egy 7-8 hós, vagy annál kisebb babáról beszélek), nagyon jó. Hogy később mi lesz, azt pedig hamarosan ismét teszteljük ;)!

Aki pedig arra kíváncsi, hogy mi mindent lehet egy gyerekkel csinálni az Azori-szigeteken, annak bátran ajánlom Haligaliék bejegyzését a témában.

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

July 2017
M T W T F S S
« Jun    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: