Hogyan utazzunk kisbabával (aki még nem jár) – 1. rész

Most, hogy megjártuk a kontinentális Portugáliát és az Azori-szigeteket is Zsigmonddal, úgy gondoltam, összegyűjtöm azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek engem foglalkoztattak a babás utazás előtt, hátha másnak a segítségére leszek ezzel. Egyúttal bátorítani is szeretnék mindenkit – nyilván gyerekfüggő a dolog -, de az apjával egybehangzó véleményünk szerint (egy ekkora) gyerekkel utazni nem egy óriási kihívás. Az írás nyilvánvalóan a nekünk bevált, vagy épp nem bevált dolgokat tartalmazza, ezért teljesen szubjektív, de igyekeztem gyakorlatias maradni.

Az utazásunk előtt Haligaliék blogján olvastam a valaha volt legtalálóbb mondatot arról, hogy mennyire más gyerekkel utazni. Szerintünk teljesen, mintha nem is ugyanazt csinálnád. Anno nagyon jót derültem ezen, mostanra azt mondom, hogy valószínűleg pont ez a 7-8 hónapos kor lehet a vízválasztó, mert egy totyogóval, dackorszakossal utazni tényleg valami földöntúli művészet lehet. Zsigi azonban utazásunk idején még ‘csak’ kúszott-mászott.

Portugalia3

A felkészülés

Mivel autóval már voltunk Zsigmonddal külföldön, mikor 3 hós volt, ezért nem volt a pakolás teljesen újdonság, de két nagy különbség volt ahhoz képest: az egyik, hogy most repülővel mentünk és egy 20 kilós bőröndöt vihettünk csak, a másik, hogy Zsigi már nem szopizott, tehát a kajájáról gondoskodni kellett.

Így elsőként azt kellett kiderítenem, hogy az adott országban olyan táp, amit mi használunk itthon, van-e, mert nem ott akartam ezzel kísérletezni, épp elég nehézséget jelentett az én gluténmentes vegán diétám (amit nyilvánvalóan nem is tudtam kint tartani, sajnos). Mivel alaposan körbejártam a témát és ilyen néven nem futott a tápunk, ezért biztosra mentem és megfelelő mennyiséget pakoltunk, ez nekünk két hétre 3 doboznyi adag volt. Bébipapit pedig csak annyit vittünk, ami az utazás napjára és a következő napra elég, mondván, hogy egy nap alatt bárhol beszerzed a szükséges dolgokat. Ráadásul ez Európa, itt mindent lehet kapni, megfizethető áron. Az más kérdés, hogy portugálul mi nem beszélünk, ők meg angolul nem, de azért a bébipapit felismerem, a világmárkák meg ott is vannak (pl. Nestlé termékek).

Ruhákkal én úgy voltam, hogy kb. dupla mennyiséget vittem, mint ami egy hétre kell, egy hét alatt meg bárhol kimosom a ruhácskákat. A kézipoggyászba is tettem egy váltás szettet, ha bármi baleset történne. Pelenkánál ugyanazzal a logikával bírtunk, mint az ételnél: raktunk a kézipoggyászba is másfél napnyi mennyiséget, illetve néhány darabot a nagybőröndbe, de ezt is bárhol lehet kapni.

Gyógyszereket nem cizelláltam túl: fájdalomcsillapító és gyomorbajra való gyógyszer volt nálunk, illetve lázmérő. Naptejből pedig egy kis mennyiséget nyomtam zacsiba, annak is kb. az egytizedét használtuk el. Napszemüveget és napellenzős sapkát raktam még, előbbit kb. rágcsálni használta, de az utóbbi nagyon praktikus volt.

Portugalia5

Természetesen mindhármunkra kötöttünk utasbiztosítást, a gyerek iratait is eltettem, a további érdekes kérdés még a szállás keresésnél merült fel.

A szállás

Itt igazából nálunk két tényező dominált: olyan magánszállást keressünk, ami azért valamennyire gyerekbarát (bár egy épp kúszó-mászó gyereknél ez még határeset, hogy mennyire számít), és ne legyen drága (mert csórók vagyunk :D). Főként Airbnb segítségével találtunk lakásokat. Az eredetileg háromnak indult szállásszám végül a törölt azoris járatunk miatt négyre nőtt, de mindegyiknek megvolt a maga szupersága.

A legideálisabb azért az első lakás volt, ott egy-két konnektort leszámítva nem volt gond. Talán most úgy mennék már, hogy vinnék pár db. konnektor dugaszt és néhány sarokvédőt, nem foglalnak nagy helyet, de nagy biztonságérzetet adnak. Itt annyi volt a gond, hogy túl magas volt az ágy, így Zsigit nem szívesen hagytam felügyelet nélkül. Külön kiságyat nem kértünk, velünk aludt. A másik necces dolog, amit talán nem mindenki vállalt volna be, hogy három emeletnyi szűk és meredek lépcső vezett fel, de minket ez nem zavart, kilogisztikáztuk, hogy tudunk mindent felvinni.

Az azoris szállásunkon kaptunk gyerekágyat is, ráadásul a szállásadónk letett egy csomó jógamatracot a nappaliban, így Zsiginek az maga volt a paradicsom, bátran jöhetett-mehetett.

Portugalia7

Az utolsó lisszaboni szállásunk egy nagyon kis lakás volt. Értsd nagyon kicsi, szerintem összesen ha volt 18-20 nm. Egyáltalán nem volt gyerekbarát, itt konkrétan semmit nem lehetett úgy csinálni, hogy Zsigi ne legyen szem előtt, mivel a galéria ágyáról olyan 1-1,5 métert zúgott volna, a földszinten meg léptél kettőt és átestél a gyereken. Végül azt csináltuk, hogy itt letettünk egy vastag takarót a konyhába (konyha, muhahaha) és ott tudott randalírozni. De itt is folyton figyelni kellett, mivel állandóan a wifi zsinórját akarta rágcsálni. Arról már nem is beszélek, hogy olyan szűk sikátor vezetett a lakáshoz, hogy a babakocsi nem fért át…

Volt egyébként olyan szállásadó, aki visszadobta a foglalásunk, mondván, hogy a lakás nem biztonságos gyereknek. Mi meg úgy voltunk vele, hogy úgyis csak éjszakázunk ott, de azért utólag azt mondom, hogy az igazság félúton van: nem árt, ha a gyereknek is megfelelő a szállás, különben semmit sem lehet tőle csinálni és folyton mellette kell lenni. Illetve gyerekkel már nem csak éjszakázni megy haza az ember, hanem napközben is, szóval ezt is érdemes bekalkulálni.

A reptéren

No, ez volt a legnagyobb kérdőjel a fejemben, hogy itt hogy meg mint lesz. Főként a babakocsi és a babakaja kérdéskör izgatott, na meg hogy mit csinálok majd, ha két-három órán át visít a gyerek.

Zsigi ételeinek nagy százalékát a kézipoggyászba tettük, egy extra üveg forralt vízzel Zsiti táskájába és egy bekevert cumisüvegnyi kaját az enyémbe. Ezzel a reptéren sincs semmi gond, a biztonsági ellenőrzésnél külön tálcára kerülnek a gyerekételek, így átvihető a bébitáp és a folyadék is.

A babakocsi esetünkben még nem ez a kis összecsukhatós verzió volt, mivel Zsigi nem ül még, hanem egy terepjáró monstrum, ami ráadásul Lisszabonban szinte használhatatlan, de ennek volt az ülés része használható autóban is, meg most csak egy utazásért nem vettünk egy másikat. De áldás lesz már végre átváltani egy kis esernyős kocsira! Ezentúl kaptunk még ugye egy csatos hordozót is, enélkül tuti megőrültünk volna, nagyon praktikus volt, de sajnos ez is csak 1-2 órára nyújt megoldást.

Portugalia6

Szóval, amikor az ember feladja a nagy bőröndöt, a babakocsira kap cimkéket, attól függően, hogy hány darabból áll (esetünkben kettő), majd felvilágosítanak, hogy egészen a gép lépcsőjéig tolhatod. És tényleg. Így aztán mi azzal csaltunk egy kicsit, hogy a babakocsi aljában jó nagy tér van, amibe betettünk egy táskát tele Zsigi játékaival, takarójával, esőzsákkal és a mi kabátjainkkal. Ezt egyetlen mozdulattal kivettük a security check-nél, majd vissza. Gyakorlatilag így plusz egy kézipoggyászunk volt és soha senki nem kérdezett rá, ráadásul minden egy helyen és kéznél volt a gyereknek, ezt csak betettük a gépen az előttünk lévő ülés alá és máris megvolt minden Zsigmond kényelméhez (már amennyire egy fapados kényelmes, ugye).

A babakocsit tényleg a lépcsőnél kérik el, szétszedetik veled és feladják csomagként. Visszakapni vagy a csomagokkal együtt lehet a futószalagnál, vagy már a leszálláskor odaadják. Utóbbi nyilván jobb, mert egyből beteheted a gyereket. Előbbire pedig azt találtuk ki, hogy én a leszálláskor felteszem a hordozót, bele a gyereket és míg Zsiti visszaszerezte a csomagokat és a kocsit, addig mi így vígan elvoltunk.

Szerencsére Zsigi nem igazán nyűglődött a gépen. Enni (inni) persze pont akkor nem akart, mikor fel- és leszállás volt, de azért 1-2 korty lement, így a nyomáskülönbséget tudtam valamennyire enyhíteni. Kaptunk külön övet és az ölemben volt ezidő alatt, majd keresztben rajtunk, vagy ha volt üres ülés köztünk, akkor azon aludt. Mindig betakartam a kis arcát is, hogy ne zavarják a fények és a nagy zaj, meg a klíma, így jót aludt. Volt olyan kisbaba, aki végig üvöltötte az utat, nem igazán értettem, hogy miért kínlódtak vele a szülei az ülésben, mikor nem kötelező végig ülni. Én azt csináltam, ha már felébredt és nyűglődött, hogy sétálgattam vele, meg ha az első sor üres volt, letettem ott kicsit mászni, aztán lefertőtlenítettem a kezét. Szerintem sokkal frusztrálóbb ott feszengeni az ülésben végig egy céklavörös fejű üvöltő gyerekkel, semmi értelme és nem is kötelező. Pelenkázni szerencsére a gépen nem kellett, ezt megoldottam az utazások előtt/után, de a gépen is van a mosdóban (minimum egyben) pelenkázó.

Portugalia8

A gépen egyébként kérhető melegvíz, de ez csak 87,5 fokos, így nem forralt, tehát érdemes egy babavizet magunkkal vinni, vagy termotokban egy adag forralt vizet, mikor elindulunk otthonról, vagy a reptéri kávézókból, így a táp is könnyen bekeverhető. Kis ‘bocshogyélünkéssíragyerek’ csomagokat nem vittünk, nekem sem adott a mellettem ülő 25 év körüli kiscsaj, aki full bepiált és háromszor kiöntötte a borát, míg landoltunk. De összességében mind a négy repülés kellemesen telt és az a tíz órányi kaotikus várakozás is a reptéren, amikor törölték a járatunkat. És az is igaz, hogy mindenhol ‘fast track’-en mehettünk és pikk-pakk sorra jutottunk bárhol.

A következő részben a ‘hogyan teltek a napjaink?’ és a ‘mit csinálnék így vagy másképp?’ kérdések boncolása lesz.

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2017
M T W T F S S
« Aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: