Hogy mikor és hogy kezdődött?

Ismered azt az érzést, amikor majd’ szétfeszül a mellkasod, folyamatosan mosolyogsz, másra sem tudsz gondolni, aludni sem tudsz már, bizsereg a gyomrod, és minimum 5 méterrel lebegsz a föld felett? Amikor nem érdekel már az sem, hogy az albid felmondták, a melóhelyed oda, a kocsit kivonták a forgalomból a laptopod meg ellopták, mert tudod, hogy meg fog oldódni! Amikor azon kapod magad, hogy csak úgy bámulsz bele a semmibe, és álmodozol napi 73 órában?
Módosult tudatállapot, egyesek szerelemnek hívják .

Hogy mikor és hogy kezdődött? Pff…jó kérdés: valamikor középsulis koromban kezdtem el gyűjteni az UNESCO-s könyveket és arról álmodoztam, hogy majd milyen jó lesz nekem idegenvezetőként ilyen helyeken élni és dolgozni. Aztán egyetem alatt folyton az egyik évfolyamtársam sógornőjét csekkolgattam iwiwen (na nem azért…), aki NZ-n élt és voltak fenn képek nála. Ő akartam lenni. Utána rákaptam a külföldön élő magyarok fórumaira, a Kanadai Magyarok fórumát úgy olvasgattam éveken keresztül, mint ha én is ott élnék és csak tudni akarnám, hogy mizu a szomszéd kisvárosban (tőlem 1000 km-re, a vadon másik oldalán). Aztán jöttek az utazós blogok, ez volt az egyik kedvencem: http://kk.blog.hu/.
Utána óceánjáró hajón akartam dolgozni, de mindenki csak lebeszélt róla (Te?? Nem bírnád…Jogászként akarsz wc-t pucolni?? Normális vagy??)
Ott voltak aztán a könyvek, kezdődött a Tibetben a lélek c. klasszikussal, majd jöttek sorra a többiek, és az egész kupacot az alábbi két könyv koronázta meg:
Az úton egyszer meg kell halnod (új-zélandi íróval, persze) http://www.libri.hu/konyv/az-uton-egyszer-meg-kell-halnod.html
és Demeter Hunor Az országok, ahol mindig beverem a fejem. http://www.beveremafejem.hu/

Erre rátett még egy lapáttal az a fél év Erasmus Németországban, amikor tudod, érzed, hogy neked bizony muszáj lesz egy nap majd felállnod és elindulnod, és ezt erősítette meg a couchsurfingelés is. Főleg, amikor jött Susan és Brett, NZ-ről, a világ másik feléről, akik épp egy éves világ körüli útjukon voltak és folyton csak azt mondogatták, hogy de-de-de, csinálni kell, menni kell, NZ vár! Ez volt az első konkrét lépés. Aztán mikor befogadsz az otthonodba olyan embereket, akik 2,5 éve utaznak pénz, mobil és internet nélkül (jajj, de lógok még ezzel az interjúval!!), akkor rájössz, hogy ez az egész rég nem arról szól, hogy van-e rá pénzed, vagy sem (sem…), hogy megfelelő-e az időpont (mikor az??), hogy ésszerű-e belevágni, vagy sem (nyehh :D), hanem, hogy hallgatsz arra a belső érzésre és elindulsz. Mert menni kell!

A családom konkrétan elmeroggyantnak tart (Maminak meg se mertem mondani, mit művelek, Apa szolidan összeomlott, Gyöngyi, a Pótanyám meg non-stop sírva fakad az ötlettől is!), a realistább barátaim eszetlennek tartanak (komolyan, minek ez már 32 évesen, mikor van normális jogász állásod??), a főnököm gondolom szimplán csak úgy van vele, hogy jó, hagyjuk, Orsit már elvesztettük… .

Kicsi vagyok, nő vagyok, egyedül vagyok, csóró vagyok, baromira be is vagyok fosva, ezt azért el kell mondanom. 3 órás útnál sosem utaztam még többet repülőn, nem jártam még Európán kívül se nagyon (Egyiptom, Tunézia és Törökország kivételével), nem szoktam kempingelni, közös wc fóbiám van (heti többször is álmodok ezzel), idegen férfiak gyakran inzultálnak, így 6 évig mindenhová gaspray-vel mászkáltam (amíg le nem kapcsolatak a kormányőrök a Parlamentbe…:P), szeretek magassarkúban és csinosban járkálni, a bakancsokat rondának találom, és még sorolhatnám.

De én már nem tudok és nem akarok várni (várni arra, hogy legyen rá még kb. háromszor ennyi pénzem, vagy egy társam, akinek hasonlóak a céljai és velem akar tartani, vagy egy olyan vízumom, esetleg munkám, ami jelentősen megkönnyítené az életem odakint). Mert az érzéseket akkor kell megélni, amikor ott vannak Benned! (Ezért van az, hogy mindenki más a nyárba megy ki, én persze most indulok neki. Nézz ki az ablakon! Hányás mi? Na, ezt szorozd meg kettővel, ilyen időm lesz 3 hónapig :D)
Dehát ez szerelem! Várnak a hegyek, a tavak, az erdők, meg a többi…

Aztán persze lehet, hogy néhány hét múlva vinnyogva fogok hazakúszni, de legalább megpróbáltam, és számomra ezen van a hangsúly. Egyetlen embernek akarok csak bizonyítani, és az én magam vagyok. (úgyhogy ha felszálltam a gépre és megérkezem NZ-re és legalább egy-két hetet képes vagyok ott eltölteni, akkor már projekt pipa).

Ez a mai adag megőrülszolyanvideó, szintén csak 4. nekifutásra tudtam megnézni, nálam ezek fizikai tüneteket produkálnak (feszülő mellkas, dobogó szív, instant sírás, hogy úúúúúúúúúúúristenénisakaroooooooom) Hát így.
(a szöveget figyeld!)

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

January 2021
M T W T F S S
« May    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: