Házelnök és pizsama, azaz első hetem Wellingtonban

Welly szokott velem kicsit makacskodni, mondjuk, hogy napokig nem találok szállást, vagy hogy lerobban a busz idefelé jövet, vagy hogy munkát kell találni, ami nyilván cseppet sem olyan egyszerű itt sem. Szóval, most a két dudás egy csárdában helyzet van, Welly is makacs, de ebben biztos, hogy én leszek a meredekebb! Új életet kezdeni az országodtól legmesszebb lévő pontján a világnak nem egy felhőn szökdécseléses szivárvánnyal meg unikornissal.

Életünk Ával akkora fordulatot vett, hogy csak pislogunk még így egy hét elteltével is. Kétszemélyes kis burkunkból olyan hirtelen szakadtunk ki és csöppentünk bele a nagybetűs életbe megint, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Hiába Welly a legtüncibb fővárosok egyike, élhető mértékkel, kedves emberekkel, csodaszép épületekkel és mesés északi-szigeti dombokkal ölelve, amikor annyira alapoktól kell kezdened az életed, hogy hol a legközelebbi közért, melyik telefontársaságot válaszd, hol fogsz lakni és miből fogsz megélni, akkor nehéz csak a szépre koncentrálni.

wellington2

Persze igyekszünk! Én bemelegítésként végigbőgtem egy délutánt, aztán olyan 43 zsepi elfogyasztását követően jól abba is hagytam, és átadtuk magunkat a wellingtoni pörgésnek, amiben új élettársam, Zsiti volt nagy segítségünkre.

Mert hát hogy is fest most az életem: megkezdtem együttélésem a harmadik vadidegen férfival Down Under-en, mondjuk annyi változás van, hogy már nem egy campervanben, hanem egy hostelben (azaz BÁRMIKOR KIMEHETEK ÉJSZAKA PISILNI-igen, az élet apró örömei itt kezdődnek 4 hónap kocsiban élés után, ugye!?).

Immáron hat napja elkezdtem a melókeresést is, ami kissé skizofrén állapot, tekintve, hogy én még továbbra is bőszen nézegetem a minisztériumi meg parlamenti állásokat (régi reflexek…), mire rájövök, hogy hülyegyerek, ez nem az az ország, nem az a nyelv, nem az a jogrendszer. Na, ilyenkor fogom a cukrász CV-m és inkább azt küldözgetem. Persze naponta 5 percet toporgok a Victoria University és a Parlament között, hátha kijön valami képviselő/prof., rám néz és megkönnyebbült sóhajjal, hogy végre megjött a haza (ezt még nemtom melyik haza…) dicsősége, beinvitál egy szuper állásra. Mivel ennek sincs kisebb esélye, mintha az otthoni jogász karrieremmel (ehh, még a szóhasználat is túlontúl arcos) próbálnék itt betörni, gondoltam adok ennek a módszernek is egy esélyt. Ne mondja senki, hogy nem igyekszem!

wellington

Tekintettel arra, hogy normális ruháim még mindig nem nagyon vannak (jó, kijelenthetjük, hogy nincsenek), így a minap megtörtént velem az, ami a régi, kiskosztümös énemnek nyilvánvalóan max. rémálmában fordulhatott volna elő. Az történt ugyanis, hogy beküldtem a cukrász CV-m egy menő belvárosi kávézóba, ahonnan húsz perc múlva be is hívtak elbeszélgetésre, majd másnapra próbanapra. Mivel a dress code fekete nadrág, fekete cipő, fekete céges póló/szakácskabát (ami nyilván óriási volt rám), fekete kötény volt, nem mertem bevallani, hogy se fekete nadrágom, se fekete zárt cipőm nincs. Gondoltam bámulják a kezem munkáját, ne a cipőm színét, úgyhogy felvettem a sivatagtól rózsaszínre koszolódott, valaha szebb napokat látott (és szintén mástól örökölt) kis surranóm, hozzá felhúztam a pizsinek használt leggingsemet (tudom! Tudom, hogy a leggings nem nadrág, de szükséghelyzet volt!), hozzá a szennyesből sikerült előkotornom egy rikító kék zoknit, hónom alá csaptam a neonszínű kabátom és fapofával belibbentem a próbanapomra. Miközben a liftben álltunk, Zsiti végigmért, aztán csak annyit mondott a toalettemre: ‘Legalább a hajadat megmostad! A perszonál higiénia fontos!’

hazelnok

Gőzöm sincs, hogy mi baja volt a kinézetemmel, a próbasütés után még a bankba is bemerészkedtem ebben a ‘báliszettben’ és senki nem panaszkodott. Zsiti ízlésében van a hiba, nyilvánvaló…
Szóval, ha nincs Klári, aki legalább néhány tünci kisruhával megmentette az életem (ezúton is óriási hálám Neki!), akkor lehet, hogy messzi hazánk Házelnökét is pizsiben és tornacipőben fogadom. Történt ugyanis, hogy erre járt a Házelnök Úr delegációja és meglátogatták a wellingtoni és az aucklandi kis magyar közösséget. Mivel Zsiti tudja, hogy minden ilyen diplomáciai izétől tiszta izgalomba jövök, így megengedte, hogy vele tartsak a magyar találkozóra. A lehetőségekhez képest felöltöztem normálisan, megmostam a hajam ismét (ha ez a trükk már múltkor is bevállt, gondoltam bedobom megint…), és elsétáltunk a találkozóra. Az esemény nagyon jól sikerült, a delegáció tagjai nagyon szimpatikusak voltak, mindenkivel beszélgettek is egy sort. Nem, nem volt ciki, amikor sorra kérdeztek mindenkit, hogy ki mikor vándorolt ki, én meg néhány 56-os és minimum jó pár éve kiköltözött honfitársam után nagy büszkén benyögtem, hogy öt napja élek Wellyben. Ezt megfejeltem azzal, hogy sikeresen beszóltam valamit a Házelnök úrnak (mersosetudombefogni…), aztán begyűjtöttem néhány állásajánlatot otthonra (mé’ kell ehhez eljönnöm a világ túlfelére?!), és megismerkedtem az egykori tiszteletbeli konzul asszonnyal is. Gyorsan szóban is elmondtam Neki, hogy azóta is a lábnyomát csókdosom, hogy itt lehetek a WHS-sel és elmeséltem Neki, hogy mennyire nem volt sétagalopp levadászni a vízumot, de aztán minden jó, ha a vége jó, ímholni, itt vagyok!
Hát így telnek mostanság a napjaink. Én persze borzalmasan türelmetlen vagyok, mert mi az, hogy már egy hete itt vagyok és még nincs munkám, amúgy meg halálosan szerelmes vagyok Wellingtonba. Kezdem megszokni és megszeretni, hogy a konyha és a társalkodó tele ezer nációval, ami tökéletes alkalom barátkozásra és ismerkedésre, felvettem a kapcsolatot újra a múltkor megismert magyar hostjaimmal, szóval szépen épül a társasági életem.
nezelodes
És lassan a mosodát is megtanulom használni. Mert ugyan sok mindenre megoldás a hajmosás, de nem baj, ha a pizsinacim tiszta, elvégre bármikor behívhatnak egy újabb interjúra!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

October 2020
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: