Hátizsák, szauna, véres palacsinta – III. rész

Adott tehát két magyar, egyikük egy körbe ragasztószalagozott cipővel, a másikuk meg az elszántsággal, hogy na, most már akkor is körbetekerjük a szigeteket, ha vízszintesen szakad végig az eső és szakállas vikingek potyognak az égből.

Így aztán tekertünk. Hegyre föl és dombról le, fenyőerdőkön át és mesés öblök mellett, egyik szigetről át a másikra. Egyik este hullafáradtan és átfagyva érkeztünk meg egy kis sziget kempingjébe. Beestünk a fa házikóba, ahol néhány helyi arc sörözgetett, mi meg elcsigázva kérdeztük a tulaj nénit, hogy ugyan mégis mit kell tudni a helyről.

Aland21A néni pedig elmondta, hogy ez a sziget arról ismert, hogy évszázadok óta ide temetik az alandi elhunytakat, szóval, ez egy temető sziget. Sok halottal meg szellemmel. Kinéztem az ablakon, kint már sötétedett, a skandináv szél tépázta a zsalukat. Nos, sebaj, elvégre vannak itt mások is rajtunk kívül, nem leszünk éjszaka egyedül, nyugtattam magam. Ja, de, mondta a néni, ők mind helyiek, csak egy sörre ugrottak be, a kempingben rajtunk kívül nincs senki. Aha…ezen a ponton a majrém exponenciálisan növekedett a vihar nagyságával.

De semmi gond, mondta a néni, nyugodtan menjünk be az erdőbe, ott talán akad még egy-két talpalatnyi hely, ahol még nem áll bokáig a víz. Ránéztem az útitársamra és egy egyértelmű ’no way’-jel adtam tudtára az álláspontom. Nincs az a pénz, hogy én bemenjek a temetőszigeten az erdőbe egy elhagyatott kemping szélén. Gyorsan felmértük a lehetőségeinket: aludjunk a szaunában? – nem jó, mi van, ha egész éjszaka fűteni fog, csupa pára meg nedves lesz minden cuccunk…akkor a wc-ben? – nincs elég hely kettőnknek lefeküdni a földre, már pedig én egyedül nem fogok itt aludni…

Aland22Végül megláttuk a színpadot. Utolsó reménysugárként ’magasodott’ előttünk egy kis színpad a kemping közepén, volt alja, teteje és egyik oldalán fedett volt. Mivel az egész kemény fából volt, így esélyünk sem volt arra, hogy leszúrjuk a sátor tartó pöckeit, így aztán két székhez kötöztük ki. Eszméletlen stabil volt tehát. A mozgásterünk annyi volt, hogy nekem be kellett feküdnöm először a sátorba, akkor a másikunk kifeszítette a tartó köteleket a két székkel, aztán befeküdt ő is és reggelig nem moccantunk, különben összedőlt volna az egész. Roppant kényelmes volt. A helyzetet a néni nagylelkűsége mentette meg, látta rajtunk, hogy ázottak vagyunk, csüggedtek és csórók, így annyival hagyott minket magunkra, hogy a kedvünkért bekapcsolta a szaunát, használjuk nyugodtan.

Szóval, istenien átmelegedtünk, két órán át hesszeltünk a szaunában meg a tusolóban, aztán üdvrivalgással átrohantunk a ’nagyszínpadhoz’, döglött homár pózban aludni próbáltunk éjszaka, majd másnap elmajszoltuk a reggelinket egy ping-pong asztal tetején.

Aland23

Az előző napi izgalmak és az aznapi sportolás jutalmaként betévedtünk egy szupermarketbe (ebből mondjuk jó, ha kettő volt az egész szigetcsoporton) és boldogan lecsaptam egy palacsintának kinéző sütire: kakaós kis palacsinta áfonya lekvárral a képen. Állati. Mivel az áfonya lekvár dupla annyiba került, mint a narancslekvár, nem cizelláltam, vettem narancsosat. Következő szállásunkon, ami egy sportközponthoz épült hostel-szerű volt, boldogan vetettem rá magam a legújabb szerzeményemre. Főcukiként adtam belőle az útitársamnak is, de ő csak azt hajtogatta, hogy ennek olyan májashurka íze van. Májashurka?? Dehát ez egy kakaós palacsinta…tegyél rá több lekvárt, azt úgy kell enni! Hiába, hajthatatlan volt, hogy ennek májashurka íze van, ő nem kéri. Jó, gondoltam, mindenkiből nem lehet ínyencet faragni, akkor ő egyen vajas kenyeret. Nagyvonalúan, fáradtságot nem tűrve bezabáltam az ő részét is, dupla narancslekvárral, mert aki ért hozzá, az tutira így eszi.

Aland26

Ennyi finomság után boldogan hajtottam álomra a fejem a 48 ágyas szobában. Szűkösen ugyan, de elfértünk: konkrétan ketten voltunk az egész szobában. Így aztán volt külön ágya a törölközőmnek, a száradó ruháimnak, a hátizsákomnak. Amolyan urasan. Másnap még jól leoltottam a másikat, hogy kihagyta az előző esti de lux desszertünket, ezt egész nagy pofával magyaráztam addig, míg meg nem akadt egy aprócska infón a szemem: blod 51%…

Aland27

Szóval, sok dolgot megtudtam a 10 nap alatt: például, hogy az alandi biciklis útvonalak nem laposak, hogy háromsebességes cangival nem nyerünk triatlont, hogy bőrcipőt nem rakunk szárítógépbe, hogy a duct tape mindig kihúz a bajból és hogy a blod svédül nem kakaót jelent…De az tuti, hogy Aland varázslatosan szép, eldugott kis paradicsom Skandináviában, ezért bátran ajánlom következő úticélként!

Aland33

További képekért katt a blog fb oldalára!

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: