Határ csak a csillagos ég!

Először is szeretném elmondani, hogy szétrepeszti a lelkem a boldogság. Mérhetetlen hálás vagyok, hogy itt lehetek!
Másodszor is olyan sok csoda történt velem egyetlen nap alatt, hogy azt feldolgozni is meló lesz (ja, tudom, sz.r nekem…).

Harmadrészt bár itt lennének velem azok, akiket szeretek! Bár megmutathatnám Nektek ezt a zöldet, amihez foghatót csak Írországban láttam. Bár látnátok velem a homok ezernyi színét, vagy a Tasmán-tenger kékjét, ahogy keveredik a Csendes-óceánnal! Bár látnátok Ti is, ahogy a szél simogatja a dombokat és fodrozza a füvet. Vagy ahogy a köd elterül rajtuk, amint lemegy a nap.
És bár itt lennétek velem most, amikor a teraszról bámulom a csillagokat! Soha életemben nem láttam még ehhez foghatót!!! (Mellesleg mézbort szürcsölök és azon filózom, hogy beszálljak-e a fával fűtött ‘jakuzziba’).

Egy életem, egy halálom alapon bejelentkeztem egy hippi méhészhez. Egy dombtetőn lakik, ahol az áramot a szélből, a vizet a közeli patakból nyeri. A kilátás olyan a teraszól, hogy már büntetni kéne! Shane kb 4 órára lakik a hostoméktól, útban Cape Reinga felé, úgyhogy ma itt kaptam menedéket. Amikor Suzy úgy döntött, hogy ő ugyan nem viszi tovább a hátsóm, másszak fel magam, ha akarok valamit, akkor nem volt mit tenni, elkezdtem kaptatni felfelé, abban bízva, hogy 1) Suzy nem landol a tengerben, míg én mászok, 2) a jó hegyen vagyok épp…

Ekkor jelent meg Shane egy quaddal és széles mosollyal, hogy megnézze, mik ezek a hangok (értsd Suzy küzdelmét a sáros, min. 60 fokos emelkedővel)…meg egy óriási ‘Hello!’-val, aztán felkapott a quadra és felrobogtunk a hegytetőre (vagy domb…gőzöm sincs milyen magasan vagyunk).

Aztán megvitattuk, hogy mivel nekem csak előre van jogsim (és egyébként is commoooon, idejöttem a baloldalon, felkaptattunk Suzyval a hegyre, nehogymá’ még tolassak is!), meg minek a férfi, ha még vezetni se akar, nem? Szóval Shane nyerte a projektet Cape Reingaig, én meg csak vigyorogtam az anyósülésről…meg nyomattam az OMG!-ot másodpercenként kb 45-ször, egy kis amaaaazing-gel fűszerezve.

Az út gyorsan telt, Shane egy vérbeli hippi, 47 kb, de pontosan nem is emlékszik rá hány éves (???), a hegytetőn lakik a méheivel, de pontos címe nincs (???), és kedvenc országa Ukrajna (???????). Amúgy imád pecázni, búvárkodni, vadászni, meg esténkén mézsört inni, ami állítólag minden bajra jó (ha nem tudtátok volna!). Baromi érdekes gondolatai vannak a világról és egyből kajálta a meglehetősen sajátságos humoromat, úgyhogy végig vinnyogtuk az utat.

Cape Reingát nem lehet szavakkal leírni. Áldom az eszem, hogy télen jöttem ebbe a csodás országba: 20 fok, napsütés, alig néhány ember az amúgy zsúfolásig tömött helyen. És a látvány olyan volt, mint egy mesés szerelmeskedést meglesni (najó, ez most elég perverzül hangzik, de értitek), ahogy a Tasmán-tenger meg a Csendes-óceán összefonódik, azt nem is tudnám máshogy jellemezni…nem mertem sokáig bámulni, annyira szép volt és annyira tapintatlanságnak éreztem volna…Soha nem akarom elfelejteni ezt az érzést, hogy milyen volt ott állni!

Itthon aztán fejedelmi vacsorában lehetett részem: NZ-dish a javából: grillezett bárány roston sült zöldségekkel, hozzá mézbor, amit hippi hostom készített, ofkórsz. Desszertnek pedig kaptam egy pár gumicsizmát (mondom, hogy ez itt vallás), és nekivágtunk az erdőnek oposszumot vadászni. Láttunk is egyet, le is lőtte. Tudom, szegény, meg de cuki (nem az, kártékony kis rohadékok)…

Megnéztük a patakot is, meg a kis vízesést, ahonnan a vizünk van, és sikerült a giccsparádéra rádobni még egy lapáttal. Shane lekapcsolta a lámpát és ott álltunk a vak sötétben: a hippi, az oposszumok, meg én (itt erős fohászkodásba kezdtem, hogy csak ezt éljem túl, itt állok a semmi közepén egy pasival, akinél fegyver van, szomszéd 10 mérföldes körzetben sehol, meg amúgy is megszokták már, hogy lövöldözik…), amikor hirtelen megláttam valamit: ezernyi kis apró világító gömböcskét körös-körül mindenhol. Felettem a milliárdnyi csillag és a tejút, körülöttem a parázsférgek ragyoktak! Nincsenek szavak rá. Csak abban bíztam, hogy nem esek s.ggre a mocsárban a nagy csodálkozásba, illúzióromboló vége lett volna ennek a napnak…

Sajnos rém béna vagyok, hogy átadjam mindazt, amit ma láttam, éreztem. Nincs honvágyam, de hiányoztok ilyenkor, bár Ti is látnátok…de ezt már mondtam…megyek, épp nyomatja a ‘haka’-t az All Blacks (itt mi nem foglalkozunk focival…láttátok Ti már milyen szexik ezek a rögbisek?).

Lábam az asztalon, a kandalló melegít, mézbort iszom és szélescombú férfiakat bámulok…na…

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: