Hát izomlázam az van!

Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, dehát ha ott fáj!?

Sziszifusz hozzám képest anno könnyen megúszta, valószínűleg kevésbé volt láma, mint szerény személyem. Bemutatom nektek a lányt, aki előbb összehordta az ‘avarhegyet’, majd kiderült, hogy nem is oda kellett volna…akkor áthordta máshová. Aztán nagy szorgosan gereblyézett addig, míg a hostja el nem kezdett sopánkodni, hogy hát jajj, azt nem kellett volna kitakarítani (értsd onnan nem kellett volna egy fél kékestetőnyi sárga levélkupacot összegereblyézni), mert ő pont oda fogja majd szétteríteni azt…gyanús is volt nekem már az elején, hogy ezen a ponton úgy néz ki a kert, mintha évek óta nem csinálnának vele semmit, de mondom itt jön Segítő Orsi, na majd én rendet teszek! Tettem is, kár is vót! Úgyhogy amit fél napig gereblyézgettem, azt is minek…pedig hogy megörültem ma, amikor a tegnapi 3 fogú gereblye helyett bemutatták nekem a 12 fogasat! Egyből belendült a gereblyézős karrierem, aztán pont ezzel a lendülettel le is hanyatlott…

Ezt csináltam ma, illetve porszívóztam a garázst. A garázst, ami teljesen úgy nézett ki, mint a Gyilkos Elmék összes részében szokás, egymilliárd géppel, bizbasszal volt tele. Beléptem, sokkot kaptam. Egy órán át porszívóztam az avart, aztán abbahagytam, mert mondom kicsit alaposabban csinálom ezt is, aztán előkerül itt nekem valami Natascha Kampusch. Egyébként ezzel a húzásommal ma tuti felborítottam a Zátony teljes ökoszisztémáját: olyan 43 generációnyi pók család élőhelyét sikerült egyetlen porzsákba zárnom…tuti ezért még valamelyik óriási szőrös ausztrál rokonuk bosszút fog rajtam állni odaát…

Miután ilyen szép nagy hasznomat vették ma itt nekem, adtak inkább egy kocsikulcsot és Suzyval (ebből sejtheted, hogy nem a Nissan terepjárót nyúltam le) nekivágtunk az első baloldali vezetésünknek. Relatív kevés áldozatot követelt ez a kirándulás: egy útjelző oszlop, meg az ablaktörlő bánta, mert addig indexelgettem vele, míg már nyikorogni nem kezdett a gumi rajta.

Viszont ajándékom a bátorságomért cserébe ma a dupla szivárvány volt, jól le is videóztam. Olyan gyorsan eltűnt, hogy mire megfordultam, már nyoma sem volt. De én láttam, és most Ti is fogjátok, milyen, ha esik az óceán fölött! A keleti part egyébként mesés, tele öblökkel, meg hegyekkel, birkákkal (akiket mindig hangos ‘BIRKÁÁÁÁK,’ üdrivalgással köszöntök) és vitorlásokkal. A télre való tekintettel az amúgy zsúfolásig tömött óceánparton két embert kellett csupán kerülgetnem (nagy duzzogva elfértem tőlük).

Szóval ja, a hátam fáj (bár áldom az eget, hogy eljártam edzeni az utolsó pár hónapban), Dave motyorgásából még mindig relatív keveset fogok, elég sokat beszélek magamban (jobb híján, ugye), de itt vagyok és na…nézzétek inkább a képeket!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: