Gyöngysor és Ocean Beach
Tegnap visszakanyartam kicsit a Bay of Plenty felé, mert Rotouraba meghívott magához egy nagyon kedves család. Ha azt mondom az apuka lelkipásztor, akkor ezen ugye már senki nem lepődik meg!?
Az ok, amiért megörültek nekem, hogy magyar vagyok, és a lányuk két évet járt Tóalmásra (mondanom se kell, hogy gőzöm se volt hol van…), egy magán bibliakurzusra…a suli egy Andrássy-kastélyban van, bentlakásos, több, mint 10 éve működik es a világ minden tájáról özönlenek ide a fiatalok. (Ismét egy új infó, hogy mennyire nemzetközi kis országunk van)
Na, de ennyit Tóalmás érdemeiről, én tegnap Napiert ejtettem útba, ő meg engem ámulatba. Mondanám, hogy Nagy Gatsby fan-oknak kötelező, úgyhogy a buszon Lana Del Ray-t hallgattam, ha már a gyöngysorom meg a kiskalapom otthon hagytam (egyébként is szépérzék elleni vétek a termopulcsi, de ebben a városban meg főleg!).
Napier arról híres, hogy 1931-ben volt egy óriási földrengés, a legnagyobb NZ történetében, amely a várost a földdel tette egyenlővé. Ezt követően egész NZ lakossága összefogott, és az akkori divatnak megfelelő stílusban építették újra ezt a Hawke’s Bayben fekvő gyöngyszemet.
Mivel a kiwik építési kultúrája (és szépérzéke) nem sokkal jobb, mint egy legózó óvodásé, így ez a városka rendkívüli a maga nevében, mert szép. Nem csak a fekvése, hanem az épületek is. Tiszta Nagy Gatsby minden: az idős hölgyek öltözéke, a házak, a betűk, az életérzés…Úgyhogy csak ültem a kávémmal és vártam Leo-t…de nem jött…(ezt is a termopulcsik rovására írom).
Aztán a buszsofőr javaslatára (igen, GPS híján most ők a legjobb barátaim) felmásztam a közeli dombra. Aztán megállt a szívem (nem, nem azért, mert annyira plötyi lennék, ez még nekem is ment!): egyik oldalon az óceán (hogy lehet valami ennyire fenomenális és gyönyörű???), másikon a közeli hegyek havas csúcsai. Csak ültem ott két órán át és gyönyörködtem. Ittam a teát, majszoltam a reggel frissen sütött kenyeret és a világ tökéletesnek tűnt még így gyöngysor nélkül, termopulcsiban is.