Ez nem búcsú…

Ez csak egy ‘Viszlát’! Nem búcsúzom, mert visszajövök. Tudom, érzem, akarom, tervezem, megoldom. Egészen pontosan négy hónap múlva, ha minden úgy alakul, ahogy kell. Én meg azon leszek, hogy úgy alakuljon! Visszajövök, mert ez az ország szeret engem (nem mintha másik ne szeretne, de ez más!). Mondtam már, de tényleg így volt: annyi kedves és csodás emberrel találkoztam, annyi jóindulat és pozitív energia vett körül, hogy szeretném ezt tovább élvezni és egy kicsit visszaadni belőle.

imageÉreztem ma is, amikor életem legszebb, óriási (dupla) szivárványát kaptam NZ-től búcsúajiba. Akkora volt, hogy az emberek sorra álltak le az út mentén és fotózták. És összenevettünk és boldogok voltunk, hogy az élet néha tényleg annyira csodaszép! Történt mindez egy olyan város felett, ahol először NZ-n, nem éreztem jól magam. Vasárnap érkeztünk Christchurchbe, ahol minden zárva volt, az idő borús, és a város nem mutatta másik arcát, csak a 2011-es földrengésben megtépázott, meggyötört, gyászos oldalát. Nem kellett sok, egy óra séta után befordultunk a franciával, csak bámultuk a romokat, a szorgosan dolgozó darukat és olvasgattuk a cikkeket, hogy mi történt itt azon a szörnyű napon. Megjegyzem, Mo-n ez volt az utolsó hír, amit én Nz-ről hallottam.

De aztán tegnap találkoztam a kiwi barátaimmal és ma pedig együtt lógtunk még utoljára a franciával, aki szerint én állandóan nevetek, millió kérdésem van és mániám a tisztaság…azt mondom, ennél rosszabb sztereotípia ne legyen rólunk (micsoda pech, hogy én voltam az első magyar, akivel találkozott! Hát ennyit az országimázsról, szorri…)

imageUtolsó napra tekintettel ma még elintéztem, amit el kellett (ajik, képeslapok, stb.), aztán nekivágtunk ChCh külvárosának, hogy még utoljára kiélvezhessem a zöld dombokat, a birkákat, meg a napsütésben fűben fetrengést az óceánt bámulva. Jól sikerült, boldog vagyok. Búcsúzóul én meg sütöttem egy csokitortát a hostjainknak. Pontosabban kifüstöltem 5 főt és beriasztottam a házat négyszer (ne süss kölcsön tortaformába, ami ereszt! -a szerk!), majd bűnbánó mosogatásom közben összetörtem egy tányért. Nem merem tovább rontani a szitut (bezzeg a francia tünci, vicces, isteni vacsit főzött és nem füstölt ki senkit…magyarul sz.rul áll a szénám), úgyhogy kicsempésztem a törött tányért a táskámba, ez már jön velem AU-ba (szerencsére a balf.szkodást ebben az országban sem büntetik…még…).

Megyek, fekszem, alig négy óra múlva kelünk, indulás a reptérre. Hát akkor jöjjön, aminek jönnie kell, kóstoljuk meg azt a hortobágyi rántott vombatot!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: