Szicíliai kalandok III. – Essence of Sicily

Ülök a belváros egyik kis terecskéjén, néhány (száz) lépcsővel fentebb a macskaköves főutcától. Melegíti az arcomat a rézsútosan sütő Nap, amely épp aranyra festi az Agrigento előtt elterülő romokat. Ebben a pillanatban megérkezik egy 40-50 fős társaság, és azonnal visszarántanak a több ezer éves múltból a hihetetlen hangos jelenben. Azon tűnődöm, vajon mi jellemzi őket inkább: a hangzavar, vagy a stílus.

Egy esküvőbe csöppentünk, a kis tér sarkán magasodó templomból özönlenek ki, harsányak, vidámak, makulátlanul elegánsak és máris ülnek le az asztalunkhoz, minden irányból repül a ‘prego’ és a ‘va bene’. Tele van élettel ez a hely, kapkodom a fejem és próbálom megfogalmazni, mit is adott nekem ez az egy hét Szicília.

IMG_0011

like a pomodoro :)

Napot, ízeket, nevetést, színeket, érzéseket. Olyan félelmetesen intenzíven mindet, hogy csak győzze az ember feldolgozni. A kék és az arany, a paradicsom szürreális édessége, a cannoli roppanása, majd krémessége, a végtelen nyugalom, a helyek, ahol mintha megállt volna az idő. Imádom ezt a kavalkádot, és nyilván hajszoltam is, amennyire csak lehet.

Tegnap este lehetőségünk volt megtekinteni házigazdánk Rosi és barátnője Giovanna főzőiskoláját. Nem kellett messzire mennünk, mert mint kiderült, a főzőiskola, ill. az ehhez kapcsolódó szicíliai családi-baráti vacsorák színtere épp fölöttünk, Rosi villájában van. Ahogy felsétáltunk az apartmanunk fölötti házrészbe, elállt a szavunk is, micsoda meleg, barátságos, de minden részletében pompa fogadott minket. Házigazdáinktól megtudtuk, hogy az először csak családtagoknak és barátoknak tartott főzicskézés közel 5 éve nőtte ki magát egy roppant különleges, ízig-vérig szicíliai élménnyé. Rosi és Giovanna az édesanyjuktól és nagymamáiktól tanult receptekkel kápráztatják el a kisebb-nagyobb csoportokat.

Rosiskitchen1

Rosi konyhája

Aki ide belép, olyan, mintha egy valódi szicíliai család életébe csöppenne, és éppenséggel ez is történik, hiszen tényleg a saját otthonukban zajlik a főzés-sütés. Az ízorgián túl a program egyediségét épp a háziakból áradó vendégszeretet és az ételek iránti szenvedély adja. És nem csupán abból áll az este, hogy leülnek a vendégek egy igényesen terített asztalhoz és elfogyasztják a két nő főztjét, hanem lehetőség van akár velük együtt a helyi piacon bevásárolni a vacsorához. Ahogy nézegettük velük a képeket, egyre jobban bántam, hogy nem fértünk be a héten egy ilyen estére, mert bár sem Rosi, sem Giovanna nem beszél angolul, abban megállapodtunk, hogy az étel közös nyelv bármely kultúrák között.

Rosiskitchen7

Sicilianhomecooking főztje (forrás: sicilianhomecooking.it)

Mivel az én egyik végzettségem cukrász, így hamar elmerültünk a korábbi down under-i sütős-főzős élményeimben, elmeséltem nekik, miként alkalmaztam ezt a módszert arra, hogy megköszönjem szállásadóimnak, hogy befogadtak az otthonukba. Bőszen helyeseltek és elmondták, egy-egy este itt is olyan mértékben hozza közel a látogatókat egymáshoz és hozzájuk, hogy 3-4 óra után puszival és ölelésekkel búcsúznak mindenkitől. És hát, nem kis büszkeséggel mutogatták a nappali komódját díszítő fotót, amelyen maga Gerard Gere feszített a két hölggyel.

Rosiskitchen6

Vendégvárás a la Sicilianhomecooking (forrás: sicilianhomecooking.it)

Ma délelőtt pedig elkocsikáztunk az Agrigento-tól alig egy órányira lévő Sant’Angelo Muxaro nevű kisfaluba. Lorenzo mesélte Zsitinek, hogy ide azért is érdemes ellátogatni, mert ha eddig nem érintett volna meg minket Szicília igazi arca, na itt biztosan megtörténik. A kis településen valóban megállt az idő. Kivételesen még szieszta előtt sikerült megérkeznünk. Ahogy bekanyarodtunk a település főterére, döbbenten láttuk, hogy minden sarkon, minden kis padon férfiak ülnek és beszélgetnek.

IMG_0005

Sant Angelo Muxaro főterén zajlik az élet

Nem tudom, hogy mi bámultuk őket jobban, vagy fordítva, mondjuk a kis piros ruhámban elveszni 40-50 szicíliai férfi között enyhén szólva lehetetlenség volt, szóval egy idő után nem is próbálkoztunk, hanem beültünk mi is az egyik ‘közösségi helyiség’ (értsd: kocsma) teraszára és csináltuk, amit ők: néztük a többieket.

IMG_0001

klasszikus szicíliai kisutca

Egy jó fél órát, órát tölthettünk így, időnként megszólított minket egy kedves szicíliai bácsi, amiből persze egy szót sem értettünk, de mondogattuk, hogy ‘va bene’, meg hogy ‘ciao’…A kisváros egyébként híres a kecskesajtjáról, mindenképp érdemes ezt kipróbálni! Szicíliában egyébként is dübörög a kecsketej biznisz, igazi gourmet fogásnak számít az agrigento-i kecskék teje, amely arany árban van: Lorenzo elmondása szerint literenként 15 eurót is elkérnek érte.

IMG_0061

Agrigentoi kecskék

Hazafelé toltunk még egy elengedhetetlen pisztácia fagyit és mentünk egy kört a Templomok-völgye körül, hagytuk, hogy beleégjen a retinánkba a látvány. Holnap még előttünk van egy nagy út az Etnához, és ha jó tempóban haladunk, talán Taorminát is meg tudjuk nézni, szóval még mindig van bőven előttünk kaland, én mégis, máris nosztalgiázom. Szicíliát nem lehet csak úgy elengedni, annyira magával ragad az életigenlése. Eldöntött tény: jövünk még, csak akkor már hármasban.

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: