Én nem vagyok rendőr, hanem királylány!!!

Nos, körülbelül ilyen különbségek vannak az utazók és a turisták között. Ahogy Á is kijavított tegnap, mi nem lakókocsival utazunk majd, hanem campervan-nel és nem turisták leszünk, hanem backpacker-ök (cöhh, mintha nem tudnám! De azért persze hagytam, hogy Á kiigazítson, a férfi léleknek jót tesznek az ilyenek.)

 

És hogy mi az igazi különbség? A turista önző. A turista befizeti, a turistának megmondják, a turista hátsóját kerekre..ugye…és neki minden JÁR, mert ő KIFIZETTE. Nincs ezzel semmi gond, szolgáltatásért cserébe ellenszolgáltatás jár, az elvárás jogos.
De az utazó más. Az utazó nem fizette ki, nem más szervezi neki, az utazó az eszét használja és leleményes. Muszáj neki, mert ha hibázik, akkor nem más szívja meg, csakis saját maga. Az utazó legtöbbször nincs eleresztve, így okosnak kell lennie, nyitottnak és maximálisan rugalmasnak. Az utazó szocizik (hogy legnemnormálisabb-világutazó szomszédasszonyom kifejezésével éljek), mert ez a kincse, ebből él. Kapcsolati tőkékből, csak máshogy, mint amire azt itthon használják.

És mivel én most utazó leszek, így utazókat vonzok magam köré. Utazókat, akik szintén a maguk útját járják egyedül, vagy mással. Ezek az utak néha keresztezik egymást, és ilyenkor segítünk a másiknak. Kata, az én kinti úttörőm azzal a vízummal van kint, amit egy hónapja nem kaptam meg. Én viszont nem vagyok hajlandó ezt tudomásul venni, bekapcsolt hát a buldózer üzemmód, megyek tovább. Így akadtam Katán keresztül még 2-3 emberre, akik szintén készülnek a világ másik felére. De ugyanezzel a hozzáállással találtam szállást Hong Kongban, Aucklandben, és még 5-6 helyen NZ-n, illetve tukmáltam rá magam Á-ra.

Valaki egy pár hete meglehetősen borsos árat akart tőlem kérni egy ágyért. Mondtam neki, hogy sajnos én a szállásomért és a kajáért nem nagyon szeretnék/tudok fizetni az utam során. Mondta, hogy érti, de a szállásadás alkalmazkodással jár, ezt fizetem meg én. Bár értettem az ő álláspontját is, nyilván nem egy nyelvet beszéltünk (egyébként kivételesen de, de csak technikailag). Kb. 3 hónapja olyan átjáróház van az otthonomban (ágyamban), mint egy jobb piros lámpás negyedben. Utazók jönnek, bőröndökkel, hátizsákokkal, élményekkel, kultúrákkal, energiákkal. Én szállást és ételt adok nekik, ők az élményeikből egy darabot, valamint energiát és bátorítást nekem, hogy velem is minden rendben lesz, jó emberekkel fogok találkozni és jó helyekre kerülök majd. Szerintem ezt nem lehet pénzben kifejezni…(nyugi, azért amikor B&B apartmant nyitok a világ túlfelén, a gatyátokat is ráfizetitek majd, ha nálam akartok megszállni!!!)

Csodálatos egy barter ez: van aki az otthonát ajánlotta fel hónapokra ingyen, van aki olyan infót súgott, ami az egész utazásomra befolyással lehet (ezúton is örök hálám neki, Ti meg továbbra is csurizzatok, senki ne lazsáljon!), van aki meg csak simán bevesz a körutazásába. És cseppet sem biztos, hogy nekem pont ugyanezeknek az embereknek kell majd visszaadnom a jóságukat. Mert ma Te segítesz nekem, holnap én másnak…

Szóval, segítsétek az utazókat, jó emberek és jó energiákat hoznak! (és ha majd vinnyogok, hogy épp nincs egy vasam se, akkor lécci küldjetek majd vajas kenyérre! Köszi: O.)

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: