Én, a lízingelt feleség

Panaszkodik. Akár magyarral találkozunk, akár ozzikkal, magyaráz. Hogy íme, egy hónapja itt boldogítom. 0/24-ben. Hogy olyan, mintha lízingelt volna egy feleséget. Miért is? Mert időnként könyörgőre fogom, hogy csökkentsük a magic corner méretét az ágyamban? (semmi baj barátocskám, hogy én már nem férek el a sz.rságaidtól, értem én, hogy szerinted uralod a káoszt…meg hogy elég nekem fele akkora hely is, mint egy átlag embernek, de na…).

Vagy hogy felébresztem éjszakánként, hogy pisilnem kell? (mégis mire gondolt, hogy egyedül megyek ki a sötétben, mikor még ő is csak egy husánggal a kezében bóklászik esténként??? Pisilni meg kell. Ez nem kedv kérdése, ez színtiszta biológia. Ok, nem túl szerencsés, ha mondjuk a városközpontban, totál illegális overnight-olás közben, full kivilágított részen jön rám hajnal egykor és egy órát kell autózni, hogy új helyet és budit találjunk, de mit tehetnék? Ja, tudom, izzadjam ki!) Vagy az lehet a problémája, hogy időnként (férfi ésszel ok nélkül) kiborulok/pityergek/hőbörgök? (van oka. Mindig. Csak el sem kezdem magyarázni, mert Á meg az empátia messzebb vannak egymástól, mint én most Mo-tól… kár az energiáért, mire megértetném vele, már le is nyugodtam…) Vagy talán arra értheti, hogy öt nap után volt ‘lakáskulcsom’, közösen használjuk a telefonját, közös kasszán vagyunk, és mosom az alsógatyáit? Esetleg. Bár lehet arra, hogy be se fejezi a mondatot, én meg csinálom/adom/intézem. És fordítva. Hogy etetem. És állítólag szereti. Hogy tudja mikor nem szabad hozzám se szólnia. Én meg tudom, mikor kell AZONNAL megetetni/kávéztatni, ha lehet intravénásan. Hogy én spanolok az ő ozzie családjával, ő meg a barátnőimet zaklatja telefonon. Hogy bizalom van. Maximális, mindkét irányból és őszinte, normális, világos kommunikáció. Máshogy nem is megy, az ember nem utazik/él hat négyzetméteren (egy campervanban) valakivel hónapokon át, ha ez nem így működik. Márpedig rizikó az volt, hiszen két vadidegen került össze, és az egyetlen kapcsolódási pont egy baráti pár volt, meg az NZ vízum, amit egyikünk sem kapott meg első körben (de nem hagytuk aztán magunkat és aztán az is lett, juhuuu!)

ananasz

Egyébként a hét jó híre, hogy végre megtörtént! Irgalmatlan hosszú hónapok után tegnap végre én is átadtam magam a gyönyörnek és belemerészkedtem a nagy sósba. Katartikus élmény volt! Úgy három másodpercig, aztán pofánb.szott egy akkora hullám, hogy húsz percig köhögtem fel a sós vizet. Mindegy, jó volt. Vigyorogtam, mint Nimbin lakossága esténként.

A hét első felét AU vélhetően egyik leggusztustlanabbul gyönyörű helyén töltöttük: Noosa Heads-ben, a Sunshine Coast-on. Annyira szép volt, hogy már büntetni kéne! Van itt folyó, tenger, tavak, dombok, national parkok, és rém jófej emberek! Ja, meg körfolgalom 37, negyven kilométeren. Nem jöttünk rá, hogy ezt miért így csinálták, de tuti jó okuk volt rá: az ember nem épít közel félszáz körforgalmat véletlen (De John, mi ez a 40 körforgalom, hát csak kettőt rendeltünk?! Jóvanna, megszaladt! Azért maradhat? Végülis…)

Szóval, ezúton is nagyon köszönjük Norbinak, aki ismeretlenül beajánlott minket Tibihez egy kávéra (mert nekem ennyire tünci olvasóim vannak!), és Tibinek, aki szintén ismeretlenül behívott minket meseszép otthonába egy isteni tusra/kávéra/reggelire! Aki Noosa Heads-ben járna, feltétlen üljön be egy finom kávéra/borra/vacsira az Aromas Café-ba, és élvezze a milliónyi leddel kivilágított főutca látványát, varázslatos!

aromas_cafe

Valószínűleg nem a mi kedvünkért, de volt némi erdőtűz is, csak hogy még festőibb képeket tudjunk készíteni a helyről. A jó hír, hogy Á fotóz/videóz mindent, így egyszer csak lesznek ám normális képek és felvételek is erről a tripről, addig az én frenetikus tehetségemmel kell beérnetek (öööö, igen, én is tudom…azért köszi a türelmet!). Viszont új hobbit találtam: nyálcsorgatva bámulásnak hívják. Mióta láttam a kite-osokat meg az életmentőket edzeni, azóta a szörfösök már uncsik… nehéz ám itt az élet, én mondom! Néha azt se tudom, kiben/miben gyönyörködjek, meg hogy hány lépés távolságra küldjem magamtól Á-t, hogy legalább annak az illúzióját megtartsam, mintha egyedül lennék itt, hátha leszólít (beken naptejjel/azonnal belémszeret/elvesz) egy ozzie félisten. Igen, én is tudom, hogy előbb nyerek amerikai állampolgárságot azon a lottón, amin nem is játszom, de azért egy lízingelt feleség is álmodhat nagyokat, nem?

kiteosok

A Fraser Island előtt gyorsan vettünk még egy jobbost és hesszeltünk egy napot a Rainbow Beachen, ami két dologról emlékezetes: az aboriginal legenda szerint azért tündököl 70 árnyalatban a homok, mert a Szivárványos Kígyó bőrének színeit viselik a sziklák (a geológusok picit máshogy magyarázzák, de az uncsi). A másik, hogy itt ettük életünk első (és remélhetőleg utolsó) sárgarépás hagymaszószos kuszkuszát…nem akarod tudni! Mindegy, én megfőztem (hűtőprojekt volt), Á meg zokszó nélkül megette. Hát így jár az, aki a netről lízingel magának feleséget.

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

October 2020
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: