Első utunk gyerekkel külföldre – Cesky Krumlov 1. rész

Évek óta nagy álmom, hogy eljussak a salzburgi karácsonyi vásárba, úgyhogy idén ezt kértem karácsonyra Zsititől. Az ötlet egészen addig jól működött, míg nem realizáltuk a nagy szervezés közben, hogy egy öt órás út egy három hónapos babával valószínűleg 8 órán át fog tartani (kőkemény matek ez a gyerekvállalás, komolyan!), és mivel Salzburg ennél messzebb is van, kénytelenek voltunk közelebbi helyszínt keresni.

A csecsemős utazás esetében optimista hozzáállással már úgy számolom a menetidőket, hogy google útvonalterv szorozva 1,5 (mondom, hogy matek!), mivel biztos, hogy maximum 3 óránként meg kell állni etetni, illetve egy idő után Zsigmond is elkezd kínlódni a gyerekülésben.

img_0122

Innen jött az ötlet, hogy akkor legyen olyan célpont, ami 5 órányira van, így ha a reggeli első etetés után (ez kb. hajnal 6 körül szokott lenni) el tudunk indulni, jó eséllyel sötétedés előtt odaérünk. Először Linz-et néztem ki, de a szállás keresése során az Airbnb feldobta Cesky Krumlov-ot, ahol sokkal barátibb árakat mutatott az oldal. Én idáig nem hallottam erről a kis cseh településről, de a netet bújva egyrészről álomszép képeket találtam, másrészről sorra derült ki az ismerősöktől, hogy bizony Csehország egyik kis ékszerdobozáról beszélünk.

És valóban. Egy hosszú hétvége is kevés volt ahhoz, hogy kellően kigyönyörködjük magunkat a kisváros adta látnivalókban, pedig egy igazán szürke, szomorkás decemberi hétvégén érkeztünk. Mondjuk én imádom a telet, így engem ez nem elkeserít, hanem ilyenkor átadom magam a forró teák, forralt bor (nyilván ezt most szkippelnem kellett, de néztem Zsitit, ahogy issza), meleg takarók, deres fák és a hidegtől pirosra csípett arcok hangulatának. Imádom.

img_0001

Az elindulás nagyjából úgy sikerült, ahogy terveztük. Hatkor a gyerek menetrendszerűen ébresztett (értsd: torkaszakadtából üvöltött), így még én félkómásan megetettem, addig Zsiti is összekészült, így a következő egy órában a csomagok és a babakocsi betuszkolásával töltöttük, illetve a gyerek harmadjára történő átpelenkázásával és a checklist huszonötödik átfutásával.

Nos, friss szülős tapasztalatok következnek az első (külföldi) utunkra történő felkészülésről:

img_0120

  1. Úti okmány: Az első és legfontosabb infó (amire nyilván egyáltalán nem gondoltam volna, ha a rendőr barátnőm nem szól rám), hogy EU-n belül, ha kocsival mész, akkor is kell a gyereknek fényképes személyi okmány (tehát útlevél, vagy személyi). Mivel úgy voltam vele, hogy nincsenek már határok és autóval megyünk, őszintén nem is feltételeztem, hogy Zsigmondnak kéne bármit is csináltatni. Ez sajnos közel sem így van, erről aztán magam is meggyőződhettem (részletek itt), szóval hétfő reggel a Kormányablakban kezdtünk. Ez úgy néz ki, hogy megy a két szülő, viszik a gyereket (ügyintéző néni szerint jóllakottan és vidáman! – nyilván, ez így megy egy 3 hóssal), ill. egy fehér textilpelenkát és anyuka tarja a gyerek fejét, háttérben a fehér textillel, keze nem belelóg, gyerek feje nem lekókad, gyerek nem üvölt, nyála nem csorog, és már kész is a kép! Állítom, ennyi instrukció egy hét alatt Nánási stúdiójában nem hangzik el. Mindegy, miután a fél hivatal Zsiginek bábozott, csipogott és idétlenkedett, egy szerintem kissé nyominger képpel, de elkészült az ideiglenes személyink. Az extra jó hír pedig, hogy másnap már jött is az sms, hogy mehetünk a véglegesért (ami 3 évig érvényes ebben a korban).
  2. Gyógyszerek: Mivel mi sosem vagyunk betegek (vagy ha igen, akkor egy jobbféle műtét alá nem adjuk!), így ez sem jutott volna eszembe, de vannak nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb anyukák, akik szóltak, hogy MINDENKÉPPEN vigyek láz- és fájdalomcsillapítót, orrspray-t és valamit gyomorbajra. Elképzelésem sincs, hogy egy anyatejes babánál az utóbbi minek, de megkérdeztem a gyógyszerészemet…akinek szintén nem volt…mindegy, vettünk.
  3. Tápszer: Ezt nagyon fontosnak éreztem, mert bár Zsigmond még szopizik, de mi van, ha Csehország közepén, arany szombat éjjel megy el a tejem és a gyerek olyan üvöltésbe kezd, hogy attól még a három király is sarkon fordult volna. Na, ez egy külön történet, mire az ember végigteszteli, hogy melyiket nem köpi ki sugárba az arcába a gyerek, de a lényeg, hogy megtaláltuk, kipróbáltuk, bepakoltuk. A tápot is, a melleim is, meg a fejőt is. Sállálláááá
  4. Mindenből még egyet: Jó, mellek esetében még ment a duplikálás, pelenkából is elvittem egy heti adagot a három napra, mondjuk apukából csak egyet pakoltunk. Zsiti ennek azért örült. De ruhákból tényleg tettem dupla mennyiséget, ami nem is ártott, mert mint ezt is megtudtuk, az autós ülés legnagyobb átka, hogy a gyerek egyből a nyakáig fossa magát. Szolidabb esetben csak a háta közepéig. Így aztán az első adag ruha konkrétan a kukában landolt, menthetetlen volt.
  5. Mózes vagy hordozó? Mi a hordozóra tettük le a voksunk, mert abban sem voltunk biztosak, hogy a csupa macskaköves belvárosban egyáltalán fogjuk-e tudni tologatni a gyereket, így eltettem a hordozókendőt is, legyen alternatívánk. Arra mondjuk még mindig nem jöttem rá, hogy télen hogy a legpraktikusabb magamra kötni a gyereket, kabát alá vagy fölé, bundazsákban, vagy anélkül – valahogy mindegyik kész szerencsétlenség. Végül én félig nyitott kabát alá kötöztem fel a gyereket, aki rezignáltan tűrte, hogy az anyja vagy énekelget a feje fölött (all I want for christmas is júúúúúúúúúúúú – ezt 76438271-szer), vagy zabál.

img_0039

Nos, miután ezekkel megvoltunk, az út relatív simán ment. Azzal mondjuk egyáltalán nem számoltam (ezt se mondta senki), hogy a szoptatós anyukák egy fokkal sem jobbak a kismamáknál, ha pisilésről van szó. Ez itthon eddig fel sem tűnt, mondjuk napi 4 liter folyadéknak valahogy távoznia kell, ez tény. Vérciki, hogy miattam óránként álltunk meg, a gyerek miatt egyszer. Ez pedig úgy festett, hogy gyerek megébred (ugye üvölt), mi kerestünk egy benzinkutat, amelynek parkolójában, elvonulva a tömegtől, pironkodván megszoptattam a gyermeket. Én nem tudom, hogy hogy lehet ezt diszkréten csinálni, az én melleimet igazából csak az nem látta, aki nem járt arra. Pedig volt rajtam kendő, ruha, gyerek szája, apuka őrködő tekintete, stb…ez mégis minden volt, csak nem az a meghitt, földöntúli összekapcsolódás a gyerekkel. Inkább olyan hátsó ülésen magamat ruhából, trikóból, melltartóból kihámozós sztori, miközben megpróbáltam Zsigit úgy átpelenkázni, hogy legalább a fejtámla (!) ne legyen szaros. A feladat nem minden részét oldottam meg hibátlanul, na…

img_0092

De a lényeg, hogy a következő etetésre megérkeztünk Cesky Krumlov-ba, amelynek bájos belvárosában sikerült féláron szállást foglalnunk egy tüneményes kis panzióban. A karácsonyi vásár pedig alig 10 percre volt tőlünk gyalog, így etetés után besétáltunk, és átadtuk magunkat a cseh adventi forgatagnak. Csak kapkodtuk a fejünket Zsitivel, hogy ez a kisváros tényleg mennyire gyönyörű, egyszerűen odavoltunk a festett falú házikókért, szűk kis macskaköves utcáiért, a kanyargó folyóért és a csehek végtelen kedvességéért.

img_0077

Éjjel aztán arra ébredtem, hogy Zsiti tiszta nátha és szörnyen szenved, borzalmas fejfájás gyötörte. Ennyit arról, hogy sosem vagyunk betegek. Mivel – nyilván – magunknak semmilyen gyógyszert nem pakoltam, így kézenfekvő volt, hogy Zsigmond láz- és fájdalomcsillapítóját ajánlgattam az apjának. Zsiti egész addig jó ötletnek is tartotta, hogy beharap abból néhányat, míg ki nem derült, hogy kúpot vettünk. Ekkor már nem voltam olyan népszerű az ötletemmel (szerintem meg nem is fájt akkor annyira a feje, ha ilyen apróságon fennakad), pedig még a segítségem is felajánlottam a szakszerű ’bevétellel’ kapcsolatosan, de gyermekem apja – szeretet ünnepe ide meg oda – elküldött a p.csába (ééééérted) a kúpokkal együtt. Így reggel az első utunk egy gyógyszertárba vezetett…Még hogy a gyerekkel nehéz az utazás…utaztál Te már beteg férfival!?!?

img_0094

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

July 2017
M T W T F S S
« Jun    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: