Cesky Krumlov, a hazaút – 3. rész

A 3 naposra tervezett hosszú hétvégénk villámgyorsan elillant, ha azt vesszük, hogy valójában egy teljes napot tudtunk Cesky Krumlovban tölteni, hiszen az első nap nagy része elment az oda úttal, a harmadik meg teljesen a hazamenetellel.

A vissza út során mindenképp szerettük volna útba ejteni Linzet, így a Cesky Krumlov és Linz közötti 160-126-os számú, fenyőerdők között kacskaringózó utat választottuk. Az út egyrészről álomszép, hosszasan kanyarogva követi a Moldva folyót, másrészről sorban haladtunk át a cukibbnál cukibb cseh kis települések között. Vélhetően nyáron itt óriási az élet, mert számos folyó menti kempinget és strandot láttunk, hangulatos kis panziókkal, néhol pedig sípályákat. Kb. negyedóránként kedvem lett volna leállni, hogy töltsünk el itt is egy pár napot, meg ott is, de sajnos mostanra ennyi jutott a jóból.

15871285_10154074630436837_1620296177_n

Reggel ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, mint itthon induláskor: első, hajnali szoptatás után villámpakolás és elindulás. Ez a mostani profizmusunkkal sem kevesebb, mint másfél óra az első felüvöltéstől számítva…mindegy, próbálunk még faragni az időn (állítom a forma1-es kerékcserélőkön nincs akkora nyomás, mint egy kisgyermekes családon ilyenkor). Így aztán 10 óra tájban érkezhettünk meg Linzbe, ami amúgy nem lenne messze Cesky Krumlovtól, de az erdei útnak hála jó két óránkba telt. Kapkodósok tehát ne ezt az utat válasszák.

Jött is a nagy kérdés: hol tudom diszkréten megetetni csemetémet egy nagyváros kellős közepén? Első ötletünk egy KIKA volt, pont útba esett, gondoltam, ahol van gyerekrészleg, ott csak lesz mosdó és egyebek is, de – nyilvánvalóan én voltam a béna – nem találtuk meg se a mosdót, se a babaszobát…így aztán tovább gurultunk egy benzinkúthoz, amelynek parkolójában húzódtunk félre. Egyik oldalamon bokor takart, a másikon egy autómosó volt, egész nyugodt hely némi szoptatásra. Már-már rutinosan hámoztam ki magam a ruhámból, préseltem be magam a hátsó ülésre pakolt bőröndök, pelenkázótáska, gyerekülés, egyebek közé. Nyilvánvalóan pont akkor jött két kocsi is lemosatni, mikor már félmeztelen egyensúlyoztam a gyerekkel a hátsó ülésen…ha valaki esetleg nem látta volna élőben, biztos vagyok benne, hogy a benzinkút biztonsági felvételein némi euróért cserében visszanézheti a műsort!

img_0126

Amikor letudtuk a gyermek kényelmét szolgáló teljes műveletsort (anyukavetkőzés-gyerekkicsomagolás-szoptatás-böfi-tisztábatétel-szarospeluskidobása-anyukavisszaöltözés-gyerekbekötözés), magabiztos lendülettel megérkeztünk Európa legnagyobb főterének számító Hauptplatz-ra (220 m hosszú és 60 m széles). Zsiti óriási lelki nyugalommal leparkolta a kocsit a karácsonyi vásár tövében, majd azért biztos, ami biztos alapon megkérdezte az egyik szuvenír árus kislányt, hogy hol tud parkolójegyet venni. A kislány majdnem félrenyelte az épp rágcsált almáját, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Zsiti gyakorlatilag az események kellős közepébe parkírozott le, kvázi mintha itthon a Bazilika lépcsőjére állt volna. Miután az eladó felvilágosította, hogy ez a Főtér, itt NEM LEHET parkolni, laza eleganciával átgurultunk pár utcával arrébb, és mintha mi sem történt volna, babakocsistól visszasétáltunk a forgatagba.

img_0136

Sajnos eléggé időszűkében voltunk, de arra, hogy kapjunk némi linz-i életérzést tökéletes volt ez a néhány óra is: a csodásan feldíszített bevásárló utcán hömpölygött a tömeg, minden kirakatból ömlött ki valami karácsonyi nóta és a levegő tele volt bratwurst és puncs illatának keverékével. Mivel anélkül nem szerettünk volna hazajönni, hogy egy autentikus osztrák cukrászdába be ne üljünk, így a Linzi Dóm után ide vezetett utunk. Az osztrák cukrászdák híresen jók almás rétesben és forró puncsban, bár meglepetésünkre linzert nem kaptunk.

img_0131

A hazaút egyébként egész simán ment, de ezzel a kis kiruccanással együtt sikerült 10 órásra felduzzasztanunk a napot, így a magyar határtól már eléggé nyűgösek voltunk. Nem tudom, hogy mi nyekeregtünk-e többet, vagy Zsigmond, de már Mosonmagyaróvártól szívesen hopponáltam volna. A helyzetet oldotta némiképp, hogy az ott lévő Marché-ban szuper a babaszoba, így nyugiban, kényelmesen, emberi körülmények között tudtam megszoptatni a gyermeket. Ez volt az első babaszobás élményünk, mondjuk, hogy miért nem lehet belülről bezárni, arra nem jöttünk rá, mindenesetre Zsiti bőszen őrködött, míg én feltett lábbal, élvezve a 3 négyzetméternyi – az autó hátsó üléséhez képest királyi lakosztály szintű – kényelmet, szoptattam.

Végül olyan este 6 felé landoltunk. Épp időben ahhoz, hogy folytassam a babaszobás élményeket. Kicsit fura volt, hogy senki nem akarja az ablakon át a melleimet bámulni és újra normális körülmények között pelenkázok, de örömmel nyugtáztuk, hogy mind túléltük az első külföldi kiruccanásunk hármasban. Zsigmond pedig 3 hós létére már elmondhatja, hogy két külföldi országban is járt!

Gyerekkel kapcsolatos utazós élményekről, tapasztalatokról és mindenféle érdekességről pedig bővebben olvashattok a Gyerekkel a nagyvilágban fb oldalunkon.

2

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: