Utazás

Hogyan menjünk világgá, ha szűkös a keret?

1. Rész – Szállás és ellátás ingyen

Van az a típus, akinek folyton mehetnékje van. Akkor is utazik, ha nincs miből. És általában oda, ahova másoknak eszébe se jutna. Vagy esetleg eszébe jut, de nem meri meglépni, mert az felérne egy kamikáze akcióval a pénztárcája ellen.

Létezik azonban egy remek módszer, ahogy mi, ‘csóró’ utazók menedzseljük ezt az egészet. Önkénteskedésnek hívják. Bár a neve roppant magasztos, most elsősorban nem az afrikai árva kisgyerekek gyógyítására gondolok (meglepő, de ezek sokszor drága, fizetős önkénteskedések…).

Nálam úgy kezdődött, hogy egy borongós őszi este épp az angol órámon ücsörögtem, mikor a világ legjobb tanára csak annyit mondott: “Oros, most mutatok Neked valamit, ami megváltoztatja az egész életedet!”

Én gyorsan közbevágtam, hogy szerintem azt nekem nem szabad látnom, mert barátnője van, de aztán kiderült, hogy valami tényleg olyat mutat, ami után egyértelművé vált, hogy én világgá megyek. Hazamentem, elintéztem a regisztrációt és megvettem a repjegyet.

Amikor megtudtam, hogy létezik egy (nem csak egy) olyan oldal, ahol önkéntes munkára regisztrálhatok, amiért cserébe szállást és ellátást kaphatok, roppant izgatott lettem, mert világossá vált számomra, hogy így nem csupán pár hetet húzhatok ki a minimál költségvetésemből, hanem akár hónapokat is.

Én a workaway.info oldalra regisztráltam, ahol évi 23 euróért (pároknak 30) készíthetsz magadnak profilt. Bejelölheted azokat a képességeket, amikkel rendelkezel, tölthetsz fel fotót, a lényeg, hogy minél színesebb és sokoldalúbb személynek tűnj. Ide nem egy hivatalos CV kell, erre a honlap üzemeltetői is felhívják a figyelmet. Rögtön azután, hogy ezt elolvastam, nyomtam egy delete all-t és az elsőként precízen összerakott kvázi jogász CV-met átírtam cukrászorsisra, aki tud sütni, főzni, siklóernyőzni, vezetni, tanítani, meg amit csak akarnak, és leginkább baromira világgá akar menni.

orsi1

Aztán kiválasztottam mesecsodás Új-Zélandot és minden régióban, ahová menni akartam kerestem egy szimptikus host-ot. Elkezdtük a levelezést/szkájpolást/stb., míg ki nem forrta magát a terv, hogy mikor hol leszek.

Szerencsémre nagyon jó hostjaim voltak végig, így közel három hónapig úgy utaztam, hogy nem költöttem se szállásra, se ételre. Ami kiadásom volt, az csak az útiköltség. Amikor nem önkénteskedtem, akkor pedig couchsurfing-eltem.

 És hogy miket csináltam:

– festettem,

– gletteltem,

– kertet rendeztem,

– főztem és sütöttem 2-11 főig,

– makadámdiót szedtem,

– takarítottam,

– traktorral füvet nyírtam reptéren,

– oposszum csapdákat helyeztem el madárrezervátumban,

– teheneket etettem,

– kerítést cölöpöltem,

– helikoptert építettem,

– permeteztem, stb.

orsi2

 Mondanom sem kell, nagy váltás volt a 8-10 órás irodai melók után. Rengeteget tanultam és nagyon élveztem. A legnagyobb előnye pedig az, hogy ilyenkor helyieknél szállsz meg, az otthonukban élsz, részesülsz a vendégszeretetükből és így jobban megismerheted az adott kultúrát is.

Van, hogy semmilyen ‘skill’-t nem kérnek, de van, hogy kifejezetten szakképesített önkénteseket keresnek (ez főleg a legfelkapottabb helyeken van így, pl.: Hawaii, Fiji, stb.). Utóbbiaknál azért érdemes átgondolni, hogy nem éri-e meg rendes, fizetős munkát nézni inkább. Általában néhány hetet, de akár több hónapot is maradhatunk egyes helyen, ha beválik. Leginkább teljes ellátást nyújtanak a host-ok, de én belefutottam egy olyan helybe, ahol menetközben megváltoztatták a szabályokat és csak vacsora volt. Ezzel még nem is lett volna probléma, de bolt 20 km-re sehol, és kocsi nélkül ezt elég nehéz volt megoldani, úgyhogy én inkább a teljes ellátás híve vagyok.

Néhány host iszonyat lelkes, a Déli-Szigeten kifogtam egy farmert, aki minden napra szervezett nekünk vagy valamilyen kirándulást, vagy szabadidős programot (sziklamászás, kajakozás, BBQ, pizzasütő verseny, stb.). Nála mondjuk volt, hogy 8-10 órákat is dolgoztunk, szóval néha már a világomról nem tudtam, nem hogy sziklát másszak levezetésnek, vagy barlangban túrázzak, de a többségnél általában 3-4 órás a ‘munkaidő’ és cseppet sem kell megszakadni. Az első helyemen pl. azonnal adtak kocsit is, így mentem el egy hosszú hétvégére kirándulgatni.

Szerintem szuper lehetőségek ezek, ha az ember kicsit világot akar látni, új dolgokat kipróbálni és mindezt a lehető legolcsóbban. A poén része miatt pedig lottó nyerteseknek is szívből ajánlom!

Íme a három legismertebb önkénteskedős oldal:

http://www.workaway.info/

http://www.helpx.net/

http://www.wwoof.net/

Na, akkor azt hiszem a ’De nekem nincs pénzem utazgatni…!’ kezdetű monológot le is húzhatjuk a kifogások listájáról.

10+1 hasznos tipp, ha úgy döntenél, hogy egy campervan-nel utazol körbe egy országot…

Korábban magam sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok mesélni, de tavaly négy hónapot éltem két különböző férfival, két különböző campervan-ban, két különböző országban. Nem tudom, melyik a meredekebb, hogy egyik férfit sem ismertem pár nappal korábban, vagy, hogy autókban ettem, aludtam, utaztam, éltem hosszú hetekig. Mindegy is, őrületesen jó poén volt, de azért nem árt néhány dologra felkészülni, mielőtt belevágsz egy ilyen útba.

image

1. A jármű (típusa, mérete)
A jó jármű a lelke az egész útnak. Nem jó az sem, ha túl kicsi, mert akkor pár nap után nagyon könnyen az agyadra megy majd először a dolgok pakolgatása, hogy helyed legyen, majd az útitársa(i)d, aztán Te saját magadnak. Annak sincs értelme, ha túl nagy, mert akkor borzalmasan sokat fogyaszt és néhány ezer-tízezer kilométeres tételnél azért ezek súlyos számok. NZ-n és AU-ban a campervanok iszonyat gyorsan cserélnek gazdát, mivel a travelerek jönnek-mennek, használják néhány hónapig, aztán továbbadják. Épp ezért a zöme nincs túl jó állapotban, leharcolt jószágok, de felszerelésük nagyon jó. Ja, és ha lehet, 4WD-s autót válassz, mert egy csomó helyre csak ilyen típusú kocsival juthatsz el. Vehetsz és bérelhetsz is.

Itt Down Underen hasznos oldal lehet Neked:

AU- www.gumtree.com.au

NZ- www.trademe.co.nz

2. A jármű (műszaki állapota)

Ha a jószág nincs jó műszaki állapotban, az őrületes parákat tud okozni. Hidd el, lerobbanni a sivatag közepén, az nem olyan mókás (tapasztalatból beszélek)! Mindig legyen a telefonodban lementve pár szám vész esetére, főleg, ha olyan helyekre mész, ahol nincs internet (sőt, NZ-n és AU-ban rengeteg helyen sajnos térerő sincs). Mindenképp végeztess egy alapos átvizsgálást az indulás előtt, különösen nézesd meg a motort és a klímát. Legyenek Nálad pótszerszámok, és ha lehet, egyikőtök legalább kicsit jobban konyítson annál a kocsikhoz, mint amit a műszaki vizsgára kértek (meglepő infó: ez szerencsére egyik esetben sem én voltam). És az sem baj, ha az alkatrészek nevét tudod angolul (nálam mondjuk külön nehézséget okozott, hogy magyarul sem volt lövésem se, hogy Á. mit magyaráz ékszíjról meg cilinderekről…jó, szőke vagyok és nő…van mentségem!). Viszont az út végére már írhattam volna egy angol-magyar autószerelő kézikönyvet is…

3. Törekedj a praktikusságra!

Anno mi beleestünk abba a hibába, hogy Sydneyben mindent felhalmoztunk, ami mozdítható volt egy költözéskor: volt nálunk epilátor (mondanom sem kell, egyszer sem használtam…), hajszárító, mikulás sapka (nyáron indokolt), minimum 8 angol könyv (hogyne, persze, az olyan, hogy előveszed és tanulod…), de még piteforma is (a cukrászt hallhattuk, köszönjük!). Gondold át higgadtan, hogy mi mindenre van szükséged. Aztán két nap múlva húzd le a lista felét! Na, annak a felére lesz valójában szükséged. Hidd el, borzalmasan idegesítő, ha 4-6 négyzetméteren élsz és megfulladsz a tárgyaktól.

4. Tervezz, de ne vidd túlzásba!

Egy több hónapos útra nem árt felkészülni, viszont nem lehet és főleg nem is érdemes minden egyes percét megszervezni, kitalálni. Az ilyen utakban pont az a legjobb, hogy nagy része spontán, váratlan és tele van nem várt kalandokkal. Beszéljétek meg, mik azok a főbb látnivalók, sarkkövek, amiket mindenképp látni szeretnétek (én az UNESCO-s látnivalókért remegtem, ugye, úgyhogy ezeket pipálgattuk sorra, Á. meg a legmenőbb helyeken akart búvárkodni…). Ezeket ütemezzétek be, a kettő között meg csak adjátok át magatokat az eseményeknek és álljatok meg ott és akkor, amikor csak kedvetek szottyan.

5. Értékek

Ne legyen Nálad túl sok érték. Készpénz amúgy se, azért van a bankkártya, ami mellett nem tároljuk ugye a pin kódot, mert az nem okos. És ha lehet, legyen a kocsiban egy jól eldugott, vagy lakattal zárt széf, amibe a laptopokat, kamerákat, egyéb értékes dolgokat betehetitek, ha elmennétek valahová. Túl sokáig ne hagyjátok magára a kocsit és mindig jól kivilágított helyen parkoljatok. És még ilyenkor is megtörténhet Veletek az, hogy miközben bent alszotok a kocsiban, le akarják lopni róla a bicikliket. Velünk megtörtént, és ha nincs Á. meg az ő haláli nyugodt vérmérséklete, akkor lőttek volna a cangiknak.

australia-map

6. Legyen nálad egy jó térkép!

Papír alapú. Részletes. Jó, most hőbörögsz, hogy minek az már manapság, de elmondom miért: mert NZ-n és AU-ban például 80%-ban nem volt se térerőnk, se internetünk, és a GPS se tudta sokszor, hogy hol a jóéletben járunk. Így aztán mi sem. Márpedig ekkora országokban eltévedni nem annyira fun, nem az van, hogy három óra múlva úgyis kikeveredsz a másik felén. Ráadásul szerintem annyira jó poén beirkálni a térképen, hogy mikor voltál ott és mi volt nagyon szép vagy érdekes, hogy eltehesd emlékbe!

7. Jegyzetelj!

Annyi minden inger fog érni, hogy egy idő után csak kapkodod a fejed és nem fogsz a végén emlékezni semmire. Én így 5-6 hónap távlatából próbálom most feldolgozni, hogy hol mi történt velem és most villannak be képek, hogy merre jártunk. Viszont nagyon jó visszaolvasni a kalandokat, ezért jegyzetelj, nem fogod megbánni!

8. Pótvíz, pótüzemanyag, gyógyszerek

Klímától és fejlettségtől függően 15-30 liter pótvíz és pótüzemanyag legyen Nálad. AU-ban szét paráztatnak azzal, hogy legyen elég üzemanyagod tartalékban, meg vized. Ezt egész addig idegesítőnek tartod, míg először nem szembesülsz azzal, hogy bent a sivatagban 4-500 kilométerenként nincs se mosdó, se település, se bolt (nyitva). Ugyanez az üzemanyaggal is a helyzet, ráadásul bizonyos országrészekben nagyon silány minőségű az üzemanyag, erre is figyelni kell.

Tipp: AU-ban a Northern Territhoryban ne tankolj normál üzemanyagot, mert azt az őslakosok (aboriginalok) használják szipuzásra és tönkreteszi az üzemanyagpumpát. Ezeken a területeken csak prémium minőségű üzemanyagot tankolj, ha nem akarsz több száz/ezer dollárt kifizetni vontatásra és szervizre.

9. Szocizz másokkal!

Egyrészről mert ez az egyik legnagyobb kaland az utazásban: másokkal ismerkedni, barátkozni, kalandozni. Másrészről mert nagyon sok praktikus tipp cserél így gazdát: hol találsz ingyen wifit, ingyen kempinget, ha nem kell valami, sokszor az utazók csak úgy odaadják másoknak. Használd a közösségi oldalakat (fb, couchsurfing, twitter, stb.) okosan, így lehet ingyen szállásod, tusolási lehetőséged, vacsorád, vagy épp egy kellemes pohár borod. Mindben volt részünk, ezúton is örök hálám szuperjófej barátaimnak, olvasóimnak és a segítőinknek!

10. Válassz jól útitársat!

Mert a jó útitárs a lelke az egésznek. Erre nincs biztosíték, lakva ismerszik meg a másik, ugye, de ilyen kicsi otthonban, ilyen nagy út során teljesen más parák jönnek elő, mint egyébként egy normális együttélés során. Nagyon fontos, hogy mindketten kellően lazán és pozitívan álljatok a dolgokhoz és tudjatok röhögni akkor is, ha igazán nagy kakiban vagytok, mert megesik, na. Ezúton is köszönöm a Franciának és Á-nak, hogy ilyen szuper útitársaim voltak (és hogy egyben körbefuvarozták a hátsóm mindkét országban!)

ursula

+1 A mocskos anyagiak

Nagyon okosan nagyon olcsón ki lehet hozni ezeket az utakat, ha tudod, hogy hol vásárolhatsz legolcsóbban (AU: Aldi, NZ: Pack ’N’ Save, Countdown), melyik kútnál a legolcsóbb az üzemanyag, hol vannak jó bor akciók (AU: BWS), ha kifigyeled, hogy hol lehet a beach-eken ingyen tusolni (bizonyos helyeken van még meleg tus is ingyen), hol lehet ingyen tölteni az elektromos kütyüket (beach-ek mentén sokszor vannak eldugva konnektorok), hol foghatsz jó wifit (AU: Hungry Jack’s, Bunnings, NZ: iSite-ok, könyvtárak, CBD wifik). Ezekkel az apró trükkökkel eszméletlen sokat lehet spórolni, viszont jó ha úgy készülsz, hogy az utolsó hétre is legyen még néhány ezer dollár tartalékod, bármi történhet (mondjuk akkor hal be a kocsiban a motor – lsd. O. és Á. esetét Ursulával…nem vicces, amikor otthonról kell pénzt utaltatni és napokig egy autószerelő műhely udvarán alszol, fürdő nélkül). És mindig, de mindig legyen utasbiztosításod (nem, nincs a családomban biztosítási ügynök, de ez tényleg őrületesen fontos, mert egy sima háziorvosi kontrollért is több tíz/száz dollárt kell kiperkálni, akkor gondolj egy baleset költségeire…)!!!

nezelodes

De a legeslegeslegfontosabb, hogy élvezd ki minden pillanatát, mert akkora kaland ez, amit egész életedben emlegetni fogsz majd!

Ha bárkinek bármi konkrét infóra van szüksége NZ-t és AU-t illetően, állok rendelkezésére!

“Ő mondjuk az a motivált típus…”

Ausztráliában töltött első hetem épp olyan változékony volt hangulatilag, mint Sydneyben az időjárás jelenleg. Mondjuk, most már három napja zuhog, úgyhogy szép lassan én is kezdek beállni egyenletesre. Nem adta könnyen magát ez az ország, közel másfél óra volt bejutnom: volt egy órányi tömeg előttem, kötekedő vámos, meg karantén…úgyhogy a sokszor elképzelt berobbanásom helyett elcsigázva érkeztem az országba, belépőként pedig felbuktam a saját hátizsákombam a teljes váró közönsége előtt (hiába, tudni kell stílusosan érkezni: én a balf.sz style-ban nyomom, jó?).

Addigra már a barátaim a légitársaság pultjánál kerestettek és csak egy hajszál választotta el őket attól, hogy a hangosbemondóba is bejelentsék hiányom…komolyan, a kiskunbüdösfüttyösi strand gyermekmegörzőjében nincs ekkora felhajtás Tóth Béluka, 3 éves kiskorú felkutatása iránt.

image

De mindenki megkerült, boldogok voltunk. Egész addig, míg szivacsként magamba nem szívtam egy pár hazaköltözéssel járó összes stresszét. NZ-n kialakított balanszom és 2,5 hónapnyi lelkibékém sepillanat alatt borult be. Mondhatni, kissé felveszem még a környezetem hangulatát. Nagy meglepetés volt ez nekem is, amint az is, hogy még itt sem, most sem állok fel fél óra után egy olyan asztaltól, ahol láthatóan prejudikálnak és nem kedvelnek. Én meg – tekintettel két számomra nagyon kedves emberre – mosolyogva küzdök valaki szimpátiájáért, mert nem értem, hogy lehet így állni egymáshoz. Mert nehogy már azt gondoljam, hogy majd a két szép szememért én itt bármit is megkapok…nem gondoltam, de tudom én, nekem könnyű: ostoba is vagyok, mindent tálcán kínált az élet, meg ide is az apám/pasim pénzén jöttem…jajaja…igazad van! Sebaj, túl vagyunk ezen is, ahogy Á meg a barátaim mondták, ismét egy jel, hogy ez nem az én utam volt.

Ma hazamentek a barátaim. Ők megcsinálták, amin én még most megyek keresztül, és ami még bőven előttem áll. Nagyon büszke vagyok rájuk, egyben pedig nagyon el is kapott a pánik, hogy úristen, vajon én ezt meg tudom-e majd csinálni?! Amikor ma elköszöntünk a reptéren, rám szakadt az elmúlt időszak összes magánya: a biztonságérzet, amit a tudat adott, hogy itt volt valaki nekem a déli féltekén, akire (ha valójában csak lelkiekben, hiszen AU-NZ 3000 km egymástól) bármikor számíthatok, oda… Egy órán át zokogtam a világ legtutibb campervanjában jelenlegi élettársam előtt: 18 ezer km-re jöttem el az otthonomtól, egyedül, de nem féltem. Tudtam, hogy itt várnak a barátaim és NZ ontotta a jó energiákat. Most egy kicsit úgy érzem, mint a hajótörött, amikor szigetet ér, aztán két nap múlva rájön, hogy csak egy üres talpalatnyi hely volt, és mennie kell tovább: most valahogy sokkal nehezebb nekivágni, mint eddig volt úszni a nyílt vízen. De menni fog, mert ÉN IS az a motivált típus vagyok…(csak úgy mondom…). Két évig terveztem, hogy eljövök inni egy kávét az Operaházhoz és sütni egyet a barátnőmnek – hát ez is pipa…

Kávézz Sydneyben, pipa!

Á egyébként eddig a legjobb útitársnak tűnik: végtelen türelmes (hozzám kell), minden baromságban benne van és mérhetetlen jóindulattal áll mindenkihez, aki arra érdemes. Mondjuk ne költözzetek össze senkivel 6 négyzetméterre, aki ifjonti korában négyszer törte el boxolás közben az orrát – nem akarod tudni mennyire horkol!

Még két napot töltünk Sydneyben, ez alatt véglegesre pofozzuk kis otthonunkat, ahol a barátaim lomtalanításának és túlsúlyának (mármint a bőröndök voltak túlsúlyosak, nem ők) köszönhetően sikeresen felhalmoztunk egy fél életnyi kacatot: van mikulás sapkánk (MINEK??), kb. nyolc garnitúra ágyneműnk, epilátorunk, meg napelemes égősorunk (nem…nem is próbálom megérteni…). És ezek után nem sokon múlt, hogy megvegyük nekem a pink tollboát, Á-nak meg a stricikalapot a kínaiban (jelzem, tortaformáert mentünk be, de kalózsityakkal jöttünk ki…mertnemlehetotthagyninemérted!?!)

Szóval, várjuk a napsütést, Don Giovannit az Operában, meg életünk nagy kalandját 17 ezer km-en! Bárhogy is volt, bárhogy is lesz (bármennyire is horkol ez a jóember itt mellettem – mingyáoldalbabököm!), azt hiszem, mégsem lennék most senki más helyében!

Ui: Drága Katróca és Gábor! Remélem tudjátok mennyire! See you soon, és köszönök mindent!

Nő páfránnyal

Imádom ezt a nyüzsit! Egyszerre leköt és lenyűgöz! Már Londonban vagyok, ha sikerül kihúznom ezt a hátralévő 6 órát és megtalálnom a hong kongi járatom, akkor már nagy baj nem lehet. (nem mentem be a citybe ebédelni, mindenki fellélegezhet!)

2 napja megszállt a teljes nyugalom, valahogy nem izgulok, talán majd Hkba ha megérkezem, hogy a taxis el tudja-e olvasni az úticélom és nem kötök-e ki valami kellemes szervkereskedő központban (nyugiiii, nem fogok, hk-i barátaim minden szükséges infóval elláttak!) Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: