Utazás

Norvég fjordok – 4 nap alatt

Még Új-Zélandon döntöttem el, hogy bármerre is járjak a világban, ha fjordok közelébe kerülök, én megnézem őket! Egyszerűen élek-halok a meredeken magasodó sziklákért, a kristálytiszta benyúló vizekért és nézzem akár fentről, vagy lentről, az a mérhetetlen tér engem teljesen magával ragad.

Most, hogy lapozgattam a Vombat Fb oldalát, észrevettem, hogy már 2015-ben beállítottam magamnak a Prédikálószéket háttérképnek: grandiózus szikla, kékes-zöld hullámok, hegyek, ameddig a szem ellát! Egyszerűen gyönyörű! Így amikor februárban azon tanakodtunk, hogy hova megyünk Izrael után legközelebb, és megtaláltuk az alig 1800 ft-os jegyeket, nem is volt kérdés, hogy itt ünnepeljük a szülinapom!

Jöjjön hát Stavanger és a Prédikálószék 4 napban!

A legcélszerűbb Skyscanner-rel nézni a jegyeket április és október között, vagy figyelni az Utazómajom oldalát (ezt gyanítom elég sokan megtették, mert mindenhol, de tényleg MINDENHOL, ahol jártunk, tele volt magyarokkal). Szóval akár már 20 ezer ft-ból kihozható az útiköltség 2 főre.

Stavanger

Stavanger egy roppant bájos kisváros, annak ellenére, hogy funkcióját tekintve ez Norvégia olajfővárosa, amiről elsőre nem épp a bájos kifejezés jutna eszünkbe. De mégis az! Főleg a fehérre festett kis faházikói az óvárosban, a macskaköves kisutcák és a tenger látványa azért sokat dob rajta.

Mi szombaton érkeztünk, aznap igazából csak lófráltunk kicsit a belvárosban, és leginkább pihentünk, mert ez a szakdolgozat-vállalkozás-kiscsalád hármas azért rendesen leszívott minket. Vasárnap aztán nyakunkba vettük az óvárost, majd jött egy hirtelen gondolat és befizettünk egy hajóútra a fjordokba.

Mivel én már jártam ilyenen Új-Zélandon, emlékeztem rá, hogy tényleg életreszóló élmény, így gyorsan eldőlt, hogy szülinapi vacsira költsünk-e el 1000 koronát, vagy hajóútra. Inkább majszoltuk a szendvicseket :).

60605510_438012803423984_4690243212244156416_n

A hajóút 3 órás volt és egészen a Prédikálószék alá bevisznek. Láttunk vízesést, hegyi kecskéket, és elképesztően tünci hétvégi házakat. A norvégok tudnak élni, na! Ezt a túrát mindenképp ajánlom, ha 1. nem akarod megmászni a Prédikálószékre vezető kb. 4 km-es utat, vagy ha 2. lentről is megnéznéd, milyen egy álomszép fjord. Ide semmi extra felszerelés nem kell, talán a naptejet említeném, mert mi 20 fokban rommá égtünk a hajón. És persze széldzsekid legyen, az sosem árt.

Felfelé

Harmadik napon elmentünk a Prédikálószék túrára, amit a következő módon oldottunk meg: helyi tömegközlekedés (szerűvel) eljutottunk a Prédikálószék túra lábáig – előbb komppal Tau-ba, majd onnan busszal a túra elejéig. Összesen másfél órás út, mi a Go Fjord nevű kombinációt választottuk. Itt Stavanger kikötőjéből indul a komp, a menetrend szerinti időpontokból szabadon választhatod, hogy melyik járattal mennél. Mi kb. 9-kor indultunk és fél 11 felé értünk a túra elejére. Kettőnknek így együtt 720 korona volt.

60700079_2268869950018139_2785381936082714624_n

A túra elvileg másfél-két óra. Ezt mi 1 óra 20 perc alatt lenyomtuk, de nem azért, mert akkora májerek vagyunk, hanem mert én idegből túrázom. Nem tehetek róla, annyira nem érzem ezt az outdoor dolgot, hogy konkrétan a nap végére fájt a gyomrom az idegtől. Fel nem tudom fogni, hogy mi a jó ebben a tüdőkiköpős sziklára felkaptatásban a látványon kívül (és szerintem az a másik 400 spanyol turista se tudta, akik végig szentségelték a felfelé utat :D).

60789059_469867747118084_674048546776809472_n

A fél11-es indulással már néhányan jöttek velünk szemben, nem tudom, ők hánykor kelhettek, de minimum 2-3 órával jártak előttünk. Amikor mi 12.30-kor elindultunk vissza, akkor már óriási volt a szembeforgalom. Nem csoda, hiszen évente kb. 300 ezren nyomják le ezt a túrát, ami napi szinten is 1000-1500 embert jelent.

A túra egyébként közepes nehézségű, két undorítóan meredek sziklamászás van benne, de annak ellenére, hogy mennyire féltem tőle, nem volt olyan vészes. Az méginkább megdöbbentő volt, hogy kisgyerekes anyukák, felkötözött babákkal a hátukon mászták meg ugyanazt, amit én egymagam egyensúlyozva is kész kihívásnak éreztem. Nem is beszélve a rengeteg cruise-ról leszálló nyugdíjasról. Szóval na, teljesíthető túra, aki szereti ezt, annak még kellemes is!

Fenn, a világ tetején

Amikor végre megérkeztünk (igazából már 1500 méterre a céltól kezdtem a dolgokat egyre pozitívabban látni), akkor olyan látvány tárult elénk, ami tényleg megérte a felkaptatást. Olyan, amit nem lehet jól szavakkal leírni, legalábbis én nem vagyok hozzá elég ügyes.

Preikestolen

Mi nem álltunk be a fotózkodók sorába, helyette felmásztunk egy kissé félreeső sziklára és elfogyasztottuk a világ legjobb szendvicsét (akkor legalábbis mindenképp úgy tűnt). Ami fontos: SEM WC, sem szemetes, sem büfé nincs a túrán…ez engem egy kicsit sokkolt (nem a szemetes hiánya, azt megoldottuk), a 4 órás pisimentes szünet viszont nem annyira jó. Viszont tény, hogy annyit izzadtunk felfelé menet, hogy nem volt ez égető probléma.

Lefelé

Szintén nem esett jól…a térdeink nem örültek annyira. Azt hittem, hogy ezt már lazán lenyomjuk egy óra alatt, aztán ez is 1 óra 20 perc lett. Mivel 2-kor indult vissza az egyik busz (rá kb. 2 órára a következő), így a vége már elég kapkodós lett, hogy még mosdóba is eljussak.

A busz fullon tele lett, még álltak is benne néhányan. 90-100 ember kellemes túraszaga egy élmény lehetett – ilyenkor mindig örülök, hogy orrvak vagyok 😀

Prédikálószék

Kb. délután 4-re értünk vissza Stavangerbe. Jól megérdemelt jutalmunk gyanánt kiültünk a partra jegeskávézni és óceánjárókat nézni. Elképesztő, hogy 4-5 monstrum is képes beparkolni a város kis öblébe.

Ami nekünk most kimaradt, de nagyon jókat mondanak róla, az az Olajmúzeum.

Összességében nagyon megérte ez a 4 nap. Norvégia nem olcsó, de ha valaki így készül, akkor nagy meglepetések nem fogják érni. Tel-Aviv után mondjuk nem ütötte meg az ingerküszöbünket, hogy 2 muffin és 2 kávé közel 200 korona, egy átlag gyorséttermi ebéd/vacsi 300 korona, egy jobb étterem ennek a 2-3szorosa.  A túrára érdemes szendvicset vinni, meg csokit és gyümit, illetve rengeteg vizet, egyrészről elfogy, másrészről egy jó bolti bevásárlással a reggeliken is sokat lehet spórolni.

Preikestolen

Stavanger és környéke sokkal több egy álmos norvég kisvárosnál, 3 napra biztos nyújt elegendő programot. Ha valaki pedig szeretne még többet látni ebből a csodálatos országból, az béreljen kocsit és irány felfelé!

Még több fotóért látogass el az Insta oldalamra!

Mit csinálnak a nomádok?

Ha régen nekem valaki azt mondta volna, hogy egyszer boldogan és főleg büszkén azt hajtogatom majd, hogy én nomád vagyok, biztos kérek abból, amit szed. De mára nagyot fordult a világ és az egykoron irodában kiskosztümben feszítő énem ma boldogan slattyog flip-flop-ban és hetekig képes fehérnemű helyett mindenhová fürdőruhába menni (már persze nem télen).

StephiWald-Photography-Panama-City 500

A Selina Road Trip első napja, Panama City

Jó, tény és való, azt hiszem sosem voltam százas. Egy barátom szerint én mindig is a kissé őrült lány voltam. Nem tudom. Szerintem a világmegváltó dolgokhoz nem szabad normálisnak lenni. Persze nem tudom, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: én voltam mindig is elfajzott, csak elnyomtam, mert szerettem volna beilleni a társadalmi képbe, vagy mostanra jött annyi lehetőség az életembe, ami formálta a személyiségem.

Valahogy 8-9 éve lehetett, hogy megismertem a világ másik felét, a bakancsos, hátizsákos utazókat. Akkor nagyon haragudtam rájuk, felelőtlennek és önzőnek tartottam őket. Egyedül utazni szerintem baromság. Vélhetően csak nagyon-nagyon irigy voltam. Aztán kaptam egy sallert és beálltam én is a hátizsákosok közé. És bár azt nem mondom, hogy képes lennék fulltime így élni, időrőlidőre egyszerűen kell. De nem is a hátizsák meg a bakancs (amit továbbra sem érzek magaménak) az, ami annyira hiányzik nekem, hanem az a szabadság, amit ez az életforma ad.

SAQK8659

Ezek a meseszép képek mind Stephi munkái

Most 3 hétig ismét volt lehetőségem kicsit belecsöppenni ebbe az életbe és 12 nomád társammal együtt utazgatni. És ha azt gondolnád, ez mind valami elvarázsolt leszőrösödött csodabogár, akkor el kell, hogy áruljam, közel sem. Elmesélem Neked, kik is az én (digitális nomád) törzsem.

Volt köztünk két hivatásos fotós: az egyik Stephani Németországból, akinek a férje üzleti tanácsadó az egyik Big4-nál és most épp Miami-ban élnek. Amíg nem így volt, addig amikor csak hűvösre fordult az idő, Stephi elindult 20 fok fölé (erről is szól a blogja: 20plusdegrees). Egyébként divatfotózásból és utazási cikkekből él és elképesztően tehetséges lány. A másik Noel Alva, a nomád fotós, aki viszont tényleg halál elvarázsolt figura Los Angeles-ből, equador-i felmenőkkel. No Ő már 6,5 éve csak járja a világot és fotózza mindazt a szépséget, ami körülveszi. Ezt a videót mindenképp nézd meg, elképesztő!!!

IMG_1051

Próbálok dolgozni Noel mellett…nem ment :P

Két Insta influenszer is jött velünk, Agus, az argentin modell lány, aki maga volt az élet: mindig mindenben benne van, elképesztően sportos és nyitott lány. Én egyszerűen imádtam, pedig azt gondoltam volna, hogy kevés kapcsolódásom lesz egy 22 éves insta-sztárral..no, ennyit az előítéletekről. Az egyik legcsodásabb személy volt az úton!

StephiWald-Photography-Vida-Stephi-Wald- 46

Agus-szal

Laura pedig a vérbeli nomád lány, aki ezt is tanítja, mentorálja követőinek. Ő egyébként fantasztikusan jó videókat készít, ebből él zömében. Blogja ahhoz ad tippeket, hogyan legyél Te is helyfüggetlen és szabad.

Aztán akadt köztünk hivatásos utazó, például Maria, a görög lány, aki már lassan 6 nyelven beszél (ha az ‘Egészségedre!’ hibátlan kiejtését betudjuk egy fél magyar nyelvtudással). Ő traveljournalist-ként aposztrofálja magát. Részben azzal foglalkozik, amivel én, social media felületeket kezel és emelett szponzor utakra jár és azokról tudósít. Elképesztő izgalmas karakter!

Volt velünk két coach-mentor is: az egyik Dan, a mexikói srác, aki amellett, hogy főállásban mérnök, mellette mindfullness coach és a méltán népszerű headspace nevű app-et fordítja épp a latin piacra. Vele sokat meditáltunk, gyakoroltuk a tudatos gondolkodást és az elménk kordában tartását. Nagyon jókat és mélyeket beszélgettem vele. Itt tudjátok követni: e_spacio. A másik coach Viviana, a perui lány volt. Na Ő nem százas, az tuti! Totál kattant lány, de én még ennyi életigenlést emberben nem láttam soha. Ha őrültködés, akkor Vivi mindig ott volt. Az utunkról ő jött el legelőször, mert már a Nomad Cruise-on van. Online is tart coachingot, angolul és spanyolul, így ha life vagy holisztikus coach-ot keresnétek, szeretettel ajánlom Őt!

KBKU0828

Maria, José, Yifat, Gosia és én

A biznisz világából érkezett Gosia, a lengyel lány, aki talán az egyetlen (még) nem nomád volt köztünk: ő izraeli cégeknek segít betelepülni Lengyelországba és mivel a Selina izraeli gyökerekkel bír, így ő nagyon sokat tud segíteni majd a lengyel terjeszkedésben. A másik komolyabb üzleti szakemberünk José, a portugál apuka volt, aki digitális marketing szakértő és az első európai Selina megnyitásában is segédkezett. Egyébként van egy elképesztő expedíciója, gleccsereket kutat időnként a UNESCO támogatásával, van két gyönyörűséges kisfia és na, hát Ő is mindig mindenben benne volt!

Yifat, az izraeli lány belsőépítész és neki külön csemege volt ez az út, mivel az az álma, hogy majd az Izraelben nyíló Selina-kat Ő dizájnolja meg. A Selina-ban az a jó, hogy ha egyszer bekerülsz, bármelyikhez mehetsz dolgozni, nem vagy országhoz vagy helyhez kötve. Talán ezért is imádják annyira a munkavállalók, és ezért is működik úgy, mint egy nagy család! Yifat-nak elképesztő szeme van a részletekhez és egy végtelenül cuki és vicces csaj. Szóval, ha szeretnétek szépet látni, mindenképp kövessétek a profilját: Yifatbibi.

RUNL6527

Yifat és én

És végül Jason, az amerikai nomád ‘hospitality consultant’, aki bár megjárta a ranglétra legtetejét és 30 éves kora előtt már a Mariott szállodalánc felsővezetői körében volt tanácsadó, 2 éve kilépett és nomád tanácsadóként segédkezik szállodák nyitásánál. Hihetetlen sikeres és szabad így is, és egyszerűen imádja az életmódját. Folyamatosan úton van és ha épp valahol segédkezik, akkor abban a szállodában lakik, ha meg két projekt közt van, akkor úgy spórol, hogy olcsóbb régiókban utazgat.

KXUW4055

Oh, és persze meg kell, hogy említsem Marcela-t, aki a szervezőnk volt: ő a Selina kolumbiai munkatársa, de mivel totálisan helyfüggetlen dolgozik, így néha Mongóliából jelentkezett be az előkészületek során, néha Panamából, most épp ötletem sincs, merre jár…követhetetlen.

Nos, Ők voltak az én kis Selina-családom 17 napig. Ma sem akarom elhinni, hogy 0-24-es összezártság mellett, ennyi féle ember ilyen sokféle háttérrel és egyetlen apróbb kis konfliktus nélkül megúsztuk. Összekovácsolódtunk: tartottuk a vállunk, ha valaki sírt, öleltünk, ha már nagyon vágytunk rá, beszélgettünk és elmondtuk kik is vagyunk – bár az utazásban az a szép, hogy ez mit sem számít. Amikor úton vagy, senkit nem érdekelnek a múltbéli hibáid, a sebek, amiket Te okoztál, vagy te kaptál, az iskoláid, a karriered. Csak az számít, hogy milyen ember vagy. Ott és akkor, abban a pillanatban.

StephiWald-Photography-LaFortuna-Stephi-Wald- 174

Én 12 csodás embert ismerhettem meg, és most mind, egytől egyig nagyon hiányoznak nekem! De a jó hír az, hogy ha utazol, nincs ‘Good bye’, csak ‘See you soon’!

Te mikor csináltál valamit életedben először legutóbb?

Costa Rica II.

A Selina Road Trip alatt folyamatosan rácsodálkozom arra, hogy szinten minden napra esik valami új. Tényleg szinte minden nap kipróbálhattam valami újat, amit még sosem csináltam az életemben és ez messze erős kiugrálás volt a komfortzónámból.

46881014_980768658788049_8391635071475384320_n

Így például kipróbálhattam végre a SUP-ozást, ráadásul óceánban, ami nagyon nagy élmény volt (ezt még Panamában, Bocas del Toro-ban). Aztán voltam raftingolni (ezt mondjuk már másodjára tettem, de még sosem Costa Rica-ban) és kipróbálhattam a zipline-ozást is, ami egy életreszóló élmény volt, de tényleg.

46518715_284695368818755_2974239112740995072_n

Aztán nekem újdonság az is, ha emeletes ágyas dorm-okban kell aludni, mert nem igazán ez a mód, ahogy utazni szoktam. De izgalmasak a recycling workshop-ok és a mai szemétszedés az óceánparton is valami teljesen új dolog volt.

Nem tartottam még workshopot 14 ország résztvevőinek, főleg nem angolul és nem is prezentáltam még Magyarországról. Lehet, hogy másnak ezek mindennapos dolgok, de nekem sok pici apró lépés, hogy megismerjem magam, a határaimat és új tapasztalatokat szerezzek.

46521560_503901850123072_3725515659740708864_n

Costa Rica mindenesetre ideális hely arra, hogy az ember számtalan újdonságot kipróbáljon, ez a road trip pedig tökéletes volt arra, hogy mindezeket megtegyem, mert egy fantasztikusan támogató közösségben vagyok. És nem csak én, mindannyian. A 2 hét alatt szinte mindannyian kerültünk mélypontra, láttam férfi útitársaimat sírni éppúgy, mint a lányokat. Mindenki küzd valami démonnal, mindannyiunknak vannak vágyai és bármennyire is különböző helyről és háttérrel érkeztünk ide, valahogy mind ugyanarra vágyunk: boldognak lenni.

46521404_573968769711587_7799544817217699840_n (1)

Köszönöm ennek a fantasztikus társaságnak, hogy merőben hozzájárultak (és hozzájárulnak) ennek az útnak a sikeréhez. Pura Vida!

A nagy kaland még folytatódik, hamarosan jövök beszámolóval a szörfparadicsomokból – Tamarindo-ból és Santa Teresa-ból, ill. Jaco-ból -, aztán elmesélem, milyen volt a beach cleaning Manuel Antoino-ban és milyen az ország egyik legszebb nemzeti parkja (ahová csütörtökön megyünk). Élőben mindezekről az Instán!

(Fotó: Stephi Wald)

De mégis mit csinálok Panamában?

Dolgozom. Utazok. Jókat eszem. Nevetgélek. Rengeteget dumálok angolul. Figyelek. Történeteket hallgatok. Barátkozom. Kimosom a homokot a fürdőruhámból. ÉLEK.

De hogy kicsit komolyabban vegyem a kérdést. A Selina képviseletében 11 társammal együtt bejárom Panamát és Costa Rica-t és meglátogatom az itteni Selina bázisokat.

45677030_514811792357704_5442919686654132224_n

Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy kiírást arról, hogy 11 ország influencereit keresik a Selina Road Trip 2018-ra és Magyarországról is lehetett jelentkezni. Én pedig, mint digitális nomád anyuka pályáztam is. Részt vettem kihívásokban, készítettünk pályázati videót, tartottam róla előadást, mozgosítottam az összes kapcsolatom, a blogom kővetői bázisát, szóval boldog-boldogtalant bevontam ebbe, hogy itt lehessek.

És végül sikerült! :) 750 jelentkezőből (a világ minden tájáról) végül én lettem az az egyik szerencsés, aki most közel 3 hétig utazgathat itt Közép-Amerikában. A feladatom pedig az, hogy hírét vigyem a Selina-életérzésnek.

45743459_2042584025764566_846217632301449216_n

Éppen ezért folyamatos szuper programjaink vannak, a jógázástól a szörfözésen át a különböző workshop-okig. De a természeti csodákon túl a legnagyobb érték persze maga a csapat. Hiszen annyira különbőzőek vagyunk, annyira máshonnan jöttünk. Van köztünk feleség, aki turisztikai újságíró, és míg a férje Miami-ban dolgozik egy helyen, ő folyamatosan megy, aztán van köztünk üzleti tanácsadó és vendéglátós tanácsadó is – aki különböző hoteleknek és szállásláncoknak segít beindulni. A tegnapi szobatársam pl. plus size modell és persze jöttek hivatásos fotósok, insta vloggerek és travel bloggerek is.

Úgyhogy ezt csinálom most épp itt a térségben: dolgozom. Karriert építek. Életreszóló barátságokat kötök. Pihenek. Feltöltődöm. Boldog vagyok.

45661013_745168342517473_2009812177883496448_n

 

Egy  jó hír: Ti is tudtok ilyen útra jelentkezni, ha megtetszene Nektek. Jövőre is lesz Selina Road Trip, szóval nézzétek meg a Selina honlapját és hajrá!

Engem pedig rengeteg tartalommal megtaláltok a www.instagram.com/o_zsolya néven.

 

Szabadon

-Lakcíme?

-Huh, erre most hirtelen nem is tudok mit válaszolni!

Nagy, elkerekedett szemekkel nézett rám az orvos asszisztense. Megismételte, hogy csak azt szeretné felvinni a kartonomra, hogy hol lakom. Nem tudom, vigyorogtam bambán. Mármint most épp Siófokon. Nyaralunk? Nem..vagyis kicsit…vagyishát mégsem, mert a boltban nem csak sört veszünk meg kukoricát, hanem tisztítószereket, pelenkát, meg égőt az olvasólámpába.

Nemrégiben találtam egy csoportot a Facebook-on, az a nevük, hogy Location Independent Families. Amikor rábukkantam, röpke három órás extázisba estem, nem győztem abbahagyni az inspirálóbbnál inspirálóbb történetek olvasását. Úristen, gondoltam, egy kicsit most mi is közéjük tartozunk! Csodálatos!

20642306_10154668840846837_302090197_o

Kilátásaink…

Szóval, hogy mit csinálunk mi most épp Siófokon?

Mindent: élünk, nyaralunk, dolgozunk, barátokkal bandázunk, élvezzük a nyarat és lehet, hogy itt töltjük az őszt is. Az egész egy véletlen beszélgetésből indult, aztán az lett belőle, hogy kibéreltünk egy szuper házat a Balcsi partján. Amikor először megfogalmazódott bennem az ötlet, nem gondoltam, hogy Zsiti vevő lesz rá, elvégre az ő munkája miatt még heti 2-3-szor biztos fel kell utaznia a fővárosba, de én, mint jelenleg épp helyfüggetlen anyuka, boldogjan játszottam el a gondolattal. Egy hónap a Balatonon? Beköltözni egy óriási házba, odahívni az összes barátunkat, családtagunkat és végre minőségi időt eltölteni velük úgy, hogy akár ki sem kell mozdulnunk a kertből? Elképesztően szuper dolog!

Zsiti aztán nem sokáig hezitált, Siófok bár nem a legfestőibb hely a világon, viszont nagyon praktikus város, van benne minden, pikk-pakk fent lehet lenni Budapesten és a vonat/busz közlekedés is szuper. Nekünk pedig most pont ilyen helyszínre volt szükségünk.

20642010_10154668841081837_2116275619_o

Backpacker.hu Borival

Mi a terv?

Az a terv, hogy nincs terv. Jó, nyilván vannak forgatókönyvek, én, a durván control feak személy nem bírom ki tervek, meg határidők nélkül. Ezért 1-2 hónapot tuti itt töltünk, ezalatt meglátjuk, hogy mennyire könnyedén megy Zsitinek a munkába járás, mennyire lenne fárasztó nekem heti kétszer felmenni az egyetemre, októbertől pedig – ha mégsem működik ez itt – keresünk újabb helyet, ahol eltölthetünk néhány hónapot. Szívesen maradnánk itt, vagy máshol vidéken, valahogy most jutottunk el oda, hogy nem vágyunk a fővárosba. (Ami elég döbbenetes, mert én durván Budapest-mániás vagyok).

Egyébként nagyon jó móka felfedezni egy új várost, itthon ez a negyedik, amiben élek. Lassan tudom már, hol van a jó zöldséges, merre a leggyorsabb a DM-hez eljutni, honnan kell tortát rendelni, melyik bioboltban kapok csicseriborsó lisztet, kik a legjobb orvosok és mennyibe kerül a strand…

Emellett persze dolgozunk is. Zsiti fent, én mikor hol: a nappaliban, a kerti hintaágyban, az ágyban, vagy a most nyíló első balatoni co-working irodában. Igazából minden olyan, mint mikor Budapesten éltünk, csak most kaptunk ajiba egy tavat is.

20641214_10154668840256837_2075179119_o

Milyen érzés ennyire gyökértelennek lenni?

Ez az a kérdés, amit mindenki feltesz. Látjuk és érezzük a közvetlen környezetünkön, hogy totál nem értik, vagy épp idegenkednek attól a helyzettől, amiben vagyunk. Hogy egy kis autóba bepréseltük az összes szükséges dolgunkat és egyik hónapban még Hollandiában, aztán Szegeden, aztán Siófokon, aztán ki tudja hol vagyunk. Nem azt mondom, hogy nem vágyunk egy saját otthonra, mert ez óriási hazugság lenne. Nyilván nagyon örülnék, ha mondjuk ez a mi saját házunk lenne. De, ha már úgy alakul, hogy ilyenünk nincs, akkor viszont kihozzuk a helyzetből a legjobbat. És amit már most látunk magunkon és nagyon örülünk neki: elképesztően rugalmasak vagyunk másokhoz képest. Nem ragaszkodunk tárgyakhoz, helyekhez, sőt, túl sok olyan szokásunk sincs, ami kőbe lenne vésve. Zsigmond bárhol elalszik, én bárhol dolgozom, Zsiti meg maga a megtestesült nyugalom. Neki mindig csak annyi kell, hogy én ne legyek elviselhetetlen :D.

Miközben nézzük a nálunk megforduló barátok, családok szokásait, berögzült dolgaikat, látjuk azt is, hogy mi ezeket már akkor elengedtük, amikor külföldre költöztünk és 1-2 táskából éltünk. Emlékszem arra, amikor 5 teljes évet redukált Zsiti egyetlen 30 kilós bőröndbe, vagy ahogy én eladtam és kiszanáltam mindent, mielőtt elköltöztem.

Otthont teremteni csodálatos érzés, de az is kristálytiszta számunkra, hogy ez nem négy fal és tárgyak kérdése. Őszintén hálás vagyok ennek a lehetőségnek, hogy fejleszt minket és edz a következő szintre. Mert hogy lesz változás? Az biztos. Addig pedig kiélvezzük, hogy medence van a kertben, hogy a függőágyban olvashatok nagy utazókról, hogy meglepetés szülinapi zsúrt szervezhetek a barátainknak, hogy végre csomó mindenkivel találkozunk (nem csak 1-2 órára), aki fontos nekünk.

20630234_10154668840411837_1847470032_o

Szóval, helyfüggetlen családnak lenni szuper dolog!

Szeretnél erről még többet hallani? Hogy lehet valaki egyszerre utazó, anyuka, szabadúszó? Mit kell tenni ahhoz, hogy a hobbid, munkád és családi életed is összeegyeztethető legyen? Gyere el augusztus 26-án a legnagyobb hazai freelancer fesztiválra, a Freedom X Fest-re, ahol több, mint 40 inspiráló előadó között én is fogok előadást tartani.  Részletekért katt ide.

DR SZABÓ ORSOLYA

40+ countries as a toddler – The new generation of globetrotters

15626436_1710985129216402_1869670485679520705_o

Interview with Erica, mom of a toddler and editor of The Worldwide Webers blog

I first took notice of you on Instagram where you already have an extensive number of followers. Then I found myself simply in love with your site because your daughter is so cute, it is a pleasure to look at your pictures. So this made me really curious about your story.

17097510_1749986155316299_605484103697235541_o

Please tell me a few sentences about the beginning! Who were you before you became a family travel blogger?

I am an American expat who always loved to travel and decided that marriage, work, and kids were going to further that love, not extinguish it. My husband and I both worked in global industries for many years, which enabled us to live and work abroad. After having our daughter in 2015 we spent her first year exploring over 30 countries across 4 continents, which is when I started The Worldwide Webers family travel blog while my husband continued to work full time.

When you became pregnant (with your daughter), did you have any doubts or fears about how you will continue your lifestyle once you have a baby

We were living in South Africa when my daughter was born, so travel was inevitable for us in order to stay a part of our families lives who lived back in the USA. The baby flew 18 hrs for her first international flight at 3 months old! After we accomplished that we realized traveling with a baby wasn’t so hard and then our travel schedule spiraled a bit out of control.

How did your travel habits and practices changed after your daughter was born?

We definitely plan more with a baby or toddler in tow. Choosing nicer hotels, booking private tours so we can see more in a short amount of time while having the flexibility to stop as often as we need for food or diaper changes, more food research so we aren’t searching a city with a hungry and grumpy kid. All these factors play into a more successful exploring day when we get to our destinations.

13767375_1631505103831072_1950790390733668111_o

You have visited more than 30 countries. How do you fit all the traveling into your professional life? How do you finance your travels? Do you have any special tips for that parents who are living on a budget?

In the last 4 years we’ve lived in Singapore, South Africa, Switzerland, and the UK. Working abroad in various locations has allowed us to keep our flight costs down, as we’re generally exploring only on the weekends due to my husband working full time. A lot of the destinations we pick are based off of where’s cheap and direct from our current home. Sometimes that’ll take us to places we never thought we’d visit like Liechtenstein, Cyprus, or Mauritius. I would advise people to be open to off beat locations if they want to keep costs down.

And how did your family react when they learned about new lifestyle? Did they try to discourage you from it?

My husband and I both come from very supportive families who question our sanity but have never discouraged us from our travels. With FaceTime and Skype we’re able to bring them along for the ride whether we’re exploring the canals of Copenhagen or the Serengeti in Tanzania.

Most people completely give up traveling once they become parents. They say traveling with a baby requires so much energy, moreover it is dangerous and because of the baby`s needs for stability, they decide to stay closer to home. What is your stand on this?

Traveling with baby vs. a toddler brings two different sets of obstacles. Babies are easy with less of a schedule, breastfeeding on the go, and a change of diaper anywhere you can find a flat surface. A toddler’s nap routine and food likes/dislikes can be more difficult to mesh into a travel day but certainly not impossible. I think routine and adaptability are both important for children to learn, because realistically life is not perfectly timed to a kids schedule. So the more kids and parents practice being outside of their strict routines the better everyone gets at it.

13582045_1623913457923570_3767431585714455778_o

How do you think traveling can and will influence the personality of your children?

At the age of 2 our daughter has been to 42 countries and my husband and I have been to over 80 each. Our next globetrotting baby arrives in August so we’ll see what they rack up as well. I think introducing our children to the sights, smells, and foods of other cultures only helps to expand their palates and minds. Also the fact that our daughter grew up sleeping in different cots, eating different things, this all helps her be a more flexible toddler that can survive outside of a strict routine. But realistically they may remember nothing and that’s all right too, because we as her parents will have the memories of these family moments forever.

It is wonderful that you are expecting a baby again and still manage to travel and stay energetic. What’s your plan for that few weeks or months when the baby will arrive? Are you planning to stay at the same place for a while?

Initially we’ll be in London while we wait for the new baby to get it’s passport and welcome our family and friends who will be coming over to visit. By November we’re hoping to take our first international trip as a family of four to Italy and then back to the USA to introduce the new addition to the rest of the family over the holidays in December.

How long do you think, you will lead this kind of life? What are your plans for when your kids are ready for school?

We’re expats not full time nomads, which is an important distinction. We love having different home bases wherever my husband is working and exploring on the weekends. I think we’ll lead this life for as long as we can afford to or for as long as we have the energy!

19055464_1802161036765477_7477990567393779054_o

Your whole story and your way of thinking is very inspiring. You have a huge impact vary influence on people. So, my last question would be: what’s your message to the parents (mothers) who really love traveling but they are still hesitating?

You can get anywhere with enough snacks and diapers! What’s the worst that could happen? A tantruming toddler? A trip to a doctor? A baby crying in a public space? All these things can happen in your local town in your regular life, so you might as well have a nicer view and a passport stamp while you parent. Just get out there and go.

Thank you so much for the interview and we wish you and the newest globetrotter the best!

Did you like the story? You can follow The Worldwide Webers blog here, on Istagram or on Facebook. And don’t forget to check out Gyerekkel a nagyvilágban Facebook and Instagram pages!

 

Nagyon haragszom Rád!

Ez volt a 85 éves Nagymamám köszönése, mikor alig 10 nappal ezelőtt meglátott minket a kert végében. Egy hétvége (?) erejéig ugyanis hazaköltöztünk vidékre, a szülői házba, míg el nem repültünk Hollandiába. Az ok egészen profán: kitettek minket az albérletünkből. A részletekbe most nem is mennék bele, mert még feldolgozás alatt áll, hogy helyretegyem magamban, hogyan is történhet meg ilyen 2017-ben akkor, ha rendesen fizetsz, tiszta vagy és minden elvárásnak igyekszel eleget tenni…

Read the rest of this entry »

Hogyan keressünk szállást babával, kisgyerekkel?

Amikor utazunk, a tényleges utazáson kívül (mivel, mennyiért, milyen gyorsan) a legkardinálisabb kérdés nyilvánvalóan a szállásra vonatkozik. Míg backpacker-ként elaludtam anno szó szerint a kutya ágyában is, sőt, szálltam meg repülőhangárban, macskával közös placcon a világ legkoszosabb nappalijában és hónapokig éltem autókban is.

De gyerekkel ez is más. Micsoda nagy igazság, mi? A lényeg viszont tényleg ez: amíg a baba nem pörög, addig bárhol jó lehet, csak tiszta legyen. Ha beindul a mozgás, akkor viszont egy sima füves placc is ezernyi életveszélyt hordoz magában, így nem árt körültekintően választani.

Read the rest of this entry »

Látogatás a földi Paradicsomban – Azori-szigetek 2. rész

Tekintettel arra, hogy az egy hetes azori kiruccanásunk a lisszaboni reptér hibájából mindössze 3,5 naposra rövidült, így két teljes napunk maradt még kiélvezni a szikrázó (juhúúú!) azori napsütést. Nem csoda hát, hogy úgy örültem, mint a medve, aki először látja meg az árnyékát, mikor kinéztem a nappali óceánra nyíló ablakain.

Read the rest of this entry »

Látogatás a földi Paradicsomban – Azori-szigetek 1. rész

Azori23

A repülés

Aki követte az előzményeket az tudja, hogy a szülinapi azori-szigeteki utazásunk kissé kacifántosan indult. Kár is ezen meglepődni, rólunk van szó, hogyan máshogy lett volna. Szombat reggel tehát ismét nekifutottunk annak a projektnek, hogy elrepülünk az Atlanti-óceán közepén fekvő, összesen 9 szigetből álló szigetcsoportnak, amely még a kontinentális Portugália szélétől is közel 3,5 órányi repülőútra található.

Vulkánok, sziklás óceánpart, páfrányok, fortyogó gőzfürdők, vízesések és bálnák. Maga a földi Paradicsom, vagy ahogy számos utazási oldal hívja, Európa Hawaii-ja, vagy Új-Zélandja. Nekem sem kell nyilván több, hogy azonnal belezúgjak egy ilyen helybe! A repülőút relatív nyugisan telt, alkalmaztuk a már bevált taktikáinkat, már ami a gyerekkel való repülést illeti. Egyébként aludtunk végig, csak akkor ébredtünk fel, mikor már elkezdtünk landolni, ami kissé rázkódósabb lett a kelleténél. Már épp elemi erővel tört rám az izgatottság, amikor hirtelen újra megemelkedtünk és közölték, hogy nem tudunk leszállni és mennünk kell még egy kört…szinte meg sem lepődtünk, én már láttam magam előtt, hogy 3 óra múlva ismét Lisszabonban leszünk.

Azori21

Szerencsére nem így lett, óriási köd ide, szitáló vízszintes eső oda, végül csak megérkeztünk az azori ‘nyárba’. És pont ilyen kellemes időben sikerült töltenünk az első két napot. Viszont mindezek ellenére (vagy épp ezért), azonnal belezúgtunk a tájba: imádtuk a ködben úszó pálmákat, a sejtelmesen tejfehér völgyeket, a haragos tajtékokat és a mindezeket teljes mértékben ignoráló boldog teheneket. Az Azori-szigeteken egyébként (számunkra teljesen érthetetlen módon) nincsenek birkák, pedig ránézésre a sziklapartok és a dimbes-dombos legelők pont olyanok, mintha Írország, vagy Új-Zéland partjainál lennénk.

Szállás

A szállásunk a sziget északi részén volt található, Haligali blogéknak hála sikerült rábukkannunk erre az igen színes, de egyébként nagyon kedves kis apartmanra. A ház, amely egy biológus hölgyé S. Vincente Ferreira-ban fekszik, kb. 10-12 percre autóval Ponta Delgadától, amely a sziget fővárosa. Ez a kis falu alig néhány utcából, 3 vendéglátó helyből és 2 kisboltból áll. Szóval óriási arconpörgésre itt (sem) kell számítani, de összességében elmondható Sao Miguelről, hogy maga a béke és a nyugalom szigete. A portugálok eleve nem egy idegbeteg, kapkodó népség, de itt aztán ennek méginkább a töredéke tapasztalható.

Azori22

Én valahogy azt hittem, hogy egy apartmant foglaltam le, végül aztán kiderült, hogy nagy izgalmamban a házban található privát szobák egyikét sikerült, tehát nem egy komplett kis lakást, de mivel egyetlen egyébként tök jó fej német lánnyal kellett ‘osztozkodnunk’ a fürdőn, illetve a nappalin, így nem mondanám, hogy nagy kellemetlenséget okozott a helyzet. A házigazdánk pedig a megtestesült tünciség volt, Zsigmond kedvéért még a nappali padlóját is körberakta gumiszőnyeggel, így az épp akkor kúszó-mászó átmenetben lévő gyerek is szabadon garázdálkodhatott. Arról meg már nem is beszélek, hogy a nappali sarkában elhelyezett függőágyból olyan panoráma tárult elénk az óceánra és a szomszédos telkekre, hogy hetekig képes lettem volna csak ott ülni és bámulni kifelé.

Közlekedés

Mi a gyerekes utazás legegyszerűbb és az idő rövidségére való tekintettel a leghatékonyabb utazási és közlekedési módozatot választottuk: béreltünk egy autót. Nem volt bonyolult művelet, igazán rugalmasak voltak abban a tekintetben is, hogy 3 napot késtünk és abban is, hogy a szálláshoz kértük a céget a jármű leadásakor, így nekünk már tényleg nem kellett sehova sem bumliznunk fölöslegesen. Amint landoltunk és megtaláltuk a szállásunkat (érdekesség, hogy a szállás utcájának neve egyébként nincs rajta a Google Maps-en, pedig teljesen normális betonút…így aztán bolyongtunk egy jó 20 percet), nem bírtunk magunkkal (és éhesek is voltunk), így bepattantunk a kocsiba és elindultunk balra (ha fogalmad sincs, hogy mi hol van, akkor igazából csak mész az orrod után – ez mindig beválik).

Azori24

Egészen este 8-ig róttuk a kilométereket, nem érdekelt minket az sem, hogy kb. az orrunkig ha látunk, olyan köd és eső van. Egyedül a gyerek altatási ideje volt az, ami arra intett minket, hogy vissza kellene fordulnunk: mert hiába volt a zord idő, annyira álomszép volt így is ez a sziget, hogy csak hüledeztünk Zsitivel.

Mivel még másnap is zuhogott az eső és csak néha hagyta abba, így engedtem gyermekem apjának, aki azt mondta, hogy ígyis-úgyis vizesek lennénk, akkor már menjünk fürdőbe.

Furnas – a botanikus kertbe rejtett termálfürdő

Nos, köztudottan UTÁLOM az uszodákat, fürdőket, a spa-kat, meg mindent, amiben gőz van, meg nyirkosság, meg nem napsütötte medence. De gondoltam, egy életem, egy halálom, jobb ötletem nincs, hogy mit kezdjünk addig Zsigivel magunkkal míg Zsiti ázik, akkor inkább nézem a partról, de nem maradok a szobában. A biztonság kedvéért odaraktam én is magamnak egy fürdőruhát, bár 99%-ra vettem, hogy erre az égvilágon semmi szükség nem lesz. Mindig adjatok esélyt az 1%-nak!

Azori25

Már a Furnas-ba vezető út is meseszép volt, a szigeten az egyik kedvenc helyünk végül vitathatatlanul ez lett. A 3,5 napos azori kiruccanásunkhoz mi ezt a remek útmutatót használtuk, ami pedig azt javasolta, hogy az itt található két fürdő közül azt válasszuk, amelyik egy botanikus kertben található. Így belőttük úticélnak a Terra Nostra Parkot, ahol 6 euró/fő-ért élvezhettük nem csak a kert egyedülálló látványát és a szebbnél szebb fákat és virágokat, de csobbanhattunk a természetes kialakítású jakuzzikban és a mustársárga termál tóban is. Hatalmas fürdő-undorom egészen a megérkezéstől számított másfél percig tartott, míg le nem parkoltuk a babakocsit a kis ‘jakuzzi’ medence előtt, ahol Zsitin kívül össz-vissz egy férfi mártózott. Képtelenség lett volna megállni, hogy ne mártózzak meg, utoljára ilyen menő helyen Új-Zélandon csobbantam, így aztán néhány perc múlva már én is teljes extázisban mártóztam a forró vízben, miközben nem akartam elhinni, hogy ennyi pálmafa, óriásfenyő és páfrány árnyékában hogy nem Új-Zélandon vagyok.

Azori26

Még nagyobb lett a döbbenetünk, mikor a mustártó után tettünk egy sétát a kert (maximum) felében: virágos kertek, patak melletti kis túraútvonalak, erdők és egzotikus madarak ölelték körbe a fürdőt. Ez a botanikus kert annyira meseszerű, mintha csak a Titkos kert c. regény lapjaira csöppentünk volna. És hát a páfrányok! Én nem győztem őket fotózni. A szívem szét akart szakadni a boldogságtól, az agyam pedig képtelen volt elhinni, hogy most nem NZ-n vagyok, hanem egy másik szigeten, egy másik óceán kellős közepén. Néhány óra múlva aztán ismét rákezdett az eső, így mi visszapattantunk az autóba és elindultunk vissza a szállásunkra.

Azori27

Másnap reggel pedig arra ébredtünk, hogy meseszép színekben ragyognak a dombok és ezer árnyalatban tündököl az óceán: kisütött a Nap!

Még több képért kövessetek Instán is!

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2019
M T W T F S S
« May    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: