NZ, azaz Új-Zéland

Egy hónapja…

…mentem világgá.

Már nem:

– kezdem az ismerkedést azzal, hogy elnézést kérek az angolom miatt (mióta látom, hogy mások milyen csapnivaló nyelvtudással nekivágtak, és mióta sorra kapom a dícséreteket, felhagytam ezzel), és ez az egyik legjobb dolog abban, hogy itt vagyok!

– tervezem meg minden egyes percem, lassan, de biztosan engem is elkap a ‘lesz, ami lesz!’ életérzés ( ennek a kistestvérem fog legjobban örülni, aki a mesteri szinten űzi ezt).

– hordok minden nap fehérneműt (senki agya ne boruljon el, azért nem egy szál sejehajjban mászkálok odakint, csak fürdőruhában tolom…igen, tudom, tél van…de lesz.rom, én meg nyaralok, vagy mifene ;)!)

– kapok sikítófrászt attól, hogy időnként a pizsamámban dolgozok másnap (nem, nem a szatén csipke hálóigben…nem is a micimacis kezeslábasban…egyszerűen csak ebből a 4 váltás ruhából kell kihozni a maximumot, ami néha ezzel az áldozattal jár). Akik éltek velem, tudják, hogy a pizsamát összekeverni a napközbeni ruhával, és fordítva, olyan súlyos vétségnek számított nálam, amit valahová a közösség elleni izgatás és a népírtás közé tettem volna a Btk-ba. Nos, (reméljük csak átmenetileg!!!) ez is elmúlt!

– pörgök otthoni f.szságokon…jó, ezen még bőven van mit dolgoznom, de egyre jobb vagyok benne! Ha valami nem megy, nem erőltetem…ha valaki s.ggfej, ráhagyom…én itt vagyok (JUHIIIII!!!), és ennyi.

– győzködök senkit arról, hogy miért hoztam meg ezt a döntést, nem kell bizonygatnom azt sem, hogy felelősségteljes vagyok és nem ment el teljesen az eszem, hogy ez nem egy menekülés, hanem egy kaland, blablabla…kössz, hogy abbahagytátok a győzködést arról, hogy valójában nem is jó itt nekem, látjátok a szemeimben, stb…mert az :) nagyon is! Ha meg nem lesz az, hazamegyek. Vagy máshová…ennyire egyszerű!

– zavarnak a nyilvános wc-k, sőt! Itt NZ-n külön élvezet őket használni. Mindig tiszták (gőzöm sincs hogy csinálják!), mindig van budipapír, és iható, finom (ingyenes!!!) víz.

– forgatom a fejem az úton átkelve, mint a propeller, hogy most merről is fognak elütni épp. Megszoktam, hogy jobbról támadnak.

– zavar az sem, ha a kutya ágyában kell aludnom, vagy ha 4réteg ruhában, amiből az egyik egy tollmellény, ha annyi ujjlenyomat van a nekem szánt (elvileg tiszta) poháron, hogy a CSI szakértőgárdája egy hétig elemezgethetné…bár továbbra is én vagyok a legnagyobb tisztasági igényű, nem érdekelnek ezek a dolgok…én megteremtem a magam kis mikroklímáját és kész…

Még mindig:

– elámulok azon, hogy egy ország hogy lehet ennyire gyönyörű!!! Nincs két hasonló hely, nem lehet megunni a tengert, vagy az óceánt, a dombokat, a zöld millió árnyalatát, a birkák (BIRKÁÁÁÁK!) sokaságát, a hófödte hegyeket, a tereket, a mosolygó embereket (igen, jönnek veled szemben az utcán és mosolyognak…csak úgy..örülünk egymásnak, ennyi az indok!). És a Déli-Sziget még csak most jön! Bele se merek gondolni, mert belefacsarodik a szívem!

– nem fizettem egy centet se szállásért és ezt decemberig szeretném is tartani. Eddig összesen vettem egy szendvicset, három kávét, kétszer vásároltam be én vacsifőzéshez, meg egy apró meglepit vettem barátoknak. Minden további pénzem az átváltásra ment el, vagy metró/busz/hajójegyre, ill. benzinre. Jelenleg kb. 130 ezret költöttem, ebből 35-40-et buktam a váltáson (nem, nem megy olyan pikk-pakk a számlanyitás itt sem). Azt hiszem eddig – tekintve, hogy a világ egyik legdrágább országában vagyok közel négy hete – nem állok rosszul, bár a 100ezres álomhatárt meghaladtam (hiába no, nem akarok stoppolni…)!

– nincs honvágyam…bocsi, de tényleg. És nem is hiányoztok úgy, hogy rossz legyen. Szinte mindenkivel beszélek egy-két naponta, vettétek az adást és írtok nekem okosanügyesen, ahogy kértem. Valójában elég sokat beszélgetek Veletek telepatikus úton is, mikor látok valami csodát, remélem csuklotok sokat!

– nem akarok hazamenni, sőt, kezd berántani a gépszíj, mondjuk úgy, hogy merek nagyot álmodni!!! (Aztán vagy bejön, vagy nem, én már ennyivel is nyertem!)

– mérhetetlenül hálás vagyok a Sorsnak, az Égieknek, hívjuk akárhogy, de leginkább magamnak, hogy itt vagyok. Úgyhogy időnként megveregetem a vállam, büszke vagyok magamra!

– nem sírtam bánatomban, ellenben kb. minden nap elpityeredek azon, hogy mennnnnnnnnyireúúúúristendecsodaszépittminden!!!

Redwood Forest

Redwood Forest

– énekelek…magamban…jobb esetben. Rosszabban hangosan. Időnként tetőzöm azzal, hogy nekiállok az utca/park/part közepén sikítozni, ugrálni, füttyörészni, táncolni örömömben! (Tudom, ijesztő…de nem érdekel, eddig csak egy kis pukeko orrolt meg érte -erről teszek fel videót)

– elámulok az emberek kedvességén. Eddig is hittem az emberi jóságban és a szeretetben (ha majd világbékét kezdek emlegetni, üssetek le!)

– sokat pörgök azon, hogy mennyire hiányzik az, hogy szép legyek (a szoknyáim, a ruhácskáim, a szőke hajam, az érzés, hogy nő vagyok)! Fene se gondolta, hogy ilyen hiú vagyok, eddig ezek természetes dolgok voltak, kb. le is sz.rtam őket, itt meg naponta megy a rinya a tükör előtt, hogy mikor leszek megint szép. Szánalmas, de vállalom, ez is én vagyok.

– órákat tudok elnézelődni könyvesboltokban. Sehová máshová nem megyek be, de ide mindig muszáj…hívogatnak, szívem szerint minden másodikat megvenném, de a franc se fogja cipelni őket…

– fürdök naponta, mosok hajat rendszeresen és szőrtelenítek. Ja, és napi többször mosok fogat vízzel és fogkrémmel. Megjegyzem, ezzel egyedül vagyok, ahogy észrevettem…

– boldog vagyok. Amikor épp nem érzem, akkor meg próbálom erre emlékeztetni magam. Jó nekem, és csak napról napra jobb lesz.

– O. vagyok. A lány, aki eddig imádja a hortobágyi rántott oposszumot! (A vombatra pedig már csak 38 napot kell várnom ;)!)

Gyöngysor és Ocean Beach

Tegnap visszakanyartam kicsit a Bay of Plenty felé, mert Rotouraba meghívott magához egy nagyon kedves család. Ha azt mondom az apuka lelkipásztor, akkor ezen ugye már senki nem lepődik meg!?

Az ok, amiért megörültek nekem, hogy magyar vagyok, és a lányuk két évet járt Tóalmásra (mondanom se kell, hogy gőzöm se volt hol van…), egy magán bibliakurzusra…a suli egy Andrássy-kastélyban van, bentlakásos, több, mint 10 éve működik es a világ minden tájáról özönlenek ide a fiatalok. (Ismét egy új infó, hogy mennyire nemzetközi kis országunk van) Read the rest of this entry »

Annyi füvet toltam, hogy csak vigyorgok, mint a vadalma!

Ma reggel egy repülőgép hangárban ébredtem. Relatív ritkán történik velem ilyen, úgyhogy meglehetősen örültem. Az sem sokat vett le a dolog élvezeti értékéből, hogy előző este a sofőröm olyan lelkesen tolta befelé a söröket, hogy egész éjjel ingajáratban mászkált a budira, aminek következtében nem sokat tudtam aludni persze.

Baromi jó itt a hangulat, az argentin párost, akik itt surferkednek, imádom. Salvador kb. 100 szóból gazdálkodik, de bőven el van ezzel is, folyton vigyorog és semmi sem szegi kedvét, hogy meséljen…az sem, hogy a száz szóból egy sem passzol az épp aktuális mondandójába…megoldja spanolul, mi meg tanulunk…elvégre azért vagyunk itt (bár én azt hittem angolul fogok fejlődni, dehát na…nyelv-nyelv, ezt is több száz millióan beszélik, úgyhogy nem kell a rinya!)

Lady's Truck

Lady’s Truck

Ő tanított meg ma traktort is vezetni, amivel letoltam a reptér füvét. Annak ellenére, hogy ő magyarázta, spenglishül és nekem, mégsem ütköztem egy kisgéppel sem, nem vittem ki egy jelzőoszlopott sem, ellenben összespanoltam a helikopteres fiúkkal, akik a következő pár nap valamelyikében elvisznek repülni! Csak mert szerintük én annyira fuckin’ gorgeous vagyok! (Mondjuk ja, szerintem is tök menőn nyírok füvet traktorral!)

Ma este megyünk pörögni, azaz sörözni a szomszéd hangárba…mit mondhatnék, ki nem hagynám!

Like the Godfather!

Épül a birodalom! Én ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ismer egy másik valakit…így működik a rendszer. Amikor kerek két hete megérkeztem Új-Zélandra, csupán egyetlen kiwit ismertem, őt is csak futólag, a férjével couchsurferkedtek nálam két éve két éjszakára. Erre azért sok mindent nem lehetett építeni, főleg, hogy Susan e-mail reagálási sebessége kb. 3-4 hónap, így aztán adott volt, hogy idegenekkel kell majd szocizni.

Én a Couchsurfingen keresztül indultam el, így leltem meg csodás NzMum-omat, Jo-t, aki tegnap már a kapuban toporogva várt, úgy örült nekem, hogy megint itt vagyok, Aucklandben. Aztán jöttek a következő helyek… Read the rest of this entry »

Yes, Honey, that’s life!

Ha feleségül kért volna, azt hiszem el sem jövök többet! Mármint a hippi méhész. Ismeritek az A pasi a szomszéd sír mellől c. könyvet? Egy skandináv szerző írta, és mint tudjuk, a skandinávoknak kellően szarkasztikus a humoruk, úgyhogy én nagyon bírom őket. A könyv arról szól, hogy miként válik egy karrierista városi könyvtáros nőből farmerfeleség.

Read the rest of this entry »

Határ csak a csillagos ég!

Először is szeretném elmondani, hogy szétrepeszti a lelkem a boldogság. Mérhetetlen hálás vagyok, hogy itt lehetek!
Másodszor is olyan sok csoda történt velem egyetlen nap alatt, hogy azt feldolgozni is meló lesz (ja, tudom, sz.r nekem…).

Harmadrészt bár itt lennének velem azok, akiket szeretek! Bár megmutathatnám Nektek ezt a zöldet, amihez foghatót csak Írországban láttam. Bár látnátok velem a homok ezernyi színét, vagy a Tasmán-tenger kékjét, ahogy keveredik a Csendes-óceánnal! Bár látnátok Ti is, ahogy a szél simogatja a dombokat és fodrozza a füvet. Vagy ahogy a köd elterül rajtuk, amint lemegy a nap.
És bár itt lennétek velem most, amikor a teraszról bámulom a csillagokat! Soha életemben nem láttam még ehhez foghatót!!! (Mellesleg mézbort szürcsölök és azon filózom, hogy beszálljak-e a fával fűtött ‘jakuzziba’).

Read the rest of this entry »

In memory of…Cinderella

Mint a tündérmesékben! Na nem azért, mert úgy érzem magam, hanem mert ma az önkénteskedésem nagy részét válogatassal töltöttem: papír, műanyag, szemét – garázsprojekt ON.

Akik ma a pure NZ-re kíváncsiak, itt ki is léphetnek…illetve ez is az, csak nem a turistáknak szóló része. Szóval az van, amit kivettem drágajó hostom motyorgasából, hogy egy valaha virágzó farm (ahol anno még wwoferek is pörögtek= mezgés önkéntesek) hanyatlásába csöppentem épp bele. Én eléggé kivagyok tőle lelkileg, ők meg új-zélandiak…baromi rugalmasak és mindig mennek tovább! Ajánlom az otthoni örökös sápítozók figyelmébe!

Read the rest of this entry »

Hát izomlázam az van!

Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, dehát ha ott fáj!?

Sziszifusz hozzám képest anno könnyen megúszta, valószínűleg kevésbé volt láma, mint szerény személyem. Bemutatom nektek a lányt, aki előbb összehordta az ‘avarhegyet’, majd kiderült, hogy nem is oda kellett volna…akkor áthordta máshová. Aztán nagy szorgosan gereblyézett addig, míg a hostja el nem kezdett sopánkodni, hogy hát jajj, azt nem kellett volna kitakarítani (értsd onnan nem kellett volna egy fél kékestetőnyi sárga levélkupacot összegereblyézni), mert ő pont oda fogja majd szétteríteni azt…gyanús is volt nekem már az elején, hogy ezen a ponton úgy néz ki a kert, mintha évek óta nem csinálnának vele semmit, de mondom itt jön Segítő Orsi, na majd én rendet teszek! Tettem is, kár is vót! Úgyhogy amit fél napig gereblyézgettem, azt is minek…pedig hogy megörültem ma, amikor a tegnapi 3 fogú gereblye helyett bemutatták nekem a 12 fogasat! Egyből belendült a gereblyézős karrierem, aztán pont ezzel a lendülettel le is hanyatlott… Read the rest of this entry »

Ásó, kapa, nagy kaland!

Ma velük pörögtem legtöbbet, ugyanis megkezdtem az első önkénteskedős napomat. Kicsit izgultam, mint az első nap az új munkahelyeken szokás, ennek örömére ismét belobbant a torkom, és kiütött a nátha. Tudom azt is, hogy miért izgultam (új hely, menni fog-e, mit kell csinálni majd, kedvelem-e őket, mit csinálok, ha nem, hova megyek, stb…), tudom azt is, hogy mit nem mondtam ki és kinek (de se kedvem, se energiám, úgyis hiába…próbálom az elengedés meg a megbocsátás művészetét gyakorolni inkább – egyelőre elég sikertelenül, mint látjuk). Read the rest of this entry »

Általában a harmadik napra…

…már értelmesnek is tűnök. Addigra kiderül, hogy vannak értelmes gondolataim (jó, elvétve ugyan, de akadnak…)! Most már (Hong Kongot is beleszámítva) a 4. hostomnál vagyok. Ahogy eddig megfigyeltem, kb. 3 nap kell ahhoz, hogy feltűnjön, nem csak egy zsák krumpli vagyok. Addigra befogom az adást, megszokom az akcentust, felveszem a ritmust, megszokjuk egymást. Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: