Készülődés

Hogyan menjünk világgá, ha szűkös a keret? – 2. Rész

Ingyen szállás

Mert én szállásért nem vagyok hajlandó fizetni!

Egyrészről baromi drága, és sokszor indokolatlan kiadás, mivel a szálláson jobb esetben alig töltesz időt, másrészről van sokkal mókásabb módja is, mint hogy nyolcadmagammal nyomorogjak egy szutykos hostelben.

2012-ben kaptam rá a ‘szállás-mutyira’, amikor a 30. 18. szülinapomat Írországban szerettem volna tölteni, de persze csóró voltam, mint a templom egere (tovább fokoztuk a szitut, mikor az útitársam a 2. napon elhagyta a pénztárcámat benne minden pénzünkkel, bankkártyával, stb.). Úgy kezdtem, hogy jeleztem a barátaimnak, hogy márpedig én most Írországba megyek, aki ismer kint valakit Dublinba, szóljon már. És az egyik barátnőm ismert egy csodás párost, akik már az első levelem után, amelyben elmondtam, hogy szeretnék nagyon a kanapéjukon aludni, annyit írtak vissza, hogy ‘Oh, Zsuzsi barátja a mi barátunk is, persze, gyertek nyugodtan! Mi ugyan épp nem leszünk itthon, de a reptéren odaadjuk a lakáskulcsot. Kocsi kell majd nektek? Mert akkor használhatjátok azt is!’ Mondanom se kell, kb. sokkot kaptam örömömben!

szállásom Te Anatuban

Ezt követően regisztráltunk a couchsurfingre (CS), ahol referenciákat akartunk gyűjteni, mielőtt nekivágtunk skandináv körutunknak, amire szintén nem volt pénzünk. Illetve volt kettőnknek két hétre repjegy-szállás-hajójegy-biciklibérlés-triatlon nevezési díj-kaja-egyebekre 300 ezer forintunk. Oda, ahol egy szendvics 4 ezernél kezdődik. Szóval, nem volt mese, kellett az ingyen kanapé, így elkezdtük befogadni az embereket: jött Jeff Malajziából, Susanék Új-Zélandról, Julia Németországból, és így tovább. Átjáróház lett az otthonunk, ami folyamatosan tárt ajtóval várta az utazókat, akik új élményeket, történeteket, energiákat hoztak cserébe. Utaztam akkor is, amikor épp nem mentem sehová. És persze gyakoroltam a nyelvet.

A CS segítségével azóta aludtam Finnországban szaunában, AU-ban belecsöppentem egy kőkemény partiba, NZ-n megismertem a pótanyámat, és nálam aludt az a híres orosz világutazó is, aki pénz, mobil és net nélkül járt be több mint 70 országot. Rengeteget tanultam és inspirálódtam ezektől az emberektől.

néha ilyen szállásokba is bele lehet futni…ilyenkor légy hálás és használd a humorérzéked!

Az ingyen szállásnak akad másik verziója is, amikor valaki házát, esetleg kisállattal együtt felügyeled. Ennek pl. NZ-n elég nagy hagyománya van: fogod magad, beköltözöl valaki házába 3-4 hétre és pesztrálgatod a blökit, vagy simogatod a 12 macskát. Cserébe mondjuk minden nap kimehetsz a tengerpartra és csak a tiéd az egész ház.

szállásért cserébe én néha főztem

Íme néhány oldal:

http://www.kiwihousesitters.co.nz/home (NZ-re)

http://www.trustedhousesitters.com/t/ (bárhová)

Nem csak szállást kaptam, hanem pótanyát is :)

De a legnagyobb trükk szerintem még mindig abban áll, hogy tudjuk okosan használni a közösségi médiát. Mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, aki ismer valaki mást, aki Neked akarja adni a kanapéját. Cserébe légy nyitott, kedves és vidd jó hírét az országunknak! Meglátod, csudajó móka lesz!

Hogyan menjünk világgá, ha szűkös a keret?

1. Rész – Szállás és ellátás ingyen

Van az a típus, akinek folyton mehetnékje van. Akkor is utazik, ha nincs miből. És általában oda, ahova másoknak eszébe se jutna. Vagy esetleg eszébe jut, de nem meri meglépni, mert az felérne egy kamikáze akcióval a pénztárcája ellen.

Létezik azonban egy remek módszer, ahogy mi, ‘csóró’ utazók menedzseljük ezt az egészet. Önkénteskedésnek hívják. Bár a neve roppant magasztos, most elsősorban nem az afrikai árva kisgyerekek gyógyítására gondolok (meglepő, de ezek sokszor drága, fizetős önkénteskedések…).

Nálam úgy kezdődött, hogy egy borongós őszi este épp az angol órámon ücsörögtem, mikor a világ legjobb tanára csak annyit mondott: “Oros, most mutatok Neked valamit, ami megváltoztatja az egész életedet!”

Én gyorsan közbevágtam, hogy szerintem azt nekem nem szabad látnom, mert barátnője van, de aztán kiderült, hogy valami tényleg olyat mutat, ami után egyértelművé vált, hogy én világgá megyek. Hazamentem, elintéztem a regisztrációt és megvettem a repjegyet.

Amikor megtudtam, hogy létezik egy (nem csak egy) olyan oldal, ahol önkéntes munkára regisztrálhatok, amiért cserébe szállást és ellátást kaphatok, roppant izgatott lettem, mert világossá vált számomra, hogy így nem csupán pár hetet húzhatok ki a minimál költségvetésemből, hanem akár hónapokat is.

Én a workaway.info oldalra regisztráltam, ahol évi 23 euróért (pároknak 30) készíthetsz magadnak profilt. Bejelölheted azokat a képességeket, amikkel rendelkezel, tölthetsz fel fotót, a lényeg, hogy minél színesebb és sokoldalúbb személynek tűnj. Ide nem egy hivatalos CV kell, erre a honlap üzemeltetői is felhívják a figyelmet. Rögtön azután, hogy ezt elolvastam, nyomtam egy delete all-t és az elsőként precízen összerakott kvázi jogász CV-met átírtam cukrászorsisra, aki tud sütni, főzni, siklóernyőzni, vezetni, tanítani, meg amit csak akarnak, és leginkább baromira világgá akar menni.

orsi1

Aztán kiválasztottam mesecsodás Új-Zélandot és minden régióban, ahová menni akartam kerestem egy szimptikus host-ot. Elkezdtük a levelezést/szkájpolást/stb., míg ki nem forrta magát a terv, hogy mikor hol leszek.

Szerencsémre nagyon jó hostjaim voltak végig, így közel három hónapig úgy utaztam, hogy nem költöttem se szállásra, se ételre. Ami kiadásom volt, az csak az útiköltség. Amikor nem önkénteskedtem, akkor pedig couchsurfing-eltem.

 És hogy miket csináltam:

– festettem,

– gletteltem,

– kertet rendeztem,

– főztem és sütöttem 2-11 főig,

– makadámdiót szedtem,

– takarítottam,

– traktorral füvet nyírtam reptéren,

– oposszum csapdákat helyeztem el madárrezervátumban,

– teheneket etettem,

– kerítést cölöpöltem,

– helikoptert építettem,

– permeteztem, stb.

orsi2

 Mondanom sem kell, nagy váltás volt a 8-10 órás irodai melók után. Rengeteget tanultam és nagyon élveztem. A legnagyobb előnye pedig az, hogy ilyenkor helyieknél szállsz meg, az otthonukban élsz, részesülsz a vendégszeretetükből és így jobban megismerheted az adott kultúrát is.

Van, hogy semmilyen ‘skill’-t nem kérnek, de van, hogy kifejezetten szakképesített önkénteseket keresnek (ez főleg a legfelkapottabb helyeken van így, pl.: Hawaii, Fiji, stb.). Utóbbiaknál azért érdemes átgondolni, hogy nem éri-e meg rendes, fizetős munkát nézni inkább. Általában néhány hetet, de akár több hónapot is maradhatunk egyes helyen, ha beválik. Leginkább teljes ellátást nyújtanak a host-ok, de én belefutottam egy olyan helybe, ahol menetközben megváltoztatták a szabályokat és csak vacsora volt. Ezzel még nem is lett volna probléma, de bolt 20 km-re sehol, és kocsi nélkül ezt elég nehéz volt megoldani, úgyhogy én inkább a teljes ellátás híve vagyok.

Néhány host iszonyat lelkes, a Déli-Szigeten kifogtam egy farmert, aki minden napra szervezett nekünk vagy valamilyen kirándulást, vagy szabadidős programot (sziklamászás, kajakozás, BBQ, pizzasütő verseny, stb.). Nála mondjuk volt, hogy 8-10 órákat is dolgoztunk, szóval néha már a világomról nem tudtam, nem hogy sziklát másszak levezetésnek, vagy barlangban túrázzak, de a többségnél általában 3-4 órás a ‘munkaidő’ és cseppet sem kell megszakadni. Az első helyemen pl. azonnal adtak kocsit is, így mentem el egy hosszú hétvégére kirándulgatni.

Szerintem szuper lehetőségek ezek, ha az ember kicsit világot akar látni, új dolgokat kipróbálni és mindezt a lehető legolcsóbban. A poén része miatt pedig lottó nyerteseknek is szívből ajánlom!

Íme a három legismertebb önkénteskedős oldal:

http://www.workaway.info/

http://www.helpx.net/

http://www.wwoof.net/

Na, akkor azt hiszem a ’De nekem nincs pénzem utazgatni…!’ kezdetű monológot le is húzhatjuk a kifogások listájáról.

10+1 hasznos tipp, ha úgy döntenél, hogy egy campervan-nel utazol körbe egy országot…

Korábban magam sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok mesélni, de tavaly négy hónapot éltem két különböző férfival, két különböző campervan-ban, két különböző országban. Nem tudom, melyik a meredekebb, hogy egyik férfit sem ismertem pár nappal korábban, vagy, hogy autókban ettem, aludtam, utaztam, éltem hosszú hetekig. Mindegy is, őrületesen jó poén volt, de azért nem árt néhány dologra felkészülni, mielőtt belevágsz egy ilyen útba.

image

1. A jármű (típusa, mérete)
A jó jármű a lelke az egész útnak. Nem jó az sem, ha túl kicsi, mert akkor pár nap után nagyon könnyen az agyadra megy majd először a dolgok pakolgatása, hogy helyed legyen, majd az útitársa(i)d, aztán Te saját magadnak. Annak sincs értelme, ha túl nagy, mert akkor borzalmasan sokat fogyaszt és néhány ezer-tízezer kilométeres tételnél azért ezek súlyos számok. NZ-n és AU-ban a campervanok iszonyat gyorsan cserélnek gazdát, mivel a travelerek jönnek-mennek, használják néhány hónapig, aztán továbbadják. Épp ezért a zöme nincs túl jó állapotban, leharcolt jószágok, de felszerelésük nagyon jó. Ja, és ha lehet, 4WD-s autót válassz, mert egy csomó helyre csak ilyen típusú kocsival juthatsz el. Vehetsz és bérelhetsz is.

Itt Down Underen hasznos oldal lehet Neked:

AU- www.gumtree.com.au

NZ- www.trademe.co.nz

2. A jármű (műszaki állapota)

Ha a jószág nincs jó műszaki állapotban, az őrületes parákat tud okozni. Hidd el, lerobbanni a sivatag közepén, az nem olyan mókás (tapasztalatból beszélek)! Mindig legyen a telefonodban lementve pár szám vész esetére, főleg, ha olyan helyekre mész, ahol nincs internet (sőt, NZ-n és AU-ban rengeteg helyen sajnos térerő sincs). Mindenképp végeztess egy alapos átvizsgálást az indulás előtt, különösen nézesd meg a motort és a klímát. Legyenek Nálad pótszerszámok, és ha lehet, egyikőtök legalább kicsit jobban konyítson annál a kocsikhoz, mint amit a műszaki vizsgára kértek (meglepő infó: ez szerencsére egyik esetben sem én voltam). És az sem baj, ha az alkatrészek nevét tudod angolul (nálam mondjuk külön nehézséget okozott, hogy magyarul sem volt lövésem se, hogy Á. mit magyaráz ékszíjról meg cilinderekről…jó, szőke vagyok és nő…van mentségem!). Viszont az út végére már írhattam volna egy angol-magyar autószerelő kézikönyvet is…

3. Törekedj a praktikusságra!

Anno mi beleestünk abba a hibába, hogy Sydneyben mindent felhalmoztunk, ami mozdítható volt egy költözéskor: volt nálunk epilátor (mondanom sem kell, egyszer sem használtam…), hajszárító, mikulás sapka (nyáron indokolt), minimum 8 angol könyv (hogyne, persze, az olyan, hogy előveszed és tanulod…), de még piteforma is (a cukrászt hallhattuk, köszönjük!). Gondold át higgadtan, hogy mi mindenre van szükséged. Aztán két nap múlva húzd le a lista felét! Na, annak a felére lesz valójában szükséged. Hidd el, borzalmasan idegesítő, ha 4-6 négyzetméteren élsz és megfulladsz a tárgyaktól.

4. Tervezz, de ne vidd túlzásba!

Egy több hónapos útra nem árt felkészülni, viszont nem lehet és főleg nem is érdemes minden egyes percét megszervezni, kitalálni. Az ilyen utakban pont az a legjobb, hogy nagy része spontán, váratlan és tele van nem várt kalandokkal. Beszéljétek meg, mik azok a főbb látnivalók, sarkkövek, amiket mindenképp látni szeretnétek (én az UNESCO-s látnivalókért remegtem, ugye, úgyhogy ezeket pipálgattuk sorra, Á. meg a legmenőbb helyeken akart búvárkodni…). Ezeket ütemezzétek be, a kettő között meg csak adjátok át magatokat az eseményeknek és álljatok meg ott és akkor, amikor csak kedvetek szottyan.

5. Értékek

Ne legyen Nálad túl sok érték. Készpénz amúgy se, azért van a bankkártya, ami mellett nem tároljuk ugye a pin kódot, mert az nem okos. És ha lehet, legyen a kocsiban egy jól eldugott, vagy lakattal zárt széf, amibe a laptopokat, kamerákat, egyéb értékes dolgokat betehetitek, ha elmennétek valahová. Túl sokáig ne hagyjátok magára a kocsit és mindig jól kivilágított helyen parkoljatok. És még ilyenkor is megtörténhet Veletek az, hogy miközben bent alszotok a kocsiban, le akarják lopni róla a bicikliket. Velünk megtörtént, és ha nincs Á. meg az ő haláli nyugodt vérmérséklete, akkor lőttek volna a cangiknak.

australia-map

6. Legyen nálad egy jó térkép!

Papír alapú. Részletes. Jó, most hőbörögsz, hogy minek az már manapság, de elmondom miért: mert NZ-n és AU-ban például 80%-ban nem volt se térerőnk, se internetünk, és a GPS se tudta sokszor, hogy hol a jóéletben járunk. Így aztán mi sem. Márpedig ekkora országokban eltévedni nem annyira fun, nem az van, hogy három óra múlva úgyis kikeveredsz a másik felén. Ráadásul szerintem annyira jó poén beirkálni a térképen, hogy mikor voltál ott és mi volt nagyon szép vagy érdekes, hogy eltehesd emlékbe!

7. Jegyzetelj!

Annyi minden inger fog érni, hogy egy idő után csak kapkodod a fejed és nem fogsz a végén emlékezni semmire. Én így 5-6 hónap távlatából próbálom most feldolgozni, hogy hol mi történt velem és most villannak be képek, hogy merre jártunk. Viszont nagyon jó visszaolvasni a kalandokat, ezért jegyzetelj, nem fogod megbánni!

8. Pótvíz, pótüzemanyag, gyógyszerek

Klímától és fejlettségtől függően 15-30 liter pótvíz és pótüzemanyag legyen Nálad. AU-ban szét paráztatnak azzal, hogy legyen elég üzemanyagod tartalékban, meg vized. Ezt egész addig idegesítőnek tartod, míg először nem szembesülsz azzal, hogy bent a sivatagban 4-500 kilométerenként nincs se mosdó, se település, se bolt (nyitva). Ugyanez az üzemanyaggal is a helyzet, ráadásul bizonyos országrészekben nagyon silány minőségű az üzemanyag, erre is figyelni kell.

Tipp: AU-ban a Northern Territhoryban ne tankolj normál üzemanyagot, mert azt az őslakosok (aboriginalok) használják szipuzásra és tönkreteszi az üzemanyagpumpát. Ezeken a területeken csak prémium minőségű üzemanyagot tankolj, ha nem akarsz több száz/ezer dollárt kifizetni vontatásra és szervizre.

9. Szocizz másokkal!

Egyrészről mert ez az egyik legnagyobb kaland az utazásban: másokkal ismerkedni, barátkozni, kalandozni. Másrészről mert nagyon sok praktikus tipp cserél így gazdát: hol találsz ingyen wifit, ingyen kempinget, ha nem kell valami, sokszor az utazók csak úgy odaadják másoknak. Használd a közösségi oldalakat (fb, couchsurfing, twitter, stb.) okosan, így lehet ingyen szállásod, tusolási lehetőséged, vacsorád, vagy épp egy kellemes pohár borod. Mindben volt részünk, ezúton is örök hálám szuperjófej barátaimnak, olvasóimnak és a segítőinknek!

10. Válassz jól útitársat!

Mert a jó útitárs a lelke az egésznek. Erre nincs biztosíték, lakva ismerszik meg a másik, ugye, de ilyen kicsi otthonban, ilyen nagy út során teljesen más parák jönnek elő, mint egyébként egy normális együttélés során. Nagyon fontos, hogy mindketten kellően lazán és pozitívan álljatok a dolgokhoz és tudjatok röhögni akkor is, ha igazán nagy kakiban vagytok, mert megesik, na. Ezúton is köszönöm a Franciának és Á-nak, hogy ilyen szuper útitársaim voltak (és hogy egyben körbefuvarozták a hátsóm mindkét országban!)

ursula

+1 A mocskos anyagiak

Nagyon okosan nagyon olcsón ki lehet hozni ezeket az utakat, ha tudod, hogy hol vásárolhatsz legolcsóbban (AU: Aldi, NZ: Pack ’N’ Save, Countdown), melyik kútnál a legolcsóbb az üzemanyag, hol vannak jó bor akciók (AU: BWS), ha kifigyeled, hogy hol lehet a beach-eken ingyen tusolni (bizonyos helyeken van még meleg tus is ingyen), hol lehet ingyen tölteni az elektromos kütyüket (beach-ek mentén sokszor vannak eldugva konnektorok), hol foghatsz jó wifit (AU: Hungry Jack’s, Bunnings, NZ: iSite-ok, könyvtárak, CBD wifik). Ezekkel az apró trükkökkel eszméletlen sokat lehet spórolni, viszont jó ha úgy készülsz, hogy az utolsó hétre is legyen még néhány ezer dollár tartalékod, bármi történhet (mondjuk akkor hal be a kocsiban a motor – lsd. O. és Á. esetét Ursulával…nem vicces, amikor otthonról kell pénzt utaltatni és napokig egy autószerelő műhely udvarán alszol, fürdő nélkül). És mindig, de mindig legyen utasbiztosításod (nem, nincs a családomban biztosítási ügynök, de ez tényleg őrületesen fontos, mert egy sima háziorvosi kontrollért is több tíz/száz dollárt kell kiperkálni, akkor gondolj egy baleset költségeire…)!!!

nezelodes

De a legeslegeslegfontosabb, hogy élvezd ki minden pillanatát, mert akkora kaland ez, amit egész életedben emlegetni fogsz majd!

Ha bárkinek bármi konkrét infóra van szüksége NZ-t és AU-t illetően, állok rendelkezésére!

De tényleg, Te nem szégyelled magad???

Kérdezte a kolléganőm, miközben adtam át neki az anyagaimat és NZ-ről faggatott. 1,23 másodperc alatt lepörgött szemeim előtt az elmúlt két évem:

2012 augusztusa óta szervezem ezt az utat. Mondjuk az első félév után nyomtunk egy meredek restart-ot az életemben, de aztán újrapakoltam a rendszert, és végül 8 hónap masszív pörgés következett. Olyan 300 e-mailnél, megszámlálhatatlan órányi chatelésnél és jó néhány skype-nál tartok, összespanoltam (értsd: napi kapcsolatban vagyok féléve már) min. 15-20 vadidegen emberrel, akik a szállás és kenyéradóim lesznek, elolvastam kb. 5-6 blog több évnyi termését, bevállaltam számos couchsurfert a jó referencia érdekében, heti 6 óra angolt nyomattam fél évig, és még sorolhatnám… Read the rest of this entry »

A 635. búcsúöleléstől az első ‘hongi’-ig

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Ilyen Piros. Nem firtatjuk, nem kérdezgetjük, hogy mi lesz vele, csak kezelem, túlélem (asszem).

Piros életem 2. leghosszabb kapcsolata a maga 6 évével és a leghosszabb tényleges együttélésem. Vélhetően ez is csak azért működik, mert -ellentétben másokkal – ő nem éri fel a kilincset, hogy elmeneküljön… Read the rest of this entry »

Ma utálom az összes bürokratát!

Ma utálom az összes bürokratát! (mondta a lány, aki jelenleg még épp az egyik legnagyobb állami cég jogászaként dolgozik…)

Neeeeeeem, nem utálom, nagyon szeretem Mary-t, vagy Sonny-t, vagy bárhogy is hívják…Látom, ahogy kényelmesen megkávézott a kis kolléganőivel, megvitatták, hogy hogy telt az előző este, hogy milyen tüneményesen áll egyikőjükön az a kis virágos ruha (bezzeg a szomszéd irodában ülő Agnes-t mennyire kövéríti az a szoknya, ő se gondolta komolyan!), és hogy a főnök milyen egy idióta már megint. Aztán leül az aktái elé, köztük ott van az enyém is. Read the rest of this entry »

Ne bámuld a cunamit!

Miután mindenkit azzal nyugtatok, hogy NZ a világ 10 legbiztonságosabb országának egyike és nézz rám, barna lettem (igen, továbbra sem sikerült még megbarátkoznom a ténnyel és újabban azon kapom magam, hogy ácsingózva bámulom a szőke nőket...), nincs már mitől félni, viktimológiailag is kb. nullára redukáltam annak az esélyét, hogy bárki is engem akarjon molesztálni, minden másra meg ott a túlélő szettem, akkor ma ebbe futottam (nem, talán nem most kéne már konzuli oldalakat és blogokat nézegetnem, mikor már épp elkezdtem látni a teendők listámnál a fényt az alagút végén):

http://www.getthru.govt.nz/

Imádom ezeket a kiviket, annyira alaposak!
Átnéztem a cunami fejezetet, és memorizálok:
During a tsunami never go to the shore to watch for a tsunami.

… még jó, hogy szóltak!!!

Mindenesetre nagymamámnak nem szólok ennek az oldalnak a létezéséről…

Én nem vagyok rendőr, hanem királylány!!!

Nos, körülbelül ilyen különbségek vannak az utazók és a turisták között. Ahogy Á is kijavított tegnap, mi nem lakókocsival utazunk majd, hanem campervan-nel és nem turisták leszünk, hanem backpacker-ök (cöhh, mintha nem tudnám! De azért persze hagytam, hogy Á kiigazítson, a férfi léleknek jót tesznek az ilyenek.) Read the rest of this entry »

Úristen, már csak két hét és indulsz!!! Készen állsz rá?

A kérdés, amitől szolidan kitépem a (számomra még mindig rém ijesztő barna) hajam!

Mit jelent ez a kérdés? Hogy a 689234234 elemből álló listámon fogynak-e már a tételek? Hooooooooooogyne…kipipálok egyet, jön négy másik! Read the rest of this entry »

Nehézségek

Mesélek kicsit a nehézségekről is, mert adódnak bőven, már így a szervezés alatt is. Például meg kell említenem, hogy bizony, 18 ezer kilométer távolságból is bele lehet szaladni egy szerelmi drámába (mondjuk inkább úgy, hogy nekem nyilván egyből sikerült!). Az úgy volt, hogy kinéztem magamnak egy szimpatikus öko-bio kávézót, ahol sütni szerettem volna (tengerpart, szörfösök, cuki kis hely, élőzene, kreatívkodás a konyhába, mi baj érhet!?). Aztán elkezdődött a kontaktálás a tulajjal, akivel egy idő után már heti több e-mailt váltottunk és csetelgettünk. Én nem bántam, az angolomnak nem árt, ő meg nagyon készségesen és kedvesen mesélt nekem a kinti dolgokról. Ez egész odáig rendben is ment, míg egy napon, amolyan Orsi-féle lelkesedéssel el nem meséltem neki, hogy én hogy imádom Dave-et (vélhetően ez a fél mondat verte ki a biztosítékot), az új új-zélandi daddy-met, mert mennyit segít nekem. Erre barátunk, hívjuk most John-nak megsértődött. Mit megsértődött? Kitört a cunamiatomháborúvilágvége egyben! Miközben Ő épp egy óriási féltékenységi jelenetet (???) rendezett, én Ctrl C – Ctrl V-ztem át a mondandóját a google fordítóba, mert bár Dani, a világ legjobb angoltanára nyomatta nekem a szlenget is rendesen, a szerelmi drámák szókincsét kifelejtettük a repertoárból. (na deccdöríllájf, háni, nem az, amit az IELTS vizsgán kérnek!!!) Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: