Egyéb

Kiwi férjem úgy fest már nem lesz…

Oliverrel való kapcsolatunk lassan négy hónapra nyúlik vissza. Úgy kezdődött, hogy Olivernek van a legtüncibb mütyürboltja egész Wellyben. Meseszép ékszerek, egyedi kézműves lakberendezési dolgok, meg bűbájos sálak. Így hát heti háromszor biztos beevett a fene a boltjába, nyálcsorgatni.

Még boldogabb voltam, mikor kiderült, hogy Oliver munkaerőt keres. Bementem Hozzá kérni egy email címet, hogy elküldhessem a CV-m Neki, de olyanja nem volt (???). Így aztán másnap Zsitit kértem meg, hogy nyomtasson nekem CV-t és dobja már be Neki. Mikor Zsiti bement, Oliver nézett rá nagy szemekkel, hogy dehát ő így látatlanba nem adhat nekem munkát, nekem is be kellene majd mennem, próbanapra. Zsiti próbálta ugyan elmagyarázni, hogy értjük a rendszert, nyilván ez csak a CV-m, majd hívjon fel, ha tetszik neki, és bemegyek. De Olivert ezen a ponton elvesztettük…csak nézett a CV-mre és Zsitire felváltva és totális kétségbeeséssel az arcán motyogta, hogy Ő most nem tudja, hogy mit kéne tennie. Mondanom sem kell, azóta sincs eladója, így Oliver szerencsétlenkedik bent továbbra is.

Épp így volt ez tegnap is, amikor Zsiti úgy ébredt, hogy Ő biza ma megkéri a kezemet (nem kéne hagynom, hogy ennyi almaecet cidert igyon a vesekövére, mert úgy fest, elég meredek ötletei lesznek tőle…). Miközben én hajnal 4-ig forgolódtam és kattogtam (megesik), végül úgy döntöttem, beveszek egy fél altatót. Két éve rohadt a neszeszerembe, gondoltam ettől csak elalszom végre. Sikerült is, reggel arra eszméltem, hogy Zsiti csinibe vágja magát, borotválkozik, pörög ezerrel. Félkómásan gondoltam is magamban, minek ez a nagy felhajtás, oké, hogy a kiwi Parlamentet visz el megnézni (mondván, hogy minden ilyenért odavagyok), de akkor most nekem is fel kéne kelnem és hajat mosni?!?

Welly szívében

Welly szíveben

Arra jutottam, hogy a pörgést meghagyom Zsitinek, és gyökkettővel kivonszoltam magam a fürdőbe, hogy megmossam a hajam (eddig ez a trükk mindig bevált). Mégiscsak Parlament! Míg én egy leszanált csiga tempójával készülődtem, Zsiti meghekkelte a blogomat (egyszer adok meg belépő kódot egy pasinak, máris ez lesz…), és betért Oliverhez, hogy megvegye a gyűrűt.

A következő beszélgetés zajlott le:

-A kirakatban lévő köves gyűrűt szeretném megnézni. Az S-es méretűt.

– Szerintem az M-es lesz jó neked!

– ??? Nem nekem lesz. A barátnőmnek veszem.

– Aha. Hogyne.

Ezek után Zsiti nem akarta felpóbálni a gyűrűmet…Én akkor már húsz perce vártam a megbeszélt helyen, társaságom is akadt egy magában beszélő és zokogó-röhögő csöves képében. Jó volt a buli, na. Nem értettem ugyan, hogy ha a Parlament balra van, akkor mi miért tartunk totál ellenkező irányba, de Zsiti magyarázott valami ismerőséről, aki ott vesz fel minket…aztán egyszer csak kilyukadtunk a Te Papánál, annál a múzeumnál, ahol nyolc hónapja egy kvázi véletlen folytán találkoztunk.

Zsiti magyarázott nekem, hogy ez micsoda egy sorsfordító pillanat volt az életében, és hogy így meg úgy milyen jó is nekünk, de addigra engem már berántott a free wifi. Ismer, tudja, hogy ilyenkor világ kizár, marad O. meg az internet, így csak annyit mondott: “Átállítottam valamit a blogodon, nézd már meg, hogy jó lesz-e!?”

A többit tudjátok (aki lemaradt volna, az nézze meg a fb oldalt, vagy kattintson az ‘ask me’ menüpontra!). Én csak vihorásztam zavaromban, meg hüledeztem, aztán eszembe jutott, hogy erre azért nem árt válaszolni:

– Most erre válaszolnom kéne?

– Hát, nem egy rossz ötlet!

– Jaaaaa, télleg. IGEN!….de most akkor nem megyünk a Parlamentbe?!

Amit a képen láthatunk: egy lányt, akire ráférne már egy alapos fodrászkodás (aztán ezt is el akarja valaki venni…), meg a Te Papa orange-almond tortájat, ami sokkhatásra kiváló

Nem mentünk. Mint ahogy munkát sem adott, ahogy azt az első találkozásunk ürügyéül mondogatta. És még csak nem is kiwi, bár azzal csitítgat, hogy fél szegedi-fél maori…Azt gondolom, kevés nagyobb lámaság van a világ végén összeszedni egy magyar vőlegényt, de mindegy, most már megtartom. Elvégre mindig jól jön egy online marketinges a családba, habár a kis akciója nem hogy nem hozott lájkokat a blogomnak, de azóta minimum három férfi olvasóm leiratkozott…

Hogyan menjünk világgá, ha szűkös a keret?

1. Rész – Szállás és ellátás ingyen

Van az a típus, akinek folyton mehetnékje van. Akkor is utazik, ha nincs miből. És általában oda, ahova másoknak eszébe se jutna. Vagy esetleg eszébe jut, de nem meri meglépni, mert az felérne egy kamikáze akcióval a pénztárcája ellen.

Létezik azonban egy remek módszer, ahogy mi, ‘csóró’ utazók menedzseljük ezt az egészet. Önkénteskedésnek hívják. Bár a neve roppant magasztos, most elsősorban nem az afrikai árva kisgyerekek gyógyítására gondolok (meglepő, de ezek sokszor drága, fizetős önkénteskedések…).

Nálam úgy kezdődött, hogy egy borongós őszi este épp az angol órámon ücsörögtem, mikor a világ legjobb tanára csak annyit mondott: “Oros, most mutatok Neked valamit, ami megváltoztatja az egész életedet!”

Én gyorsan közbevágtam, hogy szerintem azt nekem nem szabad látnom, mert barátnője van, de aztán kiderült, hogy valami tényleg olyat mutat, ami után egyértelművé vált, hogy én világgá megyek. Hazamentem, elintéztem a regisztrációt és megvettem a repjegyet.

Amikor megtudtam, hogy létezik egy (nem csak egy) olyan oldal, ahol önkéntes munkára regisztrálhatok, amiért cserébe szállást és ellátást kaphatok, roppant izgatott lettem, mert világossá vált számomra, hogy így nem csupán pár hetet húzhatok ki a minimál költségvetésemből, hanem akár hónapokat is.

Én a workaway.info oldalra regisztráltam, ahol évi 23 euróért (pároknak 30) készíthetsz magadnak profilt. Bejelölheted azokat a képességeket, amikkel rendelkezel, tölthetsz fel fotót, a lényeg, hogy minél színesebb és sokoldalúbb személynek tűnj. Ide nem egy hivatalos CV kell, erre a honlap üzemeltetői is felhívják a figyelmet. Rögtön azután, hogy ezt elolvastam, nyomtam egy delete all-t és az elsőként precízen összerakott kvázi jogász CV-met átírtam cukrászorsisra, aki tud sütni, főzni, siklóernyőzni, vezetni, tanítani, meg amit csak akarnak, és leginkább baromira világgá akar menni.

orsi1

Aztán kiválasztottam mesecsodás Új-Zélandot és minden régióban, ahová menni akartam kerestem egy szimptikus host-ot. Elkezdtük a levelezést/szkájpolást/stb., míg ki nem forrta magát a terv, hogy mikor hol leszek.

Szerencsémre nagyon jó hostjaim voltak végig, így közel három hónapig úgy utaztam, hogy nem költöttem se szállásra, se ételre. Ami kiadásom volt, az csak az útiköltség. Amikor nem önkénteskedtem, akkor pedig couchsurfing-eltem.

 És hogy miket csináltam:

– festettem,

– gletteltem,

– kertet rendeztem,

– főztem és sütöttem 2-11 főig,

– makadámdiót szedtem,

– takarítottam,

– traktorral füvet nyírtam reptéren,

– oposszum csapdákat helyeztem el madárrezervátumban,

– teheneket etettem,

– kerítést cölöpöltem,

– helikoptert építettem,

– permeteztem, stb.

orsi2

 Mondanom sem kell, nagy váltás volt a 8-10 órás irodai melók után. Rengeteget tanultam és nagyon élveztem. A legnagyobb előnye pedig az, hogy ilyenkor helyieknél szállsz meg, az otthonukban élsz, részesülsz a vendégszeretetükből és így jobban megismerheted az adott kultúrát is.

Van, hogy semmilyen ‘skill’-t nem kérnek, de van, hogy kifejezetten szakképesített önkénteseket keresnek (ez főleg a legfelkapottabb helyeken van így, pl.: Hawaii, Fiji, stb.). Utóbbiaknál azért érdemes átgondolni, hogy nem éri-e meg rendes, fizetős munkát nézni inkább. Általában néhány hetet, de akár több hónapot is maradhatunk egyes helyen, ha beválik. Leginkább teljes ellátást nyújtanak a host-ok, de én belefutottam egy olyan helybe, ahol menetközben megváltoztatták a szabályokat és csak vacsora volt. Ezzel még nem is lett volna probléma, de bolt 20 km-re sehol, és kocsi nélkül ezt elég nehéz volt megoldani, úgyhogy én inkább a teljes ellátás híve vagyok.

Néhány host iszonyat lelkes, a Déli-Szigeten kifogtam egy farmert, aki minden napra szervezett nekünk vagy valamilyen kirándulást, vagy szabadidős programot (sziklamászás, kajakozás, BBQ, pizzasütő verseny, stb.). Nála mondjuk volt, hogy 8-10 órákat is dolgoztunk, szóval néha már a világomról nem tudtam, nem hogy sziklát másszak levezetésnek, vagy barlangban túrázzak, de a többségnél általában 3-4 órás a ‘munkaidő’ és cseppet sem kell megszakadni. Az első helyemen pl. azonnal adtak kocsit is, így mentem el egy hosszú hétvégére kirándulgatni.

Szerintem szuper lehetőségek ezek, ha az ember kicsit világot akar látni, új dolgokat kipróbálni és mindezt a lehető legolcsóbban. A poén része miatt pedig lottó nyerteseknek is szívből ajánlom!

Íme a három legismertebb önkénteskedős oldal:

http://www.workaway.info/

http://www.helpx.net/

http://www.wwoof.net/

Na, akkor azt hiszem a ’De nekem nincs pénzem utazgatni…!’ kezdetű monológot le is húzhatjuk a kifogások listájáról.

10+1 hasznos tipp, ha úgy döntenél, hogy egy campervan-nel utazol körbe egy országot…

Korábban magam sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok mesélni, de tavaly négy hónapot éltem két különböző férfival, két különböző campervan-ban, két különböző országban. Nem tudom, melyik a meredekebb, hogy egyik férfit sem ismertem pár nappal korábban, vagy, hogy autókban ettem, aludtam, utaztam, éltem hosszú hetekig. Mindegy is, őrületesen jó poén volt, de azért nem árt néhány dologra felkészülni, mielőtt belevágsz egy ilyen útba.

image

1. A jármű (típusa, mérete)
A jó jármű a lelke az egész útnak. Nem jó az sem, ha túl kicsi, mert akkor pár nap után nagyon könnyen az agyadra megy majd először a dolgok pakolgatása, hogy helyed legyen, majd az útitársa(i)d, aztán Te saját magadnak. Annak sincs értelme, ha túl nagy, mert akkor borzalmasan sokat fogyaszt és néhány ezer-tízezer kilométeres tételnél azért ezek súlyos számok. NZ-n és AU-ban a campervanok iszonyat gyorsan cserélnek gazdát, mivel a travelerek jönnek-mennek, használják néhány hónapig, aztán továbbadják. Épp ezért a zöme nincs túl jó állapotban, leharcolt jószágok, de felszerelésük nagyon jó. Ja, és ha lehet, 4WD-s autót válassz, mert egy csomó helyre csak ilyen típusú kocsival juthatsz el. Vehetsz és bérelhetsz is.

Itt Down Underen hasznos oldal lehet Neked:

AU- www.gumtree.com.au

NZ- www.trademe.co.nz

2. A jármű (műszaki állapota)

Ha a jószág nincs jó műszaki állapotban, az őrületes parákat tud okozni. Hidd el, lerobbanni a sivatag közepén, az nem olyan mókás (tapasztalatból beszélek)! Mindig legyen a telefonodban lementve pár szám vész esetére, főleg, ha olyan helyekre mész, ahol nincs internet (sőt, NZ-n és AU-ban rengeteg helyen sajnos térerő sincs). Mindenképp végeztess egy alapos átvizsgálást az indulás előtt, különösen nézesd meg a motort és a klímát. Legyenek Nálad pótszerszámok, és ha lehet, egyikőtök legalább kicsit jobban konyítson annál a kocsikhoz, mint amit a műszaki vizsgára kértek (meglepő infó: ez szerencsére egyik esetben sem én voltam). És az sem baj, ha az alkatrészek nevét tudod angolul (nálam mondjuk külön nehézséget okozott, hogy magyarul sem volt lövésem se, hogy Á. mit magyaráz ékszíjról meg cilinderekről…jó, szőke vagyok és nő…van mentségem!). Viszont az út végére már írhattam volna egy angol-magyar autószerelő kézikönyvet is…

3. Törekedj a praktikusságra!

Anno mi beleestünk abba a hibába, hogy Sydneyben mindent felhalmoztunk, ami mozdítható volt egy költözéskor: volt nálunk epilátor (mondanom sem kell, egyszer sem használtam…), hajszárító, mikulás sapka (nyáron indokolt), minimum 8 angol könyv (hogyne, persze, az olyan, hogy előveszed és tanulod…), de még piteforma is (a cukrászt hallhattuk, köszönjük!). Gondold át higgadtan, hogy mi mindenre van szükséged. Aztán két nap múlva húzd le a lista felét! Na, annak a felére lesz valójában szükséged. Hidd el, borzalmasan idegesítő, ha 4-6 négyzetméteren élsz és megfulladsz a tárgyaktól.

4. Tervezz, de ne vidd túlzásba!

Egy több hónapos útra nem árt felkészülni, viszont nem lehet és főleg nem is érdemes minden egyes percét megszervezni, kitalálni. Az ilyen utakban pont az a legjobb, hogy nagy része spontán, váratlan és tele van nem várt kalandokkal. Beszéljétek meg, mik azok a főbb látnivalók, sarkkövek, amiket mindenképp látni szeretnétek (én az UNESCO-s látnivalókért remegtem, ugye, úgyhogy ezeket pipálgattuk sorra, Á. meg a legmenőbb helyeken akart búvárkodni…). Ezeket ütemezzétek be, a kettő között meg csak adjátok át magatokat az eseményeknek és álljatok meg ott és akkor, amikor csak kedvetek szottyan.

5. Értékek

Ne legyen Nálad túl sok érték. Készpénz amúgy se, azért van a bankkártya, ami mellett nem tároljuk ugye a pin kódot, mert az nem okos. És ha lehet, legyen a kocsiban egy jól eldugott, vagy lakattal zárt széf, amibe a laptopokat, kamerákat, egyéb értékes dolgokat betehetitek, ha elmennétek valahová. Túl sokáig ne hagyjátok magára a kocsit és mindig jól kivilágított helyen parkoljatok. És még ilyenkor is megtörténhet Veletek az, hogy miközben bent alszotok a kocsiban, le akarják lopni róla a bicikliket. Velünk megtörtént, és ha nincs Á. meg az ő haláli nyugodt vérmérséklete, akkor lőttek volna a cangiknak.

australia-map

6. Legyen nálad egy jó térkép!

Papír alapú. Részletes. Jó, most hőbörögsz, hogy minek az már manapság, de elmondom miért: mert NZ-n és AU-ban például 80%-ban nem volt se térerőnk, se internetünk, és a GPS se tudta sokszor, hogy hol a jóéletben járunk. Így aztán mi sem. Márpedig ekkora országokban eltévedni nem annyira fun, nem az van, hogy három óra múlva úgyis kikeveredsz a másik felén. Ráadásul szerintem annyira jó poén beirkálni a térképen, hogy mikor voltál ott és mi volt nagyon szép vagy érdekes, hogy eltehesd emlékbe!

7. Jegyzetelj!

Annyi minden inger fog érni, hogy egy idő után csak kapkodod a fejed és nem fogsz a végén emlékezni semmire. Én így 5-6 hónap távlatából próbálom most feldolgozni, hogy hol mi történt velem és most villannak be képek, hogy merre jártunk. Viszont nagyon jó visszaolvasni a kalandokat, ezért jegyzetelj, nem fogod megbánni!

8. Pótvíz, pótüzemanyag, gyógyszerek

Klímától és fejlettségtől függően 15-30 liter pótvíz és pótüzemanyag legyen Nálad. AU-ban szét paráztatnak azzal, hogy legyen elég üzemanyagod tartalékban, meg vized. Ezt egész addig idegesítőnek tartod, míg először nem szembesülsz azzal, hogy bent a sivatagban 4-500 kilométerenként nincs se mosdó, se település, se bolt (nyitva). Ugyanez az üzemanyaggal is a helyzet, ráadásul bizonyos országrészekben nagyon silány minőségű az üzemanyag, erre is figyelni kell.

Tipp: AU-ban a Northern Territhoryban ne tankolj normál üzemanyagot, mert azt az őslakosok (aboriginalok) használják szipuzásra és tönkreteszi az üzemanyagpumpát. Ezeken a területeken csak prémium minőségű üzemanyagot tankolj, ha nem akarsz több száz/ezer dollárt kifizetni vontatásra és szervizre.

9. Szocizz másokkal!

Egyrészről mert ez az egyik legnagyobb kaland az utazásban: másokkal ismerkedni, barátkozni, kalandozni. Másrészről mert nagyon sok praktikus tipp cserél így gazdát: hol találsz ingyen wifit, ingyen kempinget, ha nem kell valami, sokszor az utazók csak úgy odaadják másoknak. Használd a közösségi oldalakat (fb, couchsurfing, twitter, stb.) okosan, így lehet ingyen szállásod, tusolási lehetőséged, vacsorád, vagy épp egy kellemes pohár borod. Mindben volt részünk, ezúton is örök hálám szuperjófej barátaimnak, olvasóimnak és a segítőinknek!

10. Válassz jól útitársat!

Mert a jó útitárs a lelke az egésznek. Erre nincs biztosíték, lakva ismerszik meg a másik, ugye, de ilyen kicsi otthonban, ilyen nagy út során teljesen más parák jönnek elő, mint egyébként egy normális együttélés során. Nagyon fontos, hogy mindketten kellően lazán és pozitívan álljatok a dolgokhoz és tudjatok röhögni akkor is, ha igazán nagy kakiban vagytok, mert megesik, na. Ezúton is köszönöm a Franciának és Á-nak, hogy ilyen szuper útitársaim voltak (és hogy egyben körbefuvarozták a hátsóm mindkét országban!)

ursula

+1 A mocskos anyagiak

Nagyon okosan nagyon olcsón ki lehet hozni ezeket az utakat, ha tudod, hogy hol vásárolhatsz legolcsóbban (AU: Aldi, NZ: Pack ’N’ Save, Countdown), melyik kútnál a legolcsóbb az üzemanyag, hol vannak jó bor akciók (AU: BWS), ha kifigyeled, hogy hol lehet a beach-eken ingyen tusolni (bizonyos helyeken van még meleg tus is ingyen), hol lehet ingyen tölteni az elektromos kütyüket (beach-ek mentén sokszor vannak eldugva konnektorok), hol foghatsz jó wifit (AU: Hungry Jack’s, Bunnings, NZ: iSite-ok, könyvtárak, CBD wifik). Ezekkel az apró trükkökkel eszméletlen sokat lehet spórolni, viszont jó ha úgy készülsz, hogy az utolsó hétre is legyen még néhány ezer dollár tartalékod, bármi történhet (mondjuk akkor hal be a kocsiban a motor – lsd. O. és Á. esetét Ursulával…nem vicces, amikor otthonról kell pénzt utaltatni és napokig egy autószerelő műhely udvarán alszol, fürdő nélkül). És mindig, de mindig legyen utasbiztosításod (nem, nincs a családomban biztosítási ügynök, de ez tényleg őrületesen fontos, mert egy sima háziorvosi kontrollért is több tíz/száz dollárt kell kiperkálni, akkor gondolj egy baleset költségeire…)!!!

nezelodes

De a legeslegeslegfontosabb, hogy élvezd ki minden pillanatát, mert akkora kaland ez, amit egész életedben emlegetni fogsz majd!

Ha bárkinek bármi konkrét infóra van szüksége NZ-t és AU-t illetően, állok rendelkezésére!

Tudod, Borsókám, két csoport van: akik feladják, meg mi…

Ismét egy újabb szakaszba ért az utazásom, nem is tudom hirtelen, hogy mit kéne éreznem ezzel kapcsolatosan. Közel hét hetet toltam le egyedül, holnap pedig Alex-szel egyesítjük erőinket. Igazából azért vicces ez, mert továbbra is egyedül utazom, csak Alex-szel (na, aki ezt most fogta, annak szövegértés ötöst máris bevéstem!). Nem tudom mennyire érthető, csak azt akarom ezzel mondani, hogy továbbra sem egy régi barátommal, vagy a pasimmal utazom, hanem magam, csak most majd lesz ott valaki más is, amikor hüledezek (jó, mondjuk ki nyíltan: amikor elbőgöm magam a gyönyörtől).

Ha nem mondtam volna, nagyon örülök ennek, ugyanakkor izgulok is, mégiscsak most 3 hétig ott fog horkolni mellettem egy francia. És valahol azért is furi, mert én úgy készültem, hogy az első campervan-os élmenyeim Ausztráliához és Á-hoz fognak kötődni. Szóval, csak remélem, hogy jó kis hetek elé nézek, különben ráparázok AU-ra is, azt meg nem akarom (meg Ti se, mert olyankor még az amúgy is gyatra humorom is elszáll…).

Ez egyébként egy nagyon furcsa hét volt: várható volt már némi berogyás, akkora volt már a pofám, hogy de királyság minden. Márpedig egy szerelem se megy zökkenőmentesen, kellett egy kis bucka a miénkbe is NZ-vel. Én kicsit (kicsit??? Kit akarok áltatni?!) befordultam (jó, konkrétan már majdnem a gyerek épp kibúvó két fogával gyaszatoltam fel az ereimet…), nem megy még nekem ez a rilex-nyolckorfekszünk-wifilekapcsol (mi??? Mintha a lélegeztetőmet kapcsolnák le ilyenkor!) életmód.

Ennek aztán hangot is adtam, mint láthattátok, továbbá sikerült Á-val is beharapnunk egy félreértést (mondjuk így 400 email után már ez is időszerű volt), de aztán megint olyan szépen kikanyarodtam ebből a szituból. Meglepő volt látnom, hogy egyesek tényleg azt hitték én itt most feladom és hazamegyek. Úgyhogy sorra kaptam az aggódó/támogató üzeneteket (azt persze mondanom sem kell, hogy nem azoktól, akiktől számítottam rá, de lehet így volt ez most jó, megint csomót tanultam!)

Szóval nagyon köszönöm, hogy itt vagytok, hogy bátorítotok, hogy akik már voltak hasonló helyzetben, elmagyarázták, hogy mi miért zajlik bennem és körülöttem épp. És  nem, az meg sem fordult a fejemben, hogy én idő előtt hazamenjek. Lesz olyan (gondolom sokszor), hogy nem lesz minden kerek. De olyan otthon is volt, szóval ez nem újdonság. De azért jöttem, mert nekem most itt van dolgom, utazni, tanulni (magamról és másoktól), találkozni személyekkel, akiknél van egy darab az én nagy kirakósomhoz.

image

Köszi a címben szereplő besorolást drága tengerentúli barátnőmnek, nála nagyobb harcos királylányt nem ismerek! És köszi az alábbi mondatot is, Zsitinek, a hét mondata volt (jó, egyszer az életben Neked is lehet egy jó gondolatod…látod, fel is jegyzem gyorsan, tudom, hogy ez egy ritka pillanat volt!):

“Az életben amúgy egy rohadt szép dolog van, amit nem lehet megunni, hogy mikor azt hinnéd, hogy nincs tovább, mindig jön valami váratlan, amire nem is gondoltál volna, és egyszerre megdönti minden elméletedet és hirtelen boldog vagy megint!”

Így van ez most is. Így visszanézve nem volt azért rossz itt: a nagyi rajongóm lett, ma nekem adta a kedvenc (lyukas!) oposszumszőrme zokniját és a melegítős bugyellárisát. Holnaptól lesz egy útitársam és végre nekivágunk Délnek (jajjjúúúristendeszéplesz!!!). Már csak három hét és találkozom a barátaimmal. És sikerült az első vegán tortám is (bár továbbra is szentségtörésnek tartom)! Megyek, bedobom még a koktélom (szülinapi partyzunk, óriási a pöri: én nagyival musicaleket hallgatok, a kutya horkol a lábunknál, a gyerek alszik, a szülinapos meg még fél tízkor is ébren van!)

Valahol Európában, valahol gyönyörű nyár van…

Edith Piaf és Mr. Muscle

‘Mi urak vagyunk, mert nálunk doktor takarít!’ – mondogatta apukám, miután lediplomáztam.

Itt is urak vannak, mert most itt is doktor takarít, és itt is ingyé, ugye. Jó, nem, szállásom és vacsorám van cserébe. Ez a hely egyébként tünci, mert tisztaság van, mindenki nagyon kedves, roskadásig van szépirodalommal a polc (én már csak tudom, két napig portalanítottam, és minden második könyvnél felsikítottam, hogy ezt is el akarom olvasni!, meg ezt is!, meg amazt is!, nem csoda, ha két napig tartott a művelet…), és a Golden Bayben vagyunk, ami (állítólag) őrületesen menő hely.

Golden Bay

Golden Bay

A hiba bizonyára az én készülékemben van. Valahogy most mégsem jó. Egy kicsit semmise.

Mert nem jó, hogy a baba épp fogzik és 24-ből 18 órát bőg. Nem jó, hogy nem adnak elég munkát, aztán meg én érezzem cikinek, hogy ‘élősködöm’. Nem jó, hogy fél kilenckor este már aludni kell (banyek, nagyanyámnál ehhez képest, mint a londoni Sohoban péntek éjjel!). Nem jó, hogy nem adnak reggelit meg ebédet, mert két napja eszem vajaskenyeret (ja várj, azt nem, vajat nem eszünk, lekvárosat, és így is napi 2-3 ezerbe kerül a kajám…tudom, nem kéne átváltanom, dehát magyar forintból próbálok fennmaradni a felszínen). Nem jó, hogy látom, ahogy rendeződnek át a baráti kapcsolataim (igen, Te, akinek annyira a legjobb barátja voltam, sosem érsz rá, mert jajjdepörögsz, Te meg azzal ütöd le, hogy ‘úgysemérted mi folyik itthon, mi se azt, mi van most Veled’, a harmadikkal meg f.szsag miatt nem beszélünk. A többi meg csak szimplán nem ír, mert hát ‘úgyis olvaslak!’). És még csak 6 hete jöttem el…ez normális???

És az sem jó, ha Te, aki a legjobban megbántottál, belájkolod az oldalam, vagy Te, aki azt ígérted, hogy jössz utánam (és persze nem), megkérdezed, hogy nem sz.r-e egyedül utazgatni, vagy hogy Te meg lájkolgatod a képeimet, de amúgy nem beszélünk, mert  neked az rossz, mert annyira szeretsz. Jahogyúgy. Nem, ezek nem annyira jók így 18 ezer km-ről. Tudom én, az én döntésem volt, az otthoniak szerint nekem nem lehet/illik/szabad szar kedvűnek lennem, mert hát ‘ez volt a nagy álmod!’, ‘meg hát ezt akartad!’, ill. ‘olyan szép helyeken jársz, nem lehetsz szomorú!’.

Vízesés a semmiből

Vízesés a semmiből

Ja, akkor nem. (Ezúton kérdezném a terapeutámat, hogy most akkor én annyira defektes vagyok, hogy nekifutásból induljak is a tengernek, vagy azért még a normális emberek csoportjába tartozom?)

Egyébként jól vagyok, de Uncsifalváról a.s.a.p. távozásra szólítottam fel magam és hát a jó hír, hogy úgy néz ki, olyan meggyőzően reszkettem Alex mellett a sátorban, hogy úgy döntött, ezt a 4 hetet velem kívánja abszolválni és utánam jön a Déli-Szigetre! És ez borzalmasan ugrabugrajóhír, mert 1) Alexet imádjuk, 2) csudajó lesz Vele utazgatni, 3) és mivel úgy döntött, hogy campervan-östül jön le, így totál edzett leszek erre az életmódra, mire átérek Á-hoz. Úgyhogy a szememben most Alex a hős, aki campervanján kiment innen kedden reggel engem, aztán irány a Ferenc József Gleccser (és ezt azután döntötte el szabad akaratából, hogy túráztunk már együtt! Ezt a fiút még egyszer kitüntetik az áldott türelméért, az biztos! Már ha túléli ezt a négy hetet…)

Továbbá holnap kirándulni megyünk az arany homokos tengerpartra. Valamint Edith Piaf szólt ma sütőpucolás közben. És ma megkaptam a család ütött-kopott fekete montiját, Blacky-t (ehh, ugye nem kell magyaráznom, miért nem a kreatív üzletágban dolgozom…) és nekivágtam a legközelebbi beachnek. Sikerült néhány jól körvonalazható birtoksértést elkövetnem, de mivel egy árva lélekkel sem találkoztam, nem csináltam belőle nagy ügyet. Továbbá ismét bekapcsolt a túlélő üzemmódom, megint sikerült kitűznöm valami olyan agyament célt magam elé, amihez képest az, hogy leléceltem NZ-re, kispiskóta…dehát ismertek: kicsire nem adok!

Trollok és a marhapöri

Eddigi legintenzívebb pár napom Wellingtonhoz kapcsolódik. Imádok itt lenni, szóval jó sansszal ide jövök majd vissza nyáron, ha esetleg úgy alakul a meló. Hiába no, én city girl vagyok, be kell látnom. Itt lehet kisruhákban járkálni, szépnek lenni, indokoltan. A szőlősben kicsit hülyén mutat a szoknya-gumicsizma-trágyaszag kombó, bár ki tudja, azt még nem próbáltam.image

És persze sznob dög vagyok, odavagyok a kormányzati épületekért (néhányat meg is simogattam és telepatikusan győzködtem őket, hogy pont egy magyar jogászlányra van szükségük és eskü a magyar gazdaság nem azért tart ott, ahol, mert én korábban a kormány(ok)nak dolgoztam. Egyelőre még nem borultak le előttem, hogy ‘Oh, Orsolya, csak magát vártuk, dolgozzon nálunk! Melyik minisztériumban szeretne?’ De ami késik…), isteni a soho rész, amolyan szegedi nyüzsi feelingem van ettől a várostól. Nem túl nagy, de minden van, öltönyös férfiak, sportoló férfiak, okos férfiak…meg egyéb lényegtelen dolgok is persze (mint színház, múzeum, francia cukrászdák, jó éttermek, könyvtár, stb…).

Apropó pasik: most már megállapíthatom, hogy a városi kiwi pasik jók. Szépek a vonásaik, kb 10 évet letagadhatnának, rendszeresen sportolnak, amitől persze borzalmasan szexi vádlijuk van. Mivel kb annyira vesznek észre a farmer-termopulcsi kombóban, mint én otthon a füttyögő építőmunkásokat, így pofátlanul bámulom őket. Tátott szájjal…csak úgy nőiesen, ahogy illik. De lesz.rom, ők kezdték, mit mutogatják folyton a csupaizom lábaikat egy vádli-fetisiztának? (És a jó hír: a kiwi nők viszont jellegtelenek és nem nőiesek, úgy járnak, mint akik alól 5 perce rántották volna ki a traktort…úgyhogy van esély végülis…)

image

Hat hét kiwi-özön után belecsöppentem az itteni magyar közösségbe. Drága jó szállásadóim (ezúton is örök hálám Nektek!) kimentettek a kiwi szutyokból. Bocs, de ez az igazság: a kiwik eszementen koszosak, rendetlenek. Betrappolnak sáros lábbal, sose veszik le a cipőjüket, nem takarítanak, a ruhák beposhadtak, a mosogatás nem az erősségük. Mérhetetlen a szutyok, ami cseppet sem zavarja őket…úgyhogy aki először benyögi majd a ‘Könnyű Neked, mert ott lehetsz…!’ mondatot, annak szeretettel átküldöm majd a képeket arról, hol/miben aludtam 16 napon át…

De nem baj, ettől én még mindig imádok itt lenni, sőt, egyre jobban! Az elmúlt pár napban körbejártam ezt a tüneményes fővárost: egy nap a Te Papa Museumban (imádom a múzeumokat, mondtam már? Ezt nem tudták velem megutáltatni a suliban, szemben a finomfőzelékkel és az uszival), voltam a jogi karon (igen, megdumáltam az épülettel, hogy fogok én még ide járni!), Tibor felvitt a Botanikus kertbe, megnéztem a Parlament épületét és ma még voltam némi Lord of the Rings hepöningen is (körbejártuk a stúdiót, megnéztünk némi werkfilmet), amit kb csak azért húztam be, hogy családom Gyűrűk ura rajongói is megnyugodjanak.

Trollkodunk

Trollkodunk

Szóval, odavagyok ezért a multi-kulti közegért: ma marhapörit ettünk nokedlivel, savanyúsággal, kiwi vörösborral és magyar zenével. Eddig nem volt honvágyam, ma elkapott kicsit. Jó magyarnak lenni, jó úton lenni. Jó O-nak lenni. Mához kerek egy hónapra meg már AU tárt karjaiban landolok.

Addig is, Déli-Sziget, jövök!

Egy hónapja…

…mentem világgá.

Már nem:

– kezdem az ismerkedést azzal, hogy elnézést kérek az angolom miatt (mióta látom, hogy mások milyen csapnivaló nyelvtudással nekivágtak, és mióta sorra kapom a dícséreteket, felhagytam ezzel), és ez az egyik legjobb dolog abban, hogy itt vagyok!

– tervezem meg minden egyes percem, lassan, de biztosan engem is elkap a ‘lesz, ami lesz!’ életérzés ( ennek a kistestvérem fog legjobban örülni, aki a mesteri szinten űzi ezt).

– hordok minden nap fehérneműt (senki agya ne boruljon el, azért nem egy szál sejehajjban mászkálok odakint, csak fürdőruhában tolom…igen, tudom, tél van…de lesz.rom, én meg nyaralok, vagy mifene ;)!)

– kapok sikítófrászt attól, hogy időnként a pizsamámban dolgozok másnap (nem, nem a szatén csipke hálóigben…nem is a micimacis kezeslábasban…egyszerűen csak ebből a 4 váltás ruhából kell kihozni a maximumot, ami néha ezzel az áldozattal jár). Akik éltek velem, tudják, hogy a pizsamát összekeverni a napközbeni ruhával, és fordítva, olyan súlyos vétségnek számított nálam, amit valahová a közösség elleni izgatás és a népírtás közé tettem volna a Btk-ba. Nos, (reméljük csak átmenetileg!!!) ez is elmúlt!

– pörgök otthoni f.szságokon…jó, ezen még bőven van mit dolgoznom, de egyre jobb vagyok benne! Ha valami nem megy, nem erőltetem…ha valaki s.ggfej, ráhagyom…én itt vagyok (JUHIIIII!!!), és ennyi.

– győzködök senkit arról, hogy miért hoztam meg ezt a döntést, nem kell bizonygatnom azt sem, hogy felelősségteljes vagyok és nem ment el teljesen az eszem, hogy ez nem egy menekülés, hanem egy kaland, blablabla…kössz, hogy abbahagytátok a győzködést arról, hogy valójában nem is jó itt nekem, látjátok a szemeimben, stb…mert az :) nagyon is! Ha meg nem lesz az, hazamegyek. Vagy máshová…ennyire egyszerű!

– zavarnak a nyilvános wc-k, sőt! Itt NZ-n külön élvezet őket használni. Mindig tiszták (gőzöm sincs hogy csinálják!), mindig van budipapír, és iható, finom (ingyenes!!!) víz.

– forgatom a fejem az úton átkelve, mint a propeller, hogy most merről is fognak elütni épp. Megszoktam, hogy jobbról támadnak.

– zavar az sem, ha a kutya ágyában kell aludnom, vagy ha 4réteg ruhában, amiből az egyik egy tollmellény, ha annyi ujjlenyomat van a nekem szánt (elvileg tiszta) poháron, hogy a CSI szakértőgárdája egy hétig elemezgethetné…bár továbbra is én vagyok a legnagyobb tisztasági igényű, nem érdekelnek ezek a dolgok…én megteremtem a magam kis mikroklímáját és kész…

Még mindig:

– elámulok azon, hogy egy ország hogy lehet ennyire gyönyörű!!! Nincs két hasonló hely, nem lehet megunni a tengert, vagy az óceánt, a dombokat, a zöld millió árnyalatát, a birkák (BIRKÁÁÁÁK!) sokaságát, a hófödte hegyeket, a tereket, a mosolygó embereket (igen, jönnek veled szemben az utcán és mosolyognak…csak úgy..örülünk egymásnak, ennyi az indok!). És a Déli-Sziget még csak most jön! Bele se merek gondolni, mert belefacsarodik a szívem!

– nem fizettem egy centet se szállásért és ezt decemberig szeretném is tartani. Eddig összesen vettem egy szendvicset, három kávét, kétszer vásároltam be én vacsifőzéshez, meg egy apró meglepit vettem barátoknak. Minden további pénzem az átváltásra ment el, vagy metró/busz/hajójegyre, ill. benzinre. Jelenleg kb. 130 ezret költöttem, ebből 35-40-et buktam a váltáson (nem, nem megy olyan pikk-pakk a számlanyitás itt sem). Azt hiszem eddig – tekintve, hogy a világ egyik legdrágább országában vagyok közel négy hete – nem állok rosszul, bár a 100ezres álomhatárt meghaladtam (hiába no, nem akarok stoppolni…)!

– nincs honvágyam…bocsi, de tényleg. És nem is hiányoztok úgy, hogy rossz legyen. Szinte mindenkivel beszélek egy-két naponta, vettétek az adást és írtok nekem okosanügyesen, ahogy kértem. Valójában elég sokat beszélgetek Veletek telepatikus úton is, mikor látok valami csodát, remélem csuklotok sokat!

– nem akarok hazamenni, sőt, kezd berántani a gépszíj, mondjuk úgy, hogy merek nagyot álmodni!!! (Aztán vagy bejön, vagy nem, én már ennyivel is nyertem!)

– mérhetetlenül hálás vagyok a Sorsnak, az Égieknek, hívjuk akárhogy, de leginkább magamnak, hogy itt vagyok. Úgyhogy időnként megveregetem a vállam, büszke vagyok magamra!

– nem sírtam bánatomban, ellenben kb. minden nap elpityeredek azon, hogy mennnnnnnnnyireúúúúristendecsodaszépittminden!!!

Redwood Forest

Redwood Forest

– énekelek…magamban…jobb esetben. Rosszabban hangosan. Időnként tetőzöm azzal, hogy nekiállok az utca/park/part közepén sikítozni, ugrálni, füttyörészni, táncolni örömömben! (Tudom, ijesztő…de nem érdekel, eddig csak egy kis pukeko orrolt meg érte -erről teszek fel videót)

– elámulok az emberek kedvességén. Eddig is hittem az emberi jóságban és a szeretetben (ha majd világbékét kezdek emlegetni, üssetek le!)

– sokat pörgök azon, hogy mennyire hiányzik az, hogy szép legyek (a szoknyáim, a ruhácskáim, a szőke hajam, az érzés, hogy nő vagyok)! Fene se gondolta, hogy ilyen hiú vagyok, eddig ezek természetes dolgok voltak, kb. le is sz.rtam őket, itt meg naponta megy a rinya a tükör előtt, hogy mikor leszek megint szép. Szánalmas, de vállalom, ez is én vagyok.

– órákat tudok elnézelődni könyvesboltokban. Sehová máshová nem megyek be, de ide mindig muszáj…hívogatnak, szívem szerint minden másodikat megvenném, de a franc se fogja cipelni őket…

– fürdök naponta, mosok hajat rendszeresen és szőrtelenítek. Ja, és napi többször mosok fogat vízzel és fogkrémmel. Megjegyzem, ezzel egyedül vagyok, ahogy észrevettem…

– boldog vagyok. Amikor épp nem érzem, akkor meg próbálom erre emlékeztetni magam. Jó nekem, és csak napról napra jobb lesz.

– O. vagyok. A lány, aki eddig imádja a hortobágyi rántott oposszumot! (A vombatra pedig már csak 38 napot kell várnom ;)!)

Gyöngysor és Ocean Beach

Tegnap visszakanyartam kicsit a Bay of Plenty felé, mert Rotouraba meghívott magához egy nagyon kedves család. Ha azt mondom az apuka lelkipásztor, akkor ezen ugye már senki nem lepődik meg!?

Az ok, amiért megörültek nekem, hogy magyar vagyok, és a lányuk két évet járt Tóalmásra (mondanom se kell, hogy gőzöm se volt hol van…), egy magán bibliakurzusra…a suli egy Andrássy-kastélyban van, bentlakásos, több, mint 10 éve működik es a világ minden tájáról özönlenek ide a fiatalok. (Ismét egy új infó, hogy mennyire nemzetközi kis országunk van) Read the rest of this entry »

Én már nem…

… jutok le a Balcsira a következő 8 napban attól tartok,
… fogok színházba se menni (pedig ezt még annyira szerettem volna!!!),
… vélhetően moziba se (mindegy, azzal az évi 1-2-vel eddig is elvoltam),
… leszek őrületesen sportos istennős testű, hála az egymillió (hogyne!) edzésnek (ellenben elkezdtem felszedni, a testem vélhetően átállt mókus üzemmódba, non-stop zabálás/raktározás van, mintha a következő egy évben nem lenne módom enni…),
Read the rest of this entry »

Na akkor tisztázzunk valamit! 

Mivel eleinte úgy volt, hogy a kis bejegyzéseimet csak a család meg a barátok látják majd, így nem szorult magyarázatra, hogy ki O, vagy Á, vagy mi NZ, meg AU, illetve mi történik éppen, de mivel menet közben egy ilyen szép nagy családdá nőttük ki magunkat (ezúton is nagyon köszönöm a megosztásokat, lájkokat és ajánlásokat, folytassátok csak bátran!  )és a többségnek vélhetően fogalma sincs ezekről, így akkor most kezdjük a kályhától! Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: