Egyéb

Egy hónapja…

…mentem világgá.

Már nem:

– kezdem az ismerkedést azzal, hogy elnézést kérek az angolom miatt (mióta látom, hogy mások milyen csapnivaló nyelvtudással nekivágtak, és mióta sorra kapom a dícséreteket, felhagytam ezzel), és ez az egyik legjobb dolog abban, hogy itt vagyok!

– tervezem meg minden egyes percem, lassan, de biztosan engem is elkap a ‘lesz, ami lesz!’ életérzés ( ennek a kistestvérem fog legjobban örülni, aki a mesteri szinten űzi ezt).

– hordok minden nap fehérneműt (senki agya ne boruljon el, azért nem egy szál sejehajjban mászkálok odakint, csak fürdőruhában tolom…igen, tudom, tél van…de lesz.rom, én meg nyaralok, vagy mifene ;)!)

– kapok sikítófrászt attól, hogy időnként a pizsamámban dolgozok másnap (nem, nem a szatén csipke hálóigben…nem is a micimacis kezeslábasban…egyszerűen csak ebből a 4 váltás ruhából kell kihozni a maximumot, ami néha ezzel az áldozattal jár). Akik éltek velem, tudják, hogy a pizsamát összekeverni a napközbeni ruhával, és fordítva, olyan súlyos vétségnek számított nálam, amit valahová a közösség elleni izgatás és a népírtás közé tettem volna a Btk-ba. Nos, (reméljük csak átmenetileg!!!) ez is elmúlt!

– pörgök otthoni f.szságokon…jó, ezen még bőven van mit dolgoznom, de egyre jobb vagyok benne! Ha valami nem megy, nem erőltetem…ha valaki s.ggfej, ráhagyom…én itt vagyok (JUHIIIII!!!), és ennyi.

– győzködök senkit arról, hogy miért hoztam meg ezt a döntést, nem kell bizonygatnom azt sem, hogy felelősségteljes vagyok és nem ment el teljesen az eszem, hogy ez nem egy menekülés, hanem egy kaland, blablabla…kössz, hogy abbahagytátok a győzködést arról, hogy valójában nem is jó itt nekem, látjátok a szemeimben, stb…mert az :) nagyon is! Ha meg nem lesz az, hazamegyek. Vagy máshová…ennyire egyszerű!

– zavarnak a nyilvános wc-k, sőt! Itt NZ-n külön élvezet őket használni. Mindig tiszták (gőzöm sincs hogy csinálják!), mindig van budipapír, és iható, finom (ingyenes!!!) víz.

– forgatom a fejem az úton átkelve, mint a propeller, hogy most merről is fognak elütni épp. Megszoktam, hogy jobbról támadnak.

– zavar az sem, ha a kutya ágyában kell aludnom, vagy ha 4réteg ruhában, amiből az egyik egy tollmellény, ha annyi ujjlenyomat van a nekem szánt (elvileg tiszta) poháron, hogy a CSI szakértőgárdája egy hétig elemezgethetné…bár továbbra is én vagyok a legnagyobb tisztasági igényű, nem érdekelnek ezek a dolgok…én megteremtem a magam kis mikroklímáját és kész…

Még mindig:

– elámulok azon, hogy egy ország hogy lehet ennyire gyönyörű!!! Nincs két hasonló hely, nem lehet megunni a tengert, vagy az óceánt, a dombokat, a zöld millió árnyalatát, a birkák (BIRKÁÁÁÁK!) sokaságát, a hófödte hegyeket, a tereket, a mosolygó embereket (igen, jönnek veled szemben az utcán és mosolyognak…csak úgy..örülünk egymásnak, ennyi az indok!). És a Déli-Sziget még csak most jön! Bele se merek gondolni, mert belefacsarodik a szívem!

– nem fizettem egy centet se szállásért és ezt decemberig szeretném is tartani. Eddig összesen vettem egy szendvicset, három kávét, kétszer vásároltam be én vacsifőzéshez, meg egy apró meglepit vettem barátoknak. Minden további pénzem az átváltásra ment el, vagy metró/busz/hajójegyre, ill. benzinre. Jelenleg kb. 130 ezret költöttem, ebből 35-40-et buktam a váltáson (nem, nem megy olyan pikk-pakk a számlanyitás itt sem). Azt hiszem eddig – tekintve, hogy a világ egyik legdrágább országában vagyok közel négy hete – nem állok rosszul, bár a 100ezres álomhatárt meghaladtam (hiába no, nem akarok stoppolni…)!

– nincs honvágyam…bocsi, de tényleg. És nem is hiányoztok úgy, hogy rossz legyen. Szinte mindenkivel beszélek egy-két naponta, vettétek az adást és írtok nekem okosanügyesen, ahogy kértem. Valójában elég sokat beszélgetek Veletek telepatikus úton is, mikor látok valami csodát, remélem csuklotok sokat!

– nem akarok hazamenni, sőt, kezd berántani a gépszíj, mondjuk úgy, hogy merek nagyot álmodni!!! (Aztán vagy bejön, vagy nem, én már ennyivel is nyertem!)

– mérhetetlenül hálás vagyok a Sorsnak, az Égieknek, hívjuk akárhogy, de leginkább magamnak, hogy itt vagyok. Úgyhogy időnként megveregetem a vállam, büszke vagyok magamra!

– nem sírtam bánatomban, ellenben kb. minden nap elpityeredek azon, hogy mennnnnnnnnyireúúúúristendecsodaszépittminden!!!

Redwood Forest

Redwood Forest

– énekelek…magamban…jobb esetben. Rosszabban hangosan. Időnként tetőzöm azzal, hogy nekiállok az utca/park/part közepén sikítozni, ugrálni, füttyörészni, táncolni örömömben! (Tudom, ijesztő…de nem érdekel, eddig csak egy kis pukeko orrolt meg érte -erről teszek fel videót)

– elámulok az emberek kedvességén. Eddig is hittem az emberi jóságban és a szeretetben (ha majd világbékét kezdek emlegetni, üssetek le!)

– sokat pörgök azon, hogy mennyire hiányzik az, hogy szép legyek (a szoknyáim, a ruhácskáim, a szőke hajam, az érzés, hogy nő vagyok)! Fene se gondolta, hogy ilyen hiú vagyok, eddig ezek természetes dolgok voltak, kb. le is sz.rtam őket, itt meg naponta megy a rinya a tükör előtt, hogy mikor leszek megint szép. Szánalmas, de vállalom, ez is én vagyok.

– órákat tudok elnézelődni könyvesboltokban. Sehová máshová nem megyek be, de ide mindig muszáj…hívogatnak, szívem szerint minden másodikat megvenném, de a franc se fogja cipelni őket…

– fürdök naponta, mosok hajat rendszeresen és szőrtelenítek. Ja, és napi többször mosok fogat vízzel és fogkrémmel. Megjegyzem, ezzel egyedül vagyok, ahogy észrevettem…

– boldog vagyok. Amikor épp nem érzem, akkor meg próbálom erre emlékeztetni magam. Jó nekem, és csak napról napra jobb lesz.

– O. vagyok. A lány, aki eddig imádja a hortobágyi rántott oposszumot! (A vombatra pedig már csak 38 napot kell várnom ;)!)

Gyöngysor és Ocean Beach

Tegnap visszakanyartam kicsit a Bay of Plenty felé, mert Rotouraba meghívott magához egy nagyon kedves család. Ha azt mondom az apuka lelkipásztor, akkor ezen ugye már senki nem lepődik meg!?

Az ok, amiért megörültek nekem, hogy magyar vagyok, és a lányuk két évet járt Tóalmásra (mondanom se kell, hogy gőzöm se volt hol van…), egy magán bibliakurzusra…a suli egy Andrássy-kastélyban van, bentlakásos, több, mint 10 éve működik es a világ minden tájáról özönlenek ide a fiatalok. (Ismét egy új infó, hogy mennyire nemzetközi kis országunk van) Read the rest of this entry »

Én már nem…

… jutok le a Balcsira a következő 8 napban attól tartok,
… fogok színházba se menni (pedig ezt még annyira szerettem volna!!!),
… vélhetően moziba se (mindegy, azzal az évi 1-2-vel eddig is elvoltam),
… leszek őrületesen sportos istennős testű, hála az egymillió (hogyne!) edzésnek (ellenben elkezdtem felszedni, a testem vélhetően átállt mókus üzemmódba, non-stop zabálás/raktározás van, mintha a következő egy évben nem lenne módom enni…),
Read the rest of this entry »

Na akkor tisztázzunk valamit! 

Mivel eleinte úgy volt, hogy a kis bejegyzéseimet csak a család meg a barátok látják majd, így nem szorult magyarázatra, hogy ki O, vagy Á, vagy mi NZ, meg AU, illetve mi történik éppen, de mivel menet közben egy ilyen szép nagy családdá nőttük ki magunkat (ezúton is nagyon köszönöm a megosztásokat, lájkokat és ajánlásokat, folytassátok csak bátran!  )és a többségnek vélhetően fogalma sincs ezekről, így akkor most kezdjük a kályhától! Read the rest of this entry »

Barátkozz honvédekkel, mert az jó!

Ádámot alig két hete ismerem ugyan, de volt olyan kedves, hogy ma elhalmozott egy rakás roppant praktikus ajándékkal. Mert Ádám a praktikus dolgok híve, mégiscsak katona. Mit katona? Főhadnagy! Sőt, tanít! Olyan okos, hogy a róla készült interjút guglival kell olvasnom, hogy megértsem. Nem viccelek! Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

July 2017
M T W T F S S
« Jun    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: