Egyéb

Edith Piaf és Mr. Muscle

‘Mi urak vagyunk, mert nálunk doktor takarít!’ – mondogatta apukám, miután lediplomáztam.

Itt is urak vannak, mert most itt is doktor takarít, és itt is ingyé, ugye. Jó, nem, szállásom és vacsorám van cserébe. Ez a hely egyébként tünci, mert tisztaság van, mindenki nagyon kedves, roskadásig van szépirodalommal a polc (én már csak tudom, két napig portalanítottam, és minden második könyvnél felsikítottam, hogy ezt is el akarom olvasni!, meg ezt is!, meg amazt is!, nem csoda, ha két napig tartott a művelet…), és a Golden Bayben vagyunk, ami (állítólag) őrületesen menő hely.

Golden Bay

Golden Bay

A hiba bizonyára az én készülékemben van. Valahogy most mégsem jó. Egy kicsit semmise.

Mert nem jó, hogy a baba épp fogzik és 24-ből 18 órát bőg. Nem jó, hogy nem adnak elég munkát, aztán meg én érezzem cikinek, hogy ‘élősködöm’. Nem jó, hogy fél kilenckor este már aludni kell (banyek, nagyanyámnál ehhez képest, mint a londoni Sohoban péntek éjjel!). Nem jó, hogy nem adnak reggelit meg ebédet, mert két napja eszem vajaskenyeret (ja várj, azt nem, vajat nem eszünk, lekvárosat, és így is napi 2-3 ezerbe kerül a kajám…tudom, nem kéne átváltanom, dehát magyar forintból próbálok fennmaradni a felszínen). Nem jó, hogy látom, ahogy rendeződnek át a baráti kapcsolataim (igen, Te, akinek annyira a legjobb barátja voltam, sosem érsz rá, mert jajjdepörögsz, Te meg azzal ütöd le, hogy ‘úgysemérted mi folyik itthon, mi se azt, mi van most Veled’, a harmadikkal meg f.szsag miatt nem beszélünk. A többi meg csak szimplán nem ír, mert hát ‘úgyis olvaslak!’). És még csak 6 hete jöttem el…ez normális???

És az sem jó, ha Te, aki a legjobban megbántottál, belájkolod az oldalam, vagy Te, aki azt ígérted, hogy jössz utánam (és persze nem), megkérdezed, hogy nem sz.r-e egyedül utazgatni, vagy hogy Te meg lájkolgatod a képeimet, de amúgy nem beszélünk, mert  neked az rossz, mert annyira szeretsz. Jahogyúgy. Nem, ezek nem annyira jók így 18 ezer km-ről. Tudom én, az én döntésem volt, az otthoniak szerint nekem nem lehet/illik/szabad szar kedvűnek lennem, mert hát ‘ez volt a nagy álmod!’, ‘meg hát ezt akartad!’, ill. ‘olyan szép helyeken jársz, nem lehetsz szomorú!’.

Vízesés a semmiből

Vízesés a semmiből

Ja, akkor nem. (Ezúton kérdezném a terapeutámat, hogy most akkor én annyira defektes vagyok, hogy nekifutásból induljak is a tengernek, vagy azért még a normális emberek csoportjába tartozom?)

Egyébként jól vagyok, de Uncsifalváról a.s.a.p. távozásra szólítottam fel magam és hát a jó hír, hogy úgy néz ki, olyan meggyőzően reszkettem Alex mellett a sátorban, hogy úgy döntött, ezt a 4 hetet velem kívánja abszolválni és utánam jön a Déli-Szigetre! És ez borzalmasan ugrabugrajóhír, mert 1) Alexet imádjuk, 2) csudajó lesz Vele utazgatni, 3) és mivel úgy döntött, hogy campervan-östül jön le, így totál edzett leszek erre az életmódra, mire átérek Á-hoz. Úgyhogy a szememben most Alex a hős, aki campervanján kiment innen kedden reggel engem, aztán irány a Ferenc József Gleccser (és ezt azután döntötte el szabad akaratából, hogy túráztunk már együtt! Ezt a fiút még egyszer kitüntetik az áldott türelméért, az biztos! Már ha túléli ezt a négy hetet…)

Továbbá holnap kirándulni megyünk az arany homokos tengerpartra. Valamint Edith Piaf szólt ma sütőpucolás közben. És ma megkaptam a család ütött-kopott fekete montiját, Blacky-t (ehh, ugye nem kell magyaráznom, miért nem a kreatív üzletágban dolgozom…) és nekivágtam a legközelebbi beachnek. Sikerült néhány jól körvonalazható birtoksértést elkövetnem, de mivel egy árva lélekkel sem találkoztam, nem csináltam belőle nagy ügyet. Továbbá ismét bekapcsolt a túlélő üzemmódom, megint sikerült kitűznöm valami olyan agyament célt magam elé, amihez képest az, hogy leléceltem NZ-re, kispiskóta…dehát ismertek: kicsire nem adok!

Trollok és a marhapöri

Eddigi legintenzívebb pár napom Wellingtonhoz kapcsolódik. Imádok itt lenni, szóval jó sansszal ide jövök majd vissza nyáron, ha esetleg úgy alakul a meló. Hiába no, én city girl vagyok, be kell látnom. Itt lehet kisruhákban járkálni, szépnek lenni, indokoltan. A szőlősben kicsit hülyén mutat a szoknya-gumicsizma-trágyaszag kombó, bár ki tudja, azt még nem próbáltam.image

És persze sznob dög vagyok, odavagyok a kormányzati épületekért (néhányat meg is simogattam és telepatikusan győzködtem őket, hogy pont egy magyar jogászlányra van szükségük és eskü a magyar gazdaság nem azért tart ott, ahol, mert én korábban a kormány(ok)nak dolgoztam. Egyelőre még nem borultak le előttem, hogy ‘Oh, Orsolya, csak magát vártuk, dolgozzon nálunk! Melyik minisztériumban szeretne?’ De ami késik…), isteni a soho rész, amolyan szegedi nyüzsi feelingem van ettől a várostól. Nem túl nagy, de minden van, öltönyös férfiak, sportoló férfiak, okos férfiak…meg egyéb lényegtelen dolgok is persze (mint színház, múzeum, francia cukrászdák, jó éttermek, könyvtár, stb…).

Apropó pasik: most már megállapíthatom, hogy a városi kiwi pasik jók. Szépek a vonásaik, kb 10 évet letagadhatnának, rendszeresen sportolnak, amitől persze borzalmasan szexi vádlijuk van. Mivel kb annyira vesznek észre a farmer-termopulcsi kombóban, mint én otthon a füttyögő építőmunkásokat, így pofátlanul bámulom őket. Tátott szájjal…csak úgy nőiesen, ahogy illik. De lesz.rom, ők kezdték, mit mutogatják folyton a csupaizom lábaikat egy vádli-fetisiztának? (És a jó hír: a kiwi nők viszont jellegtelenek és nem nőiesek, úgy járnak, mint akik alól 5 perce rántották volna ki a traktort…úgyhogy van esély végülis…)

image

Hat hét kiwi-özön után belecsöppentem az itteni magyar közösségbe. Drága jó szállásadóim (ezúton is örök hálám Nektek!) kimentettek a kiwi szutyokból. Bocs, de ez az igazság: a kiwik eszementen koszosak, rendetlenek. Betrappolnak sáros lábbal, sose veszik le a cipőjüket, nem takarítanak, a ruhák beposhadtak, a mosogatás nem az erősségük. Mérhetetlen a szutyok, ami cseppet sem zavarja őket…úgyhogy aki először benyögi majd a ‘Könnyű Neked, mert ott lehetsz…!’ mondatot, annak szeretettel átküldöm majd a képeket arról, hol/miben aludtam 16 napon át…

De nem baj, ettől én még mindig imádok itt lenni, sőt, egyre jobban! Az elmúlt pár napban körbejártam ezt a tüneményes fővárost: egy nap a Te Papa Museumban (imádom a múzeumokat, mondtam már? Ezt nem tudták velem megutáltatni a suliban, szemben a finomfőzelékkel és az uszival), voltam a jogi karon (igen, megdumáltam az épülettel, hogy fogok én még ide járni!), Tibor felvitt a Botanikus kertbe, megnéztem a Parlament épületét és ma még voltam némi Lord of the Rings hepöningen is (körbejártuk a stúdiót, megnéztünk némi werkfilmet), amit kb csak azért húztam be, hogy családom Gyűrűk ura rajongói is megnyugodjanak.

Trollkodunk

Trollkodunk

Szóval, odavagyok ezért a multi-kulti közegért: ma marhapörit ettünk nokedlivel, savanyúsággal, kiwi vörösborral és magyar zenével. Eddig nem volt honvágyam, ma elkapott kicsit. Jó magyarnak lenni, jó úton lenni. Jó O-nak lenni. Mához kerek egy hónapra meg már AU tárt karjaiban landolok.

Addig is, Déli-Sziget, jövök!

Egy hónapja…

…mentem világgá.

Már nem:

– kezdem az ismerkedést azzal, hogy elnézést kérek az angolom miatt (mióta látom, hogy mások milyen csapnivaló nyelvtudással nekivágtak, és mióta sorra kapom a dícséreteket, felhagytam ezzel), és ez az egyik legjobb dolog abban, hogy itt vagyok!

– tervezem meg minden egyes percem, lassan, de biztosan engem is elkap a ‘lesz, ami lesz!’ életérzés ( ennek a kistestvérem fog legjobban örülni, aki a mesteri szinten űzi ezt).

– hordok minden nap fehérneműt (senki agya ne boruljon el, azért nem egy szál sejehajjban mászkálok odakint, csak fürdőruhában tolom…igen, tudom, tél van…de lesz.rom, én meg nyaralok, vagy mifene ;)!)

– kapok sikítófrászt attól, hogy időnként a pizsamámban dolgozok másnap (nem, nem a szatén csipke hálóigben…nem is a micimacis kezeslábasban…egyszerűen csak ebből a 4 váltás ruhából kell kihozni a maximumot, ami néha ezzel az áldozattal jár). Akik éltek velem, tudják, hogy a pizsamát összekeverni a napközbeni ruhával, és fordítva, olyan súlyos vétségnek számított nálam, amit valahová a közösség elleni izgatás és a népírtás közé tettem volna a Btk-ba. Nos, (reméljük csak átmenetileg!!!) ez is elmúlt!

– pörgök otthoni f.szságokon…jó, ezen még bőven van mit dolgoznom, de egyre jobb vagyok benne! Ha valami nem megy, nem erőltetem…ha valaki s.ggfej, ráhagyom…én itt vagyok (JUHIIIII!!!), és ennyi.

– győzködök senkit arról, hogy miért hoztam meg ezt a döntést, nem kell bizonygatnom azt sem, hogy felelősségteljes vagyok és nem ment el teljesen az eszem, hogy ez nem egy menekülés, hanem egy kaland, blablabla…kössz, hogy abbahagytátok a győzködést arról, hogy valójában nem is jó itt nekem, látjátok a szemeimben, stb…mert az :) nagyon is! Ha meg nem lesz az, hazamegyek. Vagy máshová…ennyire egyszerű!

– zavarnak a nyilvános wc-k, sőt! Itt NZ-n külön élvezet őket használni. Mindig tiszták (gőzöm sincs hogy csinálják!), mindig van budipapír, és iható, finom (ingyenes!!!) víz.

– forgatom a fejem az úton átkelve, mint a propeller, hogy most merről is fognak elütni épp. Megszoktam, hogy jobbról támadnak.

– zavar az sem, ha a kutya ágyában kell aludnom, vagy ha 4réteg ruhában, amiből az egyik egy tollmellény, ha annyi ujjlenyomat van a nekem szánt (elvileg tiszta) poháron, hogy a CSI szakértőgárdája egy hétig elemezgethetné…bár továbbra is én vagyok a legnagyobb tisztasági igényű, nem érdekelnek ezek a dolgok…én megteremtem a magam kis mikroklímáját és kész…

Még mindig:

– elámulok azon, hogy egy ország hogy lehet ennyire gyönyörű!!! Nincs két hasonló hely, nem lehet megunni a tengert, vagy az óceánt, a dombokat, a zöld millió árnyalatát, a birkák (BIRKÁÁÁÁK!) sokaságát, a hófödte hegyeket, a tereket, a mosolygó embereket (igen, jönnek veled szemben az utcán és mosolyognak…csak úgy..örülünk egymásnak, ennyi az indok!). És a Déli-Sziget még csak most jön! Bele se merek gondolni, mert belefacsarodik a szívem!

– nem fizettem egy centet se szállásért és ezt decemberig szeretném is tartani. Eddig összesen vettem egy szendvicset, három kávét, kétszer vásároltam be én vacsifőzéshez, meg egy apró meglepit vettem barátoknak. Minden további pénzem az átváltásra ment el, vagy metró/busz/hajójegyre, ill. benzinre. Jelenleg kb. 130 ezret költöttem, ebből 35-40-et buktam a váltáson (nem, nem megy olyan pikk-pakk a számlanyitás itt sem). Azt hiszem eddig – tekintve, hogy a világ egyik legdrágább országában vagyok közel négy hete – nem állok rosszul, bár a 100ezres álomhatárt meghaladtam (hiába no, nem akarok stoppolni…)!

– nincs honvágyam…bocsi, de tényleg. És nem is hiányoztok úgy, hogy rossz legyen. Szinte mindenkivel beszélek egy-két naponta, vettétek az adást és írtok nekem okosanügyesen, ahogy kértem. Valójában elég sokat beszélgetek Veletek telepatikus úton is, mikor látok valami csodát, remélem csuklotok sokat!

– nem akarok hazamenni, sőt, kezd berántani a gépszíj, mondjuk úgy, hogy merek nagyot álmodni!!! (Aztán vagy bejön, vagy nem, én már ennyivel is nyertem!)

– mérhetetlenül hálás vagyok a Sorsnak, az Égieknek, hívjuk akárhogy, de leginkább magamnak, hogy itt vagyok. Úgyhogy időnként megveregetem a vállam, büszke vagyok magamra!

– nem sírtam bánatomban, ellenben kb. minden nap elpityeredek azon, hogy mennnnnnnnnyireúúúúristendecsodaszépittminden!!!

Redwood Forest

Redwood Forest

– énekelek…magamban…jobb esetben. Rosszabban hangosan. Időnként tetőzöm azzal, hogy nekiállok az utca/park/part közepén sikítozni, ugrálni, füttyörészni, táncolni örömömben! (Tudom, ijesztő…de nem érdekel, eddig csak egy kis pukeko orrolt meg érte -erről teszek fel videót)

– elámulok az emberek kedvességén. Eddig is hittem az emberi jóságban és a szeretetben (ha majd világbékét kezdek emlegetni, üssetek le!)

– sokat pörgök azon, hogy mennyire hiányzik az, hogy szép legyek (a szoknyáim, a ruhácskáim, a szőke hajam, az érzés, hogy nő vagyok)! Fene se gondolta, hogy ilyen hiú vagyok, eddig ezek természetes dolgok voltak, kb. le is sz.rtam őket, itt meg naponta megy a rinya a tükör előtt, hogy mikor leszek megint szép. Szánalmas, de vállalom, ez is én vagyok.

– órákat tudok elnézelődni könyvesboltokban. Sehová máshová nem megyek be, de ide mindig muszáj…hívogatnak, szívem szerint minden másodikat megvenném, de a franc se fogja cipelni őket…

– fürdök naponta, mosok hajat rendszeresen és szőrtelenítek. Ja, és napi többször mosok fogat vízzel és fogkrémmel. Megjegyzem, ezzel egyedül vagyok, ahogy észrevettem…

– boldog vagyok. Amikor épp nem érzem, akkor meg próbálom erre emlékeztetni magam. Jó nekem, és csak napról napra jobb lesz.

– O. vagyok. A lány, aki eddig imádja a hortobágyi rántott oposszumot! (A vombatra pedig már csak 38 napot kell várnom ;)!)

Gyöngysor és Ocean Beach

Tegnap visszakanyartam kicsit a Bay of Plenty felé, mert Rotouraba meghívott magához egy nagyon kedves család. Ha azt mondom az apuka lelkipásztor, akkor ezen ugye már senki nem lepődik meg!?

Az ok, amiért megörültek nekem, hogy magyar vagyok, és a lányuk két évet járt Tóalmásra (mondanom se kell, hogy gőzöm se volt hol van…), egy magán bibliakurzusra…a suli egy Andrássy-kastélyban van, bentlakásos, több, mint 10 éve működik es a világ minden tájáról özönlenek ide a fiatalok. (Ismét egy új infó, hogy mennyire nemzetközi kis országunk van) Read the rest of this entry »

Én már nem…

… jutok le a Balcsira a következő 8 napban attól tartok,
… fogok színházba se menni (pedig ezt még annyira szerettem volna!!!),
… vélhetően moziba se (mindegy, azzal az évi 1-2-vel eddig is elvoltam),
… leszek őrületesen sportos istennős testű, hála az egymillió (hogyne!) edzésnek (ellenben elkezdtem felszedni, a testem vélhetően átállt mókus üzemmódba, non-stop zabálás/raktározás van, mintha a következő egy évben nem lenne módom enni…),
Read the rest of this entry »

Na akkor tisztázzunk valamit! 

Mivel eleinte úgy volt, hogy a kis bejegyzéseimet csak a család meg a barátok látják majd, így nem szorult magyarázatra, hogy ki O, vagy Á, vagy mi NZ, meg AU, illetve mi történik éppen, de mivel menet közben egy ilyen szép nagy családdá nőttük ki magunkat (ezúton is nagyon köszönöm a megosztásokat, lájkokat és ajánlásokat, folytassátok csak bátran!  )és a többségnek vélhetően fogalma sincs ezekről, így akkor most kezdjük a kályhától! Read the rest of this entry »

Barátkozz honvédekkel, mert az jó!

Ádámot alig két hete ismerem ugyan, de volt olyan kedves, hogy ma elhalmozott egy rakás roppant praktikus ajándékkal. Mert Ádám a praktikus dolgok híve, mégiscsak katona. Mit katona? Főhadnagy! Sőt, tanít! Olyan okos, hogy a róla készült interjút guglival kell olvasnom, hogy megértsem. Nem viccelek! Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: