Blog All

Annyi füvet toltam, hogy csak vigyorgok, mint a vadalma!

Ma reggel egy repülőgép hangárban ébredtem. Relatív ritkán történik velem ilyen, úgyhogy meglehetősen örültem. Az sem sokat vett le a dolog élvezeti értékéből, hogy előző este a sofőröm olyan lelkesen tolta befelé a söröket, hogy egész éjjel ingajáratban mászkált a budira, aminek következtében nem sokat tudtam aludni persze.

Baromi jó itt a hangulat, az argentin párost, akik itt surferkednek, imádom. Salvador kb. 100 szóból gazdálkodik, de bőven el van ezzel is, folyton vigyorog és semmi sem szegi kedvét, hogy meséljen…az sem, hogy a száz szóból egy sem passzol az épp aktuális mondandójába…megoldja spanolul, mi meg tanulunk…elvégre azért vagyunk itt (bár én azt hittem angolul fogok fejlődni, dehát na…nyelv-nyelv, ezt is több száz millióan beszélik, úgyhogy nem kell a rinya!)

Lady's Truck

Lady’s Truck

Ő tanított meg ma traktort is vezetni, amivel letoltam a reptér füvét. Annak ellenére, hogy ő magyarázta, spenglishül és nekem, mégsem ütköztem egy kisgéppel sem, nem vittem ki egy jelzőoszlopott sem, ellenben összespanoltam a helikopteres fiúkkal, akik a következő pár nap valamelyikében elvisznek repülni! Csak mert szerintük én annyira fuckin’ gorgeous vagyok! (Mondjuk ja, szerintem is tök menőn nyírok füvet traktorral!)

Ma este megyünk pörögni, azaz sörözni a szomszéd hangárba…mit mondhatnék, ki nem hagynám!

Like the Godfather!

Épül a birodalom! Én ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ismer egy másik valakit…így működik a rendszer. Amikor kerek két hete megérkeztem Új-Zélandra, csupán egyetlen kiwit ismertem, őt is csak futólag, a férjével couchsurferkedtek nálam két éve két éjszakára. Erre azért sok mindent nem lehetett építeni, főleg, hogy Susan e-mail reagálási sebessége kb. 3-4 hónap, így aztán adott volt, hogy idegenekkel kell majd szocizni.

Én a Couchsurfingen keresztül indultam el, így leltem meg csodás NzMum-omat, Jo-t, aki tegnap már a kapuban toporogva várt, úgy örült nekem, hogy megint itt vagyok, Aucklandben. Aztán jöttek a következő helyek… Read the rest of this entry »

Yes, Honey, that’s life!

Ha feleségül kért volna, azt hiszem el sem jövök többet! Mármint a hippi méhész. Ismeritek az A pasi a szomszéd sír mellől c. könyvet? Egy skandináv szerző írta, és mint tudjuk, a skandinávoknak kellően szarkasztikus a humoruk, úgyhogy én nagyon bírom őket. A könyv arról szól, hogy miként válik egy karrierista városi könyvtáros nőből farmerfeleség.

Read the rest of this entry »

Határ csak a csillagos ég!

Először is szeretném elmondani, hogy szétrepeszti a lelkem a boldogság. Mérhetetlen hálás vagyok, hogy itt lehetek!
Másodszor is olyan sok csoda történt velem egyetlen nap alatt, hogy azt feldolgozni is meló lesz (ja, tudom, sz.r nekem…).

Harmadrészt bár itt lennének velem azok, akiket szeretek! Bár megmutathatnám Nektek ezt a zöldet, amihez foghatót csak Írországban láttam. Bár látnátok velem a homok ezernyi színét, vagy a Tasmán-tenger kékjét, ahogy keveredik a Csendes-óceánnal! Bár látnátok Ti is, ahogy a szél simogatja a dombokat és fodrozza a füvet. Vagy ahogy a köd elterül rajtuk, amint lemegy a nap.
És bár itt lennétek velem most, amikor a teraszról bámulom a csillagokat! Soha életemben nem láttam még ehhez foghatót!!! (Mellesleg mézbort szürcsölök és azon filózom, hogy beszálljak-e a fával fűtött ‘jakuzziba’).

Read the rest of this entry »

In memory of…Cinderella

Mint a tündérmesékben! Na nem azért, mert úgy érzem magam, hanem mert ma az önkénteskedésem nagy részét válogatassal töltöttem: papír, műanyag, szemét – garázsprojekt ON.

Akik ma a pure NZ-re kíváncsiak, itt ki is léphetnek…illetve ez is az, csak nem a turistáknak szóló része. Szóval az van, amit kivettem drágajó hostom motyorgasából, hogy egy valaha virágzó farm (ahol anno még wwoferek is pörögtek= mezgés önkéntesek) hanyatlásába csöppentem épp bele. Én eléggé kivagyok tőle lelkileg, ők meg új-zélandiak…baromi rugalmasak és mindig mennek tovább! Ajánlom az otthoni örökös sápítozók figyelmébe!

Read the rest of this entry »

Hát izomlázam az van!

Tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, dehát ha ott fáj!?

Sziszifusz hozzám képest anno könnyen megúszta, valószínűleg kevésbé volt láma, mint szerény személyem. Bemutatom nektek a lányt, aki előbb összehordta az ‘avarhegyet’, majd kiderült, hogy nem is oda kellett volna…akkor áthordta máshová. Aztán nagy szorgosan gereblyézett addig, míg a hostja el nem kezdett sopánkodni, hogy hát jajj, azt nem kellett volna kitakarítani (értsd onnan nem kellett volna egy fél kékestetőnyi sárga levélkupacot összegereblyézni), mert ő pont oda fogja majd szétteríteni azt…gyanús is volt nekem már az elején, hogy ezen a ponton úgy néz ki a kert, mintha évek óta nem csinálnának vele semmit, de mondom itt jön Segítő Orsi, na majd én rendet teszek! Tettem is, kár is vót! Úgyhogy amit fél napig gereblyézgettem, azt is minek…pedig hogy megörültem ma, amikor a tegnapi 3 fogú gereblye helyett bemutatták nekem a 12 fogasat! Egyből belendült a gereblyézős karrierem, aztán pont ezzel a lendülettel le is hanyatlott… Read the rest of this entry »

Ásó, kapa, nagy kaland!

Ma velük pörögtem legtöbbet, ugyanis megkezdtem az első önkénteskedős napomat. Kicsit izgultam, mint az első nap az új munkahelyeken szokás, ennek örömére ismét belobbant a torkom, és kiütött a nátha. Tudom azt is, hogy miért izgultam (új hely, menni fog-e, mit kell csinálni majd, kedvelem-e őket, mit csinálok, ha nem, hova megyek, stb…), tudom azt is, hogy mit nem mondtam ki és kinek (de se kedvem, se energiám, úgyis hiába…próbálom az elengedés meg a megbocsátás művészetét gyakorolni inkább – egyelőre elég sikertelenül, mint látjuk). Read the rest of this entry »

Általában a harmadik napra…

…már értelmesnek is tűnök. Addigra kiderül, hogy vannak értelmes gondolataim (jó, elvétve ugyan, de akadnak…)! Most már (Hong Kongot is beleszámítva) a 4. hostomnál vagyok. Ahogy eddig megfigyeltem, kb. 3 nap kell ahhoz, hogy feltűnjön, nem csak egy zsák krumpli vagyok. Addigra befogom az adást, megszokom az akcentust, felveszem a ritmust, megszokjuk egymást. Read the rest of this entry »

Én bizony megnyalogattam!

Mármint a tengert, nem a szörföst…(csak hogy kiderítsem, igazi-e)

Ahogy az már lenni szokott vasárnaponként (ha két vasárnap alatt háromra elmentem, az már hagyomány, nem?), ma is misével kezdtük a napot! Mostani szállásadóm apukája lelkipásztor és a család zöme játszik a templomi bandában, úgyhogy az első sorból csápolhattam…írtó jó buli volt, adtak hozzá nasit (ostya) és inni is (bor). Most komolyan, mit kívánhattam volna még? Ja, volt játszószőnyeg és színezőkészlet is (természetesen bibliai jelenetekkel), de nem akartam annyira hedonistának lenni, hogy még azt is kipróbáljam…meg amikor megfogtam egy rajzlapot, hogy rá ne lépjek, akkor az egyik kislány olyan csúnyán nézett rám, hogy őszintén, nem is mertem… Read the rest of this entry »

Annyi itt a paraszt, mint égen a csillag!

Akarom mondani farmer…mondjuk ez egy mezőgazdasági kiállításon nem meglepő ugye, ha hegedűművészekkel lenne tele a hely, azon már lehetne mit csodálkozni. Most épp az egyik nemzeti bank standjában ücsörgök, nekik dolgozik Cassia a hostom (szóval a hol nyissak számlát kérdést ezzel rövidre is zártuk :P), őt várom.

Read the rest of this entry »

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

October 2020
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: