Blog All

Hátizsák, szauna, véres palacsinta – II. rész

Amúgy neorokkerék nem voltak rossz arcok, egyrészről nem kapcsolták ránk éjjel a szaunát, ami szerintem már önmagában is nagy dolog, továbbá megkínáltak minket teával, sőt, megismerkedtettek minket valami sárga nemzeti bogyóval (ki tudja a nevét???), ami még az aranynál is drágább, mert nem tenyészthető, és baromi egészséges.

Aland18

Másnap feltérképeztük Aland ’fővárosát’, ami egy nagyon tünci kisváros, kb. 2 utcával, egy eszméletlen jó cukrászdával és egy bicikli kölcsönzővel. Na, innen voltak a bringáink, amivel a következő egy hétben keresztül-kasul akartunk kerekezni 6500 szigetet (de mondjuk minimum négyet – csak hogy elmondhassam, jó párat bejártunk).

Aland3

A gond csupán annyi volt, hogy volt kb. fejenként 10-15 kiló csomagunk, és pénzünk két háromsebességes cangira. A többit ugye elzabáltuk Stockholmban, tehát a feladatra alkalmas bicikli innentől szóba sem jöhetett…a másik nagy hiba elhinni a svédeknek, meg a finneknek, hogy Aland lapos. Aland annyira volt lapos, mint a Budai hegyek. Jó, lehet, hogy azok dombok, de alföldi lányként nekem hegyek. Úgyhogy Aland is az volt. Himalája oda-vissza. Egy három sebességes csodacangival.

Aland20

Mindezt tetőzte a frenetikus időjárás. Mert azt (is) elfelejtettük megnézni (vagy megnéztük, de úgy gondoltuk, hogy legalább nem lesz tömeg), hogy Aland-szigetekre nem mennek az emberek augusztus közepétől, mert az idő nem turistáknak való. Utazóknak se. Balfék biciklis magyaroknak se. Mindegy, volt széldzsekink meg széles repertoárunk káromkodásból. Ezzel a kettővel egyébként bármilyen teljesítménytúrát végig lehet csinálni! (Új-Zélandi hasonló hangulatú túránkért katt ide!)

A triatlon szervezői nagyon örültek nekünk. Bár csak ketten voltunk és három fő kell a váltóhoz, szereztek nekünk egy többszörös ironman pasit, aki szeret 6,5 km-t úszni jeges skandináv folyókban árral szemben, meg futni is maratonokat 60 évesen. Szerintem amúgy nem emberből volt, de mindegy. Mivel a futás pont nem az erősségem, úszni meg a 16 fokos tengerben nem nagyon volt kedvem, így enyém marad a biciklis rész.

Aland13

Mondom hogy festett: úszásban még elég jók voltunk, mert az nem az én reszortom volt. Aztán jöttem én a kosaras, három sebességes városi biciklivel, aminek súlya egyenlő volt az összes többi résztvevő kerékpárjának összsúlyával. Ezt már csak abból is gyanítom, hogy a többi bicikli kisujjal felakasztható volt a depoban, én fel se bírtam aggatni az enyémet, úgyhogy elegánsan letámasztottam, ahogy a kocsma elé szokás. De hogy javítsak az összképen, a türkiz színű termopulcsimhoz egy színben passzoló swarovski gyűrűt húztam, lássák ezek a skandináv népek, hogy a stílus nem pénz kérdése, na!

Aland12

Nemtom ugyan, hogy ez mennyit adott hozzá a teljesítményemhez, de óriási hajrában az utolsóként értem be. Az óriási hajrá köztem és a vacsorára hazavágyó szervezők közt zajlott. Van annak egy pikantériája, amikor már csak azért szurkolnak neked, hogy érj már célba, mert már mindenki rég hazament és a szervezők halálra unják magukat. Mindegy, az tuti, hogy az én beérkezésemnek mindenki őszintén örült. Ironmanünk segítségével legalább a méltóságunk visszanyertük és megkaptuk a legmesszebbről jövőknek járó jutalmat is (így mondhatják svédül, hogy vigaszdíj).

A többszörös ironman és én átvesszük a 'legmesszebbről jövőknek járó díjat'

Másnapra felajánlottuk segítségünket a verseny szervezőinek, így gondoltuk ledolgozni a saját nevezői díjunkat, amivel semmi gond nem lett volna, ha nem szakad úgy az eső aznap, mintha dézsából öntenék. Az a fajta zuhé volt, ami ellen nincs az a több száz (ezer) eurós túracumó sem, ami megvéd. Nyilván nekünk meg nem ebből a fajtából volt, szóval a sz.rráázás borítékolható volt úgy 2 másodperc után. Mondjuk így a következő 4 órában már nem volt min izgulni: ronggyá ázott két agyament irányította a versenyzőket. Probléma csupán akkor merült fel, mikor kérdeztek tőlünk valamit svédül, mert hát azon túl, hogy Stockholm, meg Eckerö nem sokat vágtunk ezen a nyelven. Ők meg hiába finnek, nem is a jó nyelvet beszélik (közigazgatásilag Finnországhoz tartozik a szigetcsoport, de korábban Svédországhoz tartozott, így a hivatalos nyelv svéd) és még magyarul sem értenek. Ennyit a közös nyelvcsaládról…

Aland25

A probléma a sz.rráázással csupán annyi volt, hogy aznapra a büdzsénk szerint sátras alvás volt betervezve, és az egyetlen zárt cipőnk, illetve a fontos ruháink nagy része csurom víz volt és nem sok esélyt láttunk rá, hogy 10 fokban éjjel majd illatos, pihe-puhára száradnak. Erre való azonban a szárítógép! Minden bizonnyal, ha rajtam múlna, már Nobel-díjat kapott volna a feltalálója. Azzal a lendülettel be is dobáltuk a vizes cuccunkat, a cipőinket, majd boldogan vettük ki őket egy fél óra múlva. Nagyon-nagyon boldogan. A ruháim szárazak voltak és melegek. Ez igaz volt az edzőcipőmre is. Száraz is volt, meleg is, meg 2 számmal kisebb is… Az élet nagy tanulságaiból osztok most Nektek meg egyet: BŐRCIPŐT NEM TESZÜNK SZÁRÍTÓGÉPBE!!!

Na, az okos ember ugye más kárán tanul, a hülye a sajátján. Ez volt az a pont, ahol csúnyán eltört a mécses, lelki szemeim előtt már láttam, hogy egy flip-flop-ban fogok áttekerni még minimum 6497 szigeten, mert hogy ezen a pontján a szigetvilágnak már nincs olyan bolt se, ahol ruhaneműt vehetnél. Végül a duct tape oldotta meg a helyzetet. Mert hát csóró magyarnak kreativitásban nincs párja!

Aland19

Ne mondjátok, hogy nem trendi!

(folyt.köv.)

Hátizsák, szauna, véres palacsinta meg én, avagy miként lett belőlem backpacker

Olyan lesz ez, mint mikor a Star Wars trilógiának kijött az első három része, ami valójában a 4-5-6. részek után volt (vagy valami ilyesmi). A lényeg, hogy most mesélem el Nektek, miként lettem Vombat.

Az úgy volt, hogy egyszer régen nekem valaki azt mondta, hogy ezek azok az utak, amik egy ’magamfajta csinos ügyvédlánynak’ nem valók. Innentől biztos voltam benne, hogy akkor ez tutira nekem való.

Aland-térképRégi vágyam volt már eljutni Skandináviába, így kitaláltam, hogy 2012 nyarán nyaraljunk ott. Az útitársam meg azt mondta, hogy biciklizzük be. És ettől én olyan lelkes lettem, hogy egész másnap a guglit bújtam, hogy Svédországban merre lehet jókat biciklizni. Addig böngésztem a netet, míg rátaláltam az Aland-szigetekre, egy 6500 szigetből álló biciklis paradicsomra.

Baromira belelkesültem, mert azt írták, hogy meseszép hely (láttam a fotókat, tényleg), és hogy lapos (ezt meg bekajáltam) és hát na! Tegye már fel a kezét, aki már biciklizett az Aland-szigeteken! Naugye! Halál menő! Így aztán hazamentem nagy lelkesen és mutogattam otthon, hogy nééééééézd, de szuper, biciklizzük be Aland-szigeteket, ez annyira jó!

Gyorsan meg is vettem a repjegyeket Stockholmba, közvetlenül azelőtt, mielőtt realizáltam volna, némi segítséggel, hogy a piros vonal ott Svédország és Aland között arra utal, hogy Aland-szigetek már egy másik országhoz tartozik (hiába no, a hajszín azért árulkodó…).

StockholmJó, akkor B) terv: elrepülünk Svédországba, fogunk egy óceánjárót, átmegyünk a már közigazgatásilag Finnországhoz tartozó Aland-szigetekre és bebiciklizzük. Ráadásul, lesz ott egy triatlon verseny is, kár lenne kihagyni! Senkit, főleg nem engem bizonyára nem rettentene el az az apró tény, hogy előtte soha 20 km-t se tekertem le egyhuzamban, de ezek csak részletek. Ha triatlon, akkor induljunk. Beneveztünk, jött is a válasz, hogy nagyon örülnek nekünk, magyarokat ott még sose láttak (legalábbis ennyire nemnormálisokat tuti nem…).

Mivel csóró voltam (akkor is), de messzire és sokáig akartam menni (már akkor is), kellettek olcsó szállásos megoldások. Így jutottunk a Couchsurfingre és a kempingezésre, mint megoldási lehetőségek. Előbbit bátran preferáltam, utóbbihoz nem túl sok kedvem volt, de gondoltam, na majd most tuti megszeretem (segítek: nem)!

Aland6Megérkeztünk a meseszép (és 3 napig vízszintesen szakadó esős, 15 fokos) Stockholmba, ahol egy nagyon jófej házaspárnál szállhattunk meg. Róluk azt kell tudni, hogy szuperjó szobával vártak minket, még cukorka is jutott a párnánkra, ráadásul bevonatozták Európát nászút gyanánt, és odavoltak Budapestért, mert a szülők szerint Budapest baromi jó hely (szülők jól nyomták).

Stockholmban ezen túl az történt, hogy a harmadik napon a s.ggére vertünk a tíz napos költségvetésünk kétharmadának. Nem azért, mert megérkezésünk örömére beestünk az első stockholmi kaszinóba és feltoltuk a zsét a piros 21-re, hanem mert Svédország mocskos drága (mondom ezt úgy is, hogy megjártam Down Undert). Egy szendvics 4000,- Ft körüli koronánál kezdődött. Én még csak el lettem volna egy szendviccsel három napig (nem), de a férfiak állítólag nem érik be ennyivel…

Aland7Így aztán volt egy kis riadalom, meg újratervezés, hogy mit kezdünk a következő egy hétben nagyonnagyonkevés pénzből, de volt még két-két vesénk vész esetére, így egész optimisták maradtunk…Szóval, felszálltunk az óceánjáróra, majd megérkeztünk Mariehamnba.

Itt egy neorokker srác és sosevigyor csaja várt minket. Útközben nem sokat beszélgettünk, mondjuk erősen tanakodtam is, hogy vajon mi lehet a közös halmaz kettőnk érdeklődési körében. Aztán megérkeztünk hozzájuk és biztos voltam benne, hogy a takarítás, mint olyan, nem az. Én szeretem a tisztaságot, ők meg nem ismerik.

Szóval, amikor a srác szólt, hogy levezet minket az alagsorba, mert ott lesz a szállásunk, gondoltam nagyobb kupi a fentinél úgysem lehet, úgyhogy hajrá. Legnagyobb megdöbbenésemre egy szaunába vezetett be minket, hogy itt alhatunk.

És nem, nem viccelt. Egyetlen dologban bízhattunk csak, hogy éjszaka senki nem kapcsolja be ránk…(folyt.köv.)

Aland8

A pampogó hátizsák  

Arra gondoltam, túrákat kéne vezetnem! Persze semmiképp se olyanokat, ahol hegyekre kell felmenni meg lejönni, mert az baromság, bár állítólag ez túrázó körökben elég népszerű. Sosem fogom megérteni…

Mikor Jucó barátnőm, aki unalmában Patagóniában, meg Kilimandzsárón, meg Himalájában szokott ‘sétálgatni’ (a la Bori), közölte, hogy meglátogatna itt NZ-n, gondoltam betársulok egy kirándulásra én is, mert a Déli-Szigetnek nincsen párja és már 3 hónapja egy helyben voltam.

 DSC_5932

Így kezdődött, aztán már azon kaptam magam, hogy megvan a repjegyem Queenstone-ba, épp szállást próbálok szerezni vadidegeneknél és két további útitársunk is lesz Bori, a backpacker.hu lány és Gyuri, a két lábon járó biológiai lexikon személyében. (Nemtom átjön-e, mennyire illettem a sorba…)

 DSC_6006

A küldetésünk: megcsinálni a Humpbridge Track-et, ami a Déli-Sziget legdélebbi pontján található és annyit tudtunk róla, hogy álomszép. Illetve, hogy 60 elcseszett kilométer, irglamatlan sok ‘hupli’, 3 nap és 4 kvázi vadidegen.

 10308123_787702654644313_4529876486530305231_n

Első nap egy ikonikus helynél találkoztunk, a queenstown-i Fergburger előtt. Állítólag itt kapható NZ legjobb hamburgere, amit elég sokan le akarnak tesztelni, mert átlagban fél órát kell érte sorbaállni. Mivel Zsiti rám parancsolt, hogy anélkül, hogy kipróbálnám haza se menjek, nem mertem kockáztatni, inkább beálltam a sorba és vártam a csodát. A csoda sajnos elmaradt, mert befutott Bori, és épp az úttest közepén úgy gondoltuk, hogy jól megölelgetjük egymást első találkozásunk örömére. Szerencsére a kiwik is érezték, hogy ez karmikus pillanat, így egy kocsi se dudált le minket a közel húszból, aki miattunk nem tudott továbbmenni.

 IMG_5685

A szállásunkat a szokásos módon intéztem: megkérdeztem boldog-boldogtalant, hogy tudnak-e valakit Qt-ban, aki adna nekünk egy apró kis kanapét, mert én NZ-n szállásért nem fizetek. Egyrészről mocskos drága, másrészről a krikett vb idején ne is legyenek olyan botor gondolataid, hogy lesz helyed hostelben, harmadrészt mert én ezt így szeretem. Találkozni idegenekkel, bekuncsorogni magam hozzájuk, meghallgatni az élettörténetüket és nyomot hagyni egymás életében.

 DSC_5935

Óriási szerencsémre mindhárom éjszakára lett is szállásunk. Úgy indultunk, hogy ‘Megmondom őszintén, elég abszurdnak tartom, hogy írtál, mert még azt sem ismerem, aki beajánlott…’ és oda jutottunk, hogy ‘Oh, többen vagytok? Semmi baj, épp ma rúgtunk ki valakit, van hely mindannyiótoknak!’. Boldogan nyugtáztam a végkifejletet egy olyan ember házában, aki direkt kerüli a magyarokat és én voltam az egyetlen ember, akinél így rábólintott a dologra. Megtisztelő volt, na! Mondjuk olyan büdösen, csapzottan és dzsuvásan érkeztünk meg a három napos túrázás után, hogy azt hiszem az országimázsunkon most ismét nem lendítettünk.

 DSC_0573

Miután első nap nagy nehezen megszereztük a bérelt kocsit (felfedeztem NZ első komoly hibáját – katasztrofálisan nyögvenyelős projekt volt), másnap vidáman (esetemben inkább ‘teli gatyával’) érkeztünk meg a túra startpontjához. Innen jött három nap hegyre fel meg hegyről le, amit inkább nem is kommentelnék. Bevillantak a katonai kiképzős filmek…

 11012623_787707364643842_5146295648331979374_n

Amikor viszont épp nem akartam belehalni a túrázásba, akkor vinnyogva szakadtunk a röhögéstől. Azóta is tanakodom azon, hogy nevetés vagy páfrány volt-e több. Esőerdők esetében ez komoly dilemma.

DSC_0566

A túra amúgy fizetős, 175 dollárt kértek azért, hogy átvonszolhassam magam maori magánterületeken, nemzeti parkokon, felmászhassak rengeteg sok hegyre, majd le is róluk. Ja, és volt menő szállásunk szó szerint a világ végén, finom poridge-dzsal. Meleg tus már csak további 20 dollárért, így én kiélveztem az evolúciós defektem (miszerint nem érzek szagokat), a többiek meg igyekeztek gyorsan bealudni.

Az időről azt kell tudni, hogy két napig szikrázó napsütés volt, a harmadik nap pedig érzékeltük, hogy egy esőerdőben vagyunk, ami arról kapta a nevét, hogy rengeteg a fa és időnként szakad/ömlik/esik. Meg kellett állapítanom, hogy jó helyen vagyunk. Persze végül nem az esőtől lettünk vizesek, hanem a dagálytól, amivel nem kalkuláltunk, így az utolsó napi tengerparti túránkat inkább U-alakú rohangálásnak és partfalra vetődésnek hívnám.

 DSC_0749

Jól sikerült. Mármint Borinak, aki még időben levette a bakancsát. Én egy zoknit buktam, Jucót beszippantotta a láp, Gyurit meg térdig ellepte egy sietős hullám. Aztán már Gyuri is elég sietősben nyomta, mert sziklákon mezítláb sétálni állítólag nem olyan kellemes. Hiszek Gyurinak.

 DSC_0798

Szerettem ezt a túrát, életem egyik legemlékezetesebb három napja volt. Persze nem azért, mert imádnék túrázni, még csak véletlenül sem. Aminek állítólag hangot is adtam és végig pampogtam ezt az egészet, de persze ki hiszi ezt el?! Szerintem túrákat kéne vezetnem!

A képekért köszönet www.backpacker.hu Borinak és Nyikos Györgynek! (Egy béna van, az s.k.)

Hogyan menjünk világgá, ha szűkös a keret?

1. Rész – Szállás és ellátás ingyen

Van az a típus, akinek folyton mehetnékje van. Akkor is utazik, ha nincs miből. És általában oda, ahova másoknak eszébe se jutna. Vagy esetleg eszébe jut, de nem meri meglépni, mert az felérne egy kamikáze akcióval a pénztárcája ellen.

Létezik azonban egy remek módszer, ahogy mi, ‘csóró’ utazók menedzseljük ezt az egészet. Önkénteskedésnek hívják. Bár a neve roppant magasztos, most elsősorban nem az afrikai árva kisgyerekek gyógyítására gondolok (meglepő, de ezek sokszor drága, fizetős önkénteskedések…).

Nálam úgy kezdődött, hogy egy borongós őszi este épp az angol órámon ücsörögtem, mikor a világ legjobb tanára csak annyit mondott: “Oros, most mutatok Neked valamit, ami megváltoztatja az egész életedet!”

Én gyorsan közbevágtam, hogy szerintem azt nekem nem szabad látnom, mert barátnője van, de aztán kiderült, hogy valami tényleg olyat mutat, ami után egyértelművé vált, hogy én világgá megyek. Hazamentem, elintéztem a regisztrációt és megvettem a repjegyet.

Amikor megtudtam, hogy létezik egy (nem csak egy) olyan oldal, ahol önkéntes munkára regisztrálhatok, amiért cserébe szállást és ellátást kaphatok, roppant izgatott lettem, mert világossá vált számomra, hogy így nem csupán pár hetet húzhatok ki a minimál költségvetésemből, hanem akár hónapokat is.

Én a workaway.info oldalra regisztráltam, ahol évi 23 euróért (pároknak 30) készíthetsz magadnak profilt. Bejelölheted azokat a képességeket, amikkel rendelkezel, tölthetsz fel fotót, a lényeg, hogy minél színesebb és sokoldalúbb személynek tűnj. Ide nem egy hivatalos CV kell, erre a honlap üzemeltetői is felhívják a figyelmet. Rögtön azután, hogy ezt elolvastam, nyomtam egy delete all-t és az elsőként precízen összerakott kvázi jogász CV-met átírtam cukrászorsisra, aki tud sütni, főzni, siklóernyőzni, vezetni, tanítani, meg amit csak akarnak, és leginkább baromira világgá akar menni.

orsi1

Aztán kiválasztottam mesecsodás Új-Zélandot és minden régióban, ahová menni akartam kerestem egy szimptikus host-ot. Elkezdtük a levelezést/szkájpolást/stb., míg ki nem forrta magát a terv, hogy mikor hol leszek.

Szerencsémre nagyon jó hostjaim voltak végig, így közel három hónapig úgy utaztam, hogy nem költöttem se szállásra, se ételre. Ami kiadásom volt, az csak az útiköltség. Amikor nem önkénteskedtem, akkor pedig couchsurfing-eltem.

 És hogy miket csináltam:

– festettem,

– gletteltem,

– kertet rendeztem,

– főztem és sütöttem 2-11 főig,

– makadámdiót szedtem,

– takarítottam,

– traktorral füvet nyírtam reptéren,

– oposszum csapdákat helyeztem el madárrezervátumban,

– teheneket etettem,

– kerítést cölöpöltem,

– helikoptert építettem,

– permeteztem, stb.

orsi2

 Mondanom sem kell, nagy váltás volt a 8-10 órás irodai melók után. Rengeteget tanultam és nagyon élveztem. A legnagyobb előnye pedig az, hogy ilyenkor helyieknél szállsz meg, az otthonukban élsz, részesülsz a vendégszeretetükből és így jobban megismerheted az adott kultúrát is.

Van, hogy semmilyen ‘skill’-t nem kérnek, de van, hogy kifejezetten szakképesített önkénteseket keresnek (ez főleg a legfelkapottabb helyeken van így, pl.: Hawaii, Fiji, stb.). Utóbbiaknál azért érdemes átgondolni, hogy nem éri-e meg rendes, fizetős munkát nézni inkább. Általában néhány hetet, de akár több hónapot is maradhatunk egyes helyen, ha beválik. Leginkább teljes ellátást nyújtanak a host-ok, de én belefutottam egy olyan helybe, ahol menetközben megváltoztatták a szabályokat és csak vacsora volt. Ezzel még nem is lett volna probléma, de bolt 20 km-re sehol, és kocsi nélkül ezt elég nehéz volt megoldani, úgyhogy én inkább a teljes ellátás híve vagyok.

Néhány host iszonyat lelkes, a Déli-Szigeten kifogtam egy farmert, aki minden napra szervezett nekünk vagy valamilyen kirándulást, vagy szabadidős programot (sziklamászás, kajakozás, BBQ, pizzasütő verseny, stb.). Nála mondjuk volt, hogy 8-10 órákat is dolgoztunk, szóval néha már a világomról nem tudtam, nem hogy sziklát másszak levezetésnek, vagy barlangban túrázzak, de a többségnél általában 3-4 órás a ‘munkaidő’ és cseppet sem kell megszakadni. Az első helyemen pl. azonnal adtak kocsit is, így mentem el egy hosszú hétvégére kirándulgatni.

Szerintem szuper lehetőségek ezek, ha az ember kicsit világot akar látni, új dolgokat kipróbálni és mindezt a lehető legolcsóbban. A poén része miatt pedig lottó nyerteseknek is szívből ajánlom!

Íme a három legismertebb önkénteskedős oldal:

http://www.workaway.info/

http://www.helpx.net/

http://www.wwoof.net/

Na, akkor azt hiszem a ’De nekem nincs pénzem utazgatni…!’ kezdetű monológot le is húzhatjuk a kifogások listájáról.

10+1 hasznos tipp, ha úgy döntenél, hogy egy campervan-nel utazol körbe egy országot…

Korábban magam sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok mesélni, de tavaly négy hónapot éltem két különböző férfival, két különböző campervan-ban, két különböző országban. Nem tudom, melyik a meredekebb, hogy egyik férfit sem ismertem pár nappal korábban, vagy, hogy autókban ettem, aludtam, utaztam, éltem hosszú hetekig. Mindegy is, őrületesen jó poén volt, de azért nem árt néhány dologra felkészülni, mielőtt belevágsz egy ilyen útba.

image

1. A jármű (típusa, mérete)
A jó jármű a lelke az egész útnak. Nem jó az sem, ha túl kicsi, mert akkor pár nap után nagyon könnyen az agyadra megy majd először a dolgok pakolgatása, hogy helyed legyen, majd az útitársa(i)d, aztán Te saját magadnak. Annak sincs értelme, ha túl nagy, mert akkor borzalmasan sokat fogyaszt és néhány ezer-tízezer kilométeres tételnél azért ezek súlyos számok. NZ-n és AU-ban a campervanok iszonyat gyorsan cserélnek gazdát, mivel a travelerek jönnek-mennek, használják néhány hónapig, aztán továbbadják. Épp ezért a zöme nincs túl jó állapotban, leharcolt jószágok, de felszerelésük nagyon jó. Ja, és ha lehet, 4WD-s autót válassz, mert egy csomó helyre csak ilyen típusú kocsival juthatsz el. Vehetsz és bérelhetsz is.

Itt Down Underen hasznos oldal lehet Neked:

AU- www.gumtree.com.au

NZ- www.trademe.co.nz

2. A jármű (műszaki állapota)

Ha a jószág nincs jó műszaki állapotban, az őrületes parákat tud okozni. Hidd el, lerobbanni a sivatag közepén, az nem olyan mókás (tapasztalatból beszélek)! Mindig legyen a telefonodban lementve pár szám vész esetére, főleg, ha olyan helyekre mész, ahol nincs internet (sőt, NZ-n és AU-ban rengeteg helyen sajnos térerő sincs). Mindenképp végeztess egy alapos átvizsgálást az indulás előtt, különösen nézesd meg a motort és a klímát. Legyenek Nálad pótszerszámok, és ha lehet, egyikőtök legalább kicsit jobban konyítson annál a kocsikhoz, mint amit a műszaki vizsgára kértek (meglepő infó: ez szerencsére egyik esetben sem én voltam). És az sem baj, ha az alkatrészek nevét tudod angolul (nálam mondjuk külön nehézséget okozott, hogy magyarul sem volt lövésem se, hogy Á. mit magyaráz ékszíjról meg cilinderekről…jó, szőke vagyok és nő…van mentségem!). Viszont az út végére már írhattam volna egy angol-magyar autószerelő kézikönyvet is…

3. Törekedj a praktikusságra!

Anno mi beleestünk abba a hibába, hogy Sydneyben mindent felhalmoztunk, ami mozdítható volt egy költözéskor: volt nálunk epilátor (mondanom sem kell, egyszer sem használtam…), hajszárító, mikulás sapka (nyáron indokolt), minimum 8 angol könyv (hogyne, persze, az olyan, hogy előveszed és tanulod…), de még piteforma is (a cukrászt hallhattuk, köszönjük!). Gondold át higgadtan, hogy mi mindenre van szükséged. Aztán két nap múlva húzd le a lista felét! Na, annak a felére lesz valójában szükséged. Hidd el, borzalmasan idegesítő, ha 4-6 négyzetméteren élsz és megfulladsz a tárgyaktól.

4. Tervezz, de ne vidd túlzásba!

Egy több hónapos útra nem árt felkészülni, viszont nem lehet és főleg nem is érdemes minden egyes percét megszervezni, kitalálni. Az ilyen utakban pont az a legjobb, hogy nagy része spontán, váratlan és tele van nem várt kalandokkal. Beszéljétek meg, mik azok a főbb látnivalók, sarkkövek, amiket mindenképp látni szeretnétek (én az UNESCO-s látnivalókért remegtem, ugye, úgyhogy ezeket pipálgattuk sorra, Á. meg a legmenőbb helyeken akart búvárkodni…). Ezeket ütemezzétek be, a kettő között meg csak adjátok át magatokat az eseményeknek és álljatok meg ott és akkor, amikor csak kedvetek szottyan.

5. Értékek

Ne legyen Nálad túl sok érték. Készpénz amúgy se, azért van a bankkártya, ami mellett nem tároljuk ugye a pin kódot, mert az nem okos. És ha lehet, legyen a kocsiban egy jól eldugott, vagy lakattal zárt széf, amibe a laptopokat, kamerákat, egyéb értékes dolgokat betehetitek, ha elmennétek valahová. Túl sokáig ne hagyjátok magára a kocsit és mindig jól kivilágított helyen parkoljatok. És még ilyenkor is megtörténhet Veletek az, hogy miközben bent alszotok a kocsiban, le akarják lopni róla a bicikliket. Velünk megtörtént, és ha nincs Á. meg az ő haláli nyugodt vérmérséklete, akkor lőttek volna a cangiknak.

australia-map

6. Legyen nálad egy jó térkép!

Papír alapú. Részletes. Jó, most hőbörögsz, hogy minek az már manapság, de elmondom miért: mert NZ-n és AU-ban például 80%-ban nem volt se térerőnk, se internetünk, és a GPS se tudta sokszor, hogy hol a jóéletben járunk. Így aztán mi sem. Márpedig ekkora országokban eltévedni nem annyira fun, nem az van, hogy három óra múlva úgyis kikeveredsz a másik felén. Ráadásul szerintem annyira jó poén beirkálni a térképen, hogy mikor voltál ott és mi volt nagyon szép vagy érdekes, hogy eltehesd emlékbe!

7. Jegyzetelj!

Annyi minden inger fog érni, hogy egy idő után csak kapkodod a fejed és nem fogsz a végén emlékezni semmire. Én így 5-6 hónap távlatából próbálom most feldolgozni, hogy hol mi történt velem és most villannak be képek, hogy merre jártunk. Viszont nagyon jó visszaolvasni a kalandokat, ezért jegyzetelj, nem fogod megbánni!

8. Pótvíz, pótüzemanyag, gyógyszerek

Klímától és fejlettségtől függően 15-30 liter pótvíz és pótüzemanyag legyen Nálad. AU-ban szét paráztatnak azzal, hogy legyen elég üzemanyagod tartalékban, meg vized. Ezt egész addig idegesítőnek tartod, míg először nem szembesülsz azzal, hogy bent a sivatagban 4-500 kilométerenként nincs se mosdó, se település, se bolt (nyitva). Ugyanez az üzemanyaggal is a helyzet, ráadásul bizonyos országrészekben nagyon silány minőségű az üzemanyag, erre is figyelni kell.

Tipp: AU-ban a Northern Territhoryban ne tankolj normál üzemanyagot, mert azt az őslakosok (aboriginalok) használják szipuzásra és tönkreteszi az üzemanyagpumpát. Ezeken a területeken csak prémium minőségű üzemanyagot tankolj, ha nem akarsz több száz/ezer dollárt kifizetni vontatásra és szervizre.

9. Szocizz másokkal!

Egyrészről mert ez az egyik legnagyobb kaland az utazásban: másokkal ismerkedni, barátkozni, kalandozni. Másrészről mert nagyon sok praktikus tipp cserél így gazdát: hol találsz ingyen wifit, ingyen kempinget, ha nem kell valami, sokszor az utazók csak úgy odaadják másoknak. Használd a közösségi oldalakat (fb, couchsurfing, twitter, stb.) okosan, így lehet ingyen szállásod, tusolási lehetőséged, vacsorád, vagy épp egy kellemes pohár borod. Mindben volt részünk, ezúton is örök hálám szuperjófej barátaimnak, olvasóimnak és a segítőinknek!

10. Válassz jól útitársat!

Mert a jó útitárs a lelke az egésznek. Erre nincs biztosíték, lakva ismerszik meg a másik, ugye, de ilyen kicsi otthonban, ilyen nagy út során teljesen más parák jönnek elő, mint egyébként egy normális együttélés során. Nagyon fontos, hogy mindketten kellően lazán és pozitívan álljatok a dolgokhoz és tudjatok röhögni akkor is, ha igazán nagy kakiban vagytok, mert megesik, na. Ezúton is köszönöm a Franciának és Á-nak, hogy ilyen szuper útitársaim voltak (és hogy egyben körbefuvarozták a hátsóm mindkét országban!)

ursula

+1 A mocskos anyagiak

Nagyon okosan nagyon olcsón ki lehet hozni ezeket az utakat, ha tudod, hogy hol vásárolhatsz legolcsóbban (AU: Aldi, NZ: Pack ’N’ Save, Countdown), melyik kútnál a legolcsóbb az üzemanyag, hol vannak jó bor akciók (AU: BWS), ha kifigyeled, hogy hol lehet a beach-eken ingyen tusolni (bizonyos helyeken van még meleg tus is ingyen), hol lehet ingyen tölteni az elektromos kütyüket (beach-ek mentén sokszor vannak eldugva konnektorok), hol foghatsz jó wifit (AU: Hungry Jack’s, Bunnings, NZ: iSite-ok, könyvtárak, CBD wifik). Ezekkel az apró trükkökkel eszméletlen sokat lehet spórolni, viszont jó ha úgy készülsz, hogy az utolsó hétre is legyen még néhány ezer dollár tartalékod, bármi történhet (mondjuk akkor hal be a kocsiban a motor – lsd. O. és Á. esetét Ursulával…nem vicces, amikor otthonról kell pénzt utaltatni és napokig egy autószerelő műhely udvarán alszol, fürdő nélkül). És mindig, de mindig legyen utasbiztosításod (nem, nincs a családomban biztosítási ügynök, de ez tényleg őrületesen fontos, mert egy sima háziorvosi kontrollért is több tíz/száz dollárt kell kiperkálni, akkor gondolj egy baleset költségeire…)!!!

nezelodes

De a legeslegeslegfontosabb, hogy élvezd ki minden pillanatát, mert akkora kaland ez, amit egész életedben emlegetni fogsz majd!

Ha bárkinek bármi konkrét infóra van szüksége NZ-t és AU-t illetően, állok rendelkezésére!

Waitangi day és Sevens, avagy amikor megőrülnek a kiwik

Mondjuk, ha ebből indulunk ki, akkor minden második hétvégét kiwi nemzeti ünneppé nevezhetnénk ki, mert hogy ezek a down underi jónépek nem százasok, az tuti. Dehát ezért imádjuk őket!

Szóval, történt egyszer (kis kiwi töri óránk következik…), hogy ebbe a csodás országba is betette a lábát az európai, egészen pontosan a brit gyarmatosító és úgy gondolta, hogy mit neki maori őslakos, majd ő tudja itt a tutit. Aki nem értett egyet, azt lekaszabolta, a többiekkel pedig kötött egy bájos szerződést (nemzetközi jog-perverzek most különösen figyeljenek!).

A Waitangi szerződés (angolul Treaty of Waitangi, maori nyelven Tiriti o Waitangi) egy olyan szerződés, amelynek szövege angol és maori nyelven még csak véletlenül sem egyezik. Én mondjuk feldaraboltam volna, hongiban elkészítettem, majd megettem volna a helyükben a tolmácsot, ha ilyen pongyola munkát végez, de akkor ma min is menne a nagy nemzeti összefeszülés, ugye!?

maori_fiuk

Nem untatva azokat a részletekkel, akik nem olvadoznak az ilyen jogi szituktól (ugyan már, ez jogtudomány, hogy lenne már unalmas!?!?!?!…de ha egyeseknek esetleg mégis, szóval), lényeg a lényeg, hogy mivel ezek a naiv maori törzsfőnökök teljesen mást hittek a szerződés tartalmának, mint amire a brit gyarmatosítók gondoltak (a földön, szuverenitáson és kormányzó teljhatalmán ment az összefeszülés), így hosszú-hosszú évekig ezt a szerződést figyelmen kívül hagyta mind a parlament, mind a bíróságok.

Ma meg az a helyzet, hogy NZ alapító dokumentumának tartják. ‘Sok maori érzi úgy, hogy a Korona nem tartotta be az üzlet ráeső részét és erről bizonyítékokat mutatott be a tanács ülésein, velük ellentétben néhányan a nem-maori lakosságból úgy vélik, a maorik túl nagy figyelmet szentelnek a szerződésnek és arra használják, hogy „különleges privilégiumokat” harcoljanak ki.’
Szóval, még mindig elég necces a szitu.

És mit tesznek a kiwik, hogy oldják ezt a borzalmasan nagy feszkót?
1. Nemzeti ünneppé avatták február 6-ot.
2. Megszervezték erre a hétvégére a Sevens-t (www.sevens.co.nz)
3. Isznak. Beöltöznek. Megőrülnek.

Mert mégis min veszekedne már egy tehenészlánynak öltözött maori egy homárnak álcázott kiwivel???

(technikai okok miatt képek most a gugliról, akit pedig bővebben érdekel a dolog:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Waitangi_Szerz%C5%91d%C3%A9s
http://en.wikipedia.org/wiki/Waitangi_Day)

beoltoznek

A keresztény kiwi nemzet

A kiwik nagyon vallásosak. Erre nem volt nehéz rájönnöm, mert összesen egy embert ismerek, aki nem akart templomba elcsalni.

Mivel ezekben a templomokban több fiatalt látni, mint a wellingtoni péntek éjszakában, így ha tarsasági életet akar az ember lánya élni, vagy pusztán ismerkedni, barátkozni, akkor ez egy tökéletes hely erre.

Mert hogy itt nem mise van szigorú pappal és csöndes felekezettel, hanem buli, meg kis csoportok, akik kéthetente összejönnek sütni, főzni, beachen piknikezni, focizni, kirándulni, futni…

Engem ma meghívtak a nőegyletbe, meg egy baráti körbe, akik szeretik az outdoor sportokat és gyakran kirándulnak.

Én még mindig nem tudom mire vélni a templomozás ezen formáját, de hátha Ti többet tudtok nálam.

Mindenesetre ma ilyen visszafogottan szórtuk az imákat…

(videóért katt a linkre)

https://www.facebook.com/video.php?v=1575026979381503&set=vb.1482279015322967&type=2&theater

A wellingtoni rögbis srácok

Közülük nyolcan tértek be a minap hozzánk (mármint a kávézóba, nem a szállásunkra). Ők a wellingtoni rögbis srácok. Hatalmasak, nagyon rögbisek, nagyon …sportosak, na.
Én épp négy sonkás szendviccsel lavíroztam a cabinet felé, amikor összetalálkoztunk az ajtóban.
Volt egy szolíd, kb. 38 másodperces légzéskimaradásom.

wellingtoni_rogbisek

Aztán másnap reggel 7 felé épp félkómásan pakoltam ki a cheese scone-okat a cabinetbe, amikor megálltak nyolcan az ablaknál és bekopogtak, magyaráztak meg integettek befelé.

A főnököm szerint persze neki integettek. Jogos, nem ismerem a kiwi rugby team ízlésvilágát, tehát annak az esélye, hogy ezek a srácok egy pizsamás cukrászlánynak integetnek, semmivel sem nagyobb, mint hogy a 45 éves indiai férfi főnökömnek…

Mindig is mondtam, hogy a sport nagyon jót tesz az ember lelkének! (én pl. fél órán át még vigyorogtam gránátalma vörös fejjel a konyhában…)

Napi hűb.mmeg rovatunk következik

1#: Próbálok nem ömlengeni, mert olyat nem illik, szóval amolyan közömbösen mondom, hogy ma az ő (lsd alább cikk) anyukájával kávéztam. Anyuka egy oltári menő coach, csapatépítő, nagyfejes training céget vezet. Erre persze utólag jöttem rá, azt hittem ‘csak egy business woman’, akivel jó lesz egyet kávézni (nem a káve miatt, hanem, mert társasági élet hiányom van), hátha van néhány jó tippje hogyan szabaduljak meg kedvenc Chefemtől. Nos, mondhatni, kissé alábecsültem Anyuka pozícióját…

Kisfia 1: vízilabdaedző Magyarországon (!?!?!?!?!?)
Kisfia 2: vízilabdázott Magyarországon (?!?!?!?!?)
Kislánya1: jogász Sydneyben.

Kisfia 2 magyarul is beszél kicsit, ismét Wellyben él és vízilabdázik, Apu pedig edzi a nemzeti vízilabda válogatottat.

Hozzájuk megyek vacsizni hamarosan. Meg a meccsükre. Semmi extra, télleg, gyakran vacsizok félig kiwi-félig maori vízilabdáséknál…

(És én emlékszem erre a cikkre, meg a srácra, az a durva)
http://www.stuff.co.nz/…/Hungary-the-dream-for-water-polo-p…

#2: Olyan nyár van Wellyben, hogy az itteniek szerint ezt én jól nézzem meg magamnak, mert ilyen már 10-15 éve nem volt. Napsütés, frizura-barát szél és hömpölygő tömeg a Waterfronton. Illetve néhány rája, cápa, meg fürdőző…

rajak_meg_kajakosok

Nyelvgyakorlás, ahogy a lámák csinálják

Tényleg nem azért, mert balf.szkdok. Csak sajátságosan gyakorlom az angolt.

#1: Amikor a cipő leszakad a lábamról. Visszaviszem, kicserélem. Aztán az új is.
Ezt két dolog miatt csináltam: gyakoroltam a complaininget és a mezítlábas mászkálást, ami oltári kiwis.

#2: Amikor bennehagyod a bankkártyádat az automatában…
Ezzel a telefonos listeninget gyakoroltam és a banki ügyintézést.

#3: Amikor a saját e-mail címedet sem tudod normálisan leírni repjegy vásárláskor…nem, nem baj, ha kiröhög az ügyintéző…
Csak a listeninget gyakoroltam…again…

24 órám tömören. IELTS felkészülés sajátságosan.

O. voltam. Láma.

o_lama_laba

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: