Blog All

40+ countries as a toddler – The new generation of globetrotters

15626436_1710985129216402_1869670485679520705_o

Interview with Erica, mom of a toddler and editor of The Worldwide Webers blog

I first took notice of you on Instagram where you already have an extensive number of followers. Then I found myself simply in love with your site because your daughter is so cute, it is a pleasure to look at your pictures. So this made me really curious about your story.

17097510_1749986155316299_605484103697235541_o

Please tell me a few sentences about the beginning! Who were you before you became a family travel blogger?

I am an American expat who always loved to travel and decided that marriage, work, and kids were going to further that love, not extinguish it. My husband and I both worked in global industries for many years, which enabled us to live and work abroad. After having our daughter in 2015 we spent her first year exploring over 30 countries across 4 continents, which is when I started The Worldwide Webers family travel blog while my husband continued to work full time.

When you became pregnant (with your daughter), did you have any doubts or fears about how you will continue your lifestyle once you have a baby

We were living in South Africa when my daughter was born, so travel was inevitable for us in order to stay a part of our families lives who lived back in the USA. The baby flew 18 hrs for her first international flight at 3 months old! After we accomplished that we realized traveling with a baby wasn’t so hard and then our travel schedule spiraled a bit out of control.

How did your travel habits and practices changed after your daughter was born?

We definitely plan more with a baby or toddler in tow. Choosing nicer hotels, booking private tours so we can see more in a short amount of time while having the flexibility to stop as often as we need for food or diaper changes, more food research so we aren’t searching a city with a hungry and grumpy kid. All these factors play into a more successful exploring day when we get to our destinations.

13767375_1631505103831072_1950790390733668111_o

You have visited more than 30 countries. How do you fit all the traveling into your professional life? How do you finance your travels? Do you have any special tips for that parents who are living on a budget?

In the last 4 years we’ve lived in Singapore, South Africa, Switzerland, and the UK. Working abroad in various locations has allowed us to keep our flight costs down, as we’re generally exploring only on the weekends due to my husband working full time. A lot of the destinations we pick are based off of where’s cheap and direct from our current home. Sometimes that’ll take us to places we never thought we’d visit like Liechtenstein, Cyprus, or Mauritius. I would advise people to be open to off beat locations if they want to keep costs down.

And how did your family react when they learned about new lifestyle? Did they try to discourage you from it?

My husband and I both come from very supportive families who question our sanity but have never discouraged us from our travels. With FaceTime and Skype we’re able to bring them along for the ride whether we’re exploring the canals of Copenhagen or the Serengeti in Tanzania.

Most people completely give up traveling once they become parents. They say traveling with a baby requires so much energy, moreover it is dangerous and because of the baby`s needs for stability, they decide to stay closer to home. What is your stand on this?

Traveling with baby vs. a toddler brings two different sets of obstacles. Babies are easy with less of a schedule, breastfeeding on the go, and a change of diaper anywhere you can find a flat surface. A toddler’s nap routine and food likes/dislikes can be more difficult to mesh into a travel day but certainly not impossible. I think routine and adaptability are both important for children to learn, because realistically life is not perfectly timed to a kids schedule. So the more kids and parents practice being outside of their strict routines the better everyone gets at it.

13582045_1623913457923570_3767431585714455778_o

How do you think traveling can and will influence the personality of your children?

At the age of 2 our daughter has been to 42 countries and my husband and I have been to over 80 each. Our next globetrotting baby arrives in August so we’ll see what they rack up as well. I think introducing our children to the sights, smells, and foods of other cultures only helps to expand their palates and minds. Also the fact that our daughter grew up sleeping in different cots, eating different things, this all helps her be a more flexible toddler that can survive outside of a strict routine. But realistically they may remember nothing and that’s all right too, because we as her parents will have the memories of these family moments forever.

It is wonderful that you are expecting a baby again and still manage to travel and stay energetic. What’s your plan for that few weeks or months when the baby will arrive? Are you planning to stay at the same place for a while?

Initially we’ll be in London while we wait for the new baby to get it’s passport and welcome our family and friends who will be coming over to visit. By November we’re hoping to take our first international trip as a family of four to Italy and then back to the USA to introduce the new addition to the rest of the family over the holidays in December.

How long do you think, you will lead this kind of life? What are your plans for when your kids are ready for school?

We’re expats not full time nomads, which is an important distinction. We love having different home bases wherever my husband is working and exploring on the weekends. I think we’ll lead this life for as long as we can afford to or for as long as we have the energy!

19055464_1802161036765477_7477990567393779054_o

Your whole story and your way of thinking is very inspiring. You have a huge impact vary influence on people. So, my last question would be: what’s your message to the parents (mothers) who really love traveling but they are still hesitating?

You can get anywhere with enough snacks and diapers! What’s the worst that could happen? A tantruming toddler? A trip to a doctor? A baby crying in a public space? All these things can happen in your local town in your regular life, so you might as well have a nicer view and a passport stamp while you parent. Just get out there and go.

Thank you so much for the interview and we wish you and the newest globetrotter the best!

Did you like the story? You can follow The Worldwide Webers blog here, on Istagram or on Facebook. And don’t forget to check out Gyerekkel a nagyvilágban Facebook and Instagram pages!

 

Hogyan keressünk szállást babával, kisgyerekkel?

Amikor utazunk, a tényleges utazáson kívül (mivel, mennyiért, milyen gyorsan) a legkardinálisabb kérdés nyilvánvalóan a szállásra vonatkozik. Míg backpacker-ként elaludtam anno szó szerint a kutya ágyában is, sőt, szálltam meg repülőhangárban, macskával közös placcon a világ legkoszosabb nappalijában és hónapokig éltem autókban is.

De gyerekkel ez is más. Micsoda nagy igazság, mi? A lényeg viszont tényleg ez: amíg a baba nem pörög, addig bárhol jó lehet, csak tiszta legyen. Ha beindul a mozgás, akkor viszont egy sima füves placc is ezernyi életveszélyt hordoz magában, így nem árt körültekintően választani.

Read the rest of this entry »

Hogyan utazzunk kisbabával (aki még nem jár) – 1. rész

Most, hogy megjártuk a kontinentális Portugáliát és az Azori-szigeteket is Zsigmonddal, úgy gondoltam, összegyűjtöm azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek engem foglalkoztattak a babás utazás előtt, hátha másnak a segítségére leszek ezzel. Egyúttal bátorítani is szeretnék mindenkit – nyilván gyerekfüggő a dolog -, de az apjával egybehangzó véleményünk szerint (egy ekkora) gyerekkel utazni nem egy óriási kihívás. Az írás nyilvánvalóan a nekünk bevált, vagy épp nem bevált dolgokat tartalmazza, ezért teljesen szubjektív, de igyekeztem gyakorlatias maradni.

Read the rest of this entry »

Anya lelécel 4. rész – Koppenhága 2. nap

A kőkemény esti elhajlás után – értsd egy koktél és fekvés 10-kor – én egész éjjel azért forgolódtam, mert azon izgultam, hogy 1. mindjárt szétrobbannak a melleim, 2. fel kéne kelni fejni, amitől mindenki más is fel fog ébredni. Ennyit arról, hogy végre volt egy gyerekmentes éjszakám, erre gyakorlatilag egész éjjel virrasztottam.

Read the rest of this entry »

Anya lelécel

Még egy hét. 7 nap, 168 óra, 10080 perc…de ki számolja!?

Én. November óta folyamatosan vissza. Akkor még 3 hónap volt az indulásig, most már csak egy hét. Atyaég, hova lett az életemből három hónap?? Ja várj, megvan. Itt lesz valahol a körbehányt kanapé alatt, valamelyik becsúszott cumi mellett, valahol az elfelejtett önállóságom alatt porosodhat. Ott lesz az, nézd csak meg alaposabban! Ó igen, pedig porszívózom minden nap (jó, tized ilyen lelkes sem lennék, ha 1. nem lenne egy kvára szőrös macskánk, 2. Zsigi nem aludna el a hangjára). Szóval ott lesz tuti a mostanság alig használt nőiességem és a már nem is emlékszem milyen szabadságom közelében.

Kb. nyolc hetes lehetett a gyerek, amikor már a testem és a pszichém egyszerre kezdte felmondani a szolgálatot. Mindenem fájt: a császársebem, a szoptatás, az energiahiány a túlzott vérveszteségtől, a bezártság, a csupán sírásban kimerülő kommunikáció (mindkettőnk részéről) és a szimpla létezésem. Illetve annak hiánya. Nem voltam semmi más, csak egy etetőgép, egy 3 óránkénti telebüfizett melegítős automata, aki gyártja bőszen a tejet, megszenved a csomókkal, telítődéssel, sebesedéssel, nem alvással és azzal, hogy mindig, minden pillanatban valaki más legyen az első.

16732131_10154179868316837_1679058588_o

Hullott a hajam, borzalmasan megöregedtek a vonásaim és csak vonszoltam magam. Éreztem, hogy nekem ebből MUSZÁJ kiszakadnom, mert még pár hét (hónap) és az a kevés agysejtem is elpusztul, ami most unatkozva pánikol a koponyámban és akkor lesz itt baj: felkötöm magam a gyerek baldachinjára, vagy felnyiszatolom az ereimet egy csomag popsitörlővel, vagy szimplán csak kisétálok a kertbe egy szál tejfoltos hálóingben és megvárom, amíg hibernálódom (mint a felcímkézett tejes dobozkák a fagyasztónkban).

Szóval egy megoldás maradt: vettem egy repülőjegyet február végére. Gondoltam addigra Zsigi 5 hónapos lesz, én valószínűleg kellően befordulok a téli bezártságtól és vélhetően szoptatni sem annyira fogok már. Egy jós veszett el bennem a mondat első felét illetően, szívás (ez esetben), hogy tejem meg annyi van, hogy három óránként kell nekem egy üvöltő éhes gyerek, vagy egy mellszívó, különben felrobbanok.

Így lesz hát csudamóka egy kirándulás ez. A képlet: 4 nő (ebből kettő anyuka), 2 nap, egy Koppenhága. A múlt hétvégén megtartottuk az első stratégiai megbeszélésünket, kinek milyen igényei, vágyai, szokásai vannak. Nos, az már tuti, hogy érdekes egy kirándulás lesz: egyrészről sosem voltam még csajos kiránduláson (jókor kezdem el…), másrészről csak annyit mondok, hogy én úgy indítottam, hogy gluténmentes vegán ételeket szeretnék enni, amennyiben megoldható és három óránként fejnem kell (vagy szoptatnom, de szerintem gyerek híján a fejés még mindig egyszerűbben kivitelezhető – és nem bünteti a törvény, szemben a gyerekrablással). Van aztán köztünk laktózérzékeny, olyan is, akinek reggel egy óra kell készülődni és soha sehová nem akar majd sietni és van, aki kivételesen nem akar jól kinézni (csak mert egyébként az a szakmája, hogy csinosnak kell lennie).

koppenhága

forrás: https://nordicodyssey.wordpress.com

Igen, van egy-két dolog, amit már tudok, hogy meg szeretnék nézni és várom is, mint a fene a kirándulást, de őszintén szólva jobban be vagyok f.sva ettől a két naptól, mint mikor leléceltem egy évre 17 ezer km-re. Mert oké, hogy Koppenhága mama- és bababarát hely, de azért mégis, hogy fogom megoldani ezt az egész 3 óránkénti fejést? (majd kuporgok valami kis budiban a fejővel egy kávézóban, míg mások kint toporognak az ajtó előtt, hogy végre bejöhessenek, a csajok meg közben szürcsölik a lattéjukat??) És mennyi cuccot vihetek, ha a hátizsákom fele eme kütyükkel lesz tele?

De amitől a legeslegjobban félek, hogy pont ugyanúgy fogom számolni a két nap végéig a perceket, mint most. Mert bármennyire is kínoz ez a bezártság, a folytonos nyígés és az ingerszegénység, azért mégiscsak itt ez a minden sejtemet átjáró, megmagyarázhatatlan és már-már fájdalmasan gyönyörű szerelem Zsigmond iránt.

Azt hiszem, ezt hívják Stockholm-szindrómának.

16735356_10154179860626837_598861679_o

Egy kelta vándor külső- és belső utazásai

Women around the world – Interjúsorozat (5. rész)

Zsuzsa férjével és három gyerekével él egy Dublin melletti kisvárosban, Írországban. A három gyermek mindennapjainak terelgetése mellett life coachként igyekszik segíteni világjárók, édesanyák és mondjuk talán úgy, a “magukért tudatosan felelősséget vállalók” életét. Most Ő mesél kicsit nekünk arról, milyen utazgatni gyerekekkel, hogyan váltott karriert és hogy mit ad nekik az, hogy ennyi országban megfordultak már.

Jelenleg Dublin mellett, egy kisvárosban éltek 11, 9 és 7 éves gyermekeitekkel. Azt mesélted, hogy a gyerekeid az írek szerint ír mentalitásúak, a magyarok szerint ‘mások’. Szerinted hogy kell ezt érteni?

Igen, kaptunk ilyen megjegyzéseket. Ami persze érthető is, mert egyszerűen más a környezet, amibe születtek és belenőttek és így egyszerűen más dolgokon van a fókusz náluk, sokkal többféle tényező, mondjuk úgy gondolati-érzelmi minta árnyalja az identitásukat, amit többféle kulturális közegből szívnak magukba. A szemléletmódjuk ezáltal a magyarországi homogénebb környezetben persze könnyedén ki is tűnik.

 Az írekre nagyon jellemző például a “keep it simple” mentalitás, szemben pl. a közép-európai tekintélyelvűséggel és “vegyük magunkat nagyon komolyannal”. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más és értelemszerűen hosszú távon megvan a következménye, ha valaki tartósan egyik vagy másik közegben szocializálódik. A kapcsolódás mikéntje és tere a titok. Ha ez a tér a bizalom – ami itt Írországban nagyon is jellemző – akkor a lehetőségek megnyílnak az egyén számára.

Kelta Vándor néven vezetsz blogot írországi túráitokról, helyekről, szokásokról, emberekről. Miért tartod fontosnak, hogy bemutasd ezt a meseszép szigetet es az itt élőket?

A blog Zsoltival, a férjemmel közös ötlet és “gyerek”. Azért kezdtem el vezetni, mert Írországot még mindig relatív kevesen ismerik. Persze a bloggal leginkább érzéseket és hangulatokat szeretnénk kicsit megmutatni. Szerintem Írországban nagyon egyszerűen és átláthatóan, teljesen alapvető emberi értékek mentén rendeződik az élet, ami miatt érdemes vagy talán inkább úgy mondom: nagyon felemelő és egyszerű tud lenni itt élni.

Ronda 102

Amit én tapasztalok, hogy Írországban kedves, emberi a hangulat és nagyon bátorító a légkör. Egyértelműen fontosabb a “to do”, mint az alapos tervezés, túlagyalás vagy előkészítés adott esetben, és ez persze sokszor jár kudarcokkal, de az nem gond.

A blogon külön poszt is született már arról, hogy melyek a gyerekek kedvenc helyei. Tapasztalaitok alapján mennyire gyerekbarát hely Dublin vagy maga az ország?

Az emberek alapvetően vidámak, kedvesek, segítőkészek, nagyon szeretik és nagyon közvetlenek a gyerekekkel is. Írország és Dublin is nagyon gyerekbarát, ami abból is következik, hogy rengeteg a gyerek (nem ritka a 4-5 gyerekes családok). Itt a három gyerek inkabb átlag, mint “nagycsalád”. Nem is tekintem magunkat sem annak.

A belépőjegyek is sokszor tükrözik ezt: gyakran eleve 2 felnőtt+3 gyerek a családi jegy a 2+2 helyett, na persze olyat is lehet találni. Illetve, ha pl. gyerekekkel járkálsz akár turistaként, akár helyiként, oda fognak figyelni rád és egészen apró gesztusokból is nagyon észre fogod ezt venni!

Cabo_da_Gata_NP 025

Kicsit nosztalgiázzunk! Férjeddel mindketten nagy utazók vagytok és már a megismerkedésetek sem mondható hétköznapinak. Hogy történt ez?

A megismerkedésünk eredetileg a gyerekkorunkra vezethető vissza, a szüleink – akiknek nem is győzünk eléggé hálásnak lenni és ezúton is köszönjük, hogy annyi kalandos élménybe belevittek minket már akkor is, és kinyitották a szemünk a vilagra –  jártak egy közös kirándulós, evezős, túrázós társaságba és rengeteg közös kiránduláson jártuk be a magyarországi tájakat. Itt ismerkedtünk meg, aztán egészen 2002-ig mindenki élte a maga kis életét, időnként találkoztunk, hogy elmeséljük, kivel mi történt az elmúlt időszakban.

Aztán egy nap, mikor Zsolti éppen Alaszkából tért haza, én meg egy hivatalos brüsszeli útról, szokásosan felhívott, hogy Budapesten van és találkozzunk, így aztán beültünk egy étterembe beszélgetni és egyszer csak kiterített az asztalra egy egészen részletes Új-Zéland térképet. Mondom: “Ez meg minek neked?” mire ő:” Elmegyek ide egy haverommal, jobban mondva vagy ide, vagy Floridába.” Mondom: “Ugye ez vmi vicc? Fél éve keresek vkit, aki eljönne velem Új-Zélandra, de mindenki csak hümmög, nem igazán lelkesek. Új-Zélandra tuti, hogy megyek én is, mikor indulunk?” – “Tényleg jönnél? Három hét múlva. Benne vagy?”  ..és 3 hét múlva  már tényleg egy repülőn ültünk Új-Zéland felé.

irorszag

No, akkor ez tényleg meseszerűre sikeredett. Több országban is éltél korábban, melyik volt eddig a kedvenced és miért?

Svájcban Genf áll nagyon közel a szívemhez, mert tinikorom óta sok hetet/nyarat töltöttem ott rokonoknál. Ahonnan van még ilyen jellegű tapasztalatom az Belgium, Új-Zéland, és Írország. De most így 10 év után egyértelműen látom, hogy nagyon-nagyon más csak hónapokat vagy hosszú éveket leélni valahol: Brüsszelben EU-s gyakorlaton voltam néhány hónapig. Új-Zélandon meg egy évet saját indíttatásból. Az USA-ban is voltam két hónapig egy ösztöndíjjal, de egy hozzánk kirendelt helyi vezetővel jöttünk-mentünk az országban és megmutattak nekünk sok mindent, amit akkoriban az USA természet- és környezetvédelméről tudni lehetett, szóval az megint más szempontból volt nagyon érdekes és szemfelnyitogató.

Így hát pont neked, aki magad is a szívedben egy kicsit kiwi lettél már talán, erre mit válaszolhatnék? Ha egy kedvenc kell, akkor egyértelműen Új-Zéland lesz az, de persze minden helyet nagyon lehet szeretni vmiért!

Természetesen Írország is nagy kedvenc, ha egyszer innen áthelyezzük a bázisunkat, vissza fogok járni erre a kis zöld szigetre jókat röhögni az élet apró-cseprő, jelentéktelen dolgain a helyiekkel, nem is kérdés!

dolomit-zsu

Mit gondolsz, az, hogy jelenleg külföldön éltek, miben járul hozzá a gyerekek fejlődéséhez?

Azt tudni kell, hogy a mi gyerekeink nem igazán éltek Magyarországon azon kívül, hogy minden évben két hónapot eltöltenek ott nyáron. Csenge – aki a legnagyobb  – másfél éves volt, amikor elköltöztünk, a többiek már Dublinban születtek. És persze rengeteg dologban:

világlátásban, szemléletmódban, nyitottságban, sokszínűségben, másokhoz való viszonyulásukban. Ahány nyelv, annyi szemléletmód, nagyon könnyen váltanak nyelvek és több nézőpont között már most, végtelenül rugalmasak és empatikusak, és ami nekem személy szerint nagyon tetszik, korukhoz képest nagyon jól ismerik a saját határaikat, ami szerintem sokszor sokkal idősebb korban sem feltétlen jellemző. Ezzel együtt persze ők is csak pont teljesen olyan gyerekek, mint bármelyik másik….: elevenek, kíváncsiak, őszinték  és igen: néha még idegesítőek is ….:)

De hosszú távon a fejlett emocionális intelligencián túl mindenképpen ad ez a kaland egy olyan kulturális empátiát is, amivel rugalmasan, könnyedén tudnak nézőpontot váltani és teljesen más hátterű emberek helyzetébe könnyedén beleképzelni magukat. Szerintem a jövőben bárhol is élnek, járnak majd ezen a Földgolyón, bárkivel is találkoznak, könnyedén megtalálják a közös hangot és bizom benne, hogy mindig a közös legjobb megoldást fogják keresni. Ezt suliban nem feltétlen tanítják..sajnos!

Említetted, hogy nem csak a férjed, aki dolgozott már hajón, multinál és most 45 évesen ismét karriert váltott, de Te is új területen bontogatod a szárnyaid és elkezdtél coachként dolgozni. Honnan jött ez az irány?

Egy nehezebb időszakában az életünknek szerettem volna megfejteni néhány elakadást. Megláttam olyan generációkon áthúzódó folyamatokat, amikben felismertem egy mintát és láttam, hogy sosem véletlenul történtek a dolgok pont úgy, ahogy.  Na ehhez többirányú segítséget vettem igénybe pszichológus, coach formájában, elmentem családállításra stb., plusz elkezdtem különböző önismereti technikákat is elsajátítani.

Így ismertem meg a Thetahealing technikáját és a Life Coachingot is.  Aztán annyira megtetszett, hogy rájöttem, több szempontból is megoldást jelentene arra a kihívásra is, hogyan tudnék otthonról (igazából bárhonnan), saját tempómban és beosztásban úgy dolgozni, hogy csak a délelőtti  suliidőt használom és délután a  gyerekekkel is tudok még lenni és hozni-vinni őket az edzésekre stb.

 A coachingon belül Life Performance Coachinggal foglalkozom, amibe sok minden beletartozik és óhatatlanul is nagyon sokan keresnek meg, akik a külföldre vagy korábbi megszokott környezetükből való költözéssel kapcsolatos kihívásokat szeretnék megoldani a saját életükben. Ez sokféleképpen jelentkezhet, legtöbb esetben az elszigeteltséget, vagy a kapcsolódás és támogatottság hiányát érzik éppen erősnek. Nekik próbálok segíteni.

koppenhaga

Visszatérve kicsit az utazáshoz: mivel sokat utaztatok a férjeddel korábban gyerek nélkül és egyedül is, így van összehasonlítási alapod. Szerinted miben színesíti az utazást az, ha gyerekekkel járod a nagyvilágot?

A számunkra ismeretlen helyek felfedezésében és megismerésében és a (sok)gyerekes létben az a közös, hogy mindig adódnak spontán helyzetek és döntések és az élet nagyon sokszínű, változatos és élvezetes alapban is általa. Rugalmasnak, nyitottnak és elfogadónak kell lenned mindkettőhoz és akár tervezed, akár eleve nyitva hagyod a megoldást, a dolgok az eredetihez képest villanásnyi idő alatt 180fokot tudnak változni. Fel kell hozzá nőni, az biztos!

Nekünk az utazás nem más, mint élőben tanulás játékosan, ezért a gyerekek imádják! Megmondom őszintén, teljesen más dolgok kerülnek előtérbe, amikor az ember gyerekekkel vág neki egy-egy útnak: először is sosem rohanunk, még sokkal spontánabbak és rugalmasabbak lettünk ebben is és nem bánjuk, ha vmi kimarad, amit eredeteileg beterveztünk, mert sokkal fontosabb, hogy mindenki jól érezze magát, mint hogy még egy akárhányadik dolgot is megnézzünk adott esetben.

Tudjuk, hogy a kevesebb igenis több és ha csak leülünk egy téren egy kis kávézóba, ahol a  gyerekek a szökőkútnál eljátsznak a helyi gyerekekkel, vagy a galambokat kergetik, megtanulnak néhány új kifejezést az adott nyelven, míg mi kávézgatunk és nézelődünk vagy beszélgetünk nyugiban az sokkal többet jelent, mintha egy múzeumba töltenénk el ugyanazt az időt…

DSC02181

Teljesen egyetértek Veled! Végezetül, ha bármit kívánhatnál a gyermekeid jövőjét illetően, mi lenne az?

Higgyenek a leglehetetlenebbnek tűnő álmaikban is, senki kedvéért fel ne adják és tudják, hogy rengeteget lehet tenni érte már ITT és MOST is. Főleg itt és most, miközben engedjék meg maguknak, hogy jól érzik magukat a bőrükben. Ha ez megvan, a megvalósulás majd megtalálja az utat feléjük úgyis.

Zsuzsinak köszönöm az interjút és izgatottan várjuk az újabb helyszíneket és beszámolókat! Zsuzsi coaching oldalát pedig itt tudjátok követni: Mindursoul.

 

 

 

 

Cesky Krumlov, a hazaút – 3. rész

A 3 naposra tervezett hosszú hétvégénk villámgyorsan elillant, ha azt vesszük, hogy valójában egy teljes napot tudtunk Cesky Krumlovban tölteni, hiszen az első nap nagy része elment az oda úttal, a harmadik meg teljesen a hazamenetellel.

A vissza út során mindenképp szerettük volna útba ejteni Linzet, így a Cesky Krumlov és Linz közötti 160-126-os számú, fenyőerdők között kacskaringózó utat választottuk. Az út egyrészről álomszép, hosszasan kanyarogva követi a Moldva folyót, másrészről sorban haladtunk át a cukibbnál cukibb cseh kis települések között. Vélhetően nyáron itt óriási az élet, mert számos folyó menti kempinget és strandot láttunk, hangulatos kis panziókkal, néhol pedig sípályákat. Kb. negyedóránként kedvem lett volna leállni, hogy töltsünk el itt is egy pár napot, meg ott is, de sajnos mostanra ennyi jutott a jóból.

15871285_10154074630436837_1620296177_n

Reggel ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, mint itthon induláskor: első, hajnali szoptatás után villámpakolás és elindulás. Ez a mostani profizmusunkkal sem kevesebb, mint másfél óra az első felüvöltéstől számítva…mindegy, próbálunk még faragni az időn (állítom a forma1-es kerékcserélőkön nincs akkora nyomás, mint egy kisgyermekes családon ilyenkor). Így aztán 10 óra tájban érkezhettünk meg Linzbe, ami amúgy nem lenne messze Cesky Krumlovtól, de az erdei útnak hála jó két óránkba telt. Kapkodósok tehát ne ezt az utat válasszák.

Jött is a nagy kérdés: hol tudom diszkréten megetetni csemetémet egy nagyváros kellős közepén? Első ötletünk egy KIKA volt, pont útba esett, gondoltam, ahol van gyerekrészleg, ott csak lesz mosdó és egyebek is, de – nyilvánvalóan én voltam a béna – nem találtuk meg se a mosdót, se a babaszobát…így aztán tovább gurultunk egy benzinkúthoz, amelynek parkolójában húzódtunk félre. Egyik oldalamon bokor takart, a másikon egy autómosó volt, egész nyugodt hely némi szoptatásra. Már-már rutinosan hámoztam ki magam a ruhámból, préseltem be magam a hátsó ülésre pakolt bőröndök, pelenkázótáska, gyerekülés, egyebek közé. Nyilvánvalóan pont akkor jött két kocsi is lemosatni, mikor már félmeztelen egyensúlyoztam a gyerekkel a hátsó ülésen…ha valaki esetleg nem látta volna élőben, biztos vagyok benne, hogy a benzinkút biztonsági felvételein némi euróért cserében visszanézheti a műsort!

img_0126

Amikor letudtuk a gyermek kényelmét szolgáló teljes műveletsort (anyukavetkőzés-gyerekkicsomagolás-szoptatás-böfi-tisztábatétel-szarospeluskidobása-anyukavisszaöltözés-gyerekbekötözés), magabiztos lendülettel megérkeztünk Európa legnagyobb főterének számító Hauptplatz-ra (220 m hosszú és 60 m széles). Zsiti óriási lelki nyugalommal leparkolta a kocsit a karácsonyi vásár tövében, majd azért biztos, ami biztos alapon megkérdezte az egyik szuvenír árus kislányt, hogy hol tud parkolójegyet venni. A kislány majdnem félrenyelte az épp rágcsált almáját, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Zsiti gyakorlatilag az események kellős közepébe parkírozott le, kvázi mintha itthon a Bazilika lépcsőjére állt volna. Miután az eladó felvilágosította, hogy ez a Főtér, itt NEM LEHET parkolni, laza eleganciával átgurultunk pár utcával arrébb, és mintha mi sem történt volna, babakocsistól visszasétáltunk a forgatagba.

img_0136

Sajnos eléggé időszűkében voltunk, de arra, hogy kapjunk némi linz-i életérzést tökéletes volt ez a néhány óra is: a csodásan feldíszített bevásárló utcán hömpölygött a tömeg, minden kirakatból ömlött ki valami karácsonyi nóta és a levegő tele volt bratwurst és puncs illatának keverékével. Mivel anélkül nem szerettünk volna hazajönni, hogy egy autentikus osztrák cukrászdába be ne üljünk, így a Linzi Dóm után ide vezetett utunk. Az osztrák cukrászdák híresen jók almás rétesben és forró puncsban, bár meglepetésünkre linzert nem kaptunk.

img_0131

A hazaút egyébként egész simán ment, de ezzel a kis kiruccanással együtt sikerült 10 órásra felduzzasztanunk a napot, így a magyar határtól már eléggé nyűgösek voltunk. Nem tudom, hogy mi nyekeregtünk-e többet, vagy Zsigmond, de már Mosonmagyaróvártól szívesen hopponáltam volna. A helyzetet oldotta némiképp, hogy az ott lévő Marché-ban szuper a babaszoba, így nyugiban, kényelmesen, emberi körülmények között tudtam megszoptatni a gyermeket. Ez volt az első babaszobás élményünk, mondjuk, hogy miért nem lehet belülről bezárni, arra nem jöttünk rá, mindenesetre Zsiti bőszen őrködött, míg én feltett lábbal, élvezve a 3 négyzetméternyi – az autó hátsó üléséhez képest királyi lakosztály szintű – kényelmet, szoptattam.

Végül olyan este 6 felé landoltunk. Épp időben ahhoz, hogy folytassam a babaszobás élményeket. Kicsit fura volt, hogy senki nem akarja az ablakon át a melleimet bámulni és újra normális körülmények között pelenkázok, de örömmel nyugtáztuk, hogy mind túléltük az első külföldi kiruccanásunk hármasban. Zsigmond pedig 3 hós létére már elmondhatja, hogy két külföldi országban is járt!

Gyerekkel kapcsolatos utazós élményekről, tapasztalatokról és mindenféle érdekességről pedig bővebben olvashattok a Gyerekkel a nagyvilágban fb oldalunkon.

2

2016, KÖSZÖNÖM!

Közel 10 éve vezetek hálanaplót, és nem győzöm hangsúlyozni ennek fontosságát, hiszen eszméletlen pozitív energiák tudnak akkor felszabadulni, ha minden nap (de legalábbis a lehető leggyakrabban) sorra vesszük, mi mindenért lehetünk hálásak az életben.

Nos, én vagyok rá a jó példa, hogy sokszor elfelejtem, mennyi minden megvalósult már az álmaimból, azonban Borbála barátnőm a minap rám szólt, hogy olyan vagyok, mint a hegymászó, aki felért ugyan a hőn áhított csúcsra, de ahelyett, hogy örülne, azon problémázik, hogy miért nem a már ezer méterrel magasabb csúcson áll.

img_0102

Így aztán most nekiültem, hogy idén is összegezzem, mi minden történt velem (velünk), amiért nagyon hálás lehetek.

  1. Annak ellenére, hogy az év nagy részében vagy kismama voltam, vagy szültem, vagy kisbabáztam, összesen 5 országban jártunk, 7 különböző alkalommal;
  2. Februárban részt vehettem egy szuper nemzetközi képzésen a munkahelyem jóvoltából. Bár 12-14 órákat dolgoztunk és nagyon izgultam, hogy 6 hetes terhesen mennyire fér ez bele, rengeteget tanultam és nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg;
  3. Márciusban előadhattam a Járatlan Utakon Fesztiválon, ahol csak úgy tobzódtak az izgalmasabbnál izgalmasabb karakterek. Az előadás remekül sikerült, amelynek köszönhetően sorra jöttek a tévés és rádiós felkérések;klubradio
  4. Áprilisban az Ozone Network készített velem egy 50 perces interjút, ill. megfordultam az év során többször a Klubrádióban, a Gazdasági Rádióban és a Karc.fm-en is hallható voltam;
  5. Elindítottam a Women around the world Interjú sorozatot, amelynek hatására számos izgalmas, különleges nővel ismerkedhettem meg. Alig várom a folytatást és a jövő évi interjúkat!
  6. A születésnapomat ismét külföldön tölthettem, ezúttal a csodálatos Szicília nyújtott nekünk számtalan élményt. A felejthetetlen utazás megszervezéséért nagyon hálás vagyok Zsitinek, az egyik legtökéletesebb nyaralásom volt evör;img_0062
  7. Belföldön is gyönyörű helyeken jártunk: kirándultunk az Őrségben, sétáltunk a befagyott Balatonon, nyáron (életemben először) vitorlázhattam a türkizkék vizén is pocakosan (csapatépítés rulez!), lazultunk Zsitivel romantikus hosszúhétvégék keretében és már túl vagyunk az első gyerekhotel tesztelésen is;
  8. Sőt, az első babás külföldi utazásunkon is, ahol Zsigmond nagyszerű útitársnak bizonyult!
  9. Az utazással kapcsolatos élményeim, vagy épp munkáim olyan magazinokban kaptak említést, mint a HVG NŐ, vagy a Hamu és Gyémánt. Ha még a Forbes-ba is bekerülök egyszer, akkor meglesz a mesterhármas 😉15785670_10154062451056837_2075805232_o
  10. Úgy mehettem el szülési szabadságra, hogy előléptettek. Ez Magyarországon azt hiszem nem épp szokványos dolog (az ember lánya sokszor örülhet, ha az állását megtarthatja). Ezért is (és még sok más dolog miatt) vallom, hogy a világ egyik legjobb munkahelyén dolgozom, kivételesen profi és emberileg is fantasztikus kollégákkal, főnökkel;
  11. Sikerült rendeznem egy 8 éve húzódó családi ügyet és ezzel sínre tenni a családom jövőjét;
  12. Idén is rengeteg új dolgot tanultam, nem csupán a munkahelyemen, hanem online és barátoktól is. Csillapíthatatlan tudásvágyamat jövőre még nagyobb kihívásoknak vetem alá! Iskolapad úúúúúgy várlak, juhúúú!
  13. A családomért: az elképesztően támogató vőlegényemért (Zsitinek már járna egy Béke Nobel-díj), hogy ilyen nyugodt és szeretetteljes környezetben élhetünk; a Zsigmondtól mérhetetlen lelkes rokonaimért; hogy a 84 éves nagymamám még láthatja őt és hogy minden szerettem jó egészségnek örvend;
  14. Hogy úgy hozta az élet, Zsigmond első 3 hónapjában mindhárman itthon voltunk. Különleges időszak volt ez!orsi_2
  15. A barátaimért, hogy 2016-ban is itt voltak velem, végig támogattak egy nem túl sétagalopp terhességet, egy igazán érzelmi hullámvasút folyamatot és velünk aggódtak, nekünk szorítottak a szülés alatt is.
  16. És végül a legeslegfontosabb marad a végére: Zsigmondért. Ez az 56 centi tömény akarat, személyiség és szeretet fenekestül forgatta fel az életünket úgy, hogy közben hagyta, hogy szülőkké érjünk, hogy hódolhassunk a korábbi szenvedélyünknek, az utazásnak és hogy általa sokkal jobb emberekké válhassunk. Neki hála ismertem meg a szeretet olyan mély, vagy épp magas szintjét, ami egyszerűen szinte szétrepeszti az ember szívét, az érzést, hogy megvan mindenem, amire csak vágyhattam és miatta, érte lettek még fontosabbak a korábbi céljaink is.

st19_zsirmik_zsigmond_2016-09-26_08

Éppen ezért még jobban várom 2017-et, mint eddig bármelyik évet is, hiszen nagyon sok teendőm és célom van mind emberileg, anyaként/társként/barátként, mind szakmailag. És érzem, vitathatatlanul érzem, hogy 2017 elképesztően jó év lesz! 2016, Neked pedig köszönöm, hogy megajándékoztál az élet legnagyobb csodájával! 2017, készen állunk!

Cesky Krumlov – 2. rész

Másnap reggel az első dolgunk az volt, hogy Zsitinek kerestünk egy arany vasárnap is nyitva lévő gyógyszertárat, ami akkora település esetében, mint Cesky Krumlov nem volt túl egyszerű. Az sem sokat segített a helyzeten, hogy a gugli mindenáron egy Apotheke nevű kocsmát dobott fel találatnak, ami miatt én ugyan zsörtölődtem egy kicsit, de Zsitit ez a megoldás is roppant mód érdekelte. Szerinte ő csak eredményorientált, azért.

cesky-k2007-1

Az sem rövidítette le a bolyongásunk, hogy az egyetlen magyar nyelvű (nem igazán naprakész) Krumlove nevű oldalon azt írták, a gyógyszertár a Lidl parkolójában van. Mikor odaértünk az üzletekhez (kvázi Stop Shop szerű rész), megkérdeztünk egy takarítót a Kaufland előtt, merre találjuk a Lidl-t, ő csehül elnavigált minket valamerre (nyilván gőzünk se volt mit mond…). Végül megtaláltuk a Lidl-t, ahol persze se híre se hamva nem volt a gyógyszertárnak. Jó pár perces bóklászás után végül kiderült, hogy a gyógyszertár konkrétan a Kaufland épületében van. Levontuk a tanulságot: kérdezni csak pontosan szabad, megspóroltunk volna magunknak fél órát, ami egy beteg férfi és egy időzített bomba kisbaba mellett óriási időnek számít!

img_0079

Délre aztán kutya baja sem volt Zsitinek, hatottak a gyógyszerek és persze a cseh sörök. Aznap babakocsival indultunk neki felfedezni a kisvárost, ami egyrészről jó ötlet, mert nem cipeled a gyereket, másrészről viszont veseköve sem lesz tutira, olyan szinten szétrázod a macskakövön. Épp azt beszéltük, hogy akár külön-külön is leküldhetném a gyerekbe a vizet meg a tápszert, ezeken az utakon úgyis összerázódik benne.

img_0056

Tripadvisor-on kinéztük melyek azok az éttermek, amit mindenképp szeretnénk kipróbálni: az egyik a híres Svejk Restaurant volt, ezt Zsiti kedvéért, a másik pedig egy szintén toplistás vega-vegán étterem, a Laibon, ezt pedig az én kedvemért. Egyik sem okozott csalódást! A Svejkben sikerült elsőként érkeznünk nyitáskor, belibbentünk az eső elől, aztán úgy voltunk vele, hogy akkor már együnk is (megjegyzem: mi mindig úgy vagyunk vele, ha kaját látunk), így elfoglaltuk az étterem egyik külön termét. Ez egyébként roppant hasznos is volt, mert Zsigmond aznap minden kávézós és éttermi látogatásunkat úgy indította, hogy elkezdett üvölteni, hogy márpedig ő éhes, ami azt jelentette, hogy a 2 fős személyzete azonnal orvosolni volt kénytelen a helyzetet. Mivel én nem vagyok híve a nyilvános helyen szoptatásnak, így cumisüvegben vittünk magunkkal extra tejet őkelmének, így nettó fél perc alatt tudtuk uralni a szitut. Na de az a nettó fél perc mondjuk tíznek tűnik, mikor a gyerek teli torokból üvölt nyilvános helyen…

img_0102

A Svejknek tényleg isteni a konyhája, Zsiti sült sertést kért párolt fehér káposztával és apró gőzgombócokkal, én zöldséglevest, ill. kacsasültet zsírjában áfonyalekvárral (ez egyébként egy sörkorcsolya volt). Bár én bőszen ajánlgattam Zsiti náthájára a forró levesem, mint megtudtam, a hideg cseh sörnél nincs jobb gyógymód. Legalábbis nyűgösségre tuti jó, mert a második korsó kevert sör után gyermekem apja oly’ vidáman tologatta (=rázta szét) szerencsétlen Zsigmondot a városban, hogy öröm volt nézni!

img_0115

Arany vasárnap ide vagy oda, hát nem egy Szent István Bazilika előtti tömeget fogtunk ki: este fél 7-kor, a vacsoránk helyszínére igyekezvén összesen három ázsiaival futottunk össze a városban, gyanítom ők meg valahogy leszakadhattak az amúgy már 4 órája a szállodában pihenő csoportjuktól. Teljes utcákban sétálhattunk úgy végig, hogy egy teremtett lélekkel nem találkoztunk, ami kissé szürreális élmény volt egy sötét, középkori kisváros macskaköves utcáit taposva. A hóban ugrálva igazán elkapott minket a ’the world is mine’- életérzés és tényleg hihetetlen volt, hogy a guglin talált képekkel ellentétben (nyáron hömpölyög a tömeg a kis utcákon), gyakorlatilag magunk voltunk a teljes belvárosban.

img_0085

Így aztán már értettük, hogy a reggeli telefonos asztalfoglalásunkkor miért volt olyan meglepődött a vega étterem pincére: egyetlen pár volt rajtunk kívül az egész étteremben. Ők is gyorsan leléptek, mikor megérkeztünk, így ismét egy tök üres teremben hesszelgetünk hármasban. Ez aztán azt eredményezte, hogy cseh barátunk kvázi mellénk ült, míg a vacsoránkat fogyasztottuk és hol a kölköt szórakoztatta, hol minket. Mikor megkérdezte, hogy hívják a kis lármagépet, mondtuk neki, hogy Zsigmond.

’-Oh, Sigmund?’

’Igen, igen’ – bólogattunk lelkesen, mire ránk néz:

’AAAAAAh, Zsigi!?’

Hát ennyi. Sokan nem értették miért adtuk a külföldiek által kimondhatatlan Zsigmond nevet a gyereknek, meg hogy honnan jött a zsigizés már azelőtt, hogy akár tudtuk volna a gyerek nemét (igazi mázli, hogy fiú lett), de ebben a pillanatban világossá vált számunkra is, hogy ’nomen est omen’ alapon gyermekünk gond nélkül törhet majd a csúcsra a V4-ekben bárhol.

——————————————–

És végül tartozom egy vallomással:

Bár azt írtam, hogy sosem hallottam erről a bájos kisvárosról még, a múltkori posztom megjelenése után egy kedves barátnőm rámírt azzal, hogy ugye tudom, hogy voltunk már ott együtt úgy 10 éve. Elhűlve hallgattam az elmesélését, amit rövidesen fényképekkel is alátámasztott és igen, 2007-ben ott virítottam Cesky Krumlov főterén. Megjegyzem így sem emlékszem rá, ami elég ijesztő, de betudom annak, hogy a vállalhatatlan hajszínem miatt töröltem az emlékeimet. Elmondtam ezt Zsitinek, aki azóta úgy néz rám, mint valami elmeháborodottra és azt mondta, többet nem is jön velem nyaralni sehová, mert lehet, hogy amúgy már voltam háromszor földkörüli úton is (családostól), csak most épp nem ugrik be (se a hely se az, hogy van már egy családom)…Szóval, ha valakinek lennének fotói arról, hogy együtt voltam vele az Antarktiszon, vagy a Holdon, az megtenné, hogy átlövi, plíz?

cesky-k2007

Első utunk gyerekkel külföldre – Cesky Krumlov 1. rész

Évek óta nagy álmom, hogy eljussak a salzburgi karácsonyi vásárba, úgyhogy idén ezt kértem karácsonyra Zsititől. Az ötlet egészen addig jól működött, míg nem realizáltuk a nagy szervezés közben, hogy egy öt órás út egy három hónapos babával valószínűleg 8 órán át fog tartani (kőkemény matek ez a gyerekvállalás, komolyan!), és mivel Salzburg ennél messzebb is van, kénytelenek voltunk közelebbi helyszínt keresni.

A csecsemős utazás esetében optimista hozzáállással már úgy számolom a menetidőket, hogy google útvonalterv szorozva 1,5 (mondom, hogy matek!), mivel biztos, hogy maximum 3 óránként meg kell állni etetni, illetve egy idő után Zsigmond is elkezd kínlódni a gyerekülésben.

img_0122

Innen jött az ötlet, hogy akkor legyen olyan célpont, ami 5 órányira van, így ha a reggeli első etetés után (ez kb. hajnal 6 körül szokott lenni) el tudunk indulni, jó eséllyel sötétedés előtt odaérünk. Először Linz-et néztem ki, de a szállás keresése során az Airbnb feldobta Cesky Krumlov-ot, ahol sokkal barátibb árakat mutatott az oldal. Én idáig nem hallottam erről a kis cseh településről, de a netet bújva egyrészről álomszép képeket találtam, másrészről sorra derült ki az ismerősöktől, hogy bizony Csehország egyik kis ékszerdobozáról beszélünk.

És valóban. Egy hosszú hétvége is kevés volt ahhoz, hogy kellően kigyönyörködjük magunkat a kisváros adta látnivalókban, pedig egy igazán szürke, szomorkás decemberi hétvégén érkeztünk. Mondjuk én imádom a telet, így engem ez nem elkeserít, hanem ilyenkor átadom magam a forró teák, forralt bor (nyilván ezt most szkippelnem kellett, de néztem Zsitit, ahogy issza), meleg takarók, deres fák és a hidegtől pirosra csípett arcok hangulatának. Imádom.

img_0001

Az elindulás nagyjából úgy sikerült, ahogy terveztük. Hatkor a gyerek menetrendszerűen ébresztett (értsd: torkaszakadtából üvöltött), így még én félkómásan megetettem, addig Zsiti is összekészült, így a következő egy órában a csomagok és a babakocsi betuszkolásával töltöttük, illetve a gyerek harmadjára történő átpelenkázásával és a checklist huszonötödik átfutásával.

Nos, friss szülős tapasztalatok következnek az első (külföldi) utunkra történő felkészülésről:

img_0120

  1. Úti okmány: Az első és legfontosabb infó (amire nyilván egyáltalán nem gondoltam volna, ha a rendőr barátnőm nem szól rám), hogy EU-n belül, ha kocsival mész, akkor is kell a gyereknek fényképes személyi okmány (tehát útlevél, vagy személyi). Mivel úgy voltam vele, hogy nincsenek már határok és autóval megyünk, őszintén nem is feltételeztem, hogy Zsigmondnak kéne bármit is csináltatni. Ez sajnos közel sem így van, erről aztán magam is meggyőződhettem (részletek itt), szóval hétfő reggel a Kormányablakban kezdtünk. Ez úgy néz ki, hogy megy a két szülő, viszik a gyereket (ügyintéző néni szerint jóllakottan és vidáman! – nyilván, ez így megy egy 3 hóssal), ill. egy fehér textilpelenkát és anyuka tarja a gyerek fejét, háttérben a fehér textillel, keze nem belelóg, gyerek feje nem lekókad, gyerek nem üvölt, nyála nem csorog, és már kész is a kép! Állítom, ennyi instrukció egy hét alatt Nánási stúdiójában nem hangzik el. Mindegy, miután a fél hivatal Zsiginek bábozott, csipogott és idétlenkedett, egy szerintem kissé nyominger képpel, de elkészült az ideiglenes személyink. Az extra jó hír pedig, hogy másnap már jött is az sms, hogy mehetünk a véglegesért (ami 3 évig érvényes ebben a korban).
  2. Gyógyszerek: Mivel mi sosem vagyunk betegek (vagy ha igen, akkor egy jobbféle műtét alá nem adjuk!), így ez sem jutott volna eszembe, de vannak nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb anyukák, akik szóltak, hogy MINDENKÉPPEN vigyek láz- és fájdalomcsillapítót, orrspray-t és valamit gyomorbajra. Elképzelésem sincs, hogy egy anyatejes babánál az utóbbi minek, de megkérdeztem a gyógyszerészemet…akinek szintén nem volt…mindegy, vettünk.
  3. Tápszer: Ezt nagyon fontosnak éreztem, mert bár Zsigmond még szopizik, de mi van, ha Csehország közepén, arany szombat éjjel megy el a tejem és a gyerek olyan üvöltésbe kezd, hogy attól még a három király is sarkon fordult volna. Na, ez egy külön történet, mire az ember végigteszteli, hogy melyiket nem köpi ki sugárba az arcába a gyerek, de a lényeg, hogy megtaláltuk, kipróbáltuk, bepakoltuk. A tápot is, a melleim is, meg a fejőt is. Sállálláááá
  4. Mindenből még egyet: Jó, mellek esetében még ment a duplikálás, pelenkából is elvittem egy heti adagot a három napra, mondjuk apukából csak egyet pakoltunk. Zsiti ennek azért örült. De ruhákból tényleg tettem dupla mennyiséget, ami nem is ártott, mert mint ezt is megtudtuk, az autós ülés legnagyobb átka, hogy a gyerek egyből a nyakáig fossa magát. Szolidabb esetben csak a háta közepéig. Így aztán az első adag ruha konkrétan a kukában landolt, menthetetlen volt.
  5. Mózes vagy hordozó? Mi a hordozóra tettük le a voksunk, mert abban sem voltunk biztosak, hogy a csupa macskaköves belvárosban egyáltalán fogjuk-e tudni tologatni a gyereket, így eltettem a hordozókendőt is, legyen alternatívánk. Arra mondjuk még mindig nem jöttem rá, hogy télen hogy a legpraktikusabb magamra kötni a gyereket, kabát alá vagy fölé, bundazsákban, vagy anélkül – valahogy mindegyik kész szerencsétlenség. Végül én félig nyitott kabát alá kötöztem fel a gyereket, aki rezignáltan tűrte, hogy az anyja vagy énekelget a feje fölött (all I want for christmas is júúúúúúúúúúúú – ezt 76438271-szer), vagy zabál.

img_0039

Nos, miután ezekkel megvoltunk, az út relatív simán ment. Azzal mondjuk egyáltalán nem számoltam (ezt se mondta senki), hogy a szoptatós anyukák egy fokkal sem jobbak a kismamáknál, ha pisilésről van szó. Ez itthon eddig fel sem tűnt, mondjuk napi 4 liter folyadéknak valahogy távoznia kell, ez tény. Vérciki, hogy miattam óránként álltunk meg, a gyerek miatt egyszer. Ez pedig úgy festett, hogy gyerek megébred (ugye üvölt), mi kerestünk egy benzinkutat, amelynek parkolójában, elvonulva a tömegtől, pironkodván megszoptattam a gyermeket. Én nem tudom, hogy hogy lehet ezt diszkréten csinálni, az én melleimet igazából csak az nem látta, aki nem járt arra. Pedig volt rajtam kendő, ruha, gyerek szája, apuka őrködő tekintete, stb…ez mégis minden volt, csak nem az a meghitt, földöntúli összekapcsolódás a gyerekkel. Inkább olyan hátsó ülésen magamat ruhából, trikóból, melltartóból kihámozós sztori, miközben megpróbáltam Zsigit úgy átpelenkázni, hogy legalább a fejtámla (!) ne legyen szaros. A feladat nem minden részét oldottam meg hibátlanul, na…

img_0092

De a lényeg, hogy a következő etetésre megérkeztünk Cesky Krumlov-ba, amelynek bájos belvárosában sikerült féláron szállást foglalnunk egy tüneményes kis panzióban. A karácsonyi vásár pedig alig 10 percre volt tőlünk gyalog, így etetés után besétáltunk, és átadtuk magunkat a cseh adventi forgatagnak. Csak kapkodtuk a fejünket Zsitivel, hogy ez a kisváros tényleg mennyire gyönyörű, egyszerűen odavoltunk a festett falú házikókért, szűk kis macskaköves utcáiért, a kanyargó folyóért és a csehek végtelen kedvességéért.

img_0077

Éjjel aztán arra ébredtem, hogy Zsiti tiszta nátha és szörnyen szenved, borzalmas fejfájás gyötörte. Ennyit arról, hogy sosem vagyunk betegek. Mivel – nyilván – magunknak semmilyen gyógyszert nem pakoltam, így kézenfekvő volt, hogy Zsigmond láz- és fájdalomcsillapítóját ajánlgattam az apjának. Zsiti egész addig jó ötletnek is tartotta, hogy beharap abból néhányat, míg ki nem derült, hogy kúpot vettünk. Ekkor már nem voltam olyan népszerű az ötletemmel (szerintem meg nem is fájt akkor annyira a feje, ha ilyen apróságon fennakad), pedig még a segítségem is felajánlottam a szakszerű ’bevétellel’ kapcsolatosan, de gyermekem apja – szeretet ünnepe ide meg oda – elküldött a p.csába (ééééérted) a kúpokkal együtt. Így reggel az első utunk egy gyógyszertárba vezetett…Még hogy a gyerekkel nehéz az utazás…utaztál Te már beteg férfival!?!?

img_0094

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

July 2017
M T W T F S S
« Jun    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: