But you are a great person and he is an egg…

…mondta a főnököm, mikor felmondtam. Fenti mondat jól jellemzi a konyhában uralkodó helyzetet.

Az egész öt tányéron csúszott el végül. Jó, nyilván nem, de ez volt a cherry on the top, hogy stílusos (idétlen) legyek. Kellett a hely, így nekiláttam öt tányér elmosogatásához. A tányérok viszont nem a konyhai mosatlan részét képezik. Én viszont a konyhában dolgozom (meglepő egy szakácstól/cukrásztól), tehát semmi közöm elvileg a front house mosatlanjához. Kivéve, ha nincs helyem és kell. Illetve, ha csapatmunka címén besegítünk egymásnak (ami szintén gyakori).

Ezt látta meg a Chef, akinek finoman szólva ekkor mentek el otthonról és kiverte a hoppárét a konyha közepén, hogy én mért mosogatok tányérokat, ki adott utasítást erre. Mivel előtte kb. két perccel küldött ki a helyetteshez (2IC) megkérdezni, hogy mosogathatok-e, ezért nyilván a 2IC-ra hivatkoztam, hogy kaptam engedélyt mosogatásra (már a kérdés is röhej). Viszont, a 2IC nem utasítást adott, hanem engedélyt.

Ebből lett egy kisebb kalamajka a konyha kellős közepén. A konyhában, ami összesen nincs 6 négyzetméter, és totálisan látványkonyha, csúcsidőben. Álltunk bent a manager, a 2IC, a konyhalány meg én. És az 5 tányér. És azon ment a diskurzus, hogy vajon én most jól tettem-e, hogy kb. 23 másodpercet eltöltöttem azzal az 5 tányérral, hogy helyem legyen folytatni a munkám.

Nem szóltam, vártam, hogy megvitassák ezt az őrületes nemzetközi jogvitát (egy kiwi, egy dél-afrikai, egy indiai és egy magyar nézőpont). Aztán mikor elült a vihar, és már feledésbe is került az 5 tányér, na, akkor mondtam én fel.

columbus

És ezután derültek ki a következők:

–          engem napi szinten érnek ilyen szituk, sőt, a finoman csak ’hell’-nek becézett napjaimon egész napos a tortúra. Amit a manager most látott, az már csak a jéghegy csúcsa volt. Ez egy jól megalapozott b.sztatás, zaklatás, fenyegetés, napi szinten…csak ebből a front house-ban kacarászó baristák és manager mit sem látott eddig.

–          illetve valamit mégiscsak kellett, mert mint azóta kiderült, én vagyok a harmadik ember, aki a Chef stílusa miatt mond fel. Elődeim közül volt, aki egy napig bírta, volt, aki két hónapig. Harmadik hónapos időmmel csúcstartó vagyok.

–          engem viszont szeretnek. Jó, a manager vélhetően csak a befektetett energiát sajnálná veszni, de az összes többi kollégám, beleértve a helyettest is, szeret. És most megy a kampány, hogy megtartsanak valahogy.

Így történt hát, hogy én felmondtam, ők adtak egy szerződést megszüntető papírt (WHS miatt 3 havonta le kell zárnunk a jogviszonyom), és közben várnak vissza a vakációm után. Értelmezd! Nekem se megy…

Működik viszont a vonzás törvénye. Itt is, most is. Kb. két és fél hónapot agyaltam rajta, hogy fel kéne mondani, de 1. engem nem abból  a fából faragtak, aki feladja, 2. a három hónapot meg akartam várni, hogy legyen referenciám és a CV-mben jól mutasson. Gyakorlatilag sírva vágtam a centiket e péntekig, úgy voltam vele, hogy csak addig éljem túl, míg Jucó barátnőm ideér, és végre ismét utazhatok. Ahhoz viszont pénz kell. Meg nekem kell itt egy normális meló. Ahhoz meg kiwi munkatapasztalat és referencia.

Most mindenem van. Kihúztam a három hónapot, már csak 2 nap van belőle (óóóóóóóóóóóriási ugrabugra!), gyakorlatilag ezzel a tapasztalattal most bármilyen kávézólánchoz bejuthatok szakácsnak/cukrásznak és megszerettek annyira, hogy remek referenciákkal is bírok.

Viszont, amíg nem lesz új állásom, jó lett volna ezt megtartani. Csak mondjuk Chef-mentesen, mert vele nem kívánok a továbbiakban egy konyhában tartózkodni. Mert a pénz meg kell. Egy ideig ezen borzalmasan görcsöltem, aztán egy-másfél hónap agyfájdító kattogás után elengedtem az egészet. Úgy voltam vele, ez is meg fog oldódni. Anno munkatapasztalat, gyengébb nyelvtudás és referencia nélkül is találtam egy hét alatt melót, most is fogok.

Én csak egy dologra vágytam már, hogy ne kelljen minden nap negyed 6-kor kelnem, és hogy megint átjárjon az a világjáró, szabadmadár érzés. Felmondtam, kimondtam, megkönnyebbültem. És akkor másnap írt a barátnőm, hogy a volt munkahelyemen a héten kiutalják a két éve elmaradt prémiumomat. Ezen a ponton azt hittem, leesek a székről. Annyira váratlan és meglepő fordulat volt egy rég elfeledett és nem is remélt pénzről hírt kapni, hogy csak pillogtam. Így történt hát, hogy megérkezett a számlámra az az összeg, amivel kihúzom a következő lépésig.

Most úgy fest az ábra, hogy bár felmondtam, valószínűleg mégis lesz munkám, ha visszajövök. Én hoztam meg ezt a döntést, hogy nem kérek a Chef-ből többet és nem fordítva. Méltóság magammal szemben, alázat a munkával. Nem fordítva!

És már csak négyet kell aludni és újra útra kelek. Ráadásul, nem is akárhová megyek, hanem az álomhelyszínemre. Ami miatt NZ-re jöttem. Nem tudom lefesteni az izgatottságom, csak egyet tudok biztosan: a vonzás törvénye most is, mint eddig is, mióta gyakorlom (2009), megint működött!

 

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: