Been there, done that! 

“Mondd meg neki! Mondd meg neki, hogy elvágom a torkát a k.rva kecskéjének, ha nem enged el minket most azonnal!” – üvöltötte Á vérben forgó szemekkel, miközben egyik kezében a kecske szarvát, másikban a Bear Grylls kést szorongatta. Én rezignáltan fordítottam: “He will cut the throat of the goat, so please, just let us go!”

De a férfi hajthatatlan volt. Miután legombolt rólunk egy kisalföldi település fél éves költségvetésének megfelelő díjat, 30 dolcsin ment a vita. De nem volt több pénzünk. Én, a jogász próbáltam a lelkiismeretére hatni, elvégre megegyeztünk egy árban, amit ez a mondhatni nem túl korrekt ember immáron harmadjára módosított a hasára csapva. Á viszont a kecske (művésznevén: Kecske) torkán keresztül látta az egyetlen kiutat. 6 napja nem fürödtünk, rémesen kimerültek voltunk a sivatag után és semmi mást nem akartunk csak eljutni Melbourne-ig, hogy eladhassuk Ursulát és ezzel befejezhessük a trippünket.
ursula
“Mondd meg neki, hogy azonnal engedjen el, vagy a Kecske nagyon megkeserüli! Nem viccelek! Egy centtel sem kap többet!” – hátrált Á Ursula felé lassan, a Kecske torkának szegezett késével.”Please, just let us go, ok?! We had a deal! And look at him, he is crazy! He will kill your goat!”

Emberünk ekkor belátta, hogy ez a kengurubőr kalapos magyar fiú cseppet sem viccel, és ha továbbra is élve akarja látni Kecskét, amint boldogan legelget a roncsokból a kert végében, akkor nincs más választása, tartania kell magát az adott szavához.

És miközben mi akkora padlógázzal hajtottunk ki a Port Pirie határában lévő lepukkant műhelyből, hogy porzott utánunk a vörös homok, a szaki lelkiismerete megszólalt. Nem létező bajsza alatt még elmormogott egy ‘sorry!’-t, de ezt már csak Kecske hallhatta…

Lópikulát! A fenti szituról csak álmodoztunk. Valójában az történt, hogy miután Ursula velünk együtt totál bekészült a sivatagtól, beleszaladtunk AU vélhetően leggusztustalanabb alakjába. Sakk-matt szitu volt: mi nem mehettünk tovább Ursula nélkül, ő meg pontosan ezzel élt vissza. Sajnos a kecskés szitu kimaradt, ellenben barátunk az utolsó centünket is lenyúlta és még a két bicinkliket is ott kellett hagyni neki. Ő hasraütésre variálta az árat, mi meg a trip utolsó hat napjában voltunk, fáradtan, csórón, és ezek után nagyon elkeseredve.
Csak el akartunk jutni Melbourne-ig, megnézni a 12 Apostolt, eladni Ursulát és átrepülni NZ-re. Én olyan 3-500 km-en át pityeregtem, Á ugyanennyi távon dühöngött. Egy igazi szarházit fogtunk ki, aki ellenben annyi más elődjével nem hogy nem segített, hanem az utolsó bőrt is lerágta rólunk. Nem hittem el, hogy ilyen szájízzel hagyjuk itt ezt a csodás országot. Egyszerűen kellett valami jónak történnie, így nem lehet vége ennek a tripnek!
sosto
És mint mindig, most is óriási szerencsénk volt (Dia, ezúton is ezer hála és köszönet érte!): Melbourne-ben él ugyanis Russel, a félig ozzie, félig magyar srác, akinek hála kényelmes szobánk, remek idegenvezetőnk és felejthetetlen három napunk volt.Melbourne tényleg szuper egy város, ha választanom kéne, ez lenne az egyik befutó AU-ban. Ursulát végül a harmadik megtekintőnek eladtuk, egy terhes svájci nőhöz került egy tejesfarmra. Nem, mi sem jöttünk rá, hogy mit akarhat egy svájci terhes nő Ursulában egy tejesfarmon (megfejtéseket a szerkesztőségbe várjuk). Mindegy, elvitték, megköszöntük Neki, hogy nagyobb baj nélkül körbecipelt minket ezen a kontinensen.
Közel három hónap lett végül a trip (hála annak a pénzügyi bravúrnak, amit a két bankom hajtott végre egymás közt, egy ezressel rövidebb lett a takarónk, úgyhogy ‘csak’ eddig nyújtózkodtunk), 12 ezer km és megszámlálhatatlan csodás élmény.
Ezúton is nagyon köszönjük, hogy kedvességükkel ennyien segítettek minket eme nagy álmunk megvalósításában: én körbe sütöttem/főztem fél AU-t, Á meg a maga épített campervannal bejárta az ő nagy álomországát. Mondhatni sepénzből.
Ezer hálánk: Katának és Gábornak, hogy összekötöttek minket Á-val és ezzel találkozott két ember álma. Juditnak és Apikának, hogy elültettek egy vezérhangyát a fejünkbe! Norbinak, hogy beajánlott minket Tibiékhez Noosába, nekik pedig a finom borért és meleg tusért. Erikáéknak a darwini életmentő napokért, Steve-nek és feleségének a temérdek segítségért Mt. Isában, Lizának, hogy beajánlott minket Daniellékhez, nekik pedig a csodás szállást és BBQ vacsit! Tonynak, hogy sutyiban bevontatott minket az Ulurunál, Russelnek pedig, hogy ilyen szuper vége lett az útnak. Továbbá minden tünci Olvasónak pedig a bíztatásért, nagyon jól estek a kedves és bátorító szavak.

melbourne
A kaland nem ér véget, csak most kicsit más fordulatot vesz: áttesszük székhelyünket NZ-re és egy újabb álom megvalósítására törekszünk! De a mese, ez a szürreálisan kalandos élet Down Underen folytatódik…illetve most kezdődik csak el igazán!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: