BabyVombat’s adventures – 1. rész

Ez a rovat egy kicsit más lesz, mint az eddigiek: egyrészről kicsit túltolom majd benne a személyes, gyerekes témákat, másrészről célom, hogy minél több baba- és gyerekbarát helyet és programot fedezzünk fel a közeljövőben, amit majd szeretnék megosztani Veletek. Ez lesz hát a BabyVombat’s adventures sorozat, amely Zsigi kis és nagy utazásairól/kalandjairól szól majd. Illetve az én bénázásaimról, mert nyilván nincs illúzióm azt illetően, hogy mindent jól csinálunk. Vagy hogy idővel kevesebbet fogunk szerencsétlenkedni. De legalább témám lesz bőven!

Múlt hétvégén megejtettük az első hivatalos kimozdulásunkat Zsigmonddal. Mivel már 7 hetes volt, úgy éreztem, hogy elvesztegetett idő minden egyes nap, amikor nem teszteljük a gyereket, vagy szoktatjuk hozzá ahhoz, hogy kirándulunk. Igen, a gyerekem nem egy türelmes anyát választott magának. Cserébe Zsigmond nettó 13 másodpercig bírja üvöltés nélkül ébredéstől evésig…Szerintem egálban vagyunk.

15133867_10153937358821837_1100241173_o

Mivel Zsitivel most volt a 2 éves évfordulónk, úgy döntöttem, hogy popójára (ha már babarovat, ugye…) verünk a SZÉP kártyámon lévő keretnek és kipróbáljuk, hogy milyen utazgatni egy kisbabával. Gyorsan feltúrtam a netet és így bukkantam a bikácsi Zichy Park Hotelre, ami kifejezetten gyerek- és családbarát helyként hirdeti magát. Már az utazásunk előtt bekérték az igényeinket, mit szeretnénk: kiságy, légzésfigyelő, babakád, stb. és persze az is nagyon tetszett, hogy hatalmas kerttel és tóval rendelkező szálloda, ahol nagy sétákat lehet tenni, lovagolni és állatokat simogatni.

15101992_10153937319596837_2123489779_o

Azt már tudtuk, hogy a kocsit szereti a gyerek, betesszük és elhallgat. Áldom a sorsot ezért a tulajdonságáért, bár a családi legendárium szerint nekünk sem kellett 500 méternél tovább mennünk, máris aludtunk öcsémmel, szóval volt rá 50 százaléknyi sansz, hogy Zsigmondnál is működik a ’kikapcsoló gomb’, amint beindítjuk a motort.

Természetesen az elindulás úgy sikerült, ahogy az megjósolható volt. Csupán kétórányi csúszással. Állítólag ez teljesen rendben van. A pakolással nem volt gond, 7 hetes gyereknél még csak egy gigapakknyi pelenkát kell vinni, nincsenek még játékok, kedvenc plüss figurák, plédek, fél ház…Így aztán se perc alatt bepakoltam, aztán vártuk, hogy az egyébként svájci óraként működő kisfiam végre felébredjen és egyen, hogy aztán alvásidőben elindulhassunk. Nyilván nem ébredt. Édesdeden aludt, mi pedig csak néztük, ahogy az értékes – még világosban telő – perceink tovaszállnak. Halk szuszogással és világbékével az arcán aludta át az utazásra szánt időnk felét. Végre aztán kinyitotta a szemét, szolidan jelezte, hogy éhes – értsd torkaszakadtából elkezdett üvölteni – én meg elkezdhettem etetni. Nyilván méhem gyümölcse ekkor gondolta úgy, hogy kényelmesen lakomázik, mintha csak egy Michelin csillagos étteremben fogyasztaná a 18 fogásos degusztációs menüjét. Gyermek apja egyik lábáról toporgott a másikra, már réges-rég bepakolt a kocsiba, én alkudozom a gyerekkel, hogy ne nyammogjon már ennyi ideig rajtam, de nyilván magasra tett ránk.

15152336_10153937350921837_1205578955_o

Sebaj, két óra késéssel megindultunk. Természetesen telibe kaptuk a pénteki csúcsforgalmat, szóval még bőven Budapest határain belül telt a 3 órás etap fele. Már masszív sötétben érkeztünk, így sok mindent nem láttunk a szállásunkból, főleg, hogy az első egy óra pánikszerű etetéssel telt, mielőtt Zsigmond körbezengné az egész hotelt. A szállással egyébként zömében meg voltunk elégedve. Én kicsit túltoltam ezt a családdal utazunk életérzést és büszkén foglaltam le a családi szobát, ami mint kiderült, 2 franciaágyat és egy kiságyat tartalmazott. Amikor Zsiti meglátta, csak annyit fűzött hozzá, hogy gondolta ő, hogy valami meglepivel rukkolok elő az évfordulónk alkalmával, de nem gondolta, hogy beszervezek magunk mellé egy másik párt is… (gyermekem apjának elég sajátságos humora van, na…)

15127446_10153937319091837_1148169041_o

Ha szombaton nem ömlött volna úgy az eső, hogy gyökkettő másodperc alatt olyan nedvesek leszünk, mint éjszaka után a gyerek pelenkája, akkor ki is tudtuk volna élvezni a szállás nyújtotta csudacuki programokat. Így viszont igazából Zsitinek volt szerencséje, mert fél napig ázott és relaxált a wellness részlegben, mi meg szoptunk Zsigmonddal a szobában. Ő szó szerint, én meg átvitt értelemben… Azért tettünk egy kósza próbálkozást azzal, hogy bementünk Paksra kicsit körbenézni, de az étterembe be- és kirohanáson kívül sok mindent nem tudtunk csinálni.

15146845_10153937319236837_541452143_o

Az egyetlen negatív tapasztalatom a szállással kapcsolatosan az az én étkezésemmel van összefüggésben. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a hazai szállodák még mindig nem tudnak felkészülni a speciális étrendekre, ételallergiákra. Márpedig az én nagyon összetett diétámnak csak a felét mertem így is elárulni, no azzal is csak addig jutottunk, hogy első este egy nagyon kedves férfi elmondta, hogy mindenben van liszt vagy tejtermék, szóval azokat ne egyem. Maradt a sültkrumpli meg a gyümölcssaláta. Harmadik napon már borzalmasan untam a krumplit, utolsó reggelre sajnos már grillezett zöldség sem volt, így magában nyammogtam a gluténmentes-margarinos kenyerem és ittam hozzá a kávém, amihez én vettem a növényi tejet a paksi Tecsóban. Nagy tanulság nekem, hogy vagy előre le kell egyeztetnem, hogy miket ehetek (azaz konkrét menüt), vagy vinni kell az alapanyagokat még egy 4 csillagos hotelbe is és külön megkérni a szakácsot, hogy főzzön rám. Aztán vagy megteszi, vagy nem…

15126101_10153937319101837_67419466_o

Mindenesetre azt láttuk, hogy 5-6 év fölött ez a szálloda maga a földi paradicsom a gyerekeknek, főleg jó időben! Volt játszósarok, állatok, pancsikolási lehetőség, lehet sétálni, csónakázni, biciklizni, sőt, még mini disco is van és kézműves foglalkozások! Buli az élet öt éves kor felett, én mondom! A lényeg viszont, hogy teszteltük a gyereket, megkezdtük a ’kiképzését’, figyeltük magunkat, hogy mi okoz nekünk stresszt a gyerekkel való utazásban és elkezdtük tervezgetni a következő kimozdulást. Állítólag még jó fél évig könnyű vele repülni is, aztán 1-1,5 éves korától 3 éves koráig maga lesz a pokol vele utazni – meglátjuk. Mindenesetre a fejemben már megvan a következő három úti cél. Addig meg marad a bkv-zás, a hétvégi közeli helyekre való kimoccanás és mindenképp elmegyek a következő Járatlan Utakon Fesztiválra is, ahol most két anyuka (katt és katt) is fog arról mesélni, hogy milyen gyerekkel utazni! Hisz mégiscsak ez a jövő! (legalábbis a miénk mindenképp…)

Szállás/Helyszín értékelése

(*=problémás, rossz; ** = gyenge, átlag alatti; ***= átlagos; ****= kellemes, kategóriájának megfelelő; *****= kiváló, magas színvonalú)

Szállás elhelyezkedése: **** – Bikács alig másfél-két órányira található Budapesttől, az M6-oson könnyen és kényelmesen megközelíthető, mégis ízig-vérig hozza a vidéki romantikát

Szoba: *** – Berendezése egyszerű, tiszta, barátságos, de 4 csillagos szálloda esetében kicsit több dizájnt és kifinomultságot vártam volna, ill. több párnát

Konyha: **/*** – Aki szereti a vidéki, otthonos ízeket, annak nagyon be fog jönni a hely. A konyha tényleg nagyon autentikus, kis lábasokban, vajlingokban tálalják az ételeket. Ételallergiásoknak, diétázóknak okozhat problémát, hogy minden a hagyományos receptúra szerint készül, ezért érdemes jó előre egyeztetni konkrét fogásokat, ill. vinni hozzá az alapanyagokat (vagy máshová menni). Ami még csalódás volt, hogy elvileg Márton napi libanapokra mentünk, ehhez képest két féle libafogás volt szombat este – ezért a felárért és beharangozásért sokkal cizelláltabb menüt vártam volna 3 napon keresztül egy 4 csillagos szállodától.

Család- és gyerekbarát programok: ***** – Szerintem ebben tényleg nagyon jók, legalábbis egy rakás boldog kisgyereket és nyugdíjas csoportot is láttam. Nem csak kinti, de benti programokkal és animátorokkal is várják a piciket, ill. a szálloda rendelkezik kisággyal, légzésfigyelővel, kiskáddal, kismotorral, gyereketető székkel, játszósarokkal, stb.

Kiszolgálás: ***** – A szállodai  láthatóan a helyi lakosoknak kínál munkalehetőséget, amit egyrészről messzemenőkig üdvözítek, másrészről kicsit érezhető a professzionális szaktudás hiánya, de a kedvesség, szorgalom és a hozzáállásuk összességében kompenzálja ezt.

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: