Az aranyásók meg a nagy álmok

Miután aktív bűnrészességet vállaltunk néhány ártatlan kis oposszum halálában (jó, én csak elfantáziáltam, hogy milyen jó lenne néhány oposszumszőrme pulcsiban, sálban feszíteni, de aztán letettem róla), továbbálltunk Haast-ból, magunk mögött hagyva NZ legnagyobb nemzeti parkját, ami szintúgy az Unesco Világörökség része.

Második hetünket kezdtük meg francia barátommal, 23 éves kis zötyögő otthonunkban. A heti adagunk Cental Otago bejárása, Wanaka, Queenstown, Dunedin, némi pingvinnel és fóka-kolóniával, esetleg sípályával fűszerezve, míg el nem érjük az Aoraki Farmot, ahol már vár minket NZ daddy-m (a stoppolós szabályos, ha emlékeztek…ha nem, akkor büdösgyorsan tessék visszaolvasni!). Ott aztán lehúzunk egy hetet, ha minden jól megy, majd irány Christchurch. Deccdöplen.

imageCentral Otagoról azt kell tudni azon túl, hogy az egy négyzetcentire jutó f.ck/sh.t/OMG/amazing látnivalók száma kiveri a biztosítékot, hogy őrületesen nyers, vad és erőteljes. Itt minden van, hogy úgy érezd, egy képeslapon élsz épp: kopár sivatag, elhagyott szellemvárosok, egykori aranybányák, türkiz hegyi folyók, tükörsima tavak és havas hegycsúcsok. Nekem az eddigi utazásom csúcspontja a tegnapi szállásunk volt, amit félig direkt, félig véletlen találtunk, amikor egy egykori aranybánya helyén kötöttünk ki (álljunk meg itt, pisilnem kell!).

Az 1860-as évektől kezdve ez a környék az aranyásók otthonául szolgált, akik nagy álmokkal felvértezve érkeztek ide, zömében Skóciából. Az aranybányákat aztán sitty-sutty kifosztották, és a kezdetekben gomba mód szaporodó városokból hirtelen szellemfalvak lettek. Miközben épp azon ügyködtem, hogy Alex után szambázzak fel-le a dombokon, anélkül, hogy a sárban landolnék, azon merengtem, hogy vajon milyen életük lehetett az itt élőknek: óriási álmokkal érkeztek, vajon mennyi vált ebből valóra? Boldogok voltak? Mennyire volt nehéz életük itt a hófödte hegycsúcsok és a kopár sziklák között? Volt honvagyuk? Hazatértek valaha, vagy ők lettek a ma már hatodik generációs kiwi családok ősei?

image

Fogalmam sincs hogy lehetséges (továbbra is bőszen tanulom a táj és az időjárás összefüggését), de fent a hegyekben egy cseppet sem fáztunk éjszaka (jó, úgy ér, hogy hat réteg ruhában és egy 800 dolcsis hegymászós hálózsákban alszom???), és ma Queenstownban is szuper időnk volt (konkrétan fagyiztunk a tóparton). Ez a városka tényleg egy kis ékszerdoboz, tele egy rakás síelővel és snow boardossal, szóval megy a nyüzsin ezerrel, de valahogy már elszoktunk ettől.

Viszont szereztünk ismét ingyen szállást, mondom hogy ment: barát barátja. Írsz neki, nem válaszol. Írsz megint, válaszol, persze, gyere, nem para. Megérkezel a címre, valaki beenged, aki ismeri a barát barátját, aki nincs itthon, de majd jön valamikor. De mi most elmentünk, úgyhogy használjatok nyugodtan bármit, amit találtok. Ajtó csukódik, maradunk mi a franciával, a tökkel, meg a kandallóval. Aztán megjelenik egy srác, aztán egy másik, jön egy pár, aztán még egy gyerek. És senki, de tényleg senki nem csodálkozik azon, hogy miért ülünk a konyhában és esszük az assetudjukki kenyerét meg a töklevest…én mondom, ezek fordítva vannak bekötve!

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: