Üdv a Hortobágyi Rántott Vombat blogján!

Panama III.

Bocas de Toro partitól hangos kis városkáját mi inkább Red Frog-ra cseréltük. Ez az alig 20 percnyi hajóútra lévő kis helyszín igazi paradicsom az egzotikus sziget kedvelőinek. Nincs itt túl sok szállás, a luxus resort mellett a Selina is igen különleges apartmanokkal és dorm-mal várja a látogatókat.

Én szerencsére olyan privát szobát kaptam, aminek az óriási ajtaja és ablaka egyenesen a dzsungelre nézett, így az ágyból élvezhettem a látványt, ahogy ugrálnak a majmok a fán és röpködnek a hatalmas pillangók. Bevallom, nekem ez a helyszín tetszett eddig az egyik legjobban, mert egyszerre van körbevéve mangrove erdővel, dzsungellel és fehér homokos tengerparttal.

Ráadásul még a hely nevét adó apró, de annál veszedelmesebb kis piros békát is megcsodálhattuk, és volt egy fél délelőttünk kiélvezni a karibi hullámokat, úgyhogy akár családosan, akár gyerek nélkül jöttök Panamába, ezt a kis szigetvilágot semmiképp ne hagyjátok ki!

Miután másnap visszatértünk Bocas-ba, eszeveszett rohanás közt elcsíptünk egy vízitaxit és visszatértünk a szárazföldre. Elképesztő a látvány, ahogy az apró kis szigetekből emelkednek ki a hatalmaas pálmák, miközben az egész táj úszik mellettünk. Annyira karibi a kis színes tákolmány házakkal, a buja növényzettel és ahogy összeérnek a hullámok az éggel, hogy az semmihez sem fogható.

Fájó szívvel búcsúztam a panamai karibi térségtől, és megkezdtük az utunkat egy kis busszal a határig.

A buszút a szokásos zötykölődős pár órás móka volt, de én nagyon élveztem. Nagyon más világ ez, mint otthon: annyira egyszerű, színes, vibráló és valahogy egyszerűségében boldog. Néztem, ahogy kergetőznek a tyúkokkal a gyerekek kint a szakadó esőben, vagy épp sétálnak haza a munkából. Kívülről minden olyan egyszerűnek és élhetőnek tűnt…

Végül megérkeztünk a Panama – Costa Rica határhoz, ahol nemes egyszerűséggel leszállítottak minket, kezünkbe nyomták a csomagjainkat és – nyilván – szakadó esőben átsétáltunk a határon, ami egy híd egy folyó felett.

Miközben zubogott alattunk a folyó és hangosan dolgozott a munkagép, mi nevetve és csapzottan érkeztünk meg Costa Rica-ba, ahol egy újabb busz és rengeteg új kaland várt ránk.

Pura Vida!