Annyi itt a paraszt, mint égen a csillag!

Akarom mondani farmer…mondjuk ez egy mezőgazdasági kiállításon nem meglepő ugye, ha hegedűművészekkel lenne tele a hely, azon már lehetne mit csodálkozni. Most épp az egyik nemzeti bank standjában ücsörgök, nekik dolgozik Cassia a hostom (szóval a hol nyissak számlát kérdést ezzel rövidre is zártuk :P), őt várom.

Az expo olyan, mint amilyennek lennie kell, csomó ember, lapátokkal, lufikkal, gumicsizmában. Itt a gumicsizma vallás, Cassia testvérééknél a hűtőn láttam a szlogent: Every kiwi needs a pair – no, itt tartják is magukat ehhez. Bár ha nem gumicsizma, akkor flip-flop (agyhasadást kapok a flip-flop – télikabi – vizeshaj kombótól, de itt ezt tényleg bírják!)

Szóval tegnap reggel (értsd péntek) nekivágtam a vidéknek: először Hamiltont vettem célba, úgy volt, hogy Cassia ott szed majd fel. De Hamilton (leszámítva egy kis tavat) annyira unalmas, hogy még az sem nyomta fel az adrenalinomat, hogy kb. háromszor eltévedtem (jó, ez így nem igaz, hiszen csak bóklásztam, nem tartottam sehová, úgy meg nehéz eltévedésről beszélni). Egyszer azt olvastam egy könyvben, hogy kutatások szerint az eltévedt emberek nekiállnak vetkőzni…mikor a 3. réteg pulcsit hámoztam le magamról, akkor kezdtem el agyalni, hogy csak a szokásos játékom futtatom az időjárással (és már megint ő áll nyerésre), vagy eltévedtem, mint a könyv szereplői, és hamarosan pucéran fogok rohangálni Hamilton utcáin…szóval gyorsan visszanavigáltam magam a buszpályaudvarra és fogtam egy buszt Te Awamutu felé.

Itt él a mostani hostom kis családjával (4 fiú, Cassia, anyuka és pásztor apuka). Csodálatos család, én nem tudom mi teszi ezt, de itt a család szent dolog és nagyon szeretik egymást! Ma birthday partyztunk 10-től (reggelről beszélek), mert az egy éves Talianak volt a szülinapja. Nos, volt egy rakás nagymama, nagybácsi, unokatesó, stb., úgyhogy minimum hatszor elmondtam, hogy honnan jöttem, mikor, miért, mennyi időre… Felmértem a catering kínálatot is, Ritának üzenem, hogy minden túl színes, túl édes, túl amerikai (két szelet sütitől ma tuti felment a cukrom 132-re). Szóval itt nem lesz nehéz lenyűgözni őket, már ha nyitottak az adalékanyagoktól és 8 kiló hozzáadott cukortól mentes desszertekre…feltétlenül tenni fogok egy (sok) próbát!

Végül jöjjön egy kis maori legenda a Hamiltonban felfedezett ‘Pukeko’ madárról (lásd: kis kék madárka):
Amikor az erdők istenei arra kérték a madarakat, hogy jöjjenek le a fák tetejéről a földre és egyék ott meg a bogarakat, hogy ezzel védjék az erdőt, akkor minden madárnak volt valami kifogása a kiwi madarat kivéve (mondjuk neki sok vesztenivalója nem volt, csúnya is, repülni se tud – a szerk.), hogy miért nem akar lemenni. A pukekonak az volt az ellenérve, hogy túl nedves odalent, nem akarja, hogy vizes legyen a lába. Büntiből arra ítéltetett, hogy egész életét mocsaras részen kell töltenie. Azóta a pukekok ritka hülyén lépdelnek, bár a tegnapi jómadarak cseppet sem tűntek boldogtalannak a tény miatt, hogy a tóparton kell leélniük ‘eseménydús’ kis életüket.

 

 

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

September 2020
M T W T F S S
« May    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: